Forgókínpad

Forgókínpad

Szele Tamás: Amerikai hajnal

2026. november 04. - Szele Tamás

Új nap virradt az Amerikai Egyesült Államokra, ami tegnap még csak lehetőség volt (ha valószínű is), mára már bizonyosság: a Demokrata Párt történelmi méretű vereséget mért republikánus ellenfeleire. Ennek számos következménye lesz, bár kevesebb, mint remélnénk, de lássuk előbb a tényeket a The Washington Post összefoglalója alapján.

trump_vampir_november_4_2026.jpg

(Képünk illusztráció)

Az amerikai választók szigorú ítéletet mondtak Donald Trump elnök fölött – ilyen mértékű bukást 1974 óta nem láttak –, és biztosították a demokraták számára a Kongresszus mindkét házának irányítását olyan helyeken elért fölényes győzelmekkel, ahol évtizedek óta nem nyertek.

A demokraták megnyerték mind a szenátusi, mind a texasi kormányzói választásokat – ez volt az első állami szintű győzelmük ott 1994 óta. Dél-Karolinában egy szenátusi mandátumot, Georgiában pedig a kormányzói posztot szerezték meg, 1998 óta első alkalommal. Kansas pedig 1932 óta először küldött demokratát a Szenátusba.

A Képviselőházban elért korai demokrata győzelmek között szerepelt egy olyan választókerület Kentuckyból, amely korábban 15 pontos előnnyel szavazott Trumpra, valamint két floridai mandátum, amelyeket a kormányzó párt jobbra tolódás céljából újrarajzolt. A Képviselőház republikánus frakciójának kampányvezetője a szavazatok 99 százalékának összeszámlálása után is lemaradásban volt a saját választókerületében. Szerdán, helyi idő szerint hajnali 00:01-kor a demokraták minden szoros képviselőházi versenyben vezettek.

A balra tolódás demográfiai és földrajzi szempontból egyaránt megfigyelhető volt 2024-hez képest. Az Associated Press és a nagy televíziós hálózatok számára készített választás utáni közvélemény-kutatás két számjegyű eltolódást mutatott a demokraták javára a latin-amerikai származásúak, a katolikus szavazók és a 30 év alatti szavazók körében.

A republikánusokat a választói részvétel összeomlása is sújtotta, mivel az előzetes részvételi adatok szerint a választás napján kevesebb támogatójuk jelent meg, mint négy évvel ezelőtt. A szavazók 60 százaléka mondta azt, hogy nem támogatja Trumpot, és közülük 81 százalék szavazott a demokratákra – derül ki a The Washington Post és más szervezetek által támogatott NORC Civic Health & Elections Project felmérés előzetes eredményeiből.

A felmérés szerint a választók a gazdaságot, az egészségügyet és az Iránnal folytatott háborút nevezték meg elsődleges problémákként. Csak 12 százalékuk mondta, hogy családja gyarapodik, míg 29 százalék szerint egyre inkább lemaradnak. A demokraták 12 pontos előnnyel rendelkeztek azoknál a választóknál, akik a gazdaságot és a munkahelyeket nevezték meg legfőbb aggodalmuk okaként – ők alkották a választók többségét. Két évvel ezelőtt ugyanezek a választók 20 pontos előnnyel támogatták Trumpot.

A főiskolai diplomával nem rendelkező szavazók, akik 2024-ben több mint egy tucat ponttal támogatták Trumpot, idén körülbelül 49 százalékos arányban a demokratákra szavaztak, szemben a republikánusok 47 százalékával. A demokraták szűk többséggel nyertek a férfiak körében is, akik 2024-ben 55 százalékos arányban szavaztak Trumpra, szemben a demokraták 43 százalékával.

A demokraták hatalomra kerülnek tehát a Capitoliumban, és alig várják, hogy szétzúzzák Trump programját, valamint kivizsgálják az elnöki ciklusa alatt felmerült botrányokat. Robert Garcia képviselő (Kalifornia), a Képviselőház Felügyeleti Bizottságának rangidős demokrata tagja bejelentette, hogy vizsgálatokat indítanak a Trump-család vagyonosodása, a bevándorlás ellenőrzése és a Jeffrey Epstein-ügy kapcsán.

