Tegnap azzal foglalkoztam a szász-anhalti választások kapcsán, melyeken az AfD jelenleg nyerésre áll, hogy milyen viszonyban is van Németország Oroszországgal, és miféle esélyei vannak jelenleg az oroszbarát, szélsőjobboldali pártnak rövid és hosszú távon, tartományi és – később – szövetségi szinten. Mivel a választásokat ma tartják, bár egyelőre semmiféle részeredmény nem ismert, és mivel szó szerint százalékokon múlhat a győzelem, legalábbis a Frankfurter Rundschau felmérése szerint, egyelőre találgatni sem érdemes.
(Képünk illusztráció)
De hogyan lehet ennyire szoros a verseny? Úgy, hogy az előbb említett felmérés az AfD népszerűségét 41%-ra, a második helyezett CDU-ét 23%-ra, a bronzérmes, de még mindig dobogós die Linkét (Balpárt) 11,5%-ra méri, őket követi az SPD 8,5%-kal, a Grüne, vagyis a Zöldpárt 6%-kal, a BSW (Sahra Wagenknecht pártja) 4%-kal és végül az FDP, vagyis a liberális párt 3%-kal. Az „egyéb”, vagyis független jelöltek 3%-ot érnek el. Ezek a jelenlegi adatok, melyek jelentős változást mutatnak az utolsó, 2021-es tartományi választásokhoz képest: ha most képes is az AfD megszerezni a prognosztizált 41%-ot, azzal a választásokat ugyan megnyerte, de ha a die Linkét és a BSW-t kivéve (melyek szélsőbaloldaliként látszólag a politikai paletta AfD-vel ellentétes oldalán helyezkednek el, de valójában az oroszbarát szélsőjobboldal hű szövetségesei) mindenki összefog ellenük egy koalícióban, akkor a független jelöltek nélkül csak fél százalék előnyük lesz, ha azok is beszállnak az AfD ellen, akkor – vesztettek, ha csak 2,5%-kal is. Ám ez csak a politikai tűzfal és karantén, német kifejezéssel Brandmauer totális alkalmazása esetében fordulhat elő. Egyszóval, izgalmas egy választás lesz ez.
Amíg eldől, hogy széna lesz-e avagy szalma, lássuk azonban a The New York Times nyomán az AfD-s tartományi kormányfő-jelölt, Ulrich Siegmund portréját. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.
Siegmund és a TikTok
A koronavírus-járvány idején egy kevéssé ismert német tartományi képviselő, aki víg kedélyével és fotogén mosolyával tűnt ki politikustársai közül, hevesen tiltakozni kezdett a TikTokon a járványügyi szabályozások ellen. A maszkokra, az oltásokra és más, általa „őrültségnek” tartott kormányzati előírásokra panaszkodva a képviselő barátságos hangnemben előadott rendszerellenes üzenetei útján több millió nézőt és követőt vonzott videóival.*
*Ez a „jó kedély” még sokszor vissza fog köszönni az írás folyamán – emlékeztetném olvasóimat ara a magyar szólásra, miszerint vannak, akik „mosolyognak, mint a gyilkosok”. Ez egyébként Arany Jánostól származik, nem modern, pesti találmány, a Toldi negyedik énekében használja a kifejezést.
Mára ez az Ulrich Siegmund nevű képviselő online népszerűségét kihasználva olyan közel került a hatalomhoz, mint Németországban egyetlen más szélsőjobboldali politikus sem a náci korszak 1945-ös vége óta.
A 35 éves Siegmund, aki korábban légfrissítőket árult, az Alternatíva Németországért (AfD) párt vezető jelöltje Szász-Anhaltban, abban a keletnémet tartományban, ahol a párt várhatóan az első helyen végzik a vasárnapi tartományi választásokon.
Ha a párt abszolút többséget szerez, Siegmund lesz az első szélsőjobboldali politikus, aki egy német tartományt vezet a demokrácia nyolc évtizeddel ezelőtti helyreállítása óta. Ez megrázó pillanat lenne Németország háború utáni politikai rendszerének történetében, amelyet a második világháború után úgy alakítottak ki, hogy megakadályozzák a szélsőséges politikusok hatalomra kerülését.
