Tegnap már foglalkoztunk az orosz nukleáris arzenál bevethetőségével (illetve: be nem vethetőségével), de mostanra új adatok birtokába kerültünk: a Meduza nagyon érdekes interjút készített Makszim Sztarcsak szakértővel a pleszecki robbanás ügyében, ezt kivonatolom most – így előzetesként csak annyit mondanék, hogy a helyzet nem reménytelen.
(Képünk illusztráció)
Az elmúlt évek egyik legkomolyabb kérdése az, hogy mennyire lehet komolyan venni az Ukrajna elleni teljes körű invázió első napjaitól kezdve tartó állandó orosz nukleáris fenyegetést. Mivel az orosz atomfegyverek állapotáról igen keveset tud a külvilág – sőt, maguk az oroszok is – viszonylag kellemes hír, hogy a Moscow Times hasábjain Andrej Malgin kifejti nézetét, miszerint ez pusztán üres fenyegetőzés. Annak ugyan cifra – de lássuk Malgin érvelését!
(Képünk illusztráció)
Ma rövid lesz az ukrajnai hírösszefoglaló, aminek több oka is van, rögtön az első az, hogy habár kószálnak a levegőben mindenféle „béketervek”, de az Oroszországi Föderáció egyiket sem hajlandó elfogadni, csak a sajátját, am Ukrajna teljes és azonnali kapitulációjával járna. Erre Ukrajna természetesen nem hajlandó, így aztán marad az elkeseredett harc mindkét fél részéről – de lássuk, hogyan foglalja ezt össze az ISW?
(Képünk illusztráció)
Kérem, kezdjük szűkszavúan: az Oroszországi Föderációban elkezdik már azt is szabályozni, hogy ki írhat és ki nem. Jó, hát eddig is becsukogatták az emberkéket, ha írtak, de ez azért mindennek a teteje. Mert hát – szerintem az ír, akinek van pennája és tintája, aztán sikerül, ahogy sikerül. Ez mostanáig orosz földön is így volt.
(Képünk illusztráció)
(Szín:roppant szerény kávéház Budapesten, Hacsek természetesen ül és habos kávét iszik, Sajó rongyos, tépett burnuszban érkezik, a fején turbánnal).
(Képünk illusztráció)
Nem tudok szabadulnni ettől a HBB-számtól. Ez maga a magyar értelmiség sorsa – már amennyiben én értelmiségi vagyok, mert volt már, aki korábbi írásaim alalpján elmagyarázta nekem, hogy vissza a romániai esztergapadhoz, itt ő az okos. Annyit tudtam visszakérdezni, hogy szerinte hogy hívják románul az esztergát? Azt se tudta, hogy "strung". Megnéztem az adatlapját: nyugalmazott esztergályos volt. Köszönöm, Közép-Európa és Balkán! Különben én mindig is elektroműszerész voltam a gyárban, csak leminősítettek segédmunkásnak, mert nem voltam hajlandó levágni a hajamat.
(Képünk kép)
Clausewitz tézisével kell kezdenem: „Háborúban a helyzet pillanatonként változik”. Libanonban tegnap folytatódtak a távközlési eszközök robbanásai, minek következtében egyre élesedik a helyzet, ugyanakkor a Hezbollah taktikai kommunikációja kezd szinte teljesen megszűnni, a parancsnokság elszakad a különböző egységektől, az utasítások nem jutnak célba – így valóban irányíthatatlanná válik a helyzet. De lássuk a híreket.
(Képünk illusztráció)
Kevés szövevényesebb ügyet láttam mostanság, mint a Hezbollah tagjainak kezében vagy ruházatában felrobbanó személyhívók esetét. Egyelőre megpróbálom összeszedni, amit tudunk, aztán jöhet a spekuláció, amiből viszont jut majd bőséggel. Tehát, tekintsük magát a hírt az ISW-CTP nyomán.
(Képünk illusztráció)
Szinte példátlan tényfeltáró elemzést közöl a Dossier Centre: megismerhetjük belőle az orosz propaganda és hírhamisítás belső világát és gondolkodását. A teljes elemzés igen hosszú, inkább kivonatolom a lényeges részeket, ugyanis senki sem olvasná végig – így is elég hosszú lesz. Akkor lássuk, miről van szó.
(Képünk illusztráció)
Ami a Donald Trump amerikai elnökjelölt (és volt elnök) elleni legújabb merényletkísérletet illeti, azt most már sikerült megelőzni, senkiben sem esett kár, tehát Trumpban sem, bár az ügy körül még sok a kérdőjel. Leginkább a merénylő személye titokzatos, a viselkedése érthetetlen, de ilyen ember volt korábban Juraj Cintula vagy Ashli Babbit is, akit a Capitolium ostroma idején lőtt le egy rendőr, mert rátámadt.
(Képünk illusztráció)
