És azt észre tetszettek venni, hogy tegnap délelőtt, mintegy három órán keresztül volt egy kis atomháborúcska Európában? Nem nagy, semmi vészes, olyan kicsike, hogy a valóságban le sem zajlott, csak az orosz kormánymédia hasábjain, de ott akkora port vert fel, hogy most is zeng tőle a kontinens. Ez is volt a művelet célja.

(Képünk illusztráció)

Mielőtt belevágnék, újból szabadkoznom kell: ebben az írásban megint a Kreml egyik legfontosabb médiumáról lesz szó, melyet már két napja is úgy kellett körülírnom, hogy a neve egy „R” betűvel kezdődik és „IA”-val folytatódik, majd a „hírek” szó orosz megfelelője következik. Nem használhatom a valódi nevét, mert a Facebook nem csak ezt az írást tilthatja le érte, de még az ezt közlő vagy megosztó oldalakat is, tehát nevezzük a továbbiakban ezt a hírügynökségnek indult, de mára médiaóriássá dagadt céget R. N.-nek – kérem megértésüket. A Harry Potterben Voldemort nevét nem lehet kimondani, a közösségi oldalak egy részén az orosz médiumokét. Akkor sem, ha kritizáljuk őket. Ostoba és gyerekes dolog ez, de ennyi telik az egyre csökkenő színvonalú Facebooktól, ami helyett más nincs: esztendőre, meglehet, a külpolitikai híreket is hancúrozó vagy gombolyaggal játszó kiscicának kell majd álcázni. De térjünk a tárgyra.

Történt pedig, hogy tegnap reggel megjelent a R. N. főoldalán egy írás bizonyos Alekszandr Noszovics tollából, kiemelt helyen, hogy a vak is lássa, ami dióhéjban arról szólt, miszerint „milyen szép kis országuk van azoknak a kis litvánoknak, igazán kár lenne, ha történne vele valami, mondjuk nukleáris támadás érné”. Persze, mint az alábbiakban bemutatom, ne így szólt a fenyegetés és nem is ennyiből állt.

Mármost az orosz közéletben nem egyedül Noszovics fenyegetőzik atomfegyverekkel és nem is ő kezdte ezt a „finom célozgatást”: bevetette már a politikusok közül Medvegyev is, Zsuravljov is, Karaganov is, más is, a propagandisták táborából pedig leginkább Vlagyimir Szolovjov, Margarita Szimonjan vagy Dmitrij Kiszeljov alkalmazza gyakran. Nyakra-főre, mintha csak Fabulon lenne. („Fabulon a bőre őre / ezt használja nyakra, főre”.)

Ne első esetben látunk, hallunk ilyesmit, zsebre is tettük volna a többi mellé, ha egy konzseniális médiatrükkel – három óra elteltével, hogy minden címzett olvashassa el alaposan! – a R. N. le nem veszi az írást és nem ad ki egy rövid magyarázatot, mely szerint:

„Az Alekszander Noszovics által írt cikket eltávolították a weboldalról, mivel nem felel meg a szerkesztői álláspontnak, a szerkesztői elveinknek és az Oroszországi Föderáció állami politikájának.”

Nofene. Erre már az is odafigyelt, aki korábban átsiklott az ügy felett. Mivel azonban sikerült megtalálnom az inkriminált írás mentését (nem dugták el nagyon, hogy könnyű legyen megtalálni, nahát, micsoda „szerencsés véletlenek” vannak), tudom elemezni az alábbiakban. Akkor lássuk, mit írt Noszovics, aztán majd azt is elmagyarázom, mit látunk, mert nem azt, amit mutatnak nekünk. A szokásos módszer szerint fogok eljárni, megjegyzéseimet csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