A berlini politikai elit Siegmund pártját kitaszítottnak, politikai páriának tekinti. A belbiztonsági szolgálat „szélsőségességgel gyanúsított” szervezetként jelölte meg a pártot, bár ezt a vádat a párt politikai indíttatásúnak tartja. A párt kijelentette, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen a német alkotmánnyal, és a bevándorlók tömeges kiutasítását ígérte. Több vezetője is szoros kapcsolatban áll Oroszországgal, és néhányan burkolt utalásokat tettek a náci korszakra, többek között a holokauszt bagatellizálásával és náci jelszavak újrahasznosításával.
Maga Siegmund egy, a Politico-nak adott podcast-interjúban kijelentette, hogy nem mer „ítéletet hozni” arról, vajon a holokauszt volt-e az emberiség történelmének legsúlyosabb bűne, „mert lehetetlen, hogy az emberi történelem egészét átlássa”. Emellett nem volt hajlandó elítélni azokat a támogatóit, akik a „Sieg Heil” náci üdvözléshez hasonlóan skandálták a vezetéknevét, a Siegmundot.*
*Ez meglehetősen sokatmondó: annak dacára, hogy a holokauszt relativizálása Németországban is bűncselekmény, Siegmund megkockáztatja, mert alapvetően a neonáci szavazatokra épít. A skandálást már nem is kell magyarázni – nem tartom kizártnak, hogy ha emberünknek történetesen Müller, Schmidt vagy Schneider a vezetékneve, az AfD egy „jobban skandálható” családnevű jelöltet állított volna helyette.
Szakértők szerint Siegmund mégis megnyerte a szász-anhalti választókat azzal, hogy a párt keményvonalas politikáját sok AfD-s kollégájánál barátságosabb és optimistább hangnemben mutatta be anélkül, hogy elhatárolódott volna a szélsőségesektől. A bevándorlók kiutasítása mellett a párt javasolta a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozásának csökkentését, a meleg büszkeség jelvényeinek betiltását az iskolákban és az orosz nyelvoktatás kötelezővé tételét, valamint adókedvezményeket a nagycsaládosok számára és ingyenes gyermekgondozást.*
*A legutóbbi programpontot az AfD egyenesen Zohran Mamdanitól, New York jelenlegi polgármesterétől vette át, aki ezzel (és más hasonló populista ígéretekkel) nyert ugyan, viszont a gyakorlatban képtelen volt megvalósítani az általános és ingyenes babysitter-rendszert. De hát lopni tudni kell, kérem, ami Brooklynban bevált, beválhat Magdeburgban is.
„Motivációt nyújtok, optimizmust teremtek és újra mozgásba hozom a dolgokat” – mondta Siegmund egy idei interjúban a The New York Timesnak.*
*Szép tőle, kérem. De hangzott már el a szélsőjobboldalon ennél is nagylelkűbb ígéret: annak idején Mussolini volt képes azt mennydörögni valamelyik híres beszédében, miszerint „napfényt és levegőt adunk a népnek!” A nép pedig nem gondolta végig, hogy ezeket eddig is ingyen kapta – és ünnepelt.
Ez a barátságos mentalitás tette őt elfogadhatóbbá a szélsőjobboldali táborán kívüli választók számára is – mondta Steffen Mau professzor, a berlini Humboldt Egyetem neves szociológusa.
„Ő az a vászon, amelyre az emberek rávetíthetik a jövővel kapcsolatos reményeiket” – mondta Mau professzor.
Sok mainstream politikus, akik szerint Siegmund és az AfD nagyon veszélyesek, javaslatait is irreálisnak tartja.
„Amikor a lényegre térünk, amikor az emberek ténylegesen azt kérdezik, hogyan szándékoznak gazdasági szempontból előrevinni az országunk ügyét, akkor sehol sem lehet megtalálni önöket”
– mondta Sven Schulze, Szász-Anhalt jelenlegi kormányzója Siegmundnak egy múlt hónapban sugárzott televíziós vitában.*
*Szándékkal tele a padlás, ötlettel kevésbé. Ahogy ez már lenni szokott.
A németországi vezető hírmagazin, a Der Spiegel augusztusi vezércikke „Németország legveszélyesebb emberének” nevezte őt, részben azért, mert vidám természete miatt pártja keményvonalas céljai egyes szavazók számára elfogadhatóbbá válnak. Siegmund támogatói ezt kitüntetésnek vették, és a kampányállomásokon arra kérték, írja alá a magazin példányait.
A légfrissítőktől a politikáig
Siegmund 1990-ben, a Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesítését követő hetekben született, és egy festői, középkori hangulatú városban, a kelet-németországi Tangermünde-ben nőtt fel.
