Igen, ma a houthikról lesz szó, ugyanis sokan nem értik, mi is játszódik most le a Báb el-Mandeb-szoros környékén: nos, arról van szó, hogy Irán a Hormuzi-szoros után a világ másik nagy olajkereskedelmi útvonalát próbálja lezárni, mely a Vörös-tengerről vezetne kifelé, az említett szoroson át. Ez zsarolás és kalózkodás, de a hadműveletet végrehajtó hotuhikat nem érdekli, mások mit gondolnak a dologról. Az írás nem lesz sem rövid, sem egyszerű – terjedelmére való tekintettel ma nem is látom el saját megjegyzéseimmel, mindenkinek elég lesz az is, amit a Novaja Gazeta Evropa alapján sikerült kihüvelyezni az aktuális helyzetről.

(Képünk illusztráció)

Elég? Még sok is lesz szerintem.

Jelenleg ott tartunk, hogy a jemeni houthi milíciák egy nagyszabású szárazföldi offenzíva során elfoglalták a stratégiai jelentőségű kikötővárost, Mokhát, mely a Báb el-Mandeb-szoros közelében fekszik. Emellett a houthik motorcsónakok segítségével elfoglalták a Vörös-tenger déli részén fekvő Zukar-szigetet, miután rakétatámadást hajtottak végre ellene. Mostantól az iráni proxy-milícia lezárhatja a világ hajózásának egyik legfontosabb útvonalát. Az olajárak azonnal közel száz dollárra emelkedtek hordónként.

A szoros lezárása

Az Irán által támogatott „Ansar Allah” nevű szervezethez tartozó houthi fegyveresek, akik nemrég offenzívába kezdtek a jemeni kormányerők ellen, szeptember 10-én elfoglalták az ország egyik legfontosabb kikötőjét, Mokhát. A sajtóértesülések szerint egy hét alatt több mint 500 ember vesztette életét a harcokban, főként katonák és fegyveres csoportok tagjai. 18,5 ezer civil volt kénytelen elhagyni otthonát.

Mokha városának és kikötőjének elfoglalása lehetővé teszi a houthik számára, hogy közvetlenül megközelítsék a Vörös-tengert és az Adeni-öblöt összekötő Báb el-Mandeb-szorosot. Pontosan ezen az útvonalon szállítják a Közel-Keletről Európába a kőolaj jelentős részét. A Reuters azt írja, hogy ha a houthiknak sikerülne átvenniük az irányítást a Báb el-Mandeb-szoros felett, az döntő előnyt jelenthet szövetségesüknek és támogatójuknak, Iránnak az Egyesült Államokkal folytatott háborúban. A szoroson áthaladó hajóforgalom leállása esetén nagyon is valószínűsíthető a szénhidrogénárak hirtelen emelkedése. A londoni ICE tőzsdén a novemberi szállítású Brent-olaj határidős ára hordónként 108 dollár fölé emelkedett – először 2026. május 21. óta.

A jemeni helyzet hirtelen eszkalálódott szeptember elején, amikor a houthi milícia nagyszabású offenzívát indított az ország délnyugati részén, valamint rakétákkal és drónokkal támadta a Vörös-tenger partvidékét és Taiz város környékét.

Így a fegyveresek elvágták Mokha város logisztikai összeköttetéseit, és ellenőrzésük alá vonták a Báb el-Mandeb-szoros közelében fekvő területet.

A szoros a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül köti össze Ázsiát és Európát. A Reuters forrásai szerint a houthik part menti előrenyomulását az iráni „Iszlám Forradalmi Gárda” (IRGC) közvetlen irányítása alatt hajtották végre.

A houthikkal kapcsolatot tartó orosz hírügynökségek az „Ansar Allah” politikai bizottságának egyik tagjára hivatkozva kijelentik, hogy a fegyveresek elfoglalták a stratégiailag fontos, közvetlenül a Bab-el-Mandeb-szoros bejáratánál fekvő part menti várost, Dubabot is, és a kormányerőkkel vívott harcok után átvették az irányítást Jemen összes vörös-tengeri szigete felett.

