Sajnos ott tartunk, hogy ezt is tisztázni kell, mert még akad ember, aki elhiszi, hogy Magyarországot fel akarják osztani a szabadkőművesek a szomszédai között. Hogy ebben mi lenne jó az egyetemes szabadkőművességnek, az nem világos, de az alábbiakban szép példáját fogom bemutatni részint a modern mítoszkeletkezésnek, részint a mindent elöntő, általános szellemi sötétségnek.

(Képünk illusztráció)

Maga a mém

Kezdjük a dolgozat tárgyával. Ez egy mém, ami az elmúlt napokban kezdett terjedni a közösségi oldalak magyar nyelvű szegmensében. A forrása egy kedves, levendulaillatú, vérszomjas szélsőjobboldali nénike, illetve az a verzió, ami terjed, egy másik, ugyanolyan kedves és valószínűleg nem kevésbé levendulaillatú vérnénikétől származik (egyikük osztotta meg a másiktól), viszont mivel mindkettőnek vannak személyiségi jogai, a nevüket nem hozom nyilvánosságra. Érdekes a dologban az, hogy sokan úgy hiszik: ez a mém a Harcosok Klubjának terméke, de valószínűleg tőlük függetlenül jött létre, bár esetleg ők is felhasználhatják.

A mém Magyarország közigazgatási térképét ábrázolja, hétfelé felosztva a szomszédos államok között, a következő felirattal:

„Kiszivárgott a globalista, szabadkőműves háttérhatalmi elit ördögi terve, amelyben az alábbi módon készítik elő Magyarország újbóli, és végleges feldarabolását.

A projekt fedőneve: HUNTRI2

Végrehajtás ideje: 2024 – 2026

A titkos szerződést Brüsszelben írták alá

2024. 01. 01-én.”

Egy kis elemzés

Egyrészt minden értelmes ember tudja: ez akkora marhaság, hogy már szarva van és döf, de az is igaz, hogy nem az értelmes embereket tekinti az ismeretlen szerző (aki valószínűleg nem azonos a forrással, a mémet a nénikék is szedték vagy kapták valahonnan) célközönségének. Ilyen rövid szövegbe és összesen egy képbe ennyi logikai hibát csak profi képes összezsúfolni.

Kezdjük azzal, hogy ha már egy éve zajlik ez a folyamat, miért nem vettük észre? Nyilván azért, mert nem zajlik. Egyetlen szomszédunknak sincsen szüksége magyar területekre, egyeseket közülük államcsődbe is kergetne egy ilyen határátalakítás, szóval akármit is beszéljen Simion vagy Georgescu, a nem túl acélos román gazdaságot például teljesen kiütné, ha hirtelen hozzájuk kerülne Hajdú-Bihar, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye. (Bocsánat, a „megye” és nem a „vármegye” kifejezést fogom használni, mert szerintem elég, ha a kormánymédia bohóckodik több száz éves kifejezésekkel, nekem hadd ne kelljen). Egyszerűen nem tudnának velük mit kezdeni, ahogy a lakosságukkal sem. Szlovákia legalább ugyanekkora zavarban lenne Nógráddal, Hevessel és főként Pesttel, de leginkább Budapest városával – Ausztria meg szerintem le is zárná jelenlegi határait, biztos, ami biztos alapon.

Érdekes azonban, miszerint az ország felosztása a jelenlegi megyehatárok mentén történne. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden megszállás fontosabbnak találja a természetes határokat, főként katonai szempontok miatt: azok jobban védhetőek. Esetünkben ez a Duna vagy a Tisza vonala lenne, de nem, a Háttérhatalom ragaszkodik a mostani közigazgatás által felállított területi egységekhez. Nyilvánvaló, hogy a szerző erre nem gondolt, és kényelmesebb volt számára átszínezni egy már meglévő közigazgatási térképet, mint valószínűbb vonalakat rajzolni egy vaktérképre. Ez viszont lustaságra és hanyagságra utal részéről.

A dátum megválasztása is blőd. Január elseje minden európai országban munkaszüneti nap, ekkor ünnepeljük Szent Másnapot, a korhelyek fővédnökét. Nincs szerződés, amit ezen a napon írnának alá, de sok szerződés lép érvénybe a tárgyév januárjának első napján – csakhogy azokat korábban szignálják.

