A ma egy hete törtét fairfordi merényletkísérlet, mely mögött valószínűleg Irán állhatott, kifejezetten különlegesnek tűnik. Mondhatni misztikusnak, ugyanis azért nem lett belőle merénylet, mert az elkövetők feljelentették saját magukat, ámde valamiért egy napon belül szabadon távozhattak a rendőrségről, ellenben az ügyet a legszigorúbban titkosították. A The New York Times összefoglalta, amit a történtekről egyáltalán tudni lehet, ezt mutatom be az alábbiakban, saját megjegyzéseim kíséretében, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

(Képünk illusztráció)

Minden azzal kezdődött, hogy múlt szombatról vasárnapra virradó éjszaka három fehér kisteherautó suhant át az éjszaka közepén a festői angol vidéket átszelve, egy brit légitámaszpont felé kanyarogva, amelyet az Egyesült Államok az Irán elleni háborúban használ.

Vasárnap hajnali 00:45-kor egy a kisteherautók valamelyikében ülő férfi – még mindig nem tisztázott okokból – felhívta a rendőrség ügyeletét, ezzel az első jelet megadva a hatóságoknak, hogy a terrorcselekmény, amelyről majdnem két héttel korábban kaptak hírszerzési információt, talán már folyamatban is van.

A rendőrség sürgősen akcióba lendült, gyorsan a helyszínre sietett, és letartóztatta a férfit és négy társát. Egy később a médiához kiszivárgott homályos fénykép azt mutatta, hogy az öt férfi póló nélkül ül az út szélén, kezüket a hátuk mögé bilincselték.

Hogy miért hívta a férfi a rendőrséget, továbbra is vita tárgyát képezi azok között a nyomozók között, akik megpróbálják felderíteni, mi történt azon az éjszakán – közölték több ország biztonsági tisztviselői a The New York Times-nak. Névtelenül nyilatkoztak, mivel a nyomozás még folyamatban van.

Ez egyike azoknak a sok rejtélynek, amelyeket a hatóságoknak még össze kell rakniuk.

A hívás események láncolatát indította el, beleértve a férfiak terrorizmus gyanújával történő letartóztatását, 85 otthon sietős evakuálását, egy bombaszakértő robot bevetését, amely átkutatta a kisteherautókat robbanóanyagokat keresve, valamint egy Andy Burnham miniszterelnök által összehívott nemzetbiztonsági értekezletet. Burnham később kijelentette, hogy „erős jelek utalnak arra, hogy Iránnak szerepe volt az ügyben”.

De pontosan miben játszott szerepet – és mifélét? Burnham és más brit illetékesek alig adtak válaszokat. A rendőrség átkutatásakor a kisteherautókban nem találtak robbanószereket. Egy napon belül mind az öt férfit óvadék ellenében szabadon engedték – ez a fajta elbánás inkább a közönséges bűnözők esetében jellemző, nem pedig a terrorizmussal gyanúsítottakra. Lehetséges, hogy a hatóságok kezeit megkötötte az a követelmény, hogy a bizonyítékokat titokban kell tartaniuk, így azokat nem lehetett volna felhasználni a büntetőbíróságon.*

*Itt álljunk meg és szedjük össze a gondolatainkat. Tehát a merénylők már útban voltak a légitámaszpont felé, mikor egyiküknek – vagy mindegyiküknek – eszébe jutott, hogy nem szép dolog robbantgatni, de ahelyett, hogy egyszerűen elálltak volna szándékuktól, mely esetben senki sem szerzett volna tudomást arról, mire készültek, felhívták a rendőrséget. Elképzelem a beszélgetést:

- Sir, robbantásos merénylet készül a fairfordi légitámaszpont ellen!

- Ki készül rá?

- Mi. Mármint én és barátaim.

- Ne robbantsanak, az súlyos modortalanság. Zavarnák a környékbeliek álmát is. És ha kiderül, utána senki sem hívja meg magukat teázni.

- Magunk is erre jutottunk, kérem, állítsanak meg minket!

- Nem tudnak maguktól megállni?

- Nem, Minket le kell fogni.

- Értem, akkor indulunk. Miről ismerjük meg magukat?

- Három fehér furgonnal jöttünk és fekete arcmaszkot viselünk.

- Rendben, így már nem fogjuk önöket összetéveszteni a tehenészet alkalmazottaival. Tűzoltózenekar van magukkal?

