Mikor ma reggel felébredtem, azt hittem, hogy átcsúsztam egy párhuzamos világba, amit Mihail Afanaszjevics Bulgakov talált ki. Ugyanis az első hír, amit a Meduzán megláttam, úgy szólt, miszerint: „Június 23-án este Derbentben antiszemita támadás érte a Lenin utcai Boldogságos Szűz Mária Közbenjárásának ortodox templomát.”
(Képünk illusztráció)
Van, amikor az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, mindenesetree erről a történetről nekkem a Csinibaba klasszikus mondata jut eszembe: „Tessék mondani, Helsinki, az már Nyugat?” „Momentán az, de már komp jár át Leningrádba”. Hát... Lebegyev elvtárs története arra mutat, hogy Helsinki vagy Nyugat, vagy Kelet, attól függ honnan nézzük.
(Képünk illusztráció)
Hát... izé, ma reggel felébredtem, láttam, kaptam értesítést erről a videóról, mármint az Ungváry Krisztánéról beszélek, megnéztem. Már tegnap is volt egy vitám a jobb- és baloldaliságról a Drágabolgrúrral (Mellesleg: imádom azt az embert, vérprofi, szerintem mikrofonnal a kezében született, ha nem is mindenben értünk egyet, nála nagyobb rádióst alig ismerek, le előtte összes kalapjaimmal).
(Képünk illusztráció)
2013-ban Hszi Csin-ping hivatalosan is a Kínai Népköztársaság elnöke lett. Az azóta eltelt tizenegy év alatt több mint 40 találkozót folytatott Vlagyimir Putyinnal. A két vezető között állítólag szoros kapcsolat alakult ki, és ezt mind Putyin, mind Hszi Csin-ping megerősíti, de azért itt mégis világpolitikáról van szó, a barátkozás ehhez a szövetséghez kevés.
(Képünk illusztráció)
Vagy legalábbis azzal próbálkozik. Mindenesetre Putyin elnök tegnap tartott phenjani tárgyalásai eléggé ijesztő eredménnyel jártak, és félő, hogy a mai, vietnami megbeszélések is ugyanazt a célt szolgálják majd, vagyis a fennálló világrend megdöntését egy formálódó államszövetség útján. De lássuk, mit mond a tegnapi eseményekről az ISW elemzése? Nem sok jót.
(Képünk illusztráció)
Azt leszögezhetjük, hogy lektűr ide, lektűr oda, az emigrációba kényszerült Borisz Akunyin nélkül nincs kortárs orosz irodalom. Épp ezért fontos az a nagyinterjú, amit a The Insidernek adott, és amelyben választ ad Oroszország legégetőbb kérdéseire.
(Képünk illusztráció)
Nagyon nehéz, bár szép feladat Libik Györgyről írni. Előrebocsátanám, hogy nehéz is, kommunikációs szempontból. De megoldjuk. Van ez így, akkor írunk szabad kézből, billeg a gép, nem is szereti a légörvényeket, de csak le lehet tenni törés nélkül a kifutóra. Bár, a hasonlattal élve, ez a repülőgép inkább egy Polikarpov vagy egy Ancsa kettes...
(Képünk illusztráció)
Őszinte leszek: nem nagyon értelmezhető, mi a csoda lehet Putyin elnök „béketerve” mögött, azon kívül, hogy semmi jó. Én magam is értelmeztem tegnap a történteket, eredeti forrás alapján (amit az ellenségemnek se kívánok), de ez nyugati logika szerint követhetetlen és semmi értelme. Orosszá kéne változni ahhoz, hogy megértse az ember – és még akkor sem biztos, hogy sikerülne, de annyit meg nem is ér az egész. Lássuk, mire jutott a kérdéssel az ISW.
(Képünk illusztráció)
A Kreml-barát média most alig győzi lengetni az olajágat, hiszen szerintük Putyin elnök békét kínál Ukrajnának, és aki ezzel nem ért egyet, az háborús uszító. Mint azt majd be fogom bizonyítani, Putyin „békéje” nem csak megvalósíthatatlan, de hazugságokra is alapul, melyeket szintén részletezni fogok. De előbb helyezzük kontextusba ezt az „ajánlatot”.
(Képünk illusztráció)
Sokan kérdezik Ukrajna önvédelmével kapcsolatban, hogy „miért nincsenek már a Krímben, miért nem verték vissza az oroszokat a határon túlra Harkivnál, Belgorodnál, egyáltalán, tudják használni a nyugati fegyvereket?” Tudják bizony, de ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a bevetésükhöz előbb le kell győzni az orosz elektronikai hadviselést.
(Képünk illusztráció, ilyen repülőgép nincs, mesterséges intelligencia generálta a képet)
