Meg kell mondanom, kissé zavarban vagyok, mert ebben az írásban azt próbálom meg elmagyarázni, miért is tartóztatták le tegnap Călin Georgescut, az oroszbarát román szélsőjobboldal egyik vezetőjét, és miféle sors várhat rá – de az ügy ismeretében azt kell mondanom, ez a történet szereplőit tekintve leginkább egy Rejtő-regényre emlékeztet, bonyolultsága azonban felér a klasszikus kínai prózáéval, mondjuk a Nyugati utazással.

(Képünk illusztráció)
Egyszóval senki se várja azt, hogy pár mondatban össze lehet foglalni ezt a grandiózus bűnügyi és politikai tablót, amiről ráadásul azt sem tudjuk egyelőre, hogy melyik részlete kulcsfontosságú és melyik kevésbé lényeges, tehát mindenre egyformán oda kell figyelni. Lényegében véve arról van szó, hogy Călin bátyó, a Vasgárda kettéfűrészelt főguruja tegnap elindult egy edzőterembe úszni, azonban nem ért el a medencéig, mert út közben lecsapott rá a DIICOT, vagyis a román Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Nyomozó Igazgatóság, és letartóztatták őt is, két bűntársát, Ionel Rusen üzletembert és az olasz Massimiliano Arenát is. Csalással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával vádolják őket.
Ez már a harmadik büntetőeljárás, amely Călin Georgescu ellen indult. A DIICOT szerint a kár meghaladja az egymillió eurót. Az ügynek vannak kapcsolatai Olaszországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban. A jogi források szerint pedig azok a cégek, amelyeken keresztül a pénz áramlott volna, Oroszországgal állnak kapcsolatban. Az egész egy üzletember feljelentésével indult.
A DIICOT látókörébe került ügyletek 2021-ben kezdődtek, amikor – a nyomozók szerint – Călin Georgescu és partnere (vagyis Ionel Rusen) „erkölcsi kezességet” vállaltak bizonyos tranzakciókért. A nyomozásból kiderült, hogy ők – egy több országban is körözött olasz üzletember segítségével (ez Massimiliano Arena) – jó anyagi helyzetben lévő román üzletembereket kerestek fel, akiknek hatalmas fejlesztési hiteleket ígértek. Ahhoz azonban, hogy megkapják a 6 millió eurós finanszírozást, az áldozatnak előleget, úgynevezett biztosítékot kellett letennie. A pénz egy részét állítólag Călin Georgescu választási kampányára használták fel.
Mint Răzvan Leu üzletember, Georgescu feljelentője nyilatkozta:
„Az 1 100 000 eurót, amelyet én biztosítékként letétbe helyeztem, soha nem kaptam vissza, bár Călin Georgescu megnyugtatott, hogy nincs semmi gond, és csak türelmesnek kell lennem. Sőt, hamis fizetési megbízásokat és egyéb dokumentumokat is kaptam tőle, amelyek azt bizonyították, hogy a kifizetés hamarosan megtörténik.”
A DIICOT letartóztatta a Belügyminisztérium egy volt tisztjét is, aki jelenleg papként szolgál, és aki állítólag összekötötte Călin Georgescu-t a buzăui üzletemberrel (ez az atya később fontos lesz még, jegyezzük meg). A nyomozók előállították Ionel Rusent is, Călin Georgescu régi üzlettársát. Ő agresszívvé vált, amikor az újságírók azokról a csalásokról kérdezték, amelyeket állítólag egyes üzletemberek ellen követett el.
Călin Georgescu számos támogatója már reggel megjelent a DIICOT székháza előtt, miután a közösségi médián keresztül mozgósították őket, és a politikus szabad lábra helyezését követelték. Akkor még hiába tették.
A DIICOT által Călin Georgescuhoz kapcsolódó nemzetközi hálózat ügyében indított nyomozás egy komplex csalási rendszert, pénzmosást, valamint fedőcégek és fantombankok felhasználását tárja fel. Călin Georgescu ellen további két ügyben folyik bírósági eljárás vasgárdista propagandaanyagok terjesztése, valamint az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekmények miatt.
A mostani események értékelés előtt nem árt átismételnünk néhány körülményt, amit talán elfelejtettünk a romániai elnökválasztások óta.