„Az amerikai nép országszerte megszólalt” – mondta Hakeem Jeffries, a Képviselőház demokrata kisebbségének vezetője (mármint: eddig volt kisebbség, mostantól többség).

„Ez egy nagy változásokat hozó eredmény, és mi, a Képviselőház demokratái, tisztában vagyunk azzal, hogy drámai átalakulásra van szükség. A rendszer ugyanis egyáltalán nem működik.”

Az eredmények beérkezése után adott interjúkban Trump megfogadta, miszerint vétójogát fogja gyakorolni, hogy a demokratákat kompromisszumra kényszerítse. Elhatárolódott az eredményektől, és más republikánusokat okolt miattuk. Emellett nem nevezte meg, kit tartana ideális utódjának, és nyitva hagyta a 2028-as előválasztás lehetőségét is.

„Nem szeretném ezt vereségnek tekinteni, hiszen nem állt a nevem a szavazólapon” – mondta a Fox News-nak, miután két hónapos kampánya során legalább 41 alkalommal azt mondta támogatóinak, hogy „szavazzanak úgy, mintha rajta lennék az íven”.

Az iráni háborúval kapcsolatban Trump azt mondta:

„Történelmi szempontból azt hiszem, úgy fogják megítélni, hogy helyesen cselekedtem. De ez egy nem túl kellemes estét eredményezett számunkra.”

Az őszi kampány során Trump és a demokraták abban egyetértettek, hogy a választás róla fog szólni. A szoros versenyben álló republikánusok egyre inkább elhatárolódtak tőle a vámok és az iráni háború kérdésében, miközben a választók egyre jobban megérezték az emelkedő árak hatását.

1974-ben az amerikaiak megbüntették a republikánusokat a Watergate-botrány miatt, amely Richard M. Nixon elnök lemondásához vezetett. Abban az évben a demokraták négy szenátusi, 45 képviselőházi mandátumot és négy kormányzói posztot szereztek meg, miközben a népszavazáson 17 százalékpontos előnnyel rendelkeztek. (A republikánusok 1994-ben 54 mandátumot nyertek, miközben a népszavazáson csupán körülbelül 7 százalékos előnyük volt. Az elmúlt évtizedek során a választókerületek határainak manipulálása szűkítette a kétesélyes képviselőházi mandátumok körét.)

Az elnök pártja általában veszíti kongresszusi helyeiből a félidős választásokon. Ellentétben számos korábbi választással, amelyeken az elnökök olyan események miatt szenvedtek vereséget, amikre alig volt befolyásuk – ilyen például egy recesszió –, Trump közvélemény-kutatásokban tapasztalt folyamatos népszerűségcsökkenése az elmúlt másfél évben közvetlenül saját politikai döntéseiből fakadt, ideértve a vámokat, az Irán elleni háború megindítására vonatkozó döntést, valamint az Epsteinről – a néhai pénzügyi szakemberről és elítélt szexuális bűnözőről – szóló igazságügy-minisztériumi akták nyilvánosságra hozatalával szembeni ellenállását.

Az eddigi eredmények összhangban állnak a választás előtti közvélemény-kutatásokkal, amelyek szerint a demokraták esélyesek a Kongresszus mindkét házának megnyerésére. Trump népszerűsége októberben történelmi mélypontra, 33 százalékra süllyedt a Washington Post–ABC News–Ipsos közvélemény-kutatás szerint. Több mint egy évtized óta először több választó bízott a demokratákban a gazdaság kezelése szempontjából, mivel az amerikaiak körülbelül háromnegyede nem értett egyet azzal, ahogyan Trump kezelte az inflációt és a megélhetési költségeket az Egyesült Államokban. A válaszadók 72 százaléka szerint az ország rossz irányba halad.

