A mai nap Európában a lengyelországi elnökválasztásról szól, és ez így van rendjén, ugyanis ennek a szavazásnak most nagyon komoly jelentősége lesz az Unió számára is. A helyzet kiélezett, a két elnökjelölt közötti pár százalék különbség ide-oda billeg – de a választás döntheti el Európa közös jövőjét és az ukrajnai háború kimenetelét is. Épp ezért fontos alaposabban is foglalkozni vele.

(Képünk illusztráció)

Az alábbi elemzés több forrás egybevetése és – fájó szívvel kell mondanom – drasztikus megkurtítása útján született. Sajnos szaknyelven szólva nagyon „meg kellett húzni”, ugyanis még ha csak a fontosabbakat is hagytam volna csonkítatlanul, akkor is körülbelül ötven, azaz 50 gépelt oldal lenne a terjedelme, annyit meg senki sem olvas el. Így sem lesz rövid, ráadásul pont a legérdekfeszítőbb részek maradtak ki, például a Mentzen-nyilatkozat részletezése vagy az orosz dezinformáció és manipuláció szerepéről és módszereiről szólók – sajnos ezekre később sem sokan lesznek kíváncsiak, pedig sokat tanulhatnánk belőlük a 2026-os magyarországi választások előtt, de legfeljebb nem fogunk, kérem, fő, hogy rövid legyen a sillabusz (nem lesz az, írom gonosz vigyorral). Akkor lássuk, hogy állnak a dolgok lengyel földön.

A lengyelországi elnökválasztás első fordulójára május 18-án került sor. Ennek eredményeként Rafał Trzaskowski, a kormánypárti „Polgári Platform” („Platforma Obywatelska”) jelöltje és Karol Nawrocki, az ellenzéki „Jog és Igazságosság” („Prawo i Sprawiedliwość”) párt jelöltje jutott tovább a második fordulóba.

A lengyel állami választási bizottság (PKW) szerint az első fordulóban 19 603 784 érvényes szavazatot regisztráltak. Ezek közül:

• 6 147 797 szavazatot (31,36%) Rafał Trzaskowskira adtak le;

• Karol Nawrocki 5 790 804 szavazatot (29,54%) kapott.

A két listavezetőn kívül csak egy jelölt kapott tíz százaléknál többet: Slawomir Mentzen, aki 14,81%-nyi voksot gyűjtött be. A többi tíz jelölt mindegyike a szavazatok 0,09% és 6,34%-a között mozgott.

A választási részvétel 67,31% volt, ami több mint három százalékkal magasabb, mint a legutóbbi, 2020-as elnökválasztás első fordulójában. Az első forduló magas részvételi arányának sikere a mindenütt jelenlévő kampányoknak, például a „Lányok a választásokért” (Dziewczyny na wybory) elnevezésű mozgalomnak is köszönhető lehetett. Ezek jelentős hatással voltak arra, hogy a Batory Alapítvány elemzése szerint a 2023-as utolsó lengyelországi parlamenti választásokon részt vevő nők száma hatalmas mértékben megnőtt. Ennek eredményeként két évvel ezelőtt több nő ment el az urnákhoz, mint férfi, és a részvételi arány elérte a 72,9%-ot. Az is valószínű, hogy az elmúlt négy elnökválasztáshoz hasonlóan ma, a második fordulóban újból többen mennek majd el szavazni, mint az elsőben. Ahogy Dr. Mateusz Zaremba, az SWPS Egyetem munkatársa elmagyarázza, ennek pszichológiai oka van – a választók meggyőződése, hogy a második forduló meghozza a végső eredményt.

A The New York Times és a The Economist a lengyel történelem legfontosabb elnökválasztásának nevezte ezt az elnökválasztást, mert ez a lengyel társadalom számára egyfajta próbatételt jelent Donald Tusk pártjának a 2023-as parlamenti választásokon aratott győzelme után. Akkor a jelenlegi miniszterelnökre szavazó lengyelek gyors változásokat reméltek, amelyek ellentétesek a PiS-kormány posztulátumaival. Az új kormány számos döntése azonban csalódást okozott a választóknak, mivel bizonyos tekintetben átfedésben voltak a PiS által képviselt elképzelésekkel. A csalódottság másik oka, hogy a változások üteme egyes választók szerint túl lassú. Különösen a United Surveys által a Dziennik Gazety Prawnej és az RMF FM számára végzett felmérések mutatják, hogy egy évvel a választások után a lengyelek legnagyobb százaléka (30,5%) csalódott a jelenlegi miniszterelnökben, Donald Tuskban a többi politikushoz képest. A Rzeczpospolita napilapnak a felmérésről szóló cikke szerint ugyanezek az érzések a kormánykoalícióval kapcsolatban is megfogalmazódnak.