1. Sokan tudják úgy, hogy Călin Georgescu „a semmiből érkezett” a román belpolitikába, és „hetek alatt vált az ország legnépszerűbb emberévé”. Az azért nem teljesen igaz: emberünk már 1991-ben aktív volt politikai szempontból, akkor nevezték ki a román parlament környezetvédelmi szenátusi hivatalának vezetőjévé, a következő évben pedig Marcian Bleahu környezetvédelmi miniszter tanácsadója lett a Teodor Stolojan- kormányban. Sőt, abban az időben a „Románia Ifjú Ökológusa” Egyesület elnökeként komoly támogatásokat kapott – a Soros György-féle Nyílt Társdalom Alapítványtól is. Később is közép- és felsővezetői pozíciókat töltött be mindenféle állami hivatalokban, melyeket most hely hiányában nem sorolok fel: 2020-ban már a szélsőjobboldali AUR miniszterelnök-jelöltje volt. Akkor kezdett nyíltan vasgárdista eszméket hangoztatni, mire fel George Simion pártelnök elhatárolódott tőle, ezért aztán Georgescu megszakította az együttműködést a párttal.
De álljunk meg: az AUR nem vasgárdista ezek szerint? Dehogynem az, csak tagadja, mint párttitkár a sikkasztást. Úgy mennek náluk a dolgok, mint Igoriban: minden a látszat, esetünkben Simion volt a Török Szultán, aki látszólag megharagudott Senki Alfonzra, vagyis Georgescura és eljátszották a nagy szakítást. Bár... 2024 novemberében Georgescu újból nyilvánosan kijelentette, hogy megtagadta az együttműködést az AUR-ral, azt állítva, hogy George Simion nem képviseli támogatóit, és azzal vádolta őt, hogy kapcsolatban áll a PSD- vel (a „szociáldemokrata” párttal, ami inkább nacionalista, mint szocdem, de az ellenlábasa, a PNL is így áll: ők meg inkább „nemzetiek”, mint „liberálisok”). Szóval az azért elképzelhető, miszerint tényleg nem rajong egymásért ez a két ember, holott a román szélsőjobb propagandája időnként valamiféle „apa-fiú” viszonyt próbál bemutatni közöttük. Mondjuk úgy: problémás egy család lennének. Pláne, ha a kedves mama meg Diana Șoșoaca lenne. Valóságos Addams Family. Minket egyelőre az érdekel, hogy a vasgárdista propaganda terjesztésének a vádja letagadhatatlan, ez megáll Georgescu ellen.
2. Mi a helyzet az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekményekkel? Bizony, azok is tagadhatatlanok. Sőt: a főszerepet a 2024. decemberi puccskísérletben Georgescu testőrségének parancsnoka (igen, kérem, testőrsége is volt ennek a szent embernek), egy Afrikában tevékenykedő román zsoldosvezér, Horațiu Potra játszotta. Amikor kiderült, hogy Georgescu eredményét megsemmisítik, húsz zsoldossal elindult Bukarestbe megdönteni a kormányt, csak a rendőrség elfogta őket még az autópályán. Valahogy szabadlábra vergődött, és egy 2025. február 26-i komoly házkutatás után, melynek során nagy teljesítményű fegyvereket és egymillió dollár készpénzt találtak a házában – sőt, még egy aknavetőt is tartott otthon, bizonyára nem tudott aknavetés nélkül elaludni, megértem, néha nekem sem megy – sietősen Dubajba távozott. Ahonnan viszont kiadták, jelenleg rendőri felügyelet alatt áll, míg le nem zajlik az ügyének tárgyalása (melyben Georgescu is vádlott) és természetesen nem hagyhatja el Romániát.
3. Georgescu az elnökválasztások idején és utána is eskü alatt vallotta, hogy ő egy fillért sem költött a kampányára, minden sikerét személyes vonzerejének, éles elméjének és egyéb jó tulajdonságainak köszönhető. Ezt az átlátszó hazugságot úgy zúzta szét a román szolgálatok vizsgálata, mint csatacirkáló a bennszülött kenut: az igaz, hogy hivatalos kampánytámogatást nem vett fel, de nem hivatalosan és tiltott módon Moszkva monstre összegeket és erőket mozgósított az érdekében. Szóval ugyan nem vádolják hazaárulással, de ha megtennék, az is megállna, hiszen bizonyított.
