Történt pedig, hetedhét országon innen, üveghegytől messzi, hogy egy kis magyar falu arra ébredt egy tavaszi reggelen: mind egy szálig kipusztult. Apraja is, nagyja is, senkinek sem volt kegyelem, elvitte őket a csúnya, nagy rossznyavalya. Illetve nem a rossznyavalya vitte el őket, hanem az ellenszere. Vagyishogy senkit sem vitt el, mivel az egész hazugság volt.

Kezdjük azzal, hogy ez egy nagyon udvarias ország, ahol kifejezetten modortalanságnak számít, hogyha nem hisszük el, amikor valaki a szemünkbe hazudik. Vagy szamárságokat beszél. Mosolyogni kell és úgy tenni, mintha elhinnénk, sőt, utólag is úgy kell tennünk, különben nagy lesz a sértődés. Ezért lehet és szabad is nálunk képtelenségeket beszélni.

Érdekes hírrel kell kezdenem: az oltásellenes, qanonista mozgalom megtalálta a Szent Grált vagy a Bölcsek Kövét, vagy amit még keresni szokás. Megoldották a tényellenőrzés problémáját, miáltal kísértet járja be a Facebookot, a Pluton chip kísértete. Az FSZB meg röhög a markába és iszik még szto gramot, bár nemsokára abbahagyja, mert sok lesz a jóból.

(Fotó: The Stonk Market)

Ne nevetgéljünk, a hír teljesen valós, sőt, nem is a legfrissebb, csak épp a világjárvány miatt nem figyeltünk rá oda: Törökország a Holdra készül, teljes komolysággal, nem kímélve sem pénzt, sem energiát, sem embert – most azért érdekes ez a hír, mert kiderültek a részletei is. Kicsit furán hangzik, de úgy néz ki, tényleg meg akarják valósítani a tervet.

Két napja gondolkodom a tételen, és egyre különösebb eredményekre jutok. Egészen pontosan arra, hogy ha komolyan vesszük a tudós Trócsányi László tételét, mely szerint mivel nincs európai nemzet, az Európai Egyesült Államok gondolatát is el kell vetnünk, úgy az emberiség eddigi történelme tévedés volt és újra kell kezdeni a vállalkozást mindenestől.

- Hol járt, Sajókám, hogy hála Istennek, hetek óta nem láttam?

- Itt, a kávéházban, Hacsek, hogyhogy nem látott?

- Mindennap benéztem, nyoma sem volt.

- Ott ültem a kisteremben, a bal kettes asztalnál, mint mindig, kérdezze meg a tulajt, ha nem hiszi.

Épp tegnap írtam ezeken a hasábokon a verbális lincselésekről, online mocskolódásról, aminek szó szerint mindenki áldozatul eshet, ha megosztó témához nyúl: nagy valószínűséggel ez a mai írás lesz a szemléltető példája a tegnapi elméleti ismertetésnek, mert megosztó ügyről szól.

Ma olyasmiről lesz szó, amit legalább tíz-tizenkét éve söprünk a szőnyeg alá. Korábban is odasöpörtük volna, ha lett volna Facebook, de nem volt. Igen, az online mocskolódásokról lesz szó. Kálmán Olga ügye kapcsán, de akármelyik sajtómunkás elővehetne hetente legalább egy ilyent a saját postájából. Vagy inkább többet.

Újfent le kell szögeznünk a folyamatokat figyelve, hogy a magyar lónak nincs háta, csak két oldala, kétdimenziós tehát, és óhatatlanul egyik oldaláról a másikra esnek az emberek. Éspedig nemcsak a teljes politikai palettát tekintve, hanem párttáborokon belül is. A jelek szerint a kormányoldalon kezd kialakulni egy deklaráltan szélsőjobb platform.

Ahogy nézem a mai sajtót, valamiért az az érzésem támad, hogy mi nagy balszerencsénkre az Egyéniségek Korába csöppentünk. Éspedig a kormánypárti-jobboldali egyéniségekébe, olyan markánsak, hogy a fal adja a másikat, és olyan egyéniek, hogy oda kell figyelni, nehogy összetévesszük őket. Azt nem tudom, mi bennük a különös.