Mivel a német–orosz – de tágabb értelemben véve az EU-orosz – viszony öles léptekkel halad valamiféle eszkaláció felé, mégpedig a Németországban elkövetett, orosz érdekeket szolgáló szabotázsakciók miatt, úgy gondolom, nem árt, ha a Robert Lansing Intézet elemzése nyomán összefoglalom, mint a régi tévésorozatok elején volt szokás, hogy „mi történt eddig”. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

A Brandeburg tartományban fekvő jänschwaldei erőmű közelében található transzformátorállomás (és a bergheimi erőmű) ellen elkövetett szabotázskísérlet a Lipcse/Halle repülőtér elleni támadásokat követően az Oroszország és Németország közötti hibrid konfrontáció következő fejezetét jelentheti. A német bűnüldöző hatóságok egyelőre nem azonosították az elkövetőket, és hivatalosan nem hozták összefüggésbe az akciót Oroszországgal. Azonban a célpont jellege, a szokatlan elkövetési módszer, a szabotázs időzítése, valamint azok a fenyegetések, amelyeket Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke hangoztatott, az orosz kapcsolatot az egyik legfontosabb hipotézissé teszik, amelyet a német titkosszolgálatoknak vizsgálniuk kell.

A jänschwaldei erőmű közelében fekvő Turnow-Preilack térségében ismeretlen elkövetők több mint tíz, robbanóanyaggal felszerelt, improvizált rakétaszerű eszközt helyeztek el. Céljuk az volt, hogy elektromosan vezető anyagot juttassanak a nagyfeszültségű távvezetékekre, és rövidzárlatot okozzanak.

Rövidzárlatok keletkeztek és egyfajta tűzgolyó jelent meg amikor megindult a támadás, majd a jänschwaldei erőmű egyik blokkja automatikusan leállt. A tartalék rendszerek a tervezett módon működésbe léptek, megakadályozva ezzel egy nagyszabású áramkimaradást.

Jan Redmann brandenburgi belügyminiszter rámutatott egy fontos részletre: a módszer eltér a német szélsőbaloldali körökhöz köthető, az energetikai infrastruktúrát érintő korábbi támadásoktól. Ebből következően nem elegendő a támadást automatikusan a hagyományos német szélsőséges csoportoknak tulajdonítani.

A művelet időzítése különösen fontos. A támadás szinte egy időben történt az utóbbi évek egyik legsúlyosabb eszkalációjával a német–orosz hibrid háborús konfrontációban.

Szeptember 1-jén Berlin hivatalosan Oroszországot tette felelőssé egy ukrán teherszállító repülőgép ellen a Lipcse/Halle repülőtéren elkövetett robbantási kísérletért, melyet drónnal próbáltak elkövetni.*

*Pontosabban: drónokkal, ugyanis nem EGY, hanem HÁROM dróntámadás hiúsult meg, és amennyire a részleteket ismerem, ezeknek mintha nem is az lett volna a célja, hogy valóban megsemmisítsék az ukrán repülőgépet, hanem sokkal inkább az, hogy jelezzék: „idáig is elér a Kreml keze”. Lófejek voltak tehát ezek a drónok, Németország ágyában, ahogy az erőművek elleni támadások is ilyen szerepet tölthetnek be – ha valóban meg akarták volna semmisíteni legalábbis az elosztótranszformátorokat, nem tűzijáték-rakétákat bütyköltetnek össze amatőrök segítségével házi robbanófejekkel és átvezető anyaggal, hanem odajuttatnak egy vállról indítható Sztrela vagy Igla légvédelmi rakétát és még a nyomát is elsöprik a transzformátornak. Ezek a műveletek tehát terrorcselekmények ugyan, de az elsődleges céljuk nem feltétlenül a minél nagyobb rombolás, hanem sokkal inkább a zsarolás, amit diplomáciai nyelven „nyomásgyakorlásnak” hívunk.

Egyébként mai hír, hogy a német nyomozók azonosították a lipcse/hallei merényletek két feltételezett résztvevőjét – egy lett útlevéllel rendelkező, Oroszországban született férfit és egy orosz útlevelet használó belarusz állampolgárt. Őket egyelőre nem vették őrizetbe.