Mostanra tehát nagyjából képbe kerültünk a gyanúsított személyét illetően. A jelenlegi ügy részletei viszont még messzebb vezetnek. Ráadásul ezeket megírta a Captura.ro még tavaly novemberben, sőt, egyes mozzanatok a Digi24 információi alapján tavaly március óta ismertek voltak. Tehát amolyan nyílt titokról volt szó, amit mindenki tudhatott, akit érdekelt Georgescu világa, olaszos kifejezéssel élve „segreto di Pulcinella” volt ez az ügy, titok, amit mindenki tud, de majdnem mindenki úgy tesz, mintha fogalma se lenne róla. A magyar belpolitikában is volt ilyen nemrég: hatalmas felhördülés övezte annak nyilvánosságra hozatalát, hogy az MTI szakmányban hamisította a híreket, holott ezt már évek óta tudta mindenki. De illett miatta nagyon meglepődni. Szóval ez nem román specifikum, tőlünk sem idegen ez a magatartás.
De lássuk, mit mondott a Captura. Először is azt, hogy Călin Georgescu aktív kapcsolatot ápolt az orosz titkosszolgálatokkal, és ez a kapcsolat egy svájci cégen keresztül zajlott. Ennek neve Mercando Green Technology AG, és 15 évvel ezelőtt alapították Zugban – egy baráti adózásáról ismert svájci kantonban, amely nem hozza nyilvánosságra a helyi cégek tényleges tulajdonosainak kilétét, és ahol hagyományosan számos orosz oligarcha kereskedelmi vállalata működik. A svájci vállalat székhelye egy irodaházban található Zug város főterén (Bundesplatz), de ez csupán a levelezési cím. Ezzel szemben semmilyen tényleges irodát nem találtak az oknyomozó kollégák. Az interneten is diszkréten működnek. Hivatalosan a Mercando vállalat technológiai kutatásokba és innovációs projektekbe fektet be az alternatív energiaforrások területén. Nem hivatalosan pedig egy olyan csoportot finanszíroz és velük épít ki partnerségeket, amelyet a német és svájci szövetségi ügyészségek azzal vádolnak, hogy nyugati precíziós technológiát csempészett az orosz hadseregnek. Ennek a cégnek a nevében vették fel az egyébként valószínűleg szintén nem galamblelkű és angyali ártatlanságú Răzvan Leu üzletembertől azt a bizonyos egymillió-egyszázezer euró „biztosítékot” és ígértek neki cserébe hatmillió euró kölcsönt.
De hogyan került egymással kapcsolatba Răzvan Leu és Georgescu? Egy bizonyos Ion Negoescu, a román belügyminisztérium titkosszolgálatának (DIPI)volt tisztje hozta össze őket, aki jelenleg – ortodox pópaként szolgál. Negoescut ugyanis korábban viselet dolgai miatt kizárták a szolgálattól, ekkor átkerült a román szenátus egyik fontos belbiztonsági posztjára (vagyis felfelé bukott), a Titkos Információk Védelmi, Nyilvántartási és Levéltári Szolgálat vezetőjévé nevezték ki. Itt dolgozott 2018-tól 2021-ig. Aztán hirtelen nyugdíjba vonult, és pap lett szülőfalujában, Argeș megyében, Mățăuban, ahol Călin Georgescu-nak is volt nyaralója.
Kérem, én olyant láttam már, hogy egy pap kiugrik, és titkosszolga lesz, de ez az eset fordított: itt a titkosszolga „beugrott” és pappá szentelték! Tele van ez a történet rejtői figurákkal és mozzanatokkal, afrikai zsoldosokkal, felszentelt titkosügynökökkel, már várom, mikor bukkan fel Vanek úr és Abu ben Pullover, a próféta.
A volt tiszt összekötő szerepet töltött be a károsult és a szuverenista politikus között. A két férfi 2021-ben Negoescu plébániáján ismerkedett meg, és ő részt vett a későbbi találkozókon is, ahol Leu-t módszeresen belerángatták abba a bizarr ügyletbe, amelyben végül elvesztette a pénzét. Negoescu körülbelül 15 éve nyíltan barátkozik Georgescuval. Răzvan Leu viszont régóta szoros kapcsolatban állt Negoescuval, amiből mindenféle anyagi előny származott a ppa és volt ügynök számára, például egy autó, amelyet a cége (Real Concrete) nevére lízingelt. Mindez, Georgescu nyilvános és igen patetikus bemutatkozásával együtt annyira lenyűgözte Leut, hogy hármas bizalmi kapcsolat alakult ki köztük.