A Brookings Institution elemzői mindkét vezető jelöltet a jobboldalhoz sorolják, egymástól eltérő centrizmusra vagy populizmusra való hajlammal, ami a lengyel politika jobbra tolódásának jelzőjeként értékelhető.

Ezen kívül ennek a választásnak nincs egyértelmű listavezetője. Ezt a közvélemény-kutatások eredményei is megerősítik. Az Opinia24 által a TVN magántévécsatorna számára közvetlenül az első forduló után végzett felmérés szerint a június 1-jei második fordulóban a szavazatok 46%-a Trzaskowskira, 44%-a pedig Nawrockira esett volna. Ezzel szemben ugyanennek a szolgálatnak a legfrissebb, május 22-i felmérése szerint Nawrocki 47%-ot, Trzaskowski pedig 45%-ot kapott.

Olha Popovych, a Nasz Wybir lengyel médium szerkesztőbizottságának tagja és az Ukrán Almanach (a lengyelországi ukránok szövetsége által kiadott folyóirat) szerkesztője kifejtette, hogy figyelni kell azoknak a jelölteknek a tetteire és retorikájára is, akik nem jutottak be a választás második fordulójába, mivel Trzaskowski és Nawrocki harcolni fog a választók szavazataiért.

Tekintettel a fent említett „jobboldali tendenciákra” a lengyel politikában, Popovych aggodalmát fejezte ki Trzaskowski retorikája miatt, amely az ukrán menekülteknek nyújtott juttatások csökkentéséről szól, és úgy véli, hogy a jelölt jobboldali és populista retorikával való kacérkodása veszélyes jelzés:

„Ha az ukrán menekültek példáját vesszük, ők többnyire nők, gyermekekkel. És ezeknek a nőknek nagyon gyakran nem volt lehetőségük dolgozni. Ha a két gyermek után járó juttatás elérte az 1600 zlotyt, az eléggé kézzelfogható anyagi segítség volt ezeknek a családoknak, ezeknek az asszonyoknak... Trzaskowski tehát azzal, hogy belépett ebbe a jobboldali populista diskurzusba, mint láthatjuk, olyan témákat érintett, amelyek nem fogják elősegíteni a Lengyelország és Ukrajna közötti jó kapcsolatokat, és végső soron a Lengyelországban élő ukránok helyzetét sem. Veszélyes, hogy egy liberális párt jelöltje ilyen témakört elővéve kezdett el kacérkodni a jobboldali választókkal.”

A megfigyelő rámutat: Trzaskowskinak inkább azokra a választókra kellene összpontosítania, akik Magdalena Biejatra, Lewica jelöltjére és Szymon Hołowniára, a szejm elnökére, a Trzecia droga/Polska 2050 koalíció jelöltjére szavaztak, és a kampány során nem használtak ukránellenes retorikát, sőt, éppen ellenkezőleg, a segélyek növelésére szólítottak fel.

Kik a lengyel elnökjelöltek?

Az alábbiakban csak azoknak a jelölteknek a programját ismertetem, akik bejutottak a második fordulóba, vagy a megkérdezett szakértők véleménye szerint fontosak a második forduló eredménye szempontjából.

Induló jelöltek:

Rafał Trzaskowski (Polgári Platform koalíció)

Varsó jelenlegi polgármestere. Választási programjában kiemeli az állami költségvetés védelmi kiadásainak a GDP 5%-ára való növelését, a Nemzetbiztonsági Tanács átalakítását a Szejm frakcióvezetőinek bevonásával, valamint egy „Második Missziós Központ” létrehozását a veteránok katonai kiképzésbe való bevonása érdekében. Gazdasági programjában szerepel a hazai termelők, köztük a gazdálkodók támogatása és védelme, a külső beszállítóktól való függőség csökkentése, az üzleti feltételek egyszerűsítése és a zöld energia fejlesztése. A szociális szférában Trzaskowski az abortusz liberalizálását és a családok pénzügyi támogatásának növelését, valamint az egészségügybe és az oktatásba történő beruházásokat javasolja. Követeli viszont a menekültek szociális juttatásainak korlátozását is.

Aktívan támogatja Ukrajnát. Határozottan szemben áll Oroszországgal, és a Nyugat egységének álláspontját támogatja, hangsúlyozva, hogy Lengyelországnak és szövetségeseinek be kell bizonyítaniuk az agresszor számára, hogy „Putyin nem fogja megnyerni ezt a háborút”. Azt is kijelentette, hogy Lengyelországnak támogatnia kell Ukrajna NATO-tagságát, mivel ez Lengyelország biztonságának garanciája.

Karol Nawrocki (Jog és Igazságosság)

A lengyelországi Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója. A jelölt programjában szereplő gazdasági kezdeményezések közül több is az adócsökkentést, a családok és a vállalkozások támogatását célozza: Nawrocki különösen az áfa 22%-ra való csökkentését, a két- vagy többgyermekes családok számára a nullakulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, a minimálnyugdíj 150 zlotyval való emelését, az áram árának csökkentését, valamint egy minden gmina (városi területi egység) számára szóló országos beruházási program elindítását javasolja. A jelölt emellett a migrációs megállapodások „befolyásának megszüntetését” szorgalmazza (kilépést követel a migrációról szóló globális egyezményből), és ígéretet tesz egy „biztonságpolitikai alkotmány” elfogadására a hadsereg 300 000 fősre való növelésével, a fegyveres erők modernizálásával, új katonai kiképzési programmal és a főparancsnoki ranggal felruházott elnök hatáskörének rögzítésével. A szociálpolitika terén ragaszkodik ahhoz, hogy a közszolgáltatások esetében a lengyeleket helyezze előtérbe, és korlátozza a külföldieknek nyújtott támogatásokat.

Amikor a szociális juttatásokról beszélt, kifejezetten azt mondta, hogy a kórházi várólistákon és az iskolákban „a mi lengyeleinknek kell elsőnek lenniük”, és hogy a juttatásokat (beleértve az ellátást és a nyugdíjakat) nem szabad „ukrán és más” állampolgároknak adni. Nyíltan hirdeti a „Lengyelország az első” gondolatot, vagyis azt, hogy először a lengyel állampolgárok szükségleteiről kell gondoskodni. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban Nawrocki azt mondta, hogy „Ukrajnának még sokat kell tennie Lengyelországért”, és garantálta, miszerint soha nem fogja megengedni, hogy lengyel katonákat küldjenek harcolni Ukrajnába.

Az első forduló után Nawrocki aláírta a nacionalista „Konföderáció” vezetőjének, Slawomir Mentzennek a nyilatkozatát, ezzel elnyerve szavazói támogatását. A dokumentum többek között tartalmaz egy záradékot Ukrajna NATO-csatlakozása ellen is.

A választás menetére befolyással bíró volt jelöltek:

Sławomir Mentzen (Konföderáció)

A legjelentősebb lengyelországi jobboldali radikális párt jelöltje az állam minimális gazdasági szerepvállalását szorgalmazza. Választási programjának alapja a radikális adóreformra vonatkozó javaslat: egységes, 1%-os „jövedelemadó” bevezetése az ÁFA és a személyi jövedelemadó helyett, a szociális terhek eltörlése és a kisvállalkozások adózásának egyszerűsítése. Szorgalmazza a fegyverviselési jog visszaállítását, egy piaci alapú egészségbiztosítási rendszer létrehozását (magánpénztárak segítségével, mint Németországban) és a felsőoktatás ingyenességének eltörlését. A társadalompolitikában kategorikusan ellenzi az abortuszt, és konzervatív nézeteket vall: „az élet és a család védelme érdekében, a »deviánsok« gyermeknevelésének megakadályozásáért”. A biztonságpolitika terén a határvédelem fokozása, a védelmi ipar fejlesztése( beleértve a nukleáris program megvalósítását), és Lengyelország maximális védelmi képességének növelése mellett száll síkra.

