Ha bárki úgy gondolta Donald Trump elnök eddigi tevékenysége miatt, hogy az amerikai elnöknek súlyos, strukturális, mondhatni rendszerszintű problémái vannak az esze tokjával, az jól látta a helyzetet. Trumpnak vagy teljesen elment az esze, vagy a memóriájából esett ki, miről is van szó a Távol-Keleten, különös tekintettel Kína és Tajvan békétlen viszonyára.

(Képünk illusztráció)

Persze adott még az a lehetőség is, hogy az amerikai elnök egészen egyszerűen megszívlelte az általam gyakran idézett sztálini tételt, miszerint nagyon kell vigyázni az ellenségeinkre, kényeztetni kell őket, inkább, mint a barátainkat, mert az ellenségből még lehet barát, de a barátból már csak ellenség válhat. Talán ennek jegyében tette azt a roppant értelmes ajánlatot Hszi csin-ping kínai elnöknek a washingtoni tárgyalásaik során, miszerint vásároljon amerikai fegyvereket.

Az ötlet van olyan jó, mintha Sztálin vagy Franklin D. Roosevelt üzemanyagot szállítottak volna a Harmadik Birodalomnak, illetve a császári Japánnak. Oppardon: ez mindkét esetben megtörtént, és utólag meglehetősen rossz ötletnek bizonyult. Sőt: már Pearl Harbor megtámadása és a Barbarossa-terv gyakorlati alkalmazása előtt is sokan ellenezték ezeket a tranzakciókat, de business is buiness, a pénz beszélt, míg meg nem szólaltak a fegyverek.

Lássuk azonban pontosan, a The New York Times alapján, miről is van szó. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Trump elnök arról kérdezte Hszi Csin-pinget, Kína vezetőjét, hogy szeretne-e amerikai fegyvereket vásárolni – nyilatkozta vasárnap egy televíziós interjúban David Perdue, az Egyesült Államok kínai nagykövete

„Trump elnök folyamatosan azt mondja: »Mi fegyvereket adunk el mindenkinek szerte a világon«” – mondta Perdue a „Fox News Sunday” című műsorban, miközben Hszi Csin-ping múlt heti washingtoni állami látogatásáról volt szó. Mint hozzátette:

„Valóban: a tárgyalás egy pontján megkérdezte Hszi elnököt, hogy valamikor nem volna-e kedve amerikai fegyvereket vásárolni.”

Perdue nem szolgált további részletekkel, és nem hozta nyilvánosságra Hszi elnök válaszát sem.

Rendkívüli jelentőséggel bír, hogy az amerikai elnök maga is elismerte: felajánlotta Kínának a fegyvereladást. A kommunista vezetésű országot a legtöbb amerikai politikai döntéshozó és törvényhozó – mindkét párt teljes egyetértésével – az Egyesült Államok legnagyobb katonai, gazdasági és diplomáciai riválisának tekinti, Washington egyetlen igazi kihívójának, amely az Egyesült Államok szuperhatalmi pozícióját veszélyezteti.

Amikor véleményt kértek tőle, a Fehér Ház egy amerikai tisztviselőn keresztül közölte, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában fegyvereket eladni Kínának. A Külügyminisztérium egy nyilatkozatában kijelentette, hogy „az amerikai törvények tiltják a fegyvereladást Kínának, és nem létezik semmiféle ajánlat vagy terv ezzel kapcsolatban”.*

*Hol van már a hainani incidens kora... Akkor – 2001-ben – egy amerikai EP–3 Orion típusú haditengerészeti felderítő repülőgép és egy kínai J–8-as vadászgép ütközött a nemzetközi vizek felett, a kínai Hainan szigetének közelében. A kínai vadászgép lezuhant, a pilótája életét vesztette. Az amerikai gép súlyosan megrongálódott, de még képes volt kényszerleszállást végrehajtani Hainan szigetén a kínai Lingshui katonai repülőtéren. A 24 fős amerikai legénységet Kína 11 napra őrizetbe vette. Az eset komoly diplomáciai feszültséget okozott a két nagyhatalom között, amíg az Egyesült Államok kifejezte sajnálatát a kínai pilóta halála és a gép engedély nélküli leszállása miatt. Hogy az EP–3 Orionnal mi történt? Visszaadták – ládában, ugyanis a legapróbb alkatrészekig szétszedték, hogy vissza tudják fejteni az amerikai haditechnikát. Ezek után valóban értelmes dolog ugyanannak az országnak és ugyanannak a rendszernek működőképes, vadonatúj, sértetlen fegyvereket eladni?

A Kínai Népköztársaságé a világ leggyorsabban növekvő hadereje, és az amerikai kormányzati tisztviselők évtizedek óta – a jelenlegi adminisztrációt is beleértve – figyelmeztetnek egy lehetséges katonai összecsapásra a két atomfegyverrel rendelkező nagyhatalom között az ázsiai-csendes-óceáni térségben, különösen Tajvan szigete kapcsán vagy Kína agresszív lépései miatt a Dél- és Kelet-Kínai-tengeren, az Egyesült Államok szövetségeseinek területein.

Amerikai illetékesek szerint a kínai védelmi vállalatok a kínai kormány jóváhagyásával támogatják az Egyesült Államok ellenségeit, köztük Iránt és Oroszországot, azáltal, hogy kettős felhasználású berendezéseket és műholdas felvételeket adnak el nekik, valamint titkos fegyverimporttal segítik őket. Washington emiatt szankciókat vezetett be egyes kínai vállalatok ellen.*

*És akkor most képzeljük el, hogy az egyik iráni légibázist támadó amerikai Tomahawk robotrepülőgépet egy szintén amerikai Patriot rakéta szedi le... ha az üzlet létrejön, ennek semmi akadálya nem lesz. És a houthik is nagyon örülnének az amerikai fegyvereknek, vagy a visszafejtett, kínai gyártmányú másolataiknak. A harmadik világ kínai támogatású egyéb terrorcsoportjait már elő se vegyük. És tudjuk: a kínaiak jó kereskedők, akiket nem zavarnak az erkölcsi skrupulusok. Egyetlen prototípust is nagyon nagy bűn eladni nekik, nemhogy teljes fegyverrendszereket, nagy mennyiségben.

Az Egyesült Államok eddig az ázsiai-csendes-óceáni térség meghatározó katonai hatalma volt, de ez az erő Kínához képest egyre gyengül, különösen mivel a Trump-kormányzat a térségből von el erőforrásokat az Irán elleni háború céljaira. Az elmúlt években az amerikai védelmi ipar is nehezen tudta tartani a Pentagon szerint a globális igényeknek megfelelőnek tartott fegyverrendszer-gyártási ütemet.

„Ha bármilyen kétség merült volna fel azzal kapcsolatban, hogy Trump elnök biztonsági fenyegetésnek tekinti-e Kínát, akkor @USAmbChina Perdue közlése véget vetett ennek a kérdésnek” – írta a közösségi médiában Ryan Hass, egykori hivatásos diplomata és Fehér Házbeli nemzetbiztonsági tisztviselő, aki jelenleg a Brookings Institution kínai központjának igazgatója. Sőt, mint megjegyezte:

„Trump ajánlata azzal kapcsolatban, hogy fegyvereket adjon el Kínának, nyugtalanságot fog kelteni az Egyesült Államok azon szövetségeseiben, akik Kína támadásainak elsődleges célpontjai.”

Ilyen szövetségesek például a Fülöp-szigetek, Japán és Tajvan, az a de facto független sziget és demokratikus állam, amelyet a Kínai Kommunista Párt igazgatni szeretne, tehát meg kívánja hódítani.

Trump eddig visszatartott egy 14 milliárd dolláros fegyvereladást Tajvan számára, annak ellenére, hogy az amerikai kormányt 1979 óta törvény kötelezi arra, hogy védelmi célú támogatást szállítson a szigetre. A legújabb fegyvercsomagot a Külügyminisztérium munkatársai állították össze, és a kongresszusi vezetők idén év elején jóváhagyták, de azóta a minisztériumban porosodik.

A szenátorok májusban összpárti (pontosabban: kétpárti, „bipartisan”) levelet küldtek Trumpnak, amelyben sürgették, hogy álljon neki az értékesítés lebonyolításának. Szerdán, néhány órával Hszi Csin-ping Washingtonba érkezése előtt, négy republikánus szenátor – Mitch McConnell kentuckyi szenátor vezetésével – levelet küldött Marco Rubio külügyminiszternek és Pete Hegseth védelmi miniszternek, amelyben ugyanezt kérték.

Az ügyben is nyomást gyakoroltak a két tisztségviselőre, hogy különítsenek el 300 millió dollár segélyt a Kongresszus által Tajvan számára már jóváhagyott fegyverek beszerzésére, valamint 1 milliárd dollárt a Tajvani Biztonsági Együttműködési Kezdeményezésre, amely egy amerikai védelmi program.

Amikor vasárnap a Fox News riportere Perdue-t megkérdezte a Tajvan számára visszatartott fegyvereladásokkal és katonai segélyekkel kapcsolatos széles körű aggodalmakról, a nagykövet rámutatott, hogy Trump tavaly 11 milliárd dollár értékű fegyvereladást hagyott jóvá Tajvan számára. Azt is elmondta, hogy „folyamatosak a tárgyalások a további eladásokról. Ő és Hszi elnök minden találkozásuk alkalmával tárgyalnak erről.”

Ekkor mondta Perdue, hogy Trump azzal érvelt, miszerint az Egyesült Államok „más országoknak is” elad fegyvereket szerte a világon, és ilyen kereskedelmi ajánlatot tett Hszi elnöknek is.*

*Akkor itt álljunk egy percre. Az Amerikai Egyesült Államok a második világháború óta a kölcsönös gazdasági, kereskedelmi és katonai partnerségekre alapozta a világhatalmi státusát, szövetségi rendszerét. Természetesen az erő pozíciójából: a fegyvereladások mindig is kiváltságot jelentettek a fogadó fél számára és a legerősebb diplomáciai ütőkártyának számítottak Washington kezében. A szövetségi rendszer maradványait Trump épp most számolja fel, és a fegyvereladásokat is teljesen devalválja: mi zajlik itt? „Végeladás, nincs maradás”? Globális garázsvásárt tart a Pentagonnál? Az USA lefegyverzi saját magát pár vörös centért, hogy felfegyverezhesse ellenségeit? Ez nem valami ötdimenziós sakkjátszma Trump részéről: most már csak az a kérdés, hogy az amerikai elnök ostobább-e, mint amilyen haszonleső, vagy fordítva, esetleg egyszerűen egy ostoba, rövidlátó haszonleső. Valószínűleg nem áruló, de csak azért nem, mert ahhoz sincs elég esze.

Kína szerint Hszi elnök közölte Trump elnökkel, miszerint ellenzi, hogy az Egyesült Államok fegyvereket adjon el Tajvannak. Májusban, miután elhagyta a Hszi elnökkel tartott pekingi csúcstalálkozót, Trump újságíróknak elmondta, hogy „rendkívül részletesen” megbeszélte Hszi elnökkel a tajvani fegyvereladásokat. Az ilyen tárgyalások – amelyek megtörténtét Perdue vasárnapi nyilatkozatában hangsúlyozta – megsértik azt az 1982-es dokumentumot, amelyben az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt Tajvan támogatásának kiterjesztésére; az egyik biztosíték szerint Washington „vállalta, hogy sosem konzultál” Kínával a Tajvan számára történő fegyvereladásokról.

Amikor májusban erről a kötelezettségvállalásról kérdezték, Trump így válaszolt

„Nos, szerintem az 1980-as évek már nagyon régen voltak. Az egy távoli, mesés kor.”

Egy májusban, pekingi tartózkodása alatt rögzített Fox News-interjúban Trump szó szerint kijelentette, hogy azért tartja vissza a Tajvan számára történő fegyvereladásokat, mert azok „nagyon jó alkupozíciót” jelentenek Kínával szemben.

A múlt heti csúcstalálkozó után pedig az mondta, hogy ő és Hszi nem sokat beszéltek Tajvanról. „Jelenleg minden rendben van” – mondta. „Egyszerűen csak haladunk.”

Vasárnap Tajvan de facto amerikai nagykövete, Alexander Yui, a CBS News „Face the Nation” című műsorában kijelentette, hogy a kormányzati tisztviselők múlt heti nyilvános kijelentései alapján bizakodóan tekint arra, hogy „az Egyesült Államok álláspontja Tajvannal kapcsolatban nem változott”. Hozzátette azonban, hogy reméli, a szigetország „a lehető leghamarabb” megkapja a visszatartott 14 milliárd dolláros fegyvercsomagot.

Szerdán New Yorkban újságírók kérdezték Rubio külügyminisztert a tajvani fegyvercsomag visszatartásáról. Elmondta, hogy az eladást jelenleg felülvizsgálják annak érdekében, hogy „egyensúlyt teremtsenek ipari kapacitásuk és katonai-ipari bázisuk között”, valamint annak megállapítása céljából, hogy az Egyesült Államoknak magának szüksége van-e az elkészült fegyverekre. Nem világos, hogy Trump elnök Kínának tett fegyvereladási ajánlata hogyan illeszkedik ebbe az érvelésbe.*

*Van itt még bőven olyasmi, ami nem világos. Például az, hogy az Ukrajna európai szövetségesei által kifizetett fegyverszállítmányokat idén év elején Trump egészen egyszerűen a Perzsa-öbölbe irányította és elpufogtatta egy olyan háborúban, amit megnyerhetett volna, ha tudja, miért vívja, de így se megnyerni, se elveszíteni nem képes – azonban az árukat nem térítette vissza! Tehát mi, európaiak fizettük Trump iráni kalandjának fegyvereit, munícióját, legalábbis részben, és ne is merjük kérni a pénzünket. Akkor arra hivatkoztak az illetékesek, hogy vészesen lecsökkent az amerikai lőszertartalék – de ha ez igaz, most mi a csodát akar eladni Kínának? Azt, mai már tavasszal elfogyott? Vagy soha nem is volt lőszerhiány? Világos, hogy Trump az iráni harcokat arra használta fel, hogy megfossza az orosz megszállók ellen védekező Ukrajnát a neki jogosan járó, kifizetett fegyverzetétől. Az egy dolog, hogy Európa egyre kevésbé fog üzletelni ezzel az emberrel a történtek után – de Kína vajon szóba áll-e ezzel a megbízhatatlan szélhámossal? Maximum annyira fogják megtenni, hogy megszerezhessék tőle a fegyverek és rendszerek prototípusait, aztán jöhet a visszafejtés, a „reverse engineering”.

Trump a múlt héten kijelentette, hogy novemberben Kínában, egy regionális vezetői csúcstalálkozó keretében ismét találkozik Hszi elnökkel, és hogy a kínai vezető decemberben visszatér az Egyesült Államokba, egy újabb csúcstalálkozóra. Az elemzők szerint nem valószínű, hogy Trump az év vége előtt jóváhagyna bármilyen fegyvereladást Tajvan számára, attól tartva, hogy ezzel a tervezett találkozók előtt felbosszantaná Hszi Csin-pinget.

Összegezve: Trump talonban tartja a tajvani fegyvereladások ügyét, arra hivatkozva, hogy ezzel növeli diplomáciai mozgásterét Kínával szemben. Ezzel a módszerrel viszont valójában csökkenti azt.

Közben fegyverszállításokat ajánlgat Hszi Csin-pingnek, ami még hátrányosabb alkupozícióba sodorja, hiszen a kínai logika szerint ő akar valamit elérni – esetünkben a fegyvereladási szerződés megkötését Pekinggel – tehát neki kell megalázkodni is az üzlet érdekében.

Csak abban reménykedhetünk, hogy a félidős választásokig nem pusztítja el Trump a világot valamelyik zseniális marhaságával.

Utána már úgysem lesz képes rá.

Szele Tamás