„A litván parlament jóváhagyta az alkotmánymódosítást, amely eltörli a nukleáris fegyverek országon belüli elhelyezésére vonatkozó tilalmat. Franciaország és Nagy-Britannia már nem titkolja az arra vonatkozó terveit, hogy nukleáris robbanófejeket helyezzenek el Oroszország határvidékén, és a litván politikusok döntései összefüggenek a nyugat-európaiak hosszú távú szándékaival. A balti államokkal kapcsolatos tevékenységük célja ugyanaz, mint az elmúlt évtizedben az ukránok esetében: Oroszország határainál olyan elfogadhatatlan mértékű biztonsági fenyegetést teremteni, amely rákényszeríti Moszkvát a cselekvésre.”*

*Ah, szegény Moszkva, ő sosem akar cselekedni, mindig csak „rákényszerül”. Ukrajna megtámadása előtt sem akart semmi rosszat, azért sétált kétszázezer orosz katona a határ menti nyírfaligetekben, karon fogva, minden másodiknak még kokoska is volt a fején, mert orosz népi táncokat gyakoroltak, annyira nem volt szó háborús készülődésről. Na, ne marháskodjunk.

„Az elmúlt két évben Észtország, Finnország és maga Litvánia is kifejezte azt a szándékát, hogy otthont adjon a nyugati atombombáknak. Érdekes, hogy Lengyelország egy hónappal ezelőtt váratlanul elutasította a nukleáris fegyverek elhelyezését a területén. (…) A lengyeleknek – bárhogy is viszonyuljunk hozzájuk – megvan a magukhoz való eszük. Tisztában vannak annak lehetőségével, hogy Ukrajna után ők lesznek a következő gyakorló- és kiképzőbázis, ahol az orosz rakéta-akulatok a harci bevetéseiket gyakorolhatják, és nem akarnak lőtérré válni. Varsó oroszellenes retorikája egyre inkább álcázó ködként szolgál a visszafogottabb reálpolitika számára. Felháborítóan tartózkodó például egy olyan politikus szemében, mint Kaja Kallas.”*

*Itt arról van szó, amiről már írtam tegnapelőtt, nevezetesen Moszkva mérgezett barátságáról: hátha sikerül ezzel a beteg formális logikával kibillenteni Lengyelországot Ukrajna támogatói közül.

„Egy agyatlan, öngyilkos országra lenne szükség. Egy olyan országra, amelynek vezetése minden erejét megfeszítve igyekszik kitűnni, hogy elismerjék, dicsérjék a kétségbeesett bátorságát és a komszomolista lelkesedését, de a következményekre nem gondol, egyszerűen azért, mert nem tudja, hogyan kell.”*

*Ha egyebet nem is, de barátkozni tudnak ezek az oroszok. El akarják nyerni Litvánia barátságát és jóindulatát, ezért „agyatlannak és öngyilkosnak” nevezik. Ha ettől nem ugrik a nyakukba minden litván, hát semmitől. Ó, a moszkvai szalonok finom, úri modora, ó, Rzsevszkij hadnagy, te orosz papjancsi! Ráadásul Noszovics még példálózik is fenyegetőzés közben.

„Húsz évvel ezelőtt ott volt Miheil Szaakasvili, akinek óriás északi szomszédjával folytatott „harca” eredményeként Grúzia elvesztette területének ötödét, és ezért ezt a Szaakasvilit börtönbe zárta. Több mint tíz évvel ezelőtt az USA és az EU felfedezte Ukrajnát, és az elmúlt néhány évben ez az ország szorgalmasan kaparta ki mások helyett a gesztenyét a tűzből.”*

*Van egy olyan érzésem, hogy Szaakasvili nem a legjobb példa, Zelenszkij esetéhez nem is hasonlítható az övé. De lám, helyben vagyunk, Ukrajnában.

