Tulajdonképpen egy olvasói reakcióra válaszul születik ez az írás, ugyanis az illető kedves olvasó, akinek neve maradjon jótékony homályban, valami olyasmit írt tegnapi cikkemet kommentálva, mely az ATACMS-ek bevetéséről szólt, miszerint: „És mi lesz, ha Putyin atommal válaszol? Okosok...” Mármost, ahogy elnézem erősen terjed ez a tévhit és meg szeretnék nyugtatni mindenkit – nem válaszol atommal.
(Képünk illusztráció)
Kétségtelen, hogy a tegnapi nap híre Biden elnök döntéséről szólt, mellyel engedélyezte Ukrajna számára, hogy amerikai ATACMS-rakétákkal támadja az orosz hátországot a Kurszki Területen. Ez a francia és brit fegyverek használatának engedélyezését is magával hozta, így teljesen új világpolitikai helyzet kezd kialakulni. Elemezzük kicsit, de mindenekelőtt lássuk, mit tudunk.
(Képünk illusztráció)
Most a történelem végéről beszélek, de nem a közismert Francis Fukuyama-írásról lesz szó, hanem egyszerűen csak az orosz történelem végéről. Ezt se úgy tessék érteni, hogy megszűnik Oroszország – csak a történelme fog olyan mértékben megváltozni, hogy senki rá nem ismer majd. Erről írt keserű, de részletes tanulmányt Borisz Kerzsencev történész a Moscow Timesba – ami tele van érdekes, és kevéssé ismert információkkal.
(Képünk illusztráció)
Keveseknek jelent újdonságot, hogy az Ukrajnát megszálló orosz alakulatok nagy többsége egyáltalán nem orosz. Burjátok, szahák, dagesztániak harcolnak és esnek is el a Kreml parancsára – főként azért, mert a szülőföldjüket Moszkva mesterséges szegénységben, nyomorban tartja, és a katonáskodás náluk talán az egyetlen megélhetési forrás.
(Képünk illusztráció)
Meg kell mondanom, eléggé tanácstalan vagyok, pedig hát ilyen kérdésekben jól szokott működni az iránytűm. Kivéve most. Ugye, hát én elvlileg egy viszonylag közepesen felkészült orientalista magánember volnék, jártam már itt-ott a világban, de ilyet még nem láttam.
Képünk illusztráció)
A Moscow Times komoly elemzést közöl Borisz Bondarjev külpolitikai szakértő tollából, ami világpolitikai szinten némi reményre ad okot a közeljövőre nézvést, bár Európa így is igen nagy bajban lesz – de Ukrajna támogatását esetleg mégis fent fogja tartani az Egyesült Államok, ugyanis a megszüntetésével semmit sem nyerne. Lássuk, mire jutott Bondarjev!
(Képünk illusztráció)
Különösen érdekes eszmefuttatást ismertet Európa és a Trump-kormányzat kapcsolatóról a Chatham House weboldalán Armida van Rij, melynek vannak magyar vonatkozásai is, arról nem is szólva, hogy a közös európai jövő lehetőségét boncolgatja – lássuk, mire jutott. Előre szólok: nem sok jóra.
(Képünk illusztráció)
„Nagy idők nagy embereket kívánnak” – kezdi a Svejket Jaroslav Hasek, és ez a derék katona esetébe kétségtelen is: máskor azonban óriások helyett törpék érkeznek, sőt, gyakran nem is a legértelmesebb törpék. Putyin elnöknek Andrej Percev szerint két napja volt egy olyan pillanata a Valdaj Vitaklubban tartott beszéde során, amikor nem mutatkozott épp szellemóriásnak – lássuk a kiváló orosz publicista és elemző heti hírösszefoglalóját Oroszországról!
(Képünk illusztráció)
Tulajdonképpen a népvándorlás jelenségében nincsen semmi rossz: évezredek gyakorlata mutatja, miszerint kifejezetten jó hatásai vannak, bár a jelenlegi politikusok többnyire mereven ellenzik. Erről írt tanulmányt a The Insiderben Mark Elesar, és meglehetősen komoly, súlyos tényekkel szembesíti az olvasóit. Lássuk tehát, mire jutott.
(Képünk illusztráció)
Az a helyzet, hogy be kell vallani: nekem lumbágóm van, hívják egyébként isiásznak is, igen pocsék betegség, az ember arra ébred, hogy ki kéne menni a mosdóba – ez normális – csak éppen nem tud felállni, merthogy valami kellemetlenség van a dereka magasságában, fáj, mint a büdös istennyila, szerencsére nem halálos betegség ez, de sto gyélaty?
