Nagy szemforgatások, képmutatások korát éljük, egyik ámulatból esünk a másikba olyasmik hallatán, amiket eddig is nagyon jól tudtunk: igen, ma az MTI körül kialakult botránnyal fogok foglalkozni, főként azért, mert az tudatosul a közbeszédben, hogy manipulálták a híreket, de az nem, hogy ez miért fontos és mire volt jó a Fidesz rezsimjének. Így viszont könnyen az lehet a vége, hogy a valódi felelősök nem kapnak semmiféle büntetést, de – ahogy szokás – majd elbocsátják a portást és a takarítónőt.

(Képünk illusztráció)

Hosszú írás következik, de legalább kissé bonyolult is lesz. Az a célom benne, hogy a Riddle: Russia tanulmánya alapján megmagyarázzam, miért is pont a Wildberries csomagküldő cég raktárait pusztítják főként már két hete az ukrán drónok. Való igaz, hogy a Wildberries komoly részt vállal az orosz hadsereg utánpótlás-ellátásából, ez a hivatalos indoka a támadásoknak: de azért itt többről van szó, mint majd látni fogjuk.

(Képünk illusztráció)

Dögmeleg van, aszály, számum, ráadásul a Dunát is ellopták. Persze dehogy lopták el, csak az álhírterjesztők, konteósok és az orosz propaganda terjesztői harsogják ezt mindenfelé, hihetetlen határozottsággal. Nem mondom, hogy a Duna jól van, persze, hogy nagyon alacsony a vízállása ebben a hőségben, de azért el nem lopta senki, még a németek és osztrákok sem.

(Képünk illusztráció)

Ha most azt írom, hogy a helyzet minimum kellemetlen, maximum némileg válságos, azt hiszem, a legtöbb olvasó rábólint erre. Kivéve azokat, akik szerint állapotaink maximálisan válságosak és elviselhetetlenül kellemetlenek. Valamekkora válság viszont mindenképpen van, bár életem folyamán láttam is nagyobbat, meg túl is éltem.

(Képünk illusztráció)

Kánikula van és néma csend, csak a rémhírek suhannak a közösségi oldalakon mémről mémre, és mivel egész Európában ez a helyzet, valódi szenzációként hat az a nem is olyan friss hír, miszerint Moszvában megalakult a Szovintern. Ez olyasminek mondja magát, mint a Komintern volt, csak kommunizmus nélkül, ellenben fő célja nem a világforradalom, hanem egyelőre csak annyi, hogy minél több zsoldost toborozzon az ukrajnai harcokba – természetesen az orosz oldalra.

(Képünk illusztráció)

Kicsit sikamlós lesz ez a mai írás, de nagyon nehéz enélkül írni Hilarion metropolita szomorú sorsáról – melyet Kirill pátriárka valósággal rá is szabott. A hír tegnapi, az elemzés – a Novaja Gazeta Evropa alapján – mai, a történet pedig nagyon, de nagyon orosz, és mint ilyen, nem nélkülözi az abszurd momentumokat és a tragikomikumot sem. Akkor vágjunk is bele – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Ma mesékkel fogunk foglalkozni, éspedig rögtön kettővel is, mindkettő a nagy mesemondótól Schmidt Máriától származik. Eredetileg történész volt a hölgy, de pályát módosított, amit én hibának érzek, hiszen a meséi sem nem szépek, sem nem izgalmasak, ebből a szempontból nyomába sem ér Andersennek, a Grimm testvéreknek vagy Benedek Eleknek – mégis mesél, remélem, nemsokára kiadják a regéit orosz nyelven is, az elemi iskolások számára, esetleg Megyinszkij előszavával. Nagyon megérdemelné.

(Képünk illusztráció)

Van az úgy, kérem, hogy valósággal fáj mások ostobasága az embernek. Annál jobban már csak az fáj, hogy ezek a nem túl okos, ám annál elszántabb emberek másokat is hülyének néznek – ha pedig mindezt írásban teszik, az a legfájdalmasabb. Ilyenkor nincs más megoldás, el kell magyarázni az olvasónak – nem a szerzőnek, ő úgyis reménytelen – hogy hol a hiba a kréta körül.

(Képünk illusztráció)

Nem kis feltűnést keltett a minap Kazahsztán elnöke, Kaszim-Dzsomjart Tokajev, amikor egy, Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalása végén jelezte, hogy az orosz elnök most már jobban tenné, ha befagyasztaná az ukrajnai inváziót, mert eleve már azt sem érti, mi szükség van rá, de az egészen biztos, hogy túl sok fiatal pusztul bele.

(Képünk illusztráció)

Lélegzetelállítóan érdekes tanulmánnyal jelentkezett ma a Vazsnoje Isztorii című orosz ellenzéki lap. Annyira izgalmas és fontos az írás, hogy nem is szignálták, ugyanis nincs ország ezen a kerek világon, amely így vagy úgy ne lenne érdekelt a benne foglaltakban: a hatalom és az életkor összefüggéseiről van szó benne. És bizony magyarázatot ad a világ jelenlegi, szomorú állapotára, de emellett arra is megtaláljuk benne a magyarázatot, hogy minálunk miért úgy alakultak a dolgok az elmúlt tizenhat évben (főleg annak második felében), ahogy.

(Képünk illusztráció)