Emellett az orosz újságírók az „Ansar Allah” hivatalos szóvivője, Mohammed Abdel Salam közlése alapján arról számolnak be, hogy a Vörös-tengeren és a Báb el-Mandeb-szoros térségében a nemzetközi kereskedelem továbbra is biztonságos és stabil. „Ami a hajózás szabadságát és a nemzetközi kereskedelmi forgalmat illeti a Vörös-tengeren és a Báb el-Mandeb-szorosban, az biztonságos és rendszeres, a nemzetközi közösségnek nincs oka aggódni emiatt” – hangsúlyozza Abdel Salam nyilatkozatában. A houthi szóvivő leszögezte, hogy a folyamatban lévő műveletek „céljai korlátozottak és védelmi jellegűek”. A part menti térségek egy részén zajló katonai akciókat pedig „a szuverenitás megteremtésének keretében végrehajtott nemzeti hadműveletnek” nevezte.

Trump elutasítása

A konfliktus eszkalálódása során a houthik támadásokat intéztek egyes, Szaúd-Arábia területén található célpontok ellen. A fegyveresek ballisztikus rakétákkal és drónokkal támadták meg Abha, Khamis Mushait és Jizan városait, Khalid király bázisát, valamint az Aramco olajvállalat létesítményeit, ami az olajkitermelés ideiglenes leállását okozta. A királyság déli részén végrehajtott egyik legutóbbi támadás következtében 73 civil megsérült. Válaszul a szaúdi légierő megtámadta Mokha város repülőterét és további 32 célpontot Jemen négy tartományában.

A Reuters adatai szerint Szaúd-Arábia pakisztáni közvetítőkön keresztül felszólította Iránt, hogy ne hagyja eszkalálódni a válságot. Teherán válaszként kijelentette, hogy nincs befolyása a houthi felkelőkre.

Jemen nemzetközileg elismert kormánya felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegyen lépéseket az „Ansar Allah” mozgalom fegyveresei ellen, mivel azok elfoglalták Jemen nyugati partvidékét a Vörös-tengeren, és így hozzáférést nyertek a stratégiai jelentőségű Báb el-Mandeb-szoroshoz. „A jemeni külügyminisztérium levelet intézett Jérôme Bonnafonthoz, az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökéhez, valamint António Guterreshez, az ENSZ főtitkárához, hogy felhívja a figyelmet a houthi lázadók legutóbbi cselekményeire és a nyugati partvidék egyes területeinek elfoglalására” – nyilatkozta Afra az-Zuba, Jemen közlekedési és külügyminisztere. Elmondta továbbá, hogy a houthi lázadók hadműveleteit Taiz tartományban és Hodeida tartomány déli részén, valamint a nyugati partvidék felé, a Báb el-Mandeb-szoros és a Vörös-tenger partvidéke irányába történő előrenyomulásukat nem lehet elszigetelt, helyi katonai műveleteknek tekinteni, hanem egy szélesebb körű stratégiai terv részét képezik, amelynek célja egy új helyzet kialakítása Jemenben és annak határain túl.

Az Axios információi szerint csütörtökön Szaúd-Arábia trónörököse, Mohammed bin Szalmán kétszer is felhívta Donald Trump amerikai elnököt, és felszólította arra, hogy indítson támadást a houthi lázadók ellen, miután az Irán által támogatott csoport megközelítette a vörös-tengeri létfontosságú szorosokat.

Trump azonban elutasította a herceg kérését, az amerikai tisztviselők pedig hangsúlyozták, hogy a kormányzat egyelőre nem tervezi, hogy közvetlenül beavatkozzon a houthik elleni hadműveletekbe.