- Nincs, miért, szokás hozni robbantáshoz?

- Nem, csak akkor azokkal sem tévesztjük majd össze uraságodékat.

- Well, ez esetben pár perc múlva találkozunk.

- Így van, uram. Repesve várom.

Nos, azért annyi mindenképpen bizonyos, hogy a potenciális elkövetőknek SZÜKSÉGÜK VOLT a rendőri akcióra saját maguk ellen – talán azért, hogy megbízóik ne lőjék főbe őket azonnal a kudarc miatt?

A rendőrség széles körű nyomozást indított annak érdekében, hogy megtalálja azokat, akik felbérelték a férfiakat, akiket egy tisztviselő egyszerűen csak „tudatlan balekoknak” nevezett. Az amerikai és brit tisztviselők úgy vélik, hogy a művelet kapcsolatban áll Irán Iszlám Forradalmi Gárdájával vagy egy teheráni katonai parancsnoksággal. Abbas Araghchi, Irán külügyminisztere elutasította a vádakat.*

*Ha elutasította, az súlyosbító körülmény, mert akkor a vád igaz. Vagy csak annak tűnik?

Nagy-Britannia számára az elmúlt hét nap eseményei élénk – bár időnként nehezen érthetető – emlékeztetőül szolgáltak arra, hogy a nyolc hónappal ezelőtt kezdődött, az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen vívott háború mást is okozhat, mint az olajár emelkedését.

Júliusban az iráni Forradalmi Gárda közleményt adott ki, amelyben arra figyelmeztetett, hogy ha megengedik az Egyesült Államoknak a bázis használatát, „London felelőssé válik” a cselekedeteikért. „Bármely bázis, amelyet iráni terület elleni támadások indítására használnak” – állt a nyilatkozatban – „jogszerű célpontja erőinknek.”

Végül a hatóságok nem találtak konkrét jeleket arra, hogy a kisteherautókban ülő férfiak egy támadás végső szakaszát akarták végrehajtani. De múlt vasárnap egy ideig úgy tűnt, Irán talán készül betartani a fenyegetését.

Homályos figyelmeztetések

Szeptember közepén az amerikai katonai parancsnokok ijesztő figyelmeztetést kaptak az amerikai és más nyugati hírszerző ügynökségektől – állítják az információkról tájékoztatott amerikai tisztviselők. A dél-angliai Fairfordban található R. A. F. bázis, amelyet elsősorban az Egyesült Államok Légereje használ néhány legnagyobb bombázójának állomásoztatására, egy Irán által támogatott támadás célpontja lehetett volna.

A merénylet homályos körvonalait lehallgatott üzenetek, informátorok és egyéb hírszerzési adatok alapján állították össze. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elmondta, hogy hírszerzési tisztviselői szintén figyelmeztették brit kollégáikat egy valószínűsíthető, Irán által támogatott támadásra, bár konkrét célpontot nem neveztek meg. A bizalmas értékelések szerint a várható támadások során valószínűleg drónokat is bevetnének.*

*Magyarul: valami vagy rövidesen vagy később vagy fel fog robbanni, vagy sem, de ez egészen bizonyos, legalábbis, ha nem tévedünk. A merényletet vagy drónok segítségével végzik, vagy sem, már amennyiben lesz, de ha elmarad, ahhoz semmi szükség drónokra.

A figyelmeztetések általános jellegűek voltak. Az elemzők nem tudták pontosan meghatározni a támadás időpontját, sem a merénylőkkel kapcsolatos konkrét részleteket, csupán arra a következtetésre jutottak, hogy Teherán irányította és támogatta őket. A brit bázisok parancsnokai emelték a biztonsági szintet, amely az Iránnal folytatott háború kezdete óta már eleve magasabb volt.

A közeli Fairford város, valamint Kempsford és Whelford falvak lakói különös változásokat kezdtek észlelni. „Pletykák keringtek arról, hogy a bázison belül változtatások történnek a védelem és a riasztási szintek tekintetében” – mondta Dom Morris, egy helyi önkormányzati tanácsos.

