Senkit sem hibáztatok azért, ha nem érti a lassan több, mint négy hónapja tartó romániai kormányválságot – én is csak most kezdem megérteni. És csak azért, mert egetverő botrány tört ki Bukarestben a The Wall Street Journal egyik oknyomozó írása miatt. Hölgyeim és uraim: szó sincs eszmékről, ideológiákról vagy „szuverenizmusról” – az egész felfordulást pénzért csinálták, mégpedig sok pénzért, mely végső soron Donald Trump köreinek zsebébe kéne kerüljön.

(Képünk illusztráció)
Az alábbiakban a G4Media összesítését mutatom be a történtekről – figyelem, nem lesz rövid! – majd értékelem a látottakat. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén tetszem meg. És ezek most nem lesznek szelíd vagy kedves kommentárok, ezt megígérhetem, viszont ahol a magyarországi olvasó számára szükséges, magyarázó jellegűek igen.
A romániai kormányválság látszólag azzal kezdődött, hogy ez év április 20-án a PSD megszervezte az „Igazság pillanatának” nevezett, Sorin Grindeanu által kezdeményezett belső szavazást, amelyen a párt tagjai és vezetői döntöttek a Bolojan-kormány feloszlatásáról. Akkor senki sem értette, hogy mi lehet Grindeanu terve, hogyan szándékozik visszajuttatni a PSD-t a kormányzásba. Teljesen logikátlan politikai lépésnek tűnt a szavazás és az AUR szélsőséges párttal kötött szövetség, amely a PSD-t az ellenzékbe sodorta. Az amerikai Wall Street Journal című lapban viszont most megjelent egy leleplező írás a görögországi amerikai nagykövetnőről, Kimberly Guilfoyle-ról, aki állítólag azzal dicsekedett, hogy ő döntötte meg a román kormányt – és ennek alapján komoly kérdések vetődnek fel a PSD és az AUR szándékaival kapcsolatban. Különösen azért, mert George Simion, a vasgárdista AUR elnöke „jó barátjának” nevezi a nagykövet asszonyt, Sorin Grindeanu pedig egy bukaresti étteremben együtt vacsorázott Kimberly Guilfoyle-lal, aki nem csak nagykövet, hanem egy, a MAGA felső köreihez tartozó amerikai cég képviselője is, amely földgázt szeretne értékesíteni Romániában. Most tehát a PSD és az AUR vezetői számára jön el az „Igazság pillanata”.*
*Alapvetően érdekesen is hangzott, hogy az állítólagos szociáldemokraták, akik voltaképpen nacionalisták, vagyis a PSD egy nagykoalíciós kormányt a vasgárdista-nacionalista AUR-ral döntöttek meg. Most megláthatjuk, miért – ugyanis ehhez a nacionalizmus közös nevezőnek kevés.
A botrányt, amit KimberlyGate-nek neveznek, a Wall Street Journal című lap egyik cikke robbantotta ki, amely eredetileg azt vizsgálta, hogy Kimberly Guilfoyle nagykövetnő hogyan támogatta a Venture Global nevű amerikai gázipari vállalatot más hasonló amerikai cégek és a görög Atlantic-SEE LNG konszern (amely a görög DEPA és Aktor vállalatokból áll) rovására.
A Venture Global érdeke – amelyet az Athénban akkreditált amerikai nagykövet erőteljesen támogatott – az, hogy a „Vertikális Folyosó” nevű projekt keretében amerikai földgázt értékesítsen a régió országaiba, beleértve Romániát is, ahol a konzorcium megállapodást kötött a Mureșan testvérek helyi, Nova Gas nevű vállalatával. Az amerikai gázzal kapcsolatos probléma az ára volt, amely gyakran meghaladta a piaci szintet. A PSD korábbi energiaügyi minisztere, Bogdan Ivan viszont legalább kétszer megpróbálta rávenni akár az állami vállalatokat, akár magát az államvezetést – Nicușor Dan elnököt és Ilie Bolojan miniszterelnököt –, hogy ártól függetlenül fogadják el az amerikai gáz beszerzését.*
*Csodásan ütközik itt a magyar és a román jobboldal propagandája. A magyar jobboldal – vagyis inkább az az érdekcsoport, amelyik így hívja magát – Romániától teljesen függetlenül (és az ott zajló folyamatokról mit sem tudva), régi metodicskák alapján ragaszkodott ahhoz az állításhoz, hogy az amerikai LNG drága. Ez igaz is, de csak a MAGA-hoz kötődő Venture Global gáza esetében, általában véve viszont hazugság: a piaci ár az piaci ár, mint majd látni fogjuk. Ellenben a román jobboldal meg ahhoz ragaszkodott, hogy a drága LNG olcsóbb, mint az, amelyik kevesebbe kerül. Ez is hazugság, de átlátszóbb az előzőnél. Viszont mindkét banda teljesen hülyének nézte az úri közönséget.