A média szerint Szaúd-Arábia közvetlen amerikai katonai beavatkozásra irányuló kérése éles fordulatot jelent júliushoz képest, amikor Rijád még büszkén állította Washingtonnak, hogy önállóan képes megbirkózni a houthikkal. A harcok intenzitásának fokozódása miatt azonban a szaúdiak egyre jelentősebb támogatást kezdtek kérni az Egyesült Államoktól. Az amerikai katonai és polgári tisztviselők az elmúlt hetekben azt mondták szaúdi kollégáiknak, hogy Trump utasítása szerint az amerikai erőknek továbbra is Iránra és a Hormuzi-szorosra kell összpontosítaniuk, és nem szabad újabb frontot nyitniuk. Az amerikai elnöki adminisztráció azonban megígérte, hogy biztosítja Szaúd-Arábiának a hothikkal kapcsolatos hírszerzési adatokat és a támadások célpontjaira vonatkozó információkat. Csütörtökön megérkezett Szaúd-Arábiába az amerikai fegyveres erők Központi Parancsnokságának (CENTCOM) parancsnoka, Brad Cooper admirális, hogy sürgős koordinációs megbeszéléseket folytasson.

Az eszkaláció okai

2015-ben a houthik rendkívül sikeres offenzívát indítottak Jemen déli részén, azzal a céllal, hogy elfoglalják az ország teljes területét – nyilatkozta David Sharp katonai elemző. A támadás még a déli régió legnagyobb városát, Ádent is fenyegette. Válaszul a koalíció – az egyesült déli törzsekkel szövetkezve, különféle zsoldosokkal és jelentős összegekkel megfizetett szudáni katonákkal megerősítve, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek támogatásával – ellentámadásba lendült, és messze északra szorította vissza a houthikat. Azonban amikor a területek megszállásának veszélye elhárult, a déliek nem voltak hajlandók tovább haladni észak felé, hogy végleg legyőzzék a síita fegyvereseket. A szaúdiak, akik a hadjárat során főként légicsapásokat mértek az ellenségre, nem mertek önálló szárazföldi hadműveletet indítani azon a szakaszon, amely Jement déli és északi országrészre osztja. Ingatag egyensúly alakult ki, amelyet csupán a felek egymás területének hátországára mért csapásai zavartak meg.

David Sharp adatai szerint a houthik folyamatosan kapnak Iránból nagy pontosságú rakétákat és drónokat, és komoly fenyegetést jelenthettek a szomszédos államokra.

A szaúdiak zsákutcába kerültek, és végül 2022-ben a Szaúd-Arábiát támogató erők békemegállapodást kötöttek a houthikkal. A béke megkötése óta eltelt négy év alatt a houthiknak sikerült háborúba keveredniük Izraellel és az Egyesült Államokkal anélkül, hogy katasztrofális vereséget szenvedtek volna.

David Sharp szerint miután a houthik visszavonultak Dél-Jemenből, az ott élő törzsek megpróbáltak elszakadni, és gyakorlatilag kikiáltották a függetlenséget azokon a területeken, ahol egykor a dél-jemeni állam terült el. Ebben az Egyesült Arab Emírségek is támogatta őket. Szaúd-Arábia, amely az egységes Jemen megőrzésének eszméjét vallja, beavatkozott a helyzetbe, légitámadásokat hajtott végre a szeparatisták ellen, és az ellenállás leverésére zsoldosokat vonultatott fel, gyakorlatilag ultimátumot szabva az Egyesült Arab Emírségeknek. Ennek eredményeként az Egyesült Arab Emírségek által támogatott csoportosulások kénytelenek voltak gyorsan feladni állásaikat és visszavonulni.

Szergej Migdal, biztonsági szakértő, Izrael titkosszolgálatának és rendőrségének volt munkatársa is úgy látja, hogy a jemeni helyzet már néhány hónapja fokozódik. Idén július 13-án a houthik bejelentették, hogy a szaúdiak támadást hajtottak végre a főváros, Sana’a (amely a houthik ellenőrzése alatt áll) repülőterének kifutópályája ellen. A támadás célja az volt, hogy megakadályozzák egy Teheránból érkező repülőgép leszállását, amelyen iráni katonai szakértők és Iránban kiképzésben részesült fegyveresek utaztak. Végül a repülőgép kénytelen volt Hodeidában landolni. A houthik válaszul rakétákat és drónokat indítottak Szaúd-Arábia katonai bázisai és olajipari létesítményei ellen. Ez a konfliktus egy újabb eszkalációának kezdetét jelentette. A szaúdi támogatásban részesülő jemeni kormányerők támadást indítottak a houthik állásai ellen, sőt, bizonyos sikereket is elértek.