„Ugyanakkor Ukrajna – az országba fektetett összes beruházás és a nagy ország eredendően meglévő erőforrásai ellenére is – nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy stratégiai vereséget mérjen Oroszországra. A jövőre nézve szükség van egy új „hasznos idiótára”, amelynek uralkodó osztálya egyszerre nagyon kapzsi és nagyon ostoba.
A litván alkotmány felülvizsgálata és a nukleáris fegyverek országban való elhelyezésére vonatkozó tilalom feloldása azt jelzi, hogy megtalálták ezt a hasznos idiótát. Sőt, biztosak benne, hogy ők a legokosabbak, és mindenkit át fognak verni. Gitanas Nausėda litván elnök hangsúlyozza, hogy Vilnius a közeljövőben nem tervezi nukleáris fegyverek elhelyezését a területén, de a jogszabályi módosítások mozgásteret biztosítanak számára, ha a nemzetközi körülmények megváltoznak. És akkor Litvánia képes lesz megvédeni magát!”*

*Az állítás első része csak akkor lenne igaz, ha a NATO támadta volna meg Oroszországot 2022 februárjában és nem Oroszország Ukrajnát, mely sem akkor, sem most nem volt NATO-tagállam. Az állítás második része meg azért ostobaság, mert Litvánia viszont már most NATO-tagállam, tehát jelenleg is képes megvédeni magát, bár az tény, hogy csak szövetségesei segítségével.

„Néhány évvel ezelőtt Oroszországnak – cinikusan szólva – „eladták” Ukrajnát célpontként. Vagyis olyan mértékű biztonsági fenyegetést teremtettek a „gyenge pontján”, hogy Moszkva kénytelen volt megoldani ezt a problémát, erre erőforrásokat fordítva és elvonva azokat az ország fejlesztését szolgáló feladatoktól.”*

*Izé. Ukrajnában NEM VOLTAK NUKLEÁRIS FEGYVEREK 2022 elején. Miért nem voltak? Mert az 1994-es Budapesti Memorandum szellemében leszerelték őket és elszállították Ukrajnából. Hova szállították a nukleáris fegyvereket Ukrajnából? Nem fogják elhinni: Oroszországba. Miért írta alá ezt a memorandumot Ukrajna? Mert cserébe Oroszország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság Kína és Franciaország támogatásával garantálta az ország védelmét minden (elsősorban orosz) katonai támadás ellen. Szóval miért jelentett Noszovics szerint fenyegetést Ukrajna? Mert az oroszoknál voltak az atomfegyverei. Ugyanis ha nincsenek náluk, nem megtámadják az országot Putyin hadai, hanem leveszik a sapkájukat és udvariasan előre köszönnek, miszerint „Alászolgája”. De figyelem, most jön a lényeg!

„Nem mondhatjuk, hogy Oroszországnak egyáltalán nincs választása. Oroszországnak van választása: meghatározhatja, hogyan harcoljon. Nem is arról van szó, hogy hosszú vagy gyors legyen-e a hadjárat. Nyilvánvaló, hogy gyors kell legyen: a balti államokban zajló katonai konfliktus pusztán földrajzi okokból nem lehet olyan, mint Ukrajnában.
Arról van szó, hogy milyen eszközöket lehet majd felhasználni. És mivel ellenfeleink elsőként terelték a beszélgetést a nukleáris fenyegetés síkjára, Oroszország megengedheti magának, hogy akár a szárazföldi kontingens bevetésétől is eltekintsen. Megteheti, hogy csak rakétákat alkalmazzon – a megfelelő robbanófejjel. A döntés nem egyszerűen gyors lesz, hanem villámgyors. Ne becsüljék alá a másodperceket!”

Rendben van, ez nyílt nukleáris fenyegetés, a szokásos orosz zsarolások szellemében, egy vélt – hangsúlyozom, VÉLELMEZETT – veszély miatt. Ami ráadásul nem is aktuális, hiszen ez még csak az első szavazás volt, melynek során 99 képviselő szavazott a módosítás mellett, 13 ellene, öt pedig tartózkodott. A javaslat végleges elfogadásához még két szavazásra lesz szükség, három hónapos időközönként, a végső döntésre pedig 2027-ben kerül sor. Akkor meg hová sietsz, Szása?