Lássuk a WSJ-ből származó részletet, amely arról számol be, hogy Kimberly Guilfoyle nagykövet asszony állítólag egy görög miniszter előtt azzal dicsekedett, hogy bármely ország kormányát meg tudja dönteni – ahogyan azt Romániában is tette:
„Márciusban, egy athéni vacsorán, amelyen görög és amerikai tisztviselők vettek részt, Guilfoyle a többi vendég szeme láttára vitába keveredett Stavros Papastavrou görög energiaügyi miniszterrel. A román kormány közelgő bukására utalva Guilfoyle a következőket mondta a csoportnak: „Ezt bármelyik országgal megtehetjük, amellyel csak akarjuk. Görögországban is megtehetjük” – állította egy, a vacsorán részt vevő szemtanú, valamint mások, akiknek elmesélték az esetet. A beszélgetés hevesre fordult, Papastavrou pedig azzal vágott vissza, hogy az Egyesült Államok nem cserélheti le a Görögország népe által megválasztott kormányt. Guilfoyle ügyvédje vitatta ezt a leírást a szóváltásról.”
Ebből számos jogos, sőt, jogi és politikai kérdés következik.
Volt-e Sorin Grindeanu és George Simion között bármiféle tárgyalás Kimberly Guilfoyle-lal Ilie Bolojan kormányának megbuktatásáról?
Befolyásolta-e az athéni amerikai nagykövet és az általa támogatott cégháló a PSD és az AUR közös bizalmatlansági indítványának benyújtására vonatkozó döntést (ami ellentmond a természet rendjének, mivel Sorin Grindeanu és George Simion addig minden, egymással kötött vagy kötendő megállapodást kizártak)?
Van-e a PSD és az AUR vezetésének olyan titkolt célja, amely ellentmond a szuverenista és beavatkozásellenes doktrínájuknak?
A Wall Street Journalban megjelent leleplezés nyomán felmerült, a szuverenitás feladására vonatkozó vádak rendkívül súlyosak, hasonlóan azokhoz a – már bizonyított – állításokhoz, miszerint Oroszország támogatta Călin Georgescu kampányát a 2024-es elnökválasztáson.
A politikai megoldás egy különleges parlamenti vizsgálóbizottság felállítása lenne, hasonlóan ahhoz, amely Ilie Bolojan miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke közötti találkozót, valamint Cristian Deliorga alkotmánybíró és egyes politikusok magánrepülőgépes, Mykonosra tett utazásait vizsgálja.
A PSD és az AUR vezetőinek hivatalos szinten kell magyarázatot adniuk az amerikai nagykövetnővel, Kimberly Guilfoyle-lal fennálló szoros kapcsolataikról, a vele folytatott megbeszéléseik tartalmáról és a „Vertikális Folyosó” projektben érintett vállalatokkal fennálló kapcsolataikról.*
*Oscar-díjas alakítások várhatók, ha erre sor kerül, itt jelentem be igényemet a közvetítésre és a későbbi filmes feldolgozásra.
Jelenleg nem világos, hogy a görögországi amerikai nagykövetasszony cselekedetei a Trump-adminisztráció utasításait követték-e, vagy saját anyagi érdekeit szolgálják. A nyilvános információk szerint Kimberly Guilfoyle nagykövet, Donald Trump Jr. egykori menyasszonya és a Fox News egykori műsorvezetője, diplomáciai szempontból megengedhetetlen módon avatkozott be olyan országok ügyeibe, mint Románia vagy Albánia, az ottani amerikai nagykövetek feje felett átnyúlva.
A PSD vezetője, Sorin Grindeanu a Wall Street Journal cikkének megjelenése után a G4Media-nak azt nyilatkozta, hogy március 31-én a Herăstrău-i Isoletta étteremben beszélgetett Kimberly Guilfoyle nagykövettel a Vertikális Folyosóról és Románia tranzitországként betöltött szerepéről, de cáfolta azokat az információkat, miszerint a kormány megbuktatásáról tárgyaltak volna:
„A görögországi amerikai nagykövettel folytatott beszélgetések a Vertikális Folyosóval kapcsolatos kérdésekre irányultak, amely egy stratégiai jelentőségű energiaútvonal, és Románia fontos tranzitországként játszhat szerepet benne. Egyébként láttam, hogy ez szerepel Siegfried Mureșan kinevezett miniszterelnök kormányprogramjában is. A többi kérdés puszta kitaláció, amelyek nem képezték a beszélgetés tárgyát.”