Németország erre válaszul bezárta a berlini Orosz Házat és a bonni orosz főkonzulátust, szigorította a vízumkorlátozásokat, valamint további intézkedéseket vezetett be. Moszkva válaszlépéseket ígért, majd bezáratta a Goethe Intézet oroszországi fiókjait, Szergej Lavrov külügyminiszter utasítására. Mint Lavrov közölte:

„Természetesen bezárják őket, miután a kulturális központunkat kirúgták a németek.”

Szeptember 2-án Dmitrij Medvegyev viszont gyakorlatilag nyilvánosan megfogalmazta a német területen végrehajtandó esetleges támadások indoklását.

Azt állította, hogy a német vezetés „neonáci és fanatikusan oroszgyűlölő politikája” miatt a lipcsei szabotázs-akció – amelyet ő koholtnak minősített – csupán a „leggyengébb büntetési formát” jelentette volna Németország számára.

A nyilatkozat legjelentősebb része ezután következett.

Medvegyev szerint Németország „megérdemel egy közvetlen csapást” az Ukrajna számára katonai felszerelést gyártó vállalatok ellen, és esetleg „néhány más berlini helyszín” ellen is.

Így az orosz nemzetbiztonsági rendszer egyik legmagasabb rangú tisztviselője nyilvánosan legitimálta a német területen található célpontok elleni fizikai támadások lehetőségét.

Medvegyev részéről ez már a második, Németországgal közvetlenül összefüggő fenyegetés rövid időn belül

Legutóbbi nyilatkozatainak első fontos aspektusa személyesen Friedrich Merz kancellárt és Berlin Ukrajnával kapcsolatos politikáját érinti. Medvegyev szisztematikusan „oroszgyűlölőnek” („ruszofóbnak”) ábrázolja Németország jelenlegi vezetését, és történelmi párhuzamokat von a mai Németország és a náci Harmadik Birodalom között.

A második – és lényegesen veszélyesebb – aspektus azután rajzolódott ki, hogy Németország a lipcsei támadást Oroszországnak tulajdonította.

Szeptember 2-án Medvegyev elmozdult a korábban kizárólag politikai retorikától a katonai stratégia felé és gyakorlatilag megnevezte a lehetséges fizikai célpontokat: az Ukrajnának hadfelszerelést gyártó német vállalatokat és más berlini helyszíneket. Ugyanakkor kiterjesztette a fenyegetést az európai politikai vezetőkre is, azt állítva, hogy az „ukrán terrorizmus” mögött a nyugati – elsősorban európai – államok vezetői állnak, akik rendszeresen utaznak vonattal Kijevbe.

Így egy szélesebb körű narratíva körvonalazódik: az Ukrajnát fegyverekkel ellátó európai államoknak többé nem szabad saját területüket vagy politikai vezetőiket sérthetetlennek tekinteniük.*

*Nem árt azonban tudnunk, hogy Medvegyev nem mindig egyeztetett stratégia alapján szólal meg, főként akkor nem, ha az esti órákban sül el a feje. Egész Oroszország (és a teljes európai külpolitikai sajtó) tudja, hogy emberünk nem veti meg sem az italt, sem az egyébként Oroszországban szigorúan tiltott vicces vegyi anyagokat, melyeket mindközönségesen kábítószernek hívunk, és most nem meg-két füves cigarettáról van szó, hanem annál sokkal hatásosabb és drágább dolgokról. Épp ezért Medvegyev „esti” posztjai a közösségi oldalakon állandó vita tárgyát képezik a szaksajtó hasábjain, ugyanis képtelenség eldönteni, hogy éppen a látomásait írja le bemindenezve, delirál vagy kába fővel államtitkokat fecseg ki. Ebben az esetben az utóbbiról lehetett szó. Nos, lőttek már főbe orosz földön ennél milliószor kevesebbért is Medvegyevnél ezerszer jobb embereket. De valamiért mégis eltűrik ezt tőle, sőt: mintha az állami stratégiába is beépítették volna.