A közvélemény elégedetlensége felülmúlta a Republikánus Párt kampánykiadások terén érvényesített előnyét. A nyilvánosságra hozott szövetségi adatok szerint Trump szuper-PAC-jei legalább 380 millió dollárt pumpáltak a félidős választási kampányokba, ehhez pedig további több mint 400 millió dollár társult a világ leggazdagabb embere, Elon Musk zsebéből.

Ezek a félidős választások voltak a valaha volt legköltségesebbek, meghaladva az összes korábbi választási ciklusokat, beleértve az elnöki kampányokat is – derül ki az AdImpact médiakövető cég adataiból. A republikánusok 5,45 milliárd dollárt költöttek televíziós, rádiós és digitális reklámokra, a demokraták pedig 5,02 milliárd dollárt.

A texasi szenátusi választás a republikánus Ken Paxton és a demokrata James Talarico között az AdImpact szerint a valaha volt legdrágább nem elnöki verseny lett, amely több mint 500 millió dollárba került. A szavazatok 88 százalékának összeszámlálása után Talarico körülbelül 11 ponttal vezetett, és a független szavazók közel kétharmadát nyerte meg. Kansasban a függetlenek közel 70 százaléka támogatta a demokrata Adam Hamiltont, aki körülbelül öt ponttal verte meg a hivatalban lévő republikánus Roger Marshallt.

A NORC közvélemény-kutatás szerint a demokraták a Trump-szavazók és a 2024-ben nem szavazók körében is teret nyertek. Abban a négy államban, ahol a demokraták szenátusi mandátumokat szereztek meg ellenfeleiktől – Iowa, Kansas, Észak-Karolina és Texas –, a Trump-szavazók körülbelül tizede támogatta a demokrata jelöltet. Az idei szavazók 15 százaléka két évvel ezelőtt nem vett részt a választásokon, és ők körülbelül 20 ponttal támogatták a demokratákat.

A Demokrata Párt egy szenátusi mandátumot szerzett Észak-Karolinában, ahol Roy Cooper volt kormányzó legyőzte Michael Whatley-t, a Republikánus Nemzeti Bizottság volt elnökét. A hivatalban lévő republikánus szenátor, Thom Tillis, tavaly összeütközésbe került Trumppal, ezért nem indult újra a választásokon.

Jon Ossoff georgiai demokrata szenátor könnyedén nyerte meg újraválasztását, Keisha Lance Bottoms, Atlanta volt polgármestere pedig az országban elsőként lett fekete bőrű, női kormányzó. Chris Pappas demokrata képviselő is könnyedén nyert egy szenátusi mandátumot New Hampshire-ben.

„Amikor először beszéltem arról, hogy 2025-ben visszaszerezzük a Szenátust, az emberek csak legyintettek. Azt mondták, hogy ez lehetetlen” – nyilatkozta Chuck Schumer, a New York-i demokraták vezetője. „Most generációs átalakulás zajlik a Szenátus erőviszonyaiban.”

Az ohiói kormányzói választáson a republikánus Vivek Ramaswamy vereséget szenvedett a demokrata Amy Actontól, miután kétpárti felháborodást váltott ki egy olyan lejárató hirdetés, amelyben Acton elhidegült édesanyja szerepelt. A demokraták Iowa kormányzói székét is visszaszerezték, és Nevadában, valamint Alaszkában is vezettek a kormányzói választások korai eredményei alapján.

A választás többnyire zökkenőmentesen zajlott, annak ellenére, hogy a demokraták és egyes választási tisztviselők attól tartottak, hogy a Trump-adminisztráció tisztviselői megpróbálhatják a szövetségi hatalmat és befolyást a republikánusok javára felhasználni.

Michigan és Új-Mexikó legfőbb választási tisztviselői kedden panaszt tettek az Igazságügyi Minisztériumnál az általuk szokatlannak minősített viselkedés miatt, amelyet az államaik szavazóhelyiségeibe kiküldött szövetségi választási megfigyelők tanúsítottak. A Belbiztonsági Minisztérium viszont nem küldött bevándorlási tisztviselőket a szavazóhelyiségekbe.