George Simion, az AUR vezetője a G4Media-nak nyilatkozva kijelentette, hogy „jó barátja” az amerikai nagykövetnek, bár nem állnak rendelkezésére információk kétoldalú találkozókról, és elutasította azt az elképzelést, hogy az amerikai nagykövet beavatkozásának eredményeként hozzájárult volna a kormány leváltásához:
„Ismerem őt, és úgy gondolom, hogy jó barátja vagyok a nagykövetasszonynak. Nem folytattunk ilyen beszélgetéseket, a PSD–PNL–USR kormányzattal kapcsolatos álláspontunk mindvégig változatlan maradt. Ismerve a helyzetet, biztos vagyok benne, hogy ez egy kitalált vagy a kontextusból kiemelt kijelentés. Román politikusként nem fogadom el a külső beavatkozásokat, még az amerikai stratégiai partnereink részéről sem.”*
*Persze, hogy tagad mindkét jómadár, az lenne a csoda, ha beismernék az összeesküvésüket – mert ez bizony az. Van abban poézis, nem is kevés, amikor a melldöngető hazafiak, patrióták, szuverenisták árulják a hazájukat.
Egy fontos részletet meg kell említsünk: a Vertikális Folyosóval kapcsolatban két megközelítés létezik. Az első szerint Románia lenne az az ország, amely hosszú távú, kötelező érvényű szerződések keretében földgázt vásárolnaaz USA-tól, függetlenül a mindenkori piaci ártól és attól a ténytől, hogy Románia 2027-től bőséges mennyiségű földgázhoz jut majd a Fekete-tengeri Neptun Deep mezőből. Ezt a megközelítést Bogdan Ivan, a PSD korábbi energiaügyi minisztere, valamint maga Kimberly Guilfoyle nagykövet is támogatta egy bukaresti konferencián, amelyet egy kétes hírű üzletember, Dan Stratan szervezett a The Economist égisze alatt. A G4Media információi szerint Ilie Bolojan miniszterelnök következetesen elutasította ezt az elképzelést. A második megközelítés: Románia legyen tranzitország, és tartsa nyitva annak a lehetőségét, hogy szükség esetén amerikai földgázt vásároljon. Ezt az elképzelést Ilie Bolojan miniszterelnök viszont egyértelműen támogatta.*
*Hogy jobban értsük a helyzetet: a piaci ár fölötti gázbeszerzés (és annak elosztása, még drágábban) Románia számára a Neptun Deep megnyitása után, mely körülbelül fél év múlva várható, olyasmi, mintha egy korrupt dél-afrikai politikus túlárazott gyémántokat vásárolna az állam pénzén Jakutföldről. Holott az országában hatalmas gyémántlelőhelyek vannak.
Az alábbiakban olvasható a Vertikális Gázfolyosóval kapcsolatos események kronológiája, összevetve azokkal a politikai döntésekkel, amelyek révén a PSD és az AUR leváltotta a Bolojan-kormányt:
- Január 16. Bogdan Ivan, a PSD volt energiaügyi minisztere január 16-án leveleket küldött Nicușor Dan elnöknek és Ilie Bolojan miniszterelnöknek, amelyekben arra kérte őket, hogy írjanak alá kormányközi megállapodást az Egyesült Államokkal arról, hogy Románia a Nova Gas&Trade közvetítésével cseppfolyósított földgázt (LNG) vásároljon az USA-ból. Az Egyesült Államokból származó, a Vertikális Folyosón keresztül Görögországon át szállított LNG-t az elmúlt évben a magánvállalatok elutasították a piacinál magasabb, nem versenyképes ár miatt. Ivan „kifejezett megbízást” kért a tárgyalásokra „az SRI támogatásával” (a SI a román titkosszolgálat). Mivel indokolta Ivan miniszter ezt a nyomásgyakorlást, fél évvel azelőtt, hogy a Romgaz és a Petrom megkezdte volna a gázkitermelést a Fekete-tengeren? Azzal, hogy el kell „kerülni a diplomáciai patthelyzet kockázatát az Egyesült Államok stratégiai partnerével”. Ivan miniszter kéréseit mind a Cotroceni-, mind a Victoria-palota (vagyis a köztársasági ellnök és a miniszterelnök hivatala) mérsékelte, mivel kérdések merültek fel az árakkal és a gazdasági célszerűséggel kapcsolatban.*
*A SRI bevonása meglehetőse rossz jelnek tűnik: ezek szerint Ivan attól sem riadt volna vissza, hogy az üzlet – melynek része volt a kormánybuktatás is – ellenzőit politikai alapon semlegesítse, államellenes cselekményekkel vádolva őket. Erre nem került sor, de azt mutatja, hogy a PSD még nem felejtette el Ceaușescu módszereit.