Miért Jänschwalde a logikus célpont egy hibrid művelethez? A célpont kiválasztása aligha volt véletlen. A merénylet nem egy katonai létesítményt vett célba. Ehelyett Németország energiarendszerének egy kritikus csomópontját támadta meg. Ez összhangban áll a hibrid műveletek logikájával.

Lehetséges, hogy a cél nem az erőmű fizikai megsemmisítése volt, hanem inkább annak demonstrálása, hogy képesek behatolni Németország kritikus infrastruktúrájába és zavarokat okozni anélkül, hogy hagyományos orosz katonai erőket vetnének be.

Az ilyen műveleteknek számos előnye van.

– Először is, lehetővé teszik a hihető tagadást.

– Másodszor, a művelet költsége a szervező számára aránytalanul alacsonyabb, mint az általa okozható potenciális gazdasági károk költségei.

– Harmadszor, még egy sikertelen támadás is arra kényszeríti az államot, hogy jelentős erőforrásokat fordítson több ezer energetikai, közlekedési és kommunikációs létesítmény védelmére.

– Negyedszer, pszichológiai hatást vált ki: a lakosság és a vállalkozások kezdik sebezhetőnek tekinteni a kritikus infrastruktúrát.

A módszer különösen sokat elárul. A jänschwaldei támadás eltér a hagyományos gyújtogatásoktól. Több mint tíz, hajtóművel felszerelt, speciálisan előkészített, rakétaszerű eszközt használtak arra, hogy vezetőképes anyagot juttassanak a nagyfeszültségű távvezetékekre. A brandenburgi hatóságok szerint az eszközök gyártásához nem volt szükség speciális katonai szakértelemre, viszont műszaki ismeretekre és bizonyos fokú előkészületre nagyon is.

Ez potenciálisan megfelel az alacsony szintű vagy feláldozható ügynökök alkalmazására épülő kortárs orosz szabotázs-modellnek. A szervezőnek nem kell professzionális GRU-szabotőrcsapatot küldenie Németországba. Az utasításokat, a pénzt és a műszaki előírásokat távolról, online is át lehet adni, míg magukat az eszközöket legyártják a helyben toborzott ügynökök. Ez a módszer jelentősen megnehezíti a felelősség megállapítását.

Jelenleg nincs nyilvánosan hozzáférhető bizonyíték arra, hogy Medvegyev személyesen engedélyezte volna a brandenburgi szabotázsműveletet. Azonban az ő pozíciója hírszerzési szempontból relevánssá teszi azt a kérdést, hogy a műveletet egyeztették-e vele.

Medvegyev nem csupán egy volt elnök vagy propagandista. Az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke – egy olyan intézményé, amely részt vesz Oroszország nemzetbiztonsági politikájának alakításában. Nyilatkozatait ezért nem lehet teljesen elválasztani az orosz állami döntéshozatali rendszertől.

Az egyik hipotézis az, hogy előzetes ismeretei voltak a műveletről. Lehetséges, hogy Medvegyev vagy a Biztonsági Tanács apparátusa tisztában volt a Németország ellen irányuló akciók előkészületeivel, és nyilvános nyilatkozatai egy szélesebb körű kampány információs elemeinek részét képezték.

De az időzítés különös figyelmet érdemel. Nem egy-egy támadás lényeges önmagában, hanem maga az eseménysorozat:

augusztus 4. – támadás Lipcsében;

szeptember 1. – Németország hivatalosan vádat emel Oroszország ellen;

szeptember 1. – Berlin bejelenti az Orosz Ház és az orosz főkonzulátus bezárását;

szeptember 1. – támadás egy kritikus energiacsomópont ellen Brandenburgban;

szeptember 1. – egy másik, hasonló támadás Bergheimben;

szeptember 2. – Medvegyev kijelenti, hogy Németország megérdemli a területén végrehajtott közvetlen csapásokat.

Az események koncentrációja olyan folyamatot, rendszerességet mutat, amelyet a német hírszerző szolgálatok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Különösen fontos megállapítani, mikor kezdődtek valójában a jänschwaldei szabotázs-művelet előkészületei.

Az energiarendszer elleni második támadás még bonyolultabbá teszi a képet. A jänschwaldei incidenssel szinte egy időben újabb szabotázscselekmény történt egy Észak-Rajna-Vesztfáliában, egy Bergheim közelében található alállomáson. Ott egy szándékosan előidézett rövidzárlat ideiglenesen leválasztott a hálózatról öt, összesen körülbelül 4 200 MW teljesítményű barnakőszénnel működő erőműblokkot. A német villamosenergia-rendszer általános stabilitása viszont így is megmaradt.

Ha kapcsolatot állapítanak meg Jänschwalde és Bergheim között, a fenyegetés értékelése alapvetően megváltozik. Ekkor már nem egy elszigetelt szabotázscselekményről lenne szó, hanem potenciálisan egy Németország energiainfrastruktúrája ellen irányuló összehangolt műveletről.

A BfV, a BKA és a tartományi szintű bűnüldöző szervek egyik legfontosabb feladata ezért az lenne, hogy összehasonlítsák a két támadás során használt eszközöket, azok alkatrészeit és gyártási módszereit, az anyagok beszerzésének csatornáit, valamint a tettesek digitális nyomait.*

*De miért nem jártak sikerrel ezek a támadások? Azért, mert a német elektromos villamosenergia-hálózat alapvetően az „n-1” elv szerint épül fel. Ez az elv azt jelenti, hogy egy berendezés meghibásodása esetén azonnal egy másik veszi át az áramellátás feladatát. Ez a redundancián alapuló biztosítás azonban az elmúlt években gyengült, amit a grünheidei Tesla-gyár és Berlin déli részén elkövetett korábbi támadások is megmutattak. Ott a két redundáns áramvezeték egyetlen oszlopra, illetve egyetlen áramhídra volt felfüggesztve. A támadók gyújtószerkezeteikkel az oszlopon és a hídon elvágták a fő- és egyben a tartalék kábelt is. A hálózatüzemeltetők ígéretet tettek arra, hogy a jövőben elkerülik az „n-1” elv elégtelen alkalmazását.

Ugyanakkor a rendszer valódi Achilles-sarka a hálózatüzemeltetőkre vonatkozó bürokratikus átláthatósági előírásokban rejlik: a törvény kötelezi őket, hogy az ellátóhálózat részleteit nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék. Az utolsó támadások után sokan bírálták ezt az intézkedést, hiszen ezzel gyakorlatilag tálcán kínálják a támadóknak az áramhálózat sebezhető pontjairól szóló információkat.

Épp elegendő jel utal arra, hogy a külföldi államok által irányított szabotázst – beleértve az orosz hipotézist is – a nyomozás egyik prioritásaként kezeljék. A legriasztóbb jel nem is Medvegyev nyilatkozata önmagában, hanem annak tartalma.

Miután Németország először tette felelőssé Oroszországot egy lipcsei nagyszabású szabotázs-akcióért, és megtorlást alkalmazott az orosz állami infrastruktúra ellen, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke gyakorlatilag kijelentette, hogy a szabotázs túl enyhe büntetés, és Németország közvetlen csapásokat érdemel.

Ez arra utalhat, hogy kialakulóban van egy új szintű orosz kényszerítő, nyomásgyakorló kommunikációs technika Berlin felé: Ukrajna támogatását orosz hibrid műveletek követik, ezekből német megtorlás következik, majd fenyegetések hangzanak el a célpontok körének kiterjesztésére Németországon belül.*

*És a licit folytatódik: kontra, rekontra, szubkontra, mordkontra, hischkontra, Fedák Sári! Most tartunk a szubkontránál, illetve ha a mai támadásokról szóló híreket is figyelembe veszem, a mordkontránál.