Kelet-Németországban cseperedve épp akkor érte el felnőttkorát, amikor egyre nagyobb volt az elégedetlenség az újraegyesítés következményei miatt szülőföldjén. Kelet-Németország gazdasága, foglalkoztatási rátája és népessége 1990 után hanyatlani kezdett, és emiatt sok keletnémet úgy érezte, hogy kirekesztették az új Németországból. Ezt a sérelmet használta ki később az AfD, különösen Szász-Anhaltban, ahol a munkanélküliségi ráta – mely jelenleg mintegy 8 százalék – jóval meghaladja az országos átlagot.*
*Az, hogy ez a mutató 2005-ben 21,7% volt, 2010-ben 12,5%, 2015-ben 10,2% és 2024-ben 7,6%, tehát körülbelül annyi, mint most, esetünkben senkit sem érdekel, pedig nem lehetett kis teljesítmény az elmúlt húsz évben vezető CDU részéről letornászni ezt a rémítő arányt.
Húszas éveiben Siegmund egy egészségügyi szolgáltatónál dolgozott ügyfélkapcsolati menedzserként, majd Berlinben saját vállalkozást indított, amely szobai illatosítókat árult. Belépett a Kereszténydemokrata Unióba is, ebbe mainstream konzervatív pártba, amely jelenleg a koalíciós szövetségi kormányt vezeti.
De hamar megunta a párt merev vezetési módszereit – ahogyan azt korábbi sajtóinterjúkban többször is elmondta –, és 2014-ben csatlakozott az AfD-hez. Az AfD vonzotta őt – mondta –, mert a párt szembeszállt azzal, amit ő a berlini szövetségi kormány önkényes politikájának tartott.
Az AfD-t az euró németországi bevezetése elleni tiltakozás céljából alapították. Miután a párt átváltott a bevándorlásellenes irányvonalra, Siegmund 2016-ban a pártlistán indult a tartományi parlamenti képviselői székért. El is nyerte a mandátumot, miután a párt megszerezte a tartományi szavazatok 24 százalékát, kihasználva azzal a németországi döntéssel kapcsolatos növekvő aggodalmakat, miszerint az ország az európai migrációs válság idején mintegy egymillió menekültet fogadott be. Emellett apjával és testvérével együtt a helyi önkormányzatban is tapasztalatot szerzett.
2021-ben országos hírnévre tett szert a járványügyi korlátozásokról készített, közvetlen hangnemű videóival, amelyekkel segített mind a pártot, mind saját magát a mainstream pártok által elhanyagoltnak érző választók szószólójaként bemutatni.
Jelenleg Siegmundnak több mint 850 000 követője van a TikTokon – ami bármely német politikus számára hatalmas szám lenne –, ezzel olyan platformhoz jutott, amely segített felerősíteni a nyári választási kampány során tartott kampánybeszédeit.*
*Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ebből a szempontból Siegmund leginkább a román Călin Georgescura hasonlít. Mindketten oroszbarát Kreml-kreatúrák, mindketten szinte a semmiből érkeztek a politikába, mindketten a TikTokon szerezték a népszerűségüket és mindketten üres, semmitmondó frázisokra építik a politikájukat. Az, ahogy Siegmund „motivációról” és „optimizmusról” fecseg, pont olyan halandzsa, mint amikor Georgescu a kárpáti vizek szentségét emlegeti és New Age-es misztikát népszerűsít: egyik sem politikai érv, mindkettő puszta fecsegés.
Amikor nagy tömeg előtt beszélt, gyakran rögzítette a jelenetet a telefonjával, és a kamerát a tömeg felé fordította, hogy a nézők lássák, milyen népes volt a közönsége.
„Ha megnézzük Siegmund összes kampányfellépését, teljesen egyértelművé válik: ezek nem igazán az élő közönségnek szólnak, hanem elsősorban az internetnek” – mondta Paula Diehl, a Kieli Egyetem professzora, aki a populista vezetőket tanulmányozza.
Különleges ingei és jellegzetes, őszülő hajfürtje miatt azonnal fölismerik Tangermündében, tízezer lakosú szülővárosában. Az idei The New York Times-interjú során a járókelők többször is üdvözölték, sok szerencsét kívántak neki, vagy mosolyogtak rá.
A beszélgetés során mérsékelt, sőt toleráns hangnemet ütött meg, de az üzenetei keményvonalasak és kirekesztőek voltak.
