Mikor néhány napja elkezdett terjedni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek szívpanaszai voltak – a Kreml természetesen tagadta ezt – sokak fejében megfordult, hogy mi lesz, ha netán történik vele valami, hiszen már nem fiatal ember? Ki lép a helyére? Erről elmélkedik a kiváló Andrej Percev a Riddle hasábjain – és nem túl optimista.

Ma kényes témához kell nyúlnom, ami sokak nemtetszését fogja kiváltani, de beszélnünk kell róla: nevezetesen arról, hogy mi lesz a gázai övezet lakosságával. Ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a terroristák által élő pajzsnak használt civilek áttelepítése megfosztaná a Hamászt az eddigi védelemtől, hanem arról is, hogy egyáltalán hova lehetne őket vinni?

A sajtószakma évek óta tart attól, ami lassan kezd bizonyossá válni: a Szilícium-völgy lemond a hírekről, és ez alapjaiban rázza meg az amúgy is instabil világsajtót. A hírügynökségek pillanatnyilag igyekeznek alkalmazkodni a kiadók és a technológiai platformok közötti, régóta tartó, ellentmondásos kapcsolat legújabb töréseihez. Ezt a válságot a The New York Times járta körül.

Ma is a közel-keleti harcok legfrissebb híreivel foglalkozunk, ugyanis sajnos nem tört ki a béke tegnap sem, és előreláthatóan egyhamar nem is várható ilyesmi. Szokás szerint az ISW-CTP napi jelentését használom, pontossága miatt, és újból jelezném: ennek állításai ellenőrzöttek, de magát a jelentést tegnap este zárták le, annál frissebb híreket nem tartalmaz.

Az Izraelben zajló háború során tegnap nem került sor nagy jelentőségű harci cselekményekre: zajlanak az összecsapások, hullanak a bombák és rakéták, már drónokat is bevetettek, de offenzíváról nem számolhatunk be. Egyre világosabb azonban, hogy Izrael távolról sem csupán a Hamásszal áll harcban: a térség összes Irán-barát proxy milíciája csatlakozott a terrorszervezethez.

Az már közhely, hogy a modern háború legalább annyira zajlik az online térben, mint a valósban: nem kivétel ez alól a Hamász orvtámadása sem Izrael ellen. A Washington Post annak járt utána oknyomozó írásában, hogyan használja az online teret a terrorszervezet és mire. Természetesen a főbb platformok már tiltották őket – de a moderálatlan üzenetküldő szolgáltatásokon erre nincs mód.

Tekintetünket újból Izrael és Gáza felé kell fordítanunk, lévén hogy a helyzet egyre forrósodik és olyan volumenű események zajlanak, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A mai összefoglaló terjedelmi okokból nem foglalkozik az ukrajnai és oroszországi eseményekkel, ugyanitt kell jeleznem, hogy a hírek a tegnap esti állapotot tükrözik – a frissebbek feldolgozása még tart. Ma is a CTP-ISW jelentését használjuk fel, mint olyan forrást, amely a legtárgyilagosabb és legpártatlanabb.

Elemeznünk kell Orbán Viktor pekingi tárgyalását Putyin orosz elnökkel, ami nem lesz hétköznapi feladat, ugyanis fogalmunk sincs arról, mit elemzünk: az elhangzottakból a nagyközönség és a sajtó csak annyit tud, amennyi részint az egymást köszöntő felek között elhangzott, részint meg amit Orbán Viktor utólag elmondott, márpedig az édeskevés.

Mi, akik még papír alapú, nyomtatott lapok szerkesztőségeiben kezdtük a szakmát, hajlamosak vagyunk arra a tévhitre, hogy amit írtunk, legalább egy darabig megmarad. Nyilván nem lesz belőle iskolai tananyag, de ha kései korok kutatói kíváncsiak lesznek erre az időszakra, amiben élünk, csak előveszik a mostani napi sajtót, és dokumentálódhatnak belőle. Ez tévedés.

Roppant érdekes, bár nem túl meglepő tanulmányt közöl az ukrán Detector Media, mely többek között tényellenőrzéssel és álhírek elleni küzdelemmel foglalkozik. A szerzők, Lesia Bidochko és Maksym Kazakov úgy látják, hogy a Kreml befolyása már a Bundestagban is érezteti hatását, és ha Moszkva tervei sikerrel járnak – talán még az Európai Unió is széthullhat.