Emellett Szergej Migdal szerint a múlt nyáron Jemen területén a „Déli Átmeneti Tanács” (STC), a „Biztonsági Öv Erői” (Security Belt Forces), az „Óriásbrigád” (Giants Brigade) dandárok, valamint néhány más helyi törzsi csoportosulás és szövetség – az Egyesült Arab Emírségek által támogatott, finanszírozott, felfegyverzett és kiképzett nem kormányzati alakulatok – komoly győzelmeket arattak a houthik elleni küzdelemben.

Szergej Migdal feltételezi, hogy az Egyesült Arab Emírségek által irányított erők sikere felháborodást és irigységet váltott ki Szaúd-Arábiában ibn Szalmán hercegből, aki elrendelte, hogy hajtsanak végre demonstratív légitámadásokat a houthik elleni küzdelemben rivális csoportok bázisai ellen, amelyek éppen akkor kaptak az Emírségekből jelentős mennyiségű hadfelszerelést és lőszert. Végül az Egyesült Arab Emírségek által küldött összes katonai segélyt megsemmisítették, és a csoportok számos harcosa elmenekült, így a front védelme megszakadt. A houthik kihasználták ezt az ellenségeik közötti konfliktust, és megkezdték egy nagyszabású ellentámadás előkészítését.

A Sana'ai repülőtér elleni szaúdi támadást ürügyként felhasználva a houthik az eszkaláció útjára léptek — mondta David Sharp. A síita fegyveresek korlátozott támadásokat hajtottak végre Szaúd-Arábiában, különböző olajfinomítók és infrastruktúra-létesítmények ellen. A szaúdiak meglehetősen határozatlanul reagáltak, minden jel szerint attól tartva, hogy Irán beavatkozik. Ezzel párhuzamosan a houthi milicisták harcokat kezdeményeztek a kormánypárti erőkkel mind Jemen belsejében, mind a tengerparton. A houthi offenzíva eredményeként az ellenség védelme gyorsan összeomlott, és a fegyveresek hatalmas területet foglaltak el a Bab-el-Mandeb-szoros legkeskenyebb pontjánál, valamint szigeteket a Vörös-tengeren, így lehetőséget nyerve a hajóforgalom lezárására. Hiszen még a partvidéken vagy egy szigeten felállított hagyományos tüzérség is komoly károkat tehet az áthaladó hajókban.

Éhesek és dühösek

Jemen ma egy rongyszőnyeghez hasonlít – ahogyan Szergej Migdal fogalmaz. Délen az ország területének egy része és Aden nagyvárosa a kormánypárti erők ellenőrzése alatt áll, más területeken még mindig megmaradtak az Egyesült Arab Emírségek által létrehozott és támogatott alakulatok, az ország középső részein pedig az „Al-Kaida” és az „Iszlám Állam” uralkodik. Megbízható szociológiai adatok a régióról nincsenek, de az észak-jemeni, a houthik által ellenőrzött területeken több mint tízmillió ember élhet. Közülük sokan szimpatizálnak is a houthikkal.

Szergej Migdal a houthikat éhesnek és gonosznak nevezi, miközben a fegyveresek rendkívüli motivációjáról, gazdag harci tapasztalatukról és a veszteségek iránti nagyfokú tűrőképességükről beszél.

A háború, a szomszédok elleni portyázások és az erőszak teljesen az életmódjukká vált. A helyi kisfiúk már 12–13 éves korukban automata fegyverekkel, géppuskákkal és gránátvetőkkel járkálnak az utcákon. Az „Ansar Allah” harcosait áthatja a radikális síita ideológia, és készek akár a végsőkig is harcolni.