Azt mondta, nem hibáztatja a bevándorlókat azért, hogy Németországba jöttek – viszont pár másodperccel később megfogadta, hogy az ő tartományában „nagyon kényelmetlenné” teszi majd az életüket.
Nosztalgia és optimizmus
Kampánycsapatának háttere is meglehetősen ellentmondásos. A barátságos hangvételű kampányvideókat készítő produkciós céget egy szélsőjobboldali aktivista vezeti, aki az Identitáriusokhoz tartozik, ahhoz a mozgalomhoz, amelyet a német titkosszolgálat nyílt szélsőségességgel vádol. Siegmund szóvivője egykor egy betiltott, a Hitlerjugend által inspirált radikális csoport tagja volt.*
*Madarat tolláról, embert barátjáról.
Diehl professzor szerint Siegmund „úgy tesz, mintha befogadó párbeszédet folytatna, majd azonnal szétzúzza azt”.
Stratégiájának része volt, hogy kihasználja az egyes lakosok körében élő nosztalgiát Kelet-Németország iránt, annak ellenére, hogy ő maga a rendszer összeomlása után született. Bár sokan kommunista diktatúraként emlékeznek erre a korszakra, egyesek a teljes foglalkoztatottság és a stabilitás idejeként emlegetik.
Az egyik kampányrendezvényén egy színész elénekelte a keletnémet himnuszt – ez a cselekedet kifejezetten ellentmondásos volt, mivel úgy tűnt, hogy szimpatizál az autoriter rendszerrel, bár attól még az AfD egyes politikusai is elhatárolódtak.
Egyes rendezvényekre Siegmund egy Simsonon vonult be, egy igen rossz teljesítményű, kétütemű keletnémet motorkerékpáron, amelyet régóta a kommunizmus idejének mindennapi életével társítanak. Motorját az AfD színeihez illeszkedő babakékre festették.*
*Jellemző azonban, hogy ez a keletnémet nosztalgia korábban nem volt komoly politikai tényező, most erősödött fel, és kísérteties hasonlóságot mutat a Romániában jelenleg tapasztalható Ceaușescu-nosztalgia jelenségével. Holott személyesen tanúsíthatom, lévén, hogy ott éltem és nőttem fel húsz éves koromig, hogy a Ceaușescu-rendszernek NEM VOLT EGYETLEN JÓ TULAJDONSÁGA SEM. Ezt szó szerint kell érteni. Kivéve, hogy – akkor én fiatalabb és erősebb, egészségesebb voltam, ahogy az AfD mostani szavazóinak egy része is. De ez talán mégsem Ceaușescu vagy Honeckeer érdeme volt, hanem a szüleinké, akik akkor hoztak minket a világra, amikor. A nosztalgia-szavazók tulajdonképpen nem az akkori rendszert szeretnék restaurálni, hanem az akkori életkorukat. Ez kevéssé lehetséges. A jelenség tulajdonképpen nem egyéb, már elnézést, mint a köszvényesek populizmusa – mondom én a lumbágómmal és az 58 évemmel. Mondhatom, mert a meszesedés egyelőre még elkerül.
Máskor inkább a jövőbe tekintett a visszapillantás helyett. Kihasználva a széles körű elégedetlenséget a magas munkanélküliség és a magas megélhetési költségek miatt, egy kellemesebb – bár nem pontosan meghatározott – jövőképet festett, melyet az AfD vezetése hozna el.
„Mindenhol romlik a helyzet, és ez egy rossz, demotiváló kiindulási pont” – mondta a The New York Timesnak adott interjúban. „Azt akarom, hogy a dolgok elkezdjenek javulni” – tette hozzá.
A kritikusai szerint ő egyszerűen csak hamis reményt árul, utalva korábbi értékesítői múltjára.
„Korán felfedeztem az értékesítési tehetségemet” – nyilatkozta Siegmund úr egy üzleti magazinnak 2014-ben. „Imádok eladni.”
Nos, ilyen ember ez az Ulrich Siegmund. Egy nagy darab üresség, formálható semmi, mosolygós, optimista, motiváló csomagolásban, politikai házaló, vigéc, aki a saját, mindenre, tehát semmire se jó kígyóolaját árulja.
Meglehet, estére bevonul a szélsőjobboldal Magdeburgba, Honecker babakék Simsonján, keletnémet zászlókkal. A helyi proletár-nyugdíjasok FDJ-alapszervének éljenzése közepette.
A történelemnek nagyon fanyar, abszurd, angolos humora van. Főleg, ha európai.
Szele Tamás