Keményen bírálja a migrációs politikát az ukrán menekültek támogatása miatt. Beszédeiben és interjúiban azt állítja, hogy Lengyelország „többet költ az ukránok szociális juttatásaira, mint amennyit adóként befizetnek”. Megkérdőjelezte a menekülteknek nyújtott „800+” kifizetéseket, valamint az ukrán gyermekek oktatási vagy egészségügyi ellátását a lengyel költségvetésből. Azt is mondta, hogy az ukránok „balekként” bánnak Lengyelországgal . Bírálta az EU zöld megállapodását, amely állítólag egyenlőtlen és „tisztességtelen versenybe” sodorja a lengyel gazdákat Ukrajnával, mivel az ukrán gazdák kevesebb korlátozással exportálhatják termékeiket az EU-ba. A katonapolitika terén Mentzen ellenzi Lengyelország részvételét a háborúban, mondván, hogy csak semleges államok vehetnének részt a békefenntartó missziókban, és „Lengyelországnak a háttérben kellene maradnia, és a logisztikával kellene foglalkoznia”.

Grzegorz Braun (Lengyel Korona Szövetsége; a szavazatok 6,34%-a az első fordulóban).

A Konföderáció jobboldali radikális volt parlamenti képviselője, akit kizártak a szejmből egy incidens miatt, amelynek során a szejm termében poroltóval eloltott egy menórát. Más botrányokba is keveredett, például az Európai Parlamentben töltött mandátuma alatt elégette az uniós zászlót. A „Lengyelország a lengyelekért” eszmét hirdeti, azaz kemény bevándorlásellenes politikát és aktív ellenállást hirdet a liberális reformokkal szemben. Ragaszkodik Lengyelország gyors kilépéséhez az EU-ból (informálisan Polexit), az uniós zöld megállapodás eltörléséhez és „Lengyelország szuverenitásának teljes helyreállításához”. Homofób, aki az abortusz szigorú betiltását szorgalmazza, szavai szerint „az élet és a katolikus értékek védelme érdekében”. Gazdasági téren éles adócsökkentést javasol, a legtöbb illeték eltörlését, beleértve az áfát is, és a legliberálisabb feltételeket a kisvállalkozások számára.

Braun ellenez minden további támogatást Ukrajnának, és „új alapokra helyezett” kapcsolatokat javasol Oroszországgal. Szerinte Lengyelországnak nem lenne szabad katonai segítséget nyújtania mások háborúihoz, és ellenzi a lengyel hadsereg bevonását egy esetleges ukrajnai békefenntartó misszióba. Elutasítja egy páneurópai hadsereg létrehozásának ötletét is. A politikus úgy érvelt, hogy Lengyelország Oroszországgal fenntartott kapcsolatainak normalizálása „a lengyel biztonság sarokköve”. Javasolja a lengyel katonai-ipari komplexum helyreállítását egy „nemzeti parancsnokság” irányítása alatt.

A választások első fordulójának eredményei azt mutatják, hogy a politikai színtér jobboldalán pozícionált pártok jelöltjei kapták a szavazatok többségét. Csak Karol Nawrocki, Slawomir Mentzen és Grzegorz Braun együttesen a szavazatok közel 51%-át szerezték meg, nem ideszámítva a kevésbé népszerű jelölteket, mint például Marek Jakubiak. Ráadásul a Konföderáció jelöltje, Slawomir Mentzen mintegy 10 százalékponttal többet szerzett, mint a baloldali Együtt párt jelöltje, Adrian Zandberg. Következésképpen a második forduló jelöltjei most Mentzen támogatóinak szavazataiért fognak küzdeni, ami Rafal Trzaskowski narratívájának egyre erőteljesebb jobbra tolódását is eredményezheti. Ennek eredményeként Rafal Trzaskowski május 24-én egy vitán találkozott Slawomir Mentzennel, sőt, még sört is ivott vele.

Erőforrások és hitelesség

Mind Trzaskowski, mind Nawrocki felhasználja a választásokon azokat az adminisztratív erőforrásokat, amelyeket az állami intézményekben betöltött pozícióikból szereztek. Popovych szerint a varsói főpolgármester nemcsak a fővárosi vezetőként élvezett státuszát használja fel, hanem a kormánypárt összes adminisztratív erőforrását is.