Szeptember 16-án, 11 nappal a bázison történt incidens előtt, egy lakos egy zárt, helyi Facebook-csoportban közzétett bejegyzésében arról számolt be, hogy valami szokatlant látott: egy arcmaszkot viselő férfi futott át a falun körülbelül este 9 órakor. Legalább három másik falubeli is azt állította, hogy látott egy feketébe öltözött, álarcos férfit. Nem volt egyértelmű, hogy ugyanarról a személyről beszéltek-e, vagy hogy ki volt az.*

*Nos a rutinos IRGC-szabotőr természetesen arcmaszkban végzi a felderítést, és futólépésben, este kilenckor, mikor még nem alszanak az emberek, ezt egy kis angol faluban, ahol mindenki ismer mindenkit így kell csinálni a feltűnés elkerülése végett. Még tolhatott volna maga előtt egy verklit, más néven kintornát is, mely anarcho-szindikalista forradalmi indulókat játszott volna, de ez már tényleg az álcázás magasiskolája, erre egy ilyen kis településen talán nincs is szükség.

Európa-szerte egyre nőtt a hatóságok aggodalma. Egy magas rangú amerikai tisztviselő szerint Izrael figyelmeztette Németországot, hogy az ott található amerikai támaszpontok fokozott veszélynek vannak kitéve, különös tekintettel Spangdahlemre és Ramsteinre.

Szeptember 23-án, négy nappal a R.A.F. Fairfordon történt események előtt, egy iráni támogatású médiaoldal közzétette Yahya Rahim Safavi, az Iszlám Forradalmi Gárda korábbi főparancsnokának nyilatkozatait. A dzsihádista szervezetek online tevékenységét nyomon követő SITE Intelligence Group szerint Safavi elítélte Európát, mint az Egyesült Államok Irán elleni háborújának „logisztikai központját”, és megnevezte azokat a légitámaszpontokat, amelyeket az amerikai erők a háború folytatásához használtak, köztük a németországi Ramsteint, az olaszországi Avianót és – Fairfordot.

De konkrét célpontra vagy időpontra vonatkozó információk hiányában a hatóságok alig tehettek valamit – kivéve, hogy megerősítették a biztonsági intézkedéseket, és várták a fejleményeket.

Egy merénylet gyanúja

Ez drámai módon megváltozott múlt vasárnap.

Egy helyi gazda, aki épp egy szórakozóhelyről tért haza, azt látta, hogy három fehér kisteherautó torlaszolja el a felhajtóját.*

*Szórakozóhelyekről hazatérve megesik, hogy az ember különös dolgokat lát és észlel, de ezekről – a saját érdekünkben – nem minden esetben illik és nem is okos dolog értesíteni a rendőri szerveket. Még a végén kijönnek.

„Odanéztem, és azt gondoltam: »Ez nem lehet igaz«” – mondta később a BBC News-nak a gazda, aki nem kívánta felfedni a nevét. Elmondta az újságíróknak, hogy nyolc-tíz maszkos embert látott elfutni.

Hajnali 1:36-kor – ahogy elmondta – felhívta a 999-et, a brit 911-es segélyhívószámot, és később úgy nyilatkozott, hogy szerinte a hívása „meghiúsította a tervüket, bármi is volt az”.

A rendőrség által vezetett hívásnaplóból azonban kitűnik, hogy körülbelül 50 perccel azután telefonált, hogy az egyik, a furgonok valamelyikében ülő férfi bejelentette az esetet. Nem világos, hogy az általa látott emberek a gyanúsítottak voltak-e, vagy a kezdeti riasztásra érkező biztonsági erők.*

*Ez már valóságos Benny Hill-show lehetett, ahogyan kergették egymást körbe-körbe-karikába a rendőrök, a botcsinálta terroristák és a lakossági bejelentő. Az egyetlen különbség az, hogy Benny Hillnél fürdőruhás lányok is részt vettek volna a kergetőzésben. Még ha éjszaka is volt, Angliában vagyunk, a hagyomány, az hagyomány.

„Ez egy rendkívül összetett és nagyszabású művelet” – mondta vasárnap későbbi órákban Vicki Evans, a brit terrorizmusellenes rendőrség helyettes főbiztosa, hozzátéve: „Tevékenységünket a nemzetbiztonság érdekében végezzük.”

Hétfőre azonban az ügy váratlan fordulatot vett.