Aláírták, de hol? Brüsszel nagy város, nem mindegy, hogy a Pisilő Kisfiú szobrának tövében szignálták a mérhetetlenül titkos ármányt, a Delirium Café nevű bárban (tényleg van ilyen) vagy az EU-székházban. Jó, de ez nem a valós, hanem a mitikus, jelképes Brüsszel, ami a szélsőjobboldali-konteós szótárban a Pokol szinonimája.

Miért pont a szabadkőművesek?

Először is azért, mert ha a Kerékpáros és Triciklis Bélyeggyűjtő Kertitörpék Forradalmi Akciófrontját (rövidítve: KeTriBéKeFAk) írják oda, azt senki sem hinné el. Másfelől meg adja magát a vád, első sorban azért, mert az előbb említett szélsőjobb szótárban a „szabadkőműves” a „mérhetetlen hatalmú pokolbéli démont” jelenti. Valamint egy olyan céltáblát, amire nyugodtan lehet lőni, nyugodtan meg lehet hajigálni bármilyen mocsokkal, nem fog visszalőni. Reagálni sem. Leginkább azért nem, mert ez a társaság ha nem is teljesen titkos – amennyiben az lenne, nem tudnának róla az emberek – de mindenképpen diszkrét. Elég rosszak ugyanis a történelmi tapasztalatai.

A testvériség démonizálása Európa keleti részén még Martinovics Ignác idejében kezdődött, Oroszországban később a dekabristák kudarcba fulladt lázadása után folytatódott, Nyugat-Európában sokkal később alakult ki a konfliktus, főként Franciaországban, éspedig a katolikus egyházzal – a polgári házasság, anyakönyvvezetés és oktatás ügye miatt. Magyarországon Martinovicstól az 1867-es kiegyezésig be volt tiltva a szabadkőművesség, 1867 után pedig előállt az a faramuci helyzet, hogy Ausztriában tilos maradt a páholyok tevékenysége, Magyarországon és Erdélyben viszont engedélyezték, így aztán előfordult, hogy a bécsi páholyok tagjait Pesten avatták, ezt a szívességet később viszonozták is a magyar testvéreknek. Ugyanis a szabadkőművességet nálunk betiltották, éspedig nem más tette ezt, mint Kun Béla. Illetve, a Tanácsköztársaság még csak a működését tiltotta be, magát a szervezetet meghagyta, azt Horthy belügyminisztere, Dömötör Mihály szüntette meg 1920. május 18-i rendeletével. Na, akkor meg a magyarok jártak vendégségbe hol Bécsbe, hol Prágába, hol meg Kolozsvárra. Ugyanis a Román Királyságban ez a szervezet nem volt betiltva, bár a működését nem mindenki nézte jó szemmel, különösen a Vasgárda utálta, de az ortodox egyház sem rajongott érte. A második bécsi döntés során magyar világ következett, tehát – a kolozsvári Unió páholyt is betiltották, sőt, rendeztek is ellene egy nagy kirakatpert, amelyben, mint volt tag, még Tamási Áron is tanúskodott, és mivel mindig becsületes ember volt, sokat nyomott a szava a latban – a páholy mellett. De német földön annyira jutottak a tilalomban, hogy több tízezer szabadkőműves halt meg koncentrációs táborokban.

1945 és 1950 között Magyarországon engedélyezték (vagy legalábbis nem tiltották) a páholyok működését, azonban akármekkora békekölcsönt is jegyzett Benedek Marcell nagymester, 1950-ben maga Kádár János tiltotta be a testvériséget, mint akkori belügyminiszter. Csak 1989-ben alakulhatott újra a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy, 1992-ben jött létre a Magyarországi Nagyoriens, és azóta nagy változások már nem voltak. Még ugyan lehetnek, ha sok ilyen ostoba mém terjeng.

Nos, a fenti két bekezdés tartalmára gondoltam, amikor a szabadkőművesség „rossz történelmi tapasztalatairól” beszéltem. Csak az elmúlt 100-120 évben hol betiltották a működést, hol megengedték, hol a tiszti különítményesek kergették a tagokat, hