Tegnap elérkezett valamihez a romániai kormányválság, amiről még nem tudjuk biztosan, végpont vagy fordulópont, esetleg egy közönséges állomása a folyamatnak, de mindenképpen fontos hírnek minősül, hogy Nicușor Dan köztársasági elnök kinevezte miniszterelnöknek Eugen Tomacot, a parlamenten kívüli Népi Mozgalom Pártjának (PMP) vezetőjét. Ne feledjük: a román rendszer prezindenciális, erre minden jogi lehetősége megvolt.

(Képünk illusztráció)

Megkapó, ahogy az emberi természet és gondolkodás hősiesen szembeszáll a tényekkel. Ennél már csak az az érdekesebb, hogy rövid távon mindig a tények veszítenek, és csak hosszú távon derül ki az igazság – többnyire akkor, amikor a vitának már nincs tétje. Hiába, a kíváncsiságnál csak az egyéni ego és a kollektív, társadalmi ostobaság válhat nagyobb hatalommá.

(Képünk illusztráció)

Tegnapi írásom megjelenése után néhány olvasó érdeklődött, hogy miként megy a sora jelenleg a Krím-félsziget polgári lakosságának. Sokat természetesen nem mondhattam róluk, csak annyit, hogy jól nem állnak, de éhen sem fognak veszni, hanem azért az orosz megszállás nem leányálom. Amelyik leány ilyent álmodik, és még tetszik is neki az álom, azonnal forduljon szakorvoshoz.

(Képünk illusztráció)

Mint az kezd közismertté válni, az oroszok által megszállt Krím-félsziget kezd kifogyni elsősorban az üzemanyagból, másodsorban minden egyébből, ami a hétköznapi élethez szükséges. Ezt az ukrán hadsereg rendszeres dróntámadásai okozzák, és így, turisztikai szezon elején – ne feledjük, Moszkva egyik fő törekvése a krími turizmus fenntartása, mert ez annak volna a jele, hogy „minden rendben van, nincs háború” – különösen rosszkor jön a Kremlnek, bár máskor sem jönne jól. A krími helyzetet a Novaja Gazeta Evropa járta körül, ezt mutatom be alább, saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

(Képünk illusztráció)

Akárhogyan is vesszük, a külföldi orosz befolyás terjedése erősen leszálló ágba került az utóbbi időben, és ennek kicsit sem örülnek az orosz szolgálatok. Azt persze csak az idő döntheti el, hogy ez egy átmeneti hullámvölgy vagy a végleges hanyatlás kezdete, de tény, hogy az idegen országok választásait befolyásoló orosz törekvések egymás után fulladnak kudarcba.

(Képünk illusztráció)

Megdöbbentő interjút közöl a The Insider egy hölggyel, aki saját állítása szerint két évig dolgozott egy szentpétervári laboratóriumban különböző idegmérgek, többek között a novicsok fejlesztésén. A monológban az a megdöbbentő, hogy a mérhetetlenül veszélyes tevékenységet nem valahol a messzi tajgában végezték, hanem egy világváros kellős közepén – persze a novicsok nem biológiai, hanem vegyi fegyver, de egy esetleges szivárgás így is beláthatatlan következményekkel járhatott volna.

(Képünk illusztráció)

Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója kezd még az eddigi helyzetnél is kevésbé emlékeztetni egy sikertörténetre, tegnap magára haragította Romániát is, melyért konstancai konzuljának távozásával és konzulátusának bezárásával kellett fizetnie, Moldovában, a Baltikumban és Lengyelországban is az oroszellenes hangok dominálnak, ráadásul még Afrikában is kezdik minden tekintélyüket elveszíteni. Ez utóbbi jelenséget járja körül a The Insider tanulmánya, melyet az alábbiakban mutatok be, saját megjegyzéseimmel, amiket a bekezdések végén, csillag alatt teszek meg.

(Képünk illusztráció)

Nehéz nekiugrani ennek az írásnak, mert rossz hírről kell beszámolnom: könnyen meglehet, hogy mától egy ideig nem lesz Népszava. Mielőtt részletekbe mennék, szeretném jelezni: ez a gazdaságinak nevezett döntés sokkal komolyabb következményekkel jár, mint gondolnánk. A magyar kultúra – és nem csak a magyar sajtó – egy részét végzi ki a Mediaworks így, a tökéletes csőd felé rohamléptekben sietve.

(Képünk illusztráció)

Hallották hírét az amerikai Remigrációs Hivatalnak? Én igen, bár csak elvétve: ezzel az intézménnyel – bár a létezése nem titok – nem nagyon szokott dicsekedni a Trump-adminisztráció, és ennek jó oka van. A Remigrációs Hivatal intézi ugyanis a legértelmetlenebb és legembertelenebb kitoloncolási ügyeket körülbelül Brezsnyev óta. De az az igazság, hogy már Brezsnyev idejében is csak hellyel-közzel fordult elő ilyesmi. A történetet a WIRED magazin járta körül, ezt ismertetem alább, saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

(Képünk illusztráció)

Egyelőre, míg nem változik a helyzet – és remélem, hogy nem változik! – minden, ebben a témában születő írásomat azzal kell kezdenem, hogy nyomatékosan leszögezem: Magyarországon nincs ebola-járvány és valószínűleg nem is lesz. Ugyanis semmi szükség arra, hogy ok nélkül tömeghisztériát keltsünk. Kongóban, Ugandában és talán Dél-Szudánban viszont van – és egyre súlyosbodik, nem kis részben az összeesküvés-elméleteknek, a suttogó propagandának és az álhíreknek köszönhetően.

(Képünk illusztráció)