Az őrizetbe vett férfiakat óvadék ellenében szabadon engedték, ami terrorizmussal gyanúsított személyek esetében nagyon ritka. A rendőrség később közölte, hogy a furgonokban üzemanyagot találtak, de robbanószert nem. Laurence Taylor, Evans asszony felettese, újságíróknak elmondta, hogy a gyanúsítottakra szigorú feltételek vonatkoznak mozgásuk és másokkal való kapcsolattartásuk tekintetében. „A nyomozás továbbra is folyik ellenük.”

A titkos vizsgálat során a hatóságok igyekeztek megállapítani a gyanúsítottak szerepét, valamint azt, hogy Irán felhasználta-e őket annak érdekében, hogy aláássa Nagy-Britannia hajlandóságát arra, hogy az Egyesült Államok használhassa a brit támaszpontokat. Egyelőre nem világos, hogy a nyomozók mennyit tudtak meg a férfiak vallomásai alapján terveikről.

Talán csak elterelésként szolgáltak egy másik, előkészítés alatt álló támadáshoz? Vagy még azelőtt elfogták őket, hogy kapcsolatba léphettek volna az összeesküvés többi tagjával? Vagy az egész eset egy gondosan kidolgozott átverés volt, amelynek célja a félelem keltése és a propaganda terjesztése volt?*

*Erre viszont valóban van esély. Semmi sem hiszterizálja a közvéleményt inkább, mint egy reálisnak tűnő, ám meghiúsult terrortámadás. Ráadásul ha nem követik el, az olcsóbb a megrendelőnek is és a célpontnak is. Win-win helyzet.

Egyes hírszerző tisztviselők úgy vélték, hogy az öt férfi egyikétől érkezett első hívás egy olyan terv része volt, amelynek célja a rendőrség figyelmének elterelése volt, miközben egy szélesebb körű összeesküvés zajlott. Mások szerint valószínűbb volt, hogy az öt férfi kisstílű bűnöző volt, akik közül az egyik felhívta a hatóságokat, amikor rájöttek, hogy valami komoly feladatra bérelték fel őket.

Taylor hétfői nyilatkozatában alig árult el részleteket a nyomozásról. De utalt az ügy összetettségére. Mint elmondta:

„A fenyegetés gyakran bűnözői tevékenység formájában jelentkezik, gyakran kicsinyesnek tűnik, és olyan személyek követik el, akiknek elsődleges célja nem a terrorizmus, hanem a gyors anyagi haszonszerzés.”*

*Taylor mesternek nagyon igaza volt, de ezt inkább az írás végén részletezném.

Az eljövendő kockázatok

Az MI5, a brit belbiztonsági ügynökség vezetője évek óta figyelmeztet az Irán által támogatott összeesküvésekre, amelyek során gyakran helyi bűnözőket használnak fel arra, hogy támadják meg a teheráni rezsim emigráns ellenzékének képviselőit.

„Az iráni szolgálatok széles körben használják a bűnözőket közvetítőként – a nemzetközi kábítószer-kereskedőktől az pitiáner csibészekig” – mondta 2024-ben Ken McCallum, a szervezet főigazgatója. Az Egyesült Királyságban élő iráni újságírók és ellenzékiek gyakran kapnak halálos fenyegetéseket kaptak, és egyeseket közülük nagyon is valós, fizikai támadások értek.*

*Az ilyen – életveszélyes! – támadások miatt kellett elköltöznie az Egyesült Királyságból az Iran International emigráns és ellenzéki iráni médiumnak, tehát a fenyegetés nagyon is valós.

Keir Starmer, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke kezdetben megtagadta az engedélyt arra, hogy a Trump-kormány az R.A.F. Fairford bázist felhasználhassa Irán elleni támadásokhoz, mondván, nem vesz részt a „légierő útján zajló rezsimváltásban”. Később azonban engedélyt adott az általa „védelmi” műveleteknek nevezett akciókra, és bombákkal megrakott amerikai B–52-es és B–1-es repülőgépek kezdtek el Fairfordból Irán felé indulni. Burnham, Starmer utódja folytatta ezt a politikát.

Miután Starmer március 1-jén bejelentette a változást, úgy tűnt, hogy az iráni ügynökök készek szélesebb körű célpontok ellen fellépni Nagy-Britanniában. Négy olyan mentőautót gyújtottak fel, amelyek egy londoni zsidó önkéntes csoport tulajdonában voltak. Az éjszaka közepén Molotov-koktélokat dobtak több zsinagógára.