Márpedig Szása Noszovicsnak sietnie kellett, míg még elég hisztérikus a légkör Európában és komolyan veszi a szavait. Lássuk, csak az írás megjelenése előtti két napban a hibrid háború hány incidensét jelentették az EU területéről?

Svédország JAS 39 Gripen és Finnország F/A–18 Hornet vadászgépeit csütörtökön kellett mozgósítani, hogy elfogjanak és azonosítsanak több orosz katonai repülőgépet a Finn-öböl feletti nemzetközi légtérben

Szintén csütörtökön fedte fel a spanyol El Mundo napilap, hogy az amerikai hírszerző szolgálatok több európai kormányt is figyelmeztettek arra, miszerint Oroszország drón-hadműveleteket készíthet elő Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország ellen, melyeket az Árnyékflotta hajóiról indítana.

Ugyanezen a napon a legfrissebb, az orosz fenyegetésről szóló értékelésükben a dán katonai hírszerző szolgálatok bejelentették, hogy Moszkva részéről egy inváziót „kétségbeesett lépésnek” tekintenének.

„Csekély, de egyre növekvő kockázata van annak, hogy Oroszország korlátozott katonai támadásokat indít egy vele szomszédos NATO-tagállam ellen” – jelentette ki Thomas Ahrenkiel, az FE vezetője egy sajtótájékoztatón.

Szerdán egy Mi–8-as típusú orosz katonai helikopter rövid időre behatolt Lengyelország légterébe az orosz Kalinyingrádi Exklávéból. A helikopter 42 másodpercet töltött a lengyel légtérben, és legfeljebb körülbelül 300 méter mélyre hatolt be – áll az illetékesek X-en közzétett bejegyzésében.

Tehát a hangulat adott. Azonban... miért kellett TÖRÖLNI az írást?

Azért, hogy vegyék komolyabban! Azt senki se gondolhatja, hogy az Elnöki Adminisztráció szintjéről kézivezérelt R. N. főoldalán, kiemelt helyen megjelenhet bármi, amit nem engedélyeztek, sőt, nem rendeltek meg jó előre. Még a Pravda idejében is volt olyan (igaz, ritkán és szibériai jutalomüdülés járt érte), hogy a Központi Bizottság nehezményezett egy-két írást a lapban, olyankor ki is tört a botrány, de mivel már az online korban élünk, az elképzelhetetlen, hogy három órán keresztül kint legyen valami a címoldalon, kiemelten, amiről Nariskin nem tudott, és csak akkor veszik le, amikor telefonál miatta.

Az viszont meglehetősen életszerű, hogy Nariskin (vagy Kirijenko, vagy Patrusev) elvtárs mindenről tudott és így tervezte a dolgokat. Kitétette, elolvastatta, hagyott időt a mentésre, majd levétette, mintha csak egy szószátyár, kezdő slapaj fecsegett volna ki véletlenül valami államtitkot.

Noszovics nem kezdő, annyira nem, hogy utánanéztem: a R. N. felületén eddig pontosan 258 alkalommal publikált, márpedig ez a felület a mostani Pravda. Propagandistának profi, újságíró viszont soha nem is lesz, de ez más kérdés.

Noszovicsot pont a megbízhatósága miatt választották ki erre a kényes műveletre, melynek komoly célja van.

Az a célja – a Kreml kificamodott logikája szerint – hogy Európa Litvániában várjon egy orosz támadást, ami esetleg még nukleáris is lehet, holott Oroszország egészen máshol készül támadni. Ha egyáltalán készül, bár ez azért eléggé valószínű.

Atomháború volt hát tegnap az orosz kormánysajtóban, de Európába szerencsére csak a visszhangja jutott el.

Ez is volt a művelet célja.

Minél nagyobb visszhangot akartak verni egy felfújt papírzacskó kipukkantásával.

Szele Tamás