Mint köztudott, ez a hétvége különösen kényes a külföldi választások szempontjából. Ezeket részint Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Berlinben tartják, ahol is Mecklenburgban esélyes az AfD győzelme, ha nem is olyan arányban, mint amekkorát Szász-Anhaltban sikerült elérniük, Berlinben viszont nem lehetetlen a Linke győzelme.
(Képünk illusztráció)
Szín: a Lendvay utcai Fidesz-székház terasza, Hacsek mint Orbán Viktor, Második Rákóczi Ferencként ül egy asztal mellett, korhű ruhában, és hatalmas tajtékpipát tart a szájában, de nem füstöl. A távolban Schmitt Pál tárogatózik, a „Krasznahorka büszke várát” játssza, sír a hangszer a kezében. Sajó, mint Bayer Zsolt, korhű ruhában, Béri Balogh Ádámként érkezik lóhalálában, oldalán szörnyen csörömpöl a rezes fringia, majd’ megbotlik benne.
(Képünk illusztráció)
Mielőtt belekezdenék ebbe a mai elemzésbe, tisztázni szeretném, miért is foglalkozom én egyáltalán Orbán Viktorral. Nos, nem azért, mert kedvelném vagy elfogadnám az elveit, erre bizonyíték a teljes munkásságom. Azért sem hogy valamiféle rosszul értelmezett módon „reklámozzam”, ugyanis megette a fene az olyan publicitást, amilyent én adok neki.
(Képünk illusztráció)
Ezt a mai írást pont ugyanazok nem fogják szeretni, akik a tegnapit sem szerették. Külön kiemelném azt a kedves, ellenszenves kommentelőt, aki egy ismeretlen eredetű videóra hivatkozva a lipcse-hallei merényletkísérlet kapcsán engem „meseíró barátjának”, tehát közvetve hazugnak nevezett. Ez ügyben szeretnék tenni néhány megjegyzést, annak ellenére is, hogy tudom: nem olvashatja, mivel kitiltottam – és az is kétségtelen, hogy nincs az az észérv, ami az ilyen ember véleményét megváltoztatná, ő már elveszett a bolygó Oroszországi Föderáción kívül fekvő része számára.
(Képünk illusztráció)
Hetek óta zajlanak az egyre komolyabb orosz szabotázsakciók az Európai Unió államai, de elsősorban Németország ellen. Az Oroszországi Föderáció természetesen tagadja a felelősségét az akciókban, de ők akkor is tagadnának, ha magát Nariskint és Bortnyikovot, az SZVR és az FSZB vezetőit érnék tetten a BfV (Bundesamt für Verfassungsschutz, a német Alkotmányvédelem) emberei, amint egy berlini pincében épp plasztikbombát rakosgatnak össze – Oroszország egyszerűen ilyen, mindig is így viselkedett.
(Képünk illusztráció)
Kérem, a nemzet megrendülten, bénultan áll. Lezárult egy korszak: Schmidt Máriát felmentették tisztsége alól. Mindenkit óva intenék attól, hogy mély bánatában örömtüzek gyújtására ragadtassa magát vagy táncra perdüljön az utcákon – ha Orbán bukásakor az ilyesmire csak visszafogottan került sor, most sem érdemes látványosan gyászolni. De lássuk Tarr Zoltán lakonikus bejelentését.
(Képünk illusztráció)
Donald Trump hisztérikus vámháborúja, melyet Kanada ellen vív és amely a pár napja újabb fejezetéhez érkezett, valószínűleg világméretű hatást fog gyakorolni az Egyesült Államok külkereskedelmére és – feltételezhetően – politikájára is. A kérdés elemzése nem kicsit bonyolult, de Barbara Weisel a Carnegie Alapítvány honlapján megbirkózott vele: lássuk tehát, hová fajul a kutya-macska barátság a két hatalmas észak-amerikai állam között.
(Képünk illusztráció)
Igen, ma a houthikról lesz szó, ugyanis sokan nem értik, mi is játszódik most le a Báb el-Mandeb-szoros környékén: nos, arról van szó, hogy Irán a Hormuzi-szoros után a világ másik nagy olajkereskedelmi útvonalát próbálja lezárni, mely a Vörös-tengerről vezetne kifelé, az említett szoroson át. Ez zsarolás és kalózkodás, de a hadműveletet végrehajtó hotuhikat nem érdekli, mások mit gondolnak a dologról. Az írás nem lesz sem rövid, sem egyszerű – terjedelmére való tekintettel ma nem is látom el saját megjegyzéseimmel, mindenkinek elég lesz az is, amit a Novaja Gazeta Evropa alapján sikerült kihüvelyezni az aktuális helyzetről.
(Képünk illusztráció)
Tegnap volt a szeptember 11-i (a továbbiakban 9/11-i) terrortámadások 25. évfordulója, és az együttérző megemlékezések mellett, alatt bizony megjelentek a konteósok förmedvényei is. Akik azt hiányolták, hogy a sajtó „miért nem tesz fel inkább kritikus kérdéseket” (gondolom, a kérdéseket ők akarták diktálni) és „demagóg gyásznak” nevezték a részvétet.
(Képünk illusztráció)
Vannak emberek, akik betegesen éreznek a nemzeti lobogók iránt, meg akarják őket csókolni vagy el akarják égetni, de mindenképpen olyan céljaik vannak velük, amelyeket inkább egy szakértő lélekgyógyásszal kellene megbeszéljenek, hátha van még remény és megfelelő gyógyszerezés, valamint folyamatos orvosi felügyelet mellett még élhetnek teljes életet.
(Képünk illusztráció)