- Január 21. A PSD európai parlamenti képviselői késleltették az EU–MERCOSUR-megállapodás elfogadását az Európai Parlamentben, azáltal, hogy a megállapodás elhalasztása mellett szavaztak, amely pedig új értékesítési piacokat nyitott volna meg az EU számára. Az AUR európai parlamenti képviselői szintén a megállapodás ellen szavaztak. A Trump-kormányzat próbálta megakadályozni ezt a megállapodást, amely az Európai Uniónak az amerikai piac mellett más lehetőségeket is biztosít, éppen a Fehér Ház által bevezetett vámválság közepette. Lássuk a PSD január 21-i közleményét:
„A PSD-s európai parlamenti képviselők szavazata döntő módon befolyásolta az Európai Parlament döntését, amelynek eredményeként a Mercosur-megállapodást az Európai Unió Bírósága fogja vizsgálni! Az Európai Parlament azon határozatát, amelyben felkérte az EUB-t, hogy vizsgálja meg, valóban megfelel-e a Mercosur-megállapodás az európai szerződéseknek, 334 igen szavazattal, 324 nem szavazat ellenében fogadták el. A PSD európai parlamenti képviselőinek 10 szavazata döntött! A PSD ígéretének megfelelően a román és az európai mezőgazdasági szektor, valamint a román gazdák védelme mellett szavazott. A mai európai parlamenti szavazás eredményeként a Mercosur-megállapodás elfogadásának eljárása az Európai Unió Bíróságának döntéséig felfüggesztésre kerül.”*
*A Mercosur-megállapodást nálunk más irányból kritizálták, bár ugyanaz a politikai oldal. Mármint, ha még egyáltalán léteznek politikai oldalak, melyben erősen kételkedem.
- Február 11. A román energiaipar két legnagyobb állami vállalatának, a Transgaznak és a Romgaznak a vezetőit Bogdan Ivan miniszterrel tartott videókonferenciára hívták meg, melyen részt is vettek. Bogdan Ivan volt energiaügyi miniszter megpróbálta rávenni a Romgaz gáztermelő vállalatot, hogy görög és román közvetítőkön keresztül vásároljon cseppfolyósított földgázt az Egyesült Államokból
- Február 25. Sorin Grindeanu mindössze 8 hónap után felbontotta a kormánykoalíciós megállapodást. Grindeanu egy, a G4Media-nak adott interjúban kijelentette, hogy belső szavazást kezdeményez a PSD-n belül, hogy a párt eldöntse, maradni akar-e a jelenlegi koalícióban Ilie Bolojan miniszterelnökkel, vagy inkább egy másik, a PNL-ből származó miniszterelnököt látna szívesen. Akkoriban még nem volt egyértelmű, hogy a PSD visszatérhet-e a hatalomba, miután megbuktatja a kormányt. A PSD a mai napig sem tért vissza a kormányzásba, a helyi vezetők rosszallására, akik folyamatosan várják a pártelnöktől a politikai megoldást.
- Márciusban (a pontos dátum nem ismert): Kimberly Guilfoyle nagykövet asszony megfenyegette a görög energiaügyi minisztert, hogy bármely ország kormányát megbuktathatja, ahogyan azt Romániában is készült megtenni – erről szól a Wall Street Journal beszámolója.*
*És ha kevesebb ouzót iszik a nagykövet asszony azon a vacsorán, most is eszmék csatájaként próbálnánk értelmezni a helyzetet – és ilyen alapon most sem sikerülne, ahogyan eddig sem.
- Március 23. Sorin Grindeanu bejelentette, hogy április 20-át tűzte ki a PSD-n belüli, a kormányból való kilépésről szóló belső szavazás időpontjának.
- Március 31. A Presa-Liberă és a Flash Paparazzi című lapok beszámolója szerint Sorin Grindeanut március 31-én lefényképezték egy bukaresti étteremben Kimberly Ann Guilfoyle nagykövetasszony, Bogdan Ivan (PSD) energiaügyi miniszter és Florin Vlădică elnöki tanácsadó társaságában. Asztaluknál ült még Adrian Thiess üzletember és Adrian Gheorghe Rafael, egy 150 ezer euró értékben elfogadott megvesztegetés miatt jogerősen elítélt személy az Isoletta étteremben.*
*Ezek sem tudtak rendesen konspirálni...Lehet, nem is akartak.