A kulcsfontosságú kérdés tehát nem csupán az, hogy ki helyezte el a készülékeket Jänschwalde közelében. Meg kell állapítani azt is, hogy a német energiainfrastruktúra elleni egyidejű támadások belföldi szélsőségesek elszigetelt akciói voltak-e, vagy a lipcsei művelet kudarca után a Németország elleni nyomásgyakorló művelet következő szakaszának kezdetét jelentik. Ha a második lehetőség bizonyítást nyer, a legfontosabb hírszerzési kulcskérdés a következő lesz:

Az orosz rendszer mely szintjén – a GRU-nál, az FSZB-nél, az SZVR-nél, az Elnöki Adminisztrációnál, a Biztonsági Tanácsnál vagy egy másik döntéshozó központnál – engedélyezték a hadműveletet? És Medvegyev előzetesen tudott-e róla?

A nyomozás szempontjából különösen fontos néhány tény. A brandenburgi rendőrség hivatalosan megerősítette, hogy nyomozást indított a közinfrastruktúra megzavarásának, robbanás okozásának, kritikus létesítmények megrongálásának és terrorista szervezet létrehozásának gyanúja miatt; ugyanakkor a szervezőket még nem azonosították. Redmann azt is kifejezetten kijelentette, hogy a támadás módszere eltért a baloldali szélsőségesek által elkövetett ismert támadásokétól, bár ezt a hipotézist továbbra is vizsgálják. Medvegyev legerőteljesebb kijelentése mindenképpen az volt, hogy Németország „megérdemli” a közvetlen csapásokat az Ukrajnának katonai felszerelést gyártó vállalatok ellen, és esetleg más berlini célpontok ellen is. Ugyanezen nyilatkozat második része kiterjesztette a fenyegetést: Medvegyev a nyugati, elsősorban európai vezetőket az ukrán terrorizmus „támogatóinak” nevezte, és kifejezetten utalt a kijevi utazásaikra. Márpedig egy vonatot nem nehéz megtámadni.

Ma újabb merényletkísérletről érkezett jelentés. Mint a Meduza írja, az éjszaka folyamán Münchenben a védelmi iparban meghatározó szerepet játszó Rohde & Schwarz technológiai konszern székháza előtti építkezésre Molotov-koktélokat hajítottak – számolt be a BR24 médiavállalat.

A rendőrséget egy szemtanú riasztotta a helyszínre, aki éjfél körül látta, hogy egy elhaladó autóból benzines gyújtószerkezeteket dobtak. Az egyik Molotv-koktél a vállalat irodája előtti építési konténerek közelében gyulladt ki. A megérkező járőr eloltotta a tüzet, sérültek nincsenek, az anyagi kár „elhanyagolható”. A helyszínen a rendőrség egy további, fel nem robbant gyújtógránátot talált, amelyet hatástalanítottak.

Egy benzinkút közelében két gyanúsítottat – egy 28 éves nőt és egy 38 éves, bolgár állampolgárságú férfit – vettek őrizetbe. Nevüket nem hozták nyilvánosságra. Lehetséges indítékaikról még nincs információ.*

*Németország, gyújtogatás, bolgár állampolgárok... remélem, egyiküket sem hívják Dimitrov elvtársnak.

A bajor bűnügyi rendőrség terrorcselekmény kísérletének gyanújával indított vizsgálatot. A nyomozás során figyelembe veszik a bűncselekmény lehetséges politikai indítékát is – nyilatkozta a hatóság szóvivője.
2021-ben a Rohde & Schwarz telephelye közelében felgyújtottak egy építési gödörben futó tápkábelt. Az interneten közzétett nyilatkozatukban a cselekmény elkövetői „a védelmi vállalat elleni támadásnak” nevezték az akciót. Ez a szabotázs mindmáig felderítetlen maradt.

Az eseménysorozatban szerepet játszhat az a tény is, hogy ezen a hétvégén tartják a szász-anhalti tartományi választásokat, melyeken az oroszbarát AfD igen esélyes a győzelemre.

Itt tartunk tehát: lófejek, robbanószerkezetek és bolgár gyújtogatók Németország-szerte, orosz nyomásgyakorlás...

Remélem, ez alkalommal nem a Reichstag lesz a következő épület, amit felgyújtanak.

Szele Tamás