Hasonlóképpen, Nawrocki, bár a Nemzeti Emlékezet Intézete keretében az erőforrásai korlátozottabbak, mégis használja azokat, különösen az intézet fiókjain keresztül. A Gazeta Wyborcza számos írása és a lengyel média egyéb vizsgálatai szerint Nawrocki az intézethez való kötődését számos módon használja ki, a személyes márkaépítéstől kezdve az intézet projektjei segítségével a választási gyűlésekre való utazásokig az intézet tulajdonában lévő limuzinnal. Popovych szerint ez annak a hagyománynak a folytatása, hogy az intézet mindig és teljes mértékben a PiS jelöltjét támogatta.

Ezek a választások azért különösen jelentősek, mert ezeken dől el, hogy sikerül-e helyreállítani a jogállamiságot, és hogy Lengyelország meg tudja-e őrizni hitelességét az Európai Unión belüli partnerként – írja a Bloomberg. Ráadásul a közép- és kelet-európai blokk egyre több tagja – köztük Magyarország és Szlovákia – enged a populista, tekintélyelvű kormányoknak. Karol Nawrocki győzelme meghosszabbíthatja a jelenlegi politikai patthelyzetet, mivel valószínűleg megvétózná a kormánykoalíció által javasolt törvényeket, ahogyan azt a jelenlegi elnök, Andrzej Duda is tette. Ez valószínűleg megnyitná az utat a PiS előtt a hatalomba való visszatéréshez.

Konklúzió

A választások eredménye hatással lesz Lengyelország jövőjére, Ukrajnával kapcsolatos politikájára, belső politikai egyensúlyára, és próbára teszi a társadalom ellenálló képességét a dezinformációval és a demokratikus folyamat szabotálására tett kísérletekkel szemben. A jelenlegi geopolitikai helyzet és a társadalmi feszültségek összefüggésében ez az elnökválasztás kulcsfontosságú pillanatot jelent, amely meghatározza az ország – és Európa – fejlődésének irányát.

Lépjünk kicsit hátrébb és szemléljük az elénk táruló nagy képet. Idén ez a harmadik létfontosságú európai választás – az első Németországban zajlott, a második Romániában, a lengyel szavazás pedig még most is folyik – melyek előfutárának a tavalyi, moldovai választások tekinthetőek. Számoljunk tehát uniós szempontból négy esettel, melyek mindegyikében el kellett döntsék egy-egy ország szavazói, hogy Európa egysége mellé állnak-e vagy sem. Mindegyik esetben hihetetlenül erős orosz propaganda- és álhírkampány próbálta befolyásolni őket, és világosan látszott, hogy a szavazás tétje az ukrajnai háború kimenetele. Moldovában, Németországban és Romániában is győztek az Európa-pártiak, minek következtében 1. nem áll le a német katonai segítség Kijev számára, 2. még ha Lengyelországban oroszbarát elnököt is választanának, Románián és Moldován keresztül célba érhet az utánpótlás vasúti szállítás segítségével (amennyiben Magyarország nem lép közbe, de annak nagyon kellemetlen következményei lennének). Persze az igazi az lenne, ha minden mehetne a megszokott úton, Lengyelországon keresztül. Az orosz befolyás tehát egyszerűen azért volt ennyire erős az említett választásokon, hogy elvághassák Ukrajna ellátási vonalait.

Németországban is, Romániában is nagyon szoros volt a választási eredmény, ami azt mutatja, hogy a Moszkvából feltáplált és folyamatos propagandahadjárattal erősített „szuverenista, nemzeti jobboldal” nem teljesen talajtalan, de még úgy sem tudott győzni ebben a két országban, hogy a Kreml minden támogatást megadott nekik, ami arra mutat, hogy az Orbán Viktor által olyannyira áhított „szuverenista forradalomból”, ebből a kis, falmelléki „marcia su Bruxelles”-ből kezd kifogyni a szufla. De ezt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal a mai eredmények ismerete nélkül, márpedig azok este előtt nem lesznek meg.

Kérdés, hogy ha Varsóban is kudarcot vall Moszkva, és nem sikerül Ukrajnát még részlegesen sem izolálnia, milyen új harcmodorra vált az Unió tagállamai ellen: ugyanis a saját szempontjából mi Ukrajna hátországai vagyunk, sőt, az Egyesült Államok gyarmatai, tehát katonai érdekének is tekinti az ellenünk folytatott tevékenységet. De ezt még majd meglátjuk.

Egyelőre nem tehetünk többet: lélegzetünket visszafojtva várjuk az eredményeket. Lengyelország történelmet ír. Európai történelmet.

Szele Tamás