Alaszkában Trump a demokraták szenátusi jelöltjének, Mary Peltolának a kizárását követelte, miután a New York Times beszámolt arról, hogy a jelölthez közel álló aktivisták segítettek elindítani egy független jelöltet, akinek a neve megegyezik a hivatalban lévő republikánus szenátor, Dan Sullivan nevével.

„Hallottam olyan emberektől, akik úgy gondolják, hogy rossz jelöltre szavaztak, és bocsánatot kértek tőlem” – mondta Sullivan kedden a Fox News riporterének. „Ellenfeleim terve ezek szerint működött.”

A kampány utolsó heteiben Trump záróüzenete azt hangsúlyozta, hogy a gazdaság virágzik – ellentétben a legtöbb amerikai tapasztalatával. Akárcsak korábbi kampányaiban, most is támadta a demokratákat, „kommunistáknak”, „furcsáknak” és „dzsihádistáknak” nevezve őket.

„Ez az a pár pont, amit egyszerűen csak úgy hagyok, mert annyira jók” – mondta, miközben pozitív gazdasági statisztikákat idézett, amikor a választás előtti héten a texasi Lubbockban tartott beszédet. „A többi csak… rohadt időpazarlás” – mondta. Ez egy visszatérő poénja, amelyet számos választási gyűlésen elismételt.

Trump a választás éjszakáját a Fehér Ház Keleti Szobájában töltötte, ahol kabinetjének tisztviselőivel és tanácsadóival együtt követte az eredményeket. Ismételten bírálta a Fox News tudósítását, és a közösségi médiában kijelentette, hogy „politikai kommentátorrá válik”, és nyíltan fogja megvitatni, miért vesztettek a republikánus jelöltek.

Ahogy a demokraták győzelmei halmozódtak, az elnök közzétett egy nyilatkozatot a Truth Social oldalán:

„Nem voltam a szavazólapon, és ha rajta lettem volna, FELTÉTLENÜL NYERTÜNK VOLNA!”

Eddig az összefoglaló, mindenesetre Trump utolsó kijelentése számomra inkább azt jelenti, hogy az elnök neve nem a győzelem, hanem mától a biztos vereség védjegye. De mi lesz holnap?

Először is: mint már máskor is írtam, Trump veszít mozgásteréből, de nem veszíti el azt teljesen. A hatáskörei megmaradnak, csak a hatalma csökken, tehát például a jövőben is üzenhet hadat, adhat parancsot támadásra vagy szabhat ki vámokat, csak a kivitelezéssel lesz baj. Ugyanis eddig a republikánus kongresszusi többséggel a háta mögött biztos lehetett benne, hogy minden lépését finanszírozni fogja az amerikai államkincstár, csakhogy most nagyot fordult a kocka. Mivel a Kongresszus a költségvetés legfőbb őre, ha úgy látják (Irán esetében nem fogják úgy látni, de Kuba esetében valószínűleg igen), hogy egy háború pazarló, EGYSZERŰEN NEM ADNAK RÁ PÉNZT, vagy megvonják az eddigi költségvetését is. Aztán háborúzhat Trump, ha akar, saját zsebből (illetve erre sincs lehetőség, de érdekes volna). Ugyanez a helyzet a vámokkal is: azok is a költségvetés tételei, azokról is a Kongresszusé az utolsó szó.

Csakhogy ez fordítva is igaz: Trumpnak vétójoga van sok kérdésben, amivel élni is kíván, így aztán könnyen előállhat az a helyzet, hogy beáll a törvénykezési bénultság állapota: a Kongresszus nem hozhat törvényeket, mert az elnök nem fogja engedni, de az elnök sem kormányozhat rendeleti úton, mert azt meg a Kongresszus nem engedi majd. Bár gazdasági téren a Kongresszus van lépéselőnyben. Kicsit hasonló, vagy inkább fordított volt a helyzet Biden idején, amikor a demokraták Ukrajnának címzett támogatásait a republikánusok obstruálták, szabotálták, késleltették, kongresszusi szinten persze, míg ezeknek elnöki szinten nem lett volna semmi akadálya. Most úgy fog ez kinézni, hogy a Kongresszus megszavaz – remélhetőleg – egy támogatást Kijevnek, erre az elnök él vétójogával és azt mondja, hogy ne, mire fel a Kongresszus szavaz egyet, aminek az lesz az eredménye, hogy hej, dehogynem, és ezzel el is van intézve az ügy.