Úgy tűnt, a cél az volt, hogy félelmet keltsenek a zsidó közösségben, miközben jelezték, hogy Nagy-Britannia megváltozott álláspontjának következményei vannak. A támadásokért egy Harakat Ashab al-Yamin al-Islamia, vagy másként Hayi néven ismert csoport vállalta a felelősséget, amely – az amerikai ügyészek szerint – a Kataib Hezbollah fedőszervezete, amely az egyik leghatalmasabb iráni proxy-milícia Irakban. A csoport egyik parancsnokát májusban letartóztatták az Egyesült Államokban azzal a váddal, hogy Teherán megtorló kampányának részeként ő vezette az emlíytett támadásokat és ő szervezett más incidenseket is Európában.

Áprilisban a Hayi közzétett egy videót, amelyben azt állította, hogy a londoni izraeli nagykövetséget veszélyes anyagokat szállító drónok fogják megtámadni. A közeli Kensington Gardensben gyanús tárgyakat, köztük két üveg porított anyagot találtak. Tömeges rendőri bevetés indult, amelybe vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris szakértői csapatok is bekapcsolódtak. A rendőrség azonban később arra a következtetésre jutott, hogy a nagykövetség ellen nem történt támadás, és a porított anyag nem volt veszélyes.*

*Tehát Irán igenis verte a galangot, de kérdés, mennyire voltak komolyak a szándékai – valóban merényletet akart-e elkövetni Fairfordban vagy a pánik keltése volt inkább a cél és a brit külpolitika befolyásolása?

Egy brit légitámaszpont elleni tényleges támadás drámai eszkalációt jelentene – nyilatkozták a hatóságok.

A hét végére az evakuált családok visszatértek otthonaikba, és a kisteherautók korábbi tartózkodási helyét körülvevő 1 300 láb hosszú kordont is felszámolták. A R.A.F. fairfordi bázisának bejárata köré azonban betonakadályokat állítottak fel. A nyomozás folytatódása közben a rendőrség letartóztatott egy 25 éves, brit–iráni kettős állampolgárságú férfit Londonban, terrorcselekmények előkészítésének gyanújával. Azonban óvadék ellenében őt is szabadlábra helyezték.

Nos, ennyit tudunk. Ilyen kevés információ birtokában nem merem azt állítani, hogy tudom, mi történt – de vannak elképzeléseim.

Például feltételezhetjük, hogy szó sem volt valódi merényletről, hiszen a furgonokban sem találtak robbanóanyagot, az egész csak pszichológiai hadművelet akart lenni – de akkor a brit szigetek legostobább bűnözőit kellett rá felbérelni, akik elindulnak robbantani felszerelés nélkül, majd parancsra kihívják maguk ellen a rendőrséget. Ez utóbbira viszont a leghülyébb, kábítószerfüggő csibész sem lenne hajlandó.

Akkor már elképzelhetőbb, hogy a csapatot valóban felbérelték, valóban a Kataib Hezbollah tette, viszont az oroszos típusú „eldobható szabotőrök” beszervezésének módszerét részesítették előnyben (amúgy is sokat tanultak az oroszoktól), melynek során a megbízó csak a pénzt adja, minden szükséges eszközt, fegyvert, robbanóanyagot, járművet, miegymást a szabotőr szerez be, ennek árát megkapja előlegként – jó esetben – és a valódi honoráriumot majd az akció után folyósítják. Mi van, ha ezek az angol csibészek már a fegyver és a robbanóanyag árát is ellopták, aztán, hogy a Kataib Hezbollah ne jöjjön rá a sikkasztásra (bár azóta már minden kiderült) lecsukatták magukat?

Az nem valószínű, hogy az egészet maguk a brit szolgálatok szervezték volna, a háborús hangulat fenntartása és a kormány külpolitikájának igazolása érdekében, ugyanis ők valóban felrobbantottak volna valami kevésbé értékeset, a nyomaték kedvéért. Különben is, ez nem az ő stílusuk.

Mindenesetre eléggé megdöbbentő a történet.

Ez hát a titokzatos fairfordi eset, a merénylet nélküli merénylet, de én már tudom a megoldást. A kertész a tettes!

Miért? Angliában vagyunk, mint mondtam, és a hagyomány mindenek fölött hagyomány. MINDIG a kertész a tettes!

Szele Tamás