Időközben az ügyben érintetté vált egy dubaji cég is, amit a Leunak ígért pénzzel kellett volna feltőkésíteni, azonban a pénz nem érkezett meg, és Georgescu halogató műveletekbe kezdett. A svájci Mercando cég nevében fizetési meghagyásokat (OP) küldött Leu-nak, és rájuk írta, hogy „végrehajtva”, ami rövid időre megnyugtatta az üzletembert. (elég gyerekes trükk, ennél többet vártam attól az embertől, aki saját állítása szerint napi szinten beszélő viszonyban van az Úristennel és a Kozmosszal is – nem viccelek, Georgescu tényleg ezt állítja magáról). Leu végül 2024 januárjában tette meg feljelentését a bukaresti DIICOT-nál.
Menet közben kiderült, hogy a Mercando egy korábbi vezetője a moldovai Mihail Cebotari volt, aki a maga idejében látszólag felvirágoztatta a céget. Akkoriban a 2010-ben alig alapított Mercando befektetési alapként kezdett viselkedni, bejelentve, hogy közel 25 millió euróval finanszírozza egy biogázüzem projektjét a Moldovai Köztársaság északi részén, Drochia járásban. Az üzlet egy moldovai céggel (Bioenergoagro) kötött partnerséget, amely 13,5 hektáros telket bocsátott rendelkezésre Țarigrad faluban, miután a chișinăui kormány rekordidő alatt jóváhagyta számukra, hogy ott építsék meg az ország első magántulajdonú ipari parkját.
A gépekkel és berendezésekkel egy holding foglalkozott, amelyet – lássunk csodát – ugyanaz a Mihail Cebotari birtokolt. Ez egy másik, ilyen rendszerekre szakosodott svájci cégből (Zorg Biogas AG) és egy ciprusi offshore cégből (Liseus Holding Ltd) állt. A cég végezte a munkát, az offshore pedig irányította a céget. Cebotari pedig az offshore-társaság elnöke is volt. Gyakorlatilag az egyik kezével kifizette a pénzt (a Mercando-n keresztül), a másikkal pedig beszedte (a Liseus-on keresztül).
A drochiai ipari parkot üzemeltető moldovai vállalat csődbe ment. A biogázüzem sohasem készült el. Mihail Cebotari is eltűnt a színről: 2014-ben kilépett a Mercandóból, maga után hagyva a svájci vállalat két névleges igazgatóját, a ciprusi offshore-társaságot pedig, amelynek elnöke volt, 2016-ban felszámolták. A furcsa moldovai történet egyetlen kézzelfogható eleme azonban az a cég marad, amelynek feladata volt a biogázüzem fizikai felépítése (Zorg Biogas AG). És amely végül elvezetett egy orosz technikai-katonai kémhálózat egyik fontos csomópontjához.
A Zorg Biogas vezetője Alekszej Babkin, egy Svájcban letelepedett orosz állampolgár. Testvére, Jaroslav Babkin, a vállalat kereskedelmi igazgatója. Már 2010-ben is aktív szerepet játszottak a vállalkozás vezetésében, amikor a moldovai szervezetben tűntek fel, annak a pénzéből és támogatásával, aki a titokzatos Mercando befektetési céget alapította (ez Mihail Cebotari volt).
Alekszej Babkint jelenleg azzal gyanúsítják, hogy technológiát értékesített a nemzetközi szankciós listán szereplő orosz Promtehnologhia csoport fegyvergyárai számára. A tiltott berendezések között három nagy pontosságú fémmegmunkáló gép és egy optikai mérőeszköz volt, mindegyiket Németországban, a DMG MORI gyáraiban készítették. Értékük körülbelül kétmillió euró volt. Az ügyletre 2015-ben, a Krím annektálását követő egy évvel került sor, Babkin egy másik zürichi cégén (a Biostrom International AG-n) keresztül.