Kimberly Guilfoyle azért tartózkodott Bukarestben, mert részt vett a The Economist Romania Government Roundtable rendezvényen 2026. március 30. és április 1. között. A rendezvényen arra szólította fel Romániát, hogy vásároljon földgázt az Egyesült Államokból.
- Április 20. A PSD megszervezte a „Momentul Adevărului” (Az igazság pillanata) nevű rendezvényt, vagyis azt a belső szavazást, amelyen a párt úgy döntött, hogy felbontja a kormánykoalíciót.
- Április 23. Lemondtak a PSD miniszterei.
- Május 5. A PSD és az AUR megszavazta a közös bizalmatlansági indítványt, felmentették a Bolojan-kormányt.
- Szeptember 27. Öt hónappal a kormányból való kilépés után a PSD továbbra is ellenzékben van; az a terv, amiről Sorin Grindeanu folyamatosan beszélt pártbeli kollégáinak, mely szerint visszatérnek a hatalomba, még nem járt eredménnyel. A parlamenti matematika – akárcsak a politikai válság kirobbanásakor – valószínűtlenné teszi, hogy a PSD kormányt alakíthasson az AUR támogatása nélkül.
A botrány további romániai aspektusait nálam alaposabban tárgyalja a GESTA elemzése, én most inkább a történet globális vetületével foglalkoznék.
Eddig az összefoglaló, most gondoljuk át, mit látunk.
Első sorban azt, hogy a romániai kormányválság egyaránt volt a Kreml és a Fehér Ház közös érdeke és nem kétséges, hogy össze is fogtak a szent ügyért. Moszkvának nem jött jól az Európa- és NATO-barát (de legalábbis nem oroszbarát) bukaresti vezetés, Washingtonban pedig Trump azt szerette volna, ha a hozzá köthető üzleti körök, tehát végső soron ő maga (MAGA) minél alaposabban megtömhetik a zsebüket. Hogy ennek Kelet-Európa felforgatása lenne az ára, az őt kicsit sem érdekelte: az Egyesült Államokban uralkodó állapotokkal sem törődik, miért foglalkozna olyan országokkal, amiket még a térképen sem képes megtalálni? Már persze, ha tudja egyáltalán, mi az a térkép, ami egyáltalán nem biztos.
Ugyanakkor az AUR (és a PSD) ezen az úton hihetetlen, egyéb úton nem megszerezhető politikai előnyhöz jutott. Akit Moszkvából és Washingtonból is támogatnak és egy húszmilliós lakosságú, kelet-európai államban politizál, azt nagyon kevés választja el a hatalom átvételétől. A kellemetlen koalíciós partnertől, a hasznos idiótának alkalmazott PSD-től majd csak megszabadul a Vasgárda hagyományainak szellemében, ha másként nem, golyó által, és utána övék az ország.
Félő, hogy ha ez sikerül, a modellt Németországban is alkalmazni fogják, ahol az AfD épp az AUR-hoz hasonló helyzetbe kezdi navigálni magát: amennyiben talál koalíciós partnert, a teljes győzelmét csakis a szövetségi és a tartományi politizálás közötti különbség akadályozhatja meg. Hogy mivel járna egy AfD-győzelem? Nos, egy német kisvárosban, Heidenauban, ahol a választások után AfD-CSU vezetőség került a település élére, épp tegnap tiltották be a holokauszt áldozataira emlékeztető botlatóköveket.
A végső cél természetesen mind Moszkvában, mind Washingtonban az egységesülő Európa balkanizálása, atomizálása, egymással marakodó, minél kisebb államokra bontása, az összefogás megakadályozása, hogy ne erősödjön meg az Európai Unió, ne váljon olyan szövetséggé. amivel már a nagyhatalmaknak is számolniuk kéne.
Ezért nekik semmi sem drága. Viszont az orosz erőket leköti Ukrajna és az ellenünk vívott „hibrid hadviselés”, amit jobb lenne államilag támogatott terrorizmusnak nevezni, Trump hatalma pedig a félidős választások után erősen meggyengülhet, és valószínűleg nem lesz képes folytatni kaotikus-egocentrikus külpolitikáját.
A terv tehát világos és ördögi: de nem bizonyos, hogy kivitelezhető. Ha észnél vagyunk, kudarcot vallhat.
Legyünk észnél.
Szele Tamás