Hűségesek az al-Houthi családhoz, amely megalapította a mozgalmat. Ezzel szemben a szaúdi hadsereg, amely még néhány évvel ezelőtt, 2020-ig a houthikkal harcolt, a gyakorlatban nem igazán harcképes.

Nem áll jobban a helyzet a jemeni kormányerőknél sem, amely a fegyveresek nyomása alatt gyorsan vonul vissza dél felé, és sűrűn lakott városokat, valamint jelentős területeket hagy maga után.

– Meg kell értenünk, hogy a houthi egységek nem csupán rongyos, lovon vagy motorkerékpárokon és dzsipeken rohangáló, géppuskával felszerelt csavargók, hanem olyan alakulatok, amelyek Iránból származó ballisztikus és szárnyas rakétákkal, valamint különféle típusú drónokkal vannak felszerelve, beleértve a nagy hatótávolságú támadó drónokat is, amelyekkel már nem egyszer támadtak nemcsak Szaúd-Arábiára, hanem Izraelre is, – magyarázza Szergej Migdal. – A harci kiképzésüket részben iráni kiképzők, részben a „Hezbollah” terroristái végezték, akik nagyon szorosan együttműködtek a jemeni harcosokkal. Irán hosszú ideig szállított a houthiknak modern rakétafegyverzetet, valamint rakéták és drónok összeszereléséhez szükséges alkatrészeket. Ezek között voltak hajtóművek, irányító rendszerek és robbanófejek. Jemen földalatti műhelyeiben ezekből már harcképes példányokat szereltek össze. A jelenlegi feszültség fokozódása során a houthik például ilyenekel támadták a szaúdi repülőteret Abha városában.

– Irán többféle fegyverzetet szállít a houthiknak – teszi hozzá David Sharp. – Ezek ballisztikus, hajók elleni és szárnyas rakéták alkatrészei, beleértve a nagy pontosságúakat is, valamint drónok összeszereléséhez szükséges alkatrészek. Bizonyos gyártási folyamatokat az iráni segítség révén a fegyvereseknek sikerült helyben megoldaniuk. Az iráni szállítmányok csempészúton, tengeren kis polgári hajókon, valamint szárazföldi karavánokkal, ellenséges területeken át, a helyi törzsekkel kötött megállapodások alapján érkeznek.

Szergej Migdal elmondta, hogy a houthik humanitárius segélyt kapnak az ENSZ különböző programjai keretében, amelyek élelmiszerrel látják el azokat a térségeket, ahol éhínség tapasztalható.

– A houthik nem állnak közvetlenül Irán parancsnoksága alatt – mondja David Sharp. – Így például nem tettek eleget Teherán követelésének, hogy aktív háborút indítsanak az Egyesült Államok és Izrael ellen, utóbbira mindössze pár rakétát lőttek ki.

– A houthik nem Irán közvetlen vazallusai, mint az „Iszlám Dzsihád” vagy a „Hezbollah” – magyarázza Szergej Migdal. – Ők önállóbbak és függetlenebb szövetségesei perzsa pártfogóiknak. Feltételezhető azonban, hogy a houthik éppen Teherán kezdeményezésére kezdtek el azzal fenyegetőzni, hogy lezárják a hajóforgalmat a Báb el-Mandeb-szorosban.

Egy nyilvánvaló fenyegetés

Szergej Migdal véleménye szerint a houthiknak Mokha kikötő elfoglalása után reális lehetőségük van arra, hogy megzavarják a hajóforgalmat a Báb el-Mandeb-szorosban. A fegyvereseknek elegendő hajó elleni rakétájuk, drónjuk és vízi drónjuk van ahhoz, hogy csapásokat mérjenek az általuk ellenőrzött partvidék mentén elhaladó polgári hajókra. A houthik már többször is megtámadtak békés hajókat, és súlyos károkat okoztak nekik. Ennek következtében számos hajó nem a rövidebb, a Báb el-Mandeb-szoroson átvezető útvonalat választotta, hanem enkább megkerülte Afrikát. Az amerikaiak kísérhetik a veszélyes szoroson áthaladó hajókonvojokat. De sok kapitány nem mer kockáztatni, és más útvonalat választ.

– A legfrissebb adatok szerint szeptember 11-én a houthik megtámadták azt az olajvezetéket, amely a szaúdi olajat a Hormuzi-szoros megkerülésével a vörös-tengeri terminálokba szállítja – teszi hozzá David Sharp. – A kár mértéke egyelőre nem ismert, de fényképek bizonyítják a támadást. Nyilvánvaló, hogy ennek az artériának a megrongálódása nagyon súlyos következményekkel jár majd a szaúdi kőolajtermékek importjára nézve.

– Jelenleg a Közel-Keleten nincs olyan erő, amely készen állna egy nyílt összecsapásra a houthikkal – véli Szergej Migdal. – Hiszen rendkívül valószínű, hogy egy olyan szárazföldi hadművelet megkísérlése Jemenben, amely visszaszorítaná a lázadókat a szoros partjaitól, Irán válaszreakcióját váltaná ki. Iránnal pedig sem Szaúd-Arábia, sem a régió többi országa nem kíván háborúzni.

– Ahhoz, hogy visszaszerezze a houthik által elfoglalt part menti területeket és szigeteket, Szaúd-Arábiának olyan erőkből álló koalíciót kell összeállítania, amelyek képesek hadműveleteket végrehajtani – fejezi be a beszélgetést David Sharp. – Mohammed bin Szalmán herceg azonban nem tapasztalt katonai stratéga, és valószínűleg megijed a houthi milíciák, illetve Irán részéről érkező támadásoktól. Így a Báb el-Mandeb-szoros feletti ellenőrzés kérdése egyelőre nyitott marad.

Megdrágul a kőolaj

Az események eszkalálódása miatt a Brent referenciaolaj ára meghaladta a hordónkénti 100 dollárt – először 2026 májusának vége óta. Eközben az elmúlt hónapban a nyersanyag ára szó szerint egynegyedével emelkedett. Ennek oka, hogy a Kpler monitoringcég adatai szerint a világ kőolaj- és kőolajtermék-szállításainak körülbelül 7%-a halad át a Báb el-Mandeb-szoroson. A közel-keleti exportőrök esetében azonban jóval nagyobb a függőség ettől a szállítási folyosótól: például a Bloomberg becslései szerint a Szaúd-Arábiából – a világ egyik legnagyobb kőolajtermelő országából – származó szállítmányok mintegy fele (napi 3,65 millió hordó) halad át rajta.

Az elemzők nem számítanak arra, hogy a Hormuzi-szoros és a Báb el-Mandeb-szoros egyhamar megnyílna, ezért már módosították a kőolajárakra vonatkozó előrejelzéseiket: például a HSBC bank kiszámította, hogy 2026-ban a Brent átlagára hordónként 90 dollár lesz – a korábbi 80 dolláros előrejelzés helyett. A Nemzetközi Energiaügynökség (EIA) arra számít, hogy a Brent hordónkénti ára 2026 harmadik negyedévében 89,1 dollár (a korábbi előrejelzés 85,2 dollár volt), negyedik negyedévében pedig 90,1 dollár (78 dollár) körül fog mozogni. 2027-ben az EIA hordónként 73,7 dolláros árat vár, szemben a korábbi 69,4 dollárral.

November végéig az olaj ára a hordónkénti 95–105 dollár közötti sávban mozoghat, de lehetségesek a hordónkénti 120 dollár feletti megugrások is, ha a harci cselekmények újabb területekre terjednek ki és károsítják a kitermelési infrastruktúrát – írja Jelena Krylova, a Promsvyazbank elemzője. De hozzáteszi:

„A piac stabilizálódása és az árak korrekciója a kiegyensúlyozottabb, hordónként 80–85 dolláros szintre valószínűleg 2027 tavaszához közeledve fog bekövetkezni – még akkor is, ha nem sikerül elérni a hosszú távú politikai rendezést.”