Mindazonáltal nagy külpolitikai változásokra ne számítsunk. Az iráni háborúból kifarolni nem lehet most már, Kuba ellenben még megúszhatja a megszállást, sőt, az ellene alkalmazott szankciók is enyhülhetnek. Kína veszített egy nagy és megátalkodott ellenfelet, legalábbis valamennyire elveszítette Trumpot, de az Egyesült Államok Kína-politikája nem fog sokat változni, mert nincs hogyan megváltozzon: a mostani helyzetet legalább félig maga Peking idézte elő. Moszkvában viszont ma nem ünnepelnek.

Trump térvesztése az orosz geopolitikai doktrína valóságos csődje, holott az már az olyan kisebb bástyák leomlásába is beleremegett, mint annak idején Moldova, Románia, Lengyelország, Magyarország vagy Szerbia (igaz, Varsó csak félig esett el, azért is van baj ott mostanság), de Washington elestével valósággal megrendült a „multipoláris-eurázsai Új Világrend” – nem hogy a nagyhatalmi, de a középhatalmi támogatásának is odaveszett az utóbbi időben még a reménye is. Most már nem oszthatják fel a világot a „három nagyhatalom” között befolyási övezetekre, egyszerűen azért, mert Trump ugyan még elnök lesz, az Egyesült Államok is világhatalom marad, csak éppen ezentúl hiába táncol úgy Trump, ahogyan Moszkvából húzzák neki, az Egyesült Államok nem ropja majd vele. Sőt, még a nyomában sem. Kína sem kell okvetlenül a Kreml jegyese legyen, ha az európai és amerikai piacot többre becsüli a nem létező orosznál, most, hogy elveszett a Trump-robot távirányítója, pár szelíd kompromisszum árán vígan cserben hagyhatja Moszkóviát, és Tajvant is csak azért nem fogja feladni, mert az biztosítja a válság kirobbantásának állandó lehetőségét, az a zsarolási potenciálja. Putyin Teheránra már jóval kevésbé számíthat, mint korábban, marad tehát Phenjan a játszótársa, meg pár kisebb és korruptabb afrikai állam (Latin-Amerikában sem rajonganak már érte annyira). Szóval: a Kremlben ma nem örömükben nyitogatják a vodkás üvegeket, hanem bánatukban.

Várható azonban annak a világméretekben legalább pár tízmilliós, ha ugyan nem százmilliós tömegnek a lázadása, dacreakciója, protestálása, akik Trumpot Qanonnak, megváltónak, a Háttérhatalom elleni harc vezérének tekintették, és akiknek most szó szerint összeomlott a világképe pár óra alatt. Nem fogják tudomásul venni a prófétájuk vereségét – akkor sem, ha Trump maga már tudomásul is vette! – tehát várható mindenféle terrorcselekmény, tüntetés, zavargás az Egyesült Államokban, pláne, ha az orosz propaganda is segít felszítani az indulatokat. Ez valamilyen szinten már el is kezdődött, az orosz kormánymédia ma reggel „ukrán választási beavatkozásnak” tulajdonította az eredményt.

Nyugtalan idők jönnek tehát, de mégis jobbak, mint az eddigiek. Mint tegnap is írtam: az lesz bennük a jobb, hogy az eddiginél már nem lesz rosszabb a helyzet.

Trump veresége egyszerűen csak azt jelenti, hogy mától elhárult a legnagyobb akadály a dolgok javulása elől.

Most már „csak” javítani kell őket. Nem lesz kis munka.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása