Elég különös írás jelent meg a The Insiderben Colby Bhadwar tollából, ami alaposan elemzi Ukrajna harci helyzetét, főként a rakétaellátás szempontjából. Hát, a legkevesebb, ami elmondható, hogy rosszul állnak, de persze, lehetne ez még rosszabb is. Akkor vágjunk bele.

(Képünk illusztráció)

Tulajdonképpen nem történt semmi különös, csak beszélgettünk a szomszédokkal. Tulajdonképpen minden rendben van, sőt, a lehető legnagyobb rendben, csak kicsit fura ez az egész... szóval itt nálam tegnap lomtalanítás volt, és hát egy ilyen hét emeletes bérház olyasmi, mint egy bihari falu, úgy is működik, mindenki tud mindenkiről mindent és ilyen alkalomból át is jön szomszédolni.

(Képünk illusztráció)

Az ember lassan hozzászokik ahhoz, hogy az Apokalipszisben él, nálunk még nem annyira aktív, de Oroszországban szó szerint tombol az elmebaj – az a legfájóbb, hogy igazából maguk az orosz emberkék is szenvednek ettől, nekik is rossz, és kesernyés humorral szemlélik az őrületet, aminek a közepébe cseppentek.

(Képünk illusztráció)

Ez a mai írás – sokak örömére – nem lesz nagyon hosszú, de annál groteszkebb helyzetet mutat be, és rávilágít arra, hogyan is készül a magyar kormánymédia. Úgy nézem, hogy például az Origót leginkább vasvillával hányhatják össze, mindegy, milyen lesz, az is mindegy, mi van benne, csak Moszkvában szeressék. Ennyi a lényeg – és ez már nem kényszer a valamikor rangos sajtóterméknek, ez már önkéntes alapon megy.

(Képünk illusztráció)

Csak nem tudok elszakadni Afrikától, de hát a szegény krónikás nem találhatja ki a híreket, ő van a hírekhez kötve, fut utánuk, és ha most úgy tűnik, hogy Afrika kerül nagyon hamar a világpolitika figyelmének fókuszába, akkor bizony afrikai ügyekről kell írni. Márpedig a jelek nagyon kedvezőtlenek, nem akarok jósolgatni, de úgy tűnik, nemsokára ezen a kontinensen ütköznek majd közvetlenül is a nagyhatalmi érdekek.

(Képünk illusztráció)

Szín: szerényen berendezett kantin valahol Csádban, a berendezés egyik része ütött, másik része kopott. A rozsdás wurlitzer dobozhangjára ledér kígyók csörögnek, az úri közönség néha közéjük ereszt egy sorozatot. Az egyik asztalnál Sajó alezredes búslakodik, a cári gárda hófehér díszegyenruhájában, viszont gumicsizmában, fején vietnami szalmakalap. Belép Hacsek ezredes, az indonéz dombelhárító utászok mundérját viseli, lapos brit acélsisakkal, mellén a Hős város és Hős Anya kitüntetések mellett büszkén csörömpöl a Szocialista Munka Hőse emlékérem a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvényeivel ékesítve. Sajó felpattan, vigyázzba vágja magát, tiszteleg:

(Képünk illusztráció)

Mint tegnap ígértem, ma egy példával szemléltetem, mikor, hogyan és milyen körülmények között vettették be a GRU ügynökei a Havanna-szindrómát kiváltó „hullámfegyvert”, melynek technikai hátterét (illetve azt, amit tudni lehet róla) tegnapi írásomban részleteztem. Saját megjegyzéseimet, csillaggal (*) jelzem majd, de előtte lenne egy általános észrevételem.

(Képünk illusztráció)

Megjelent ugyan a magyar sajtóban a hír, miszerint sikerült megfejteni a Havanna-szindróma okát – ami nem más, mint orosz titkosszolgálati tevékenység – de mivel az ezt leíró cikk a The Insiderben röpke 33-34 gépelt oldal hosszúságú, amit a magyar olvasó végig sem nézne, mindenhol, ahol ezt megemlítették, kivonat készült a tanulmányból.

(Képünk illusztráció)

Szóval az a helyzet, hogy ezt az írást tegnapelőtt kellett volna elkövetni, csak hát akkor Nagypéntek volt, kissé misztikusabb személyekkel kellett foglalkozni, tegnap meghalt egy jó barátom, én írni nem tudtam, csak sírni, úgyhogy mára maradt. Pedig hát Rejtő Jenő születésnapja március 29-én volt.1905-ben született, elhunyt 1943-ban Jevdakovóban, valószínűleg kolerában.

(Képünk illusztráció)

Előre elnézést kérek mindenkitől, senkit sem szeretnék hitében megbántani, ez csak egy fikció, amolyan „így is történhetett volna” jellegű írás. Természetesen minden vallást és felekezetet tisztelek és soha nem sérteném meg a hitbéli kinyilatkoztatásokat. Na, akkor lássunk neki.

(Képünk illusztráció)