Ez hozzájárul majd az orosz költségvetés feltöltéséhez, amelyet rekordmagas katonai kiadások terhelenek. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborújának márciusi kezdete óta az olajárak magas szinten maradtak, az Oroszországi Föderáció költségvetésének olaj- és gázbevételei január–augusztusban még mindig alacsonyabbak, mint 2025 azonos időszakában. De ez a „hiány” csökkenhet. Miközben a szövetségi költségvetést az orosz Ural olaj átlagárának 59 dollár/hordós szintje alapján állították össze, jelenleg a feszültségek fokozódása miatt a kínai vásárlók 15–20 dolláros felárat fizetnek a hirtelen megdrágult Brent-hez képest a Távol-Keletre történő szállításokért.

A Reuters adatai szerint az orosz kőolaj szállítási ára a balti-tengeri és fekete-tengeri kikötőkben hordónként 80 dollár fölé emelkedett, 2026 májusa óta először. A Báb el-Mandeb-szoros blokádja után pedig megközelítette a 100 dollárt – közölte egy kereskedelmi körökből származó forrás. Jelenleg a hajózási társaságoknak két lehetőségük van arra, hogy kiszállítsák a rakományt a konfliktus sújtotta régióból. Az első drága: a hajókkal meg kell kerülni Afrikát, ami meghosszabbítja az útvonalat két héttel, és ennek megfelelően megnöveli a fuvarköltséget is. Még a Szaúd-Arábiából Ázsiába olajat szállító tartályhajóknak is ezt az útvonalat kell választaniuk: ellenkező irányba kell indulniuk – a Szuezi-csatornán át a Földközi-tengerre, majd onnan dél felé a Jóreménység foka felé, és csak onnan indulhatnak tovább az indiai vagy kínai célkikötőbe. A második út veszélyes: saját felelősségükre ki kell kapcsolják a transzpondereket, hogy csökkentsék annak valószínűségét, hogy a hajót a houthi fegyveresek észlelik és megtámadják.

Mi a fentiekből a tanulság? Az, hogy a jelentéktelennek tűnő houthi erőket korábban egy nagyhatalom fél kézzel meg tudta volna szabályozni, sőt, megfelelő pénzeszközök alkalmazásával még korrumpálni is, de ehhez már késő: most már le kell őket győzni, mert Teherán bábjai lettek. Tetszettünk volna előbb gondolkodni. Most Teherán röhög és zsarolni akarja a világot, sőt, fogja is, Moszkva somolyog és tartja a markát az olajpénzekért, Trump pedig voltaképpen tehetetlen, bár nem csak ebben a kérdésben az: gyakorlatilag az összes külpolitikai törekvése kudarcba fulladt.

Az amerikai elnök ugyan kihasználhatná a helyzetet arra, hogy megszerezze azt a bizonyos katonai győzelmet, ami úgy kell neki a félidős választások előtt, mint egy falat kenyér – de ehhez el kéne szakadnia a Hormuzi-szorostól (amit már át akar neveztetni Trump-szorosra, pedig róla inkább a Bermuda-háromszöget kéne elnevezni) és sikeresen partra kéne szálljanak az amerikai erők Jemenben. Ez katonai szempontból még mindig kivitelezhetőbbnek tűnik, mint egy iráni partraszállás, és testközelből a houthik sem lennének olyan kellemetlen ellenfelek, mint amikor rakétákkal lövöldöznek, de Trump erre nem lesz hajlandó, hogy ne kelljen feladnia jelenlegi pozícióit a Perzsa-öbölben. Különben meg Teherán ezt a mostani állapotot úgy fogja alkalmazni, mint a csiki-csukit a malomjátékban: amikor a világ a Hormuzi-szorosra koncentrál, a Báb el-Mandebet zárja le és fordítva. Ezen már csak az segítene, ha a teheráni rezsimtől lehetne valahogy megszabadulni, de az – Moszkva támogatásának köszönhetően – nehéz lesz. Szóval a kutya megint Moszkvában van elásva.

Mindenesetre készüljünk fel némi áremelkedésekre, a Közel-Keleten talajmenti lövöldözés várható.

Szele Tamás