A hálózatban 2018 nyarán keletkezett repedés, amikor egy névtelen bejelentő értesítette a SECO-t, a svájci gazdaságpolitikai hatóságot, hogy a csúcstechnológiás gépek közül legalább kettő soha nem érkezett meg az Ural-hegységben található acélgyárba, amely hivatalosan az Alekszej Babkin által kiállított exportdokumentumokban szerepelt, ellenben az orosz katonai-ipari óriás, a Promtehnologhia egyik részlege használta fel őket. Ez komoly nemzetközi botrányt kavart akkoriban, de a jelek szerint Georgescut vagy nem zavarta, vagy nem is érdekelte, kikkel üzletel. Később belekeveredett az ügybe a bangladesi hadsereg egyik halálbrigádja is, mint vásárló, de ezt már tényleg nem részletezném: eleget tudunk így is Georgescu hátteréről.
Mi lehet ennek a történetnek a vége?
Nos, ez már a román hatóságoktól függ. Ha Georgescut el akarják ítélni, azt okos volna részükről minél gyorsabban megtenni, mert különben elfoglalja a „politikai mártír” pozícióját, a választók nagy tömegeinek ez a bonyollt történet elmagyarázhatatlan, tehát valószínűleg el sem fogják hinni, és a „szegény, üldözött” Georgescu nagyon jó eséllyel indulhat a következő elnökválasztásokon. Körülbelül olyan hatása lenne egy lassú, elhúzódó büntetőjogi eljárásnak, mint a Trump elleni merényletkísérletnek: az is valósággal „belőtte” a jelöltet a Fehér Házba. Tehát, ha le akarják venni ezt a figurát a sakktábláról, gyorsan kell elítélni.
A román törvények szerint csak a csalásért legalább tíz év jár, mivel megvalósult minden minősítő körülmény, de ha egyesítjük a vádakat, tehát iderakjuk a vasgárdista propagandát és az államrend fegyveres megdöntésére irányuló kísérletet is, mindenképpen összejön az életfogytiglan. Most már csak az a kérdés, mennyire lesz gyors az ügyészség.
A nyomozás jelenlegi állása szerint Georgescu egyébként nagyon rövid időn belül Olaszországba készült indulni, ahol politikai menedékjogért kívánt folyamodni, és állítólag már tárgyalt is egy egymillió euró értékű villa megvásárlásáról Toscanában. Sőt, azt is kikötötte, hogy a ház ára nem számít, a lényeg az, hogy a leendő otthonhoz egy melléképület is tartozzon „a cselédek számára”. Az üzlet - egyelőre - nem jött létre.
Mit szól a történtekhez George Simion, Călin Georgescu nagy szövetségese és egyben ellenlábasa? Az AUR párt vezetője hétfő este üzenetet tett közzé a TikTokon a támogatói számára, amelyben arra kéri őket, hogy „lépjenek”, és a „Harcra!” felhívással zárja az üzenetet.George Simion nem részletezte, hogy konkrétan mit vár a támogatóitól. A felhívás a következőképpen szól:
„Nem adjuk meg magunkat a nyomásnak, nem tudnak minket megtörni. Călin Georgescu mellett maradunk, és nem szavazunk az áruló kormányra. Tehát, testvéreim, tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, mindenki ott, ahol éppen vagytok, lépjetek akcióba. Szükség van arra, hogy vasököllel szálljunk szembe a viharral, és ezért nem fognak letartóztatni minket, ahogy Avram Iancu is mondta, és még mindig él bennünk a román szellem magja. Harcra!”
Hogy azt mikor és hol mondta neki Avram Iancu, miszerint nem fogják őket letartóztatni, az erősen kérdéses, ahogyan az is különösen hangzik, miszerint vasököllel szállnak sembe a viharral. A vihar ellen a vasököl mit sem ér. De ők tudják.
Közben viszont Georgescu azt állította egy lehallgatási jegyzőkönyv szerint, miszerint „az volt a küldetése, hogy lebuktassa a rendszert, George Simionnal együtt”, tehát lehet, hogy az AUR elnöke is érintett lesz a csalási ügyben, és az sincs kizárva, hogy kígyót melenget a keblén, amikor Georgescut támogatja (dehogy támogatja: csak nem tehet mást).
Az egész botrány sorsa most dőlt el, ezekben a percekben. A bukaresti bíróság úgy döntött, hogy szabadlábra helyezi Călin Georgescut, és bírósági felügyelet alá helyezi (ezt magyarul rendőri felügyeletnek szoktuk nevezni), mint Potrát.
Lefogadom, holnap már Toscanában reggelizik a román szélsőjobb csaló vezére. A saját villája teraszán.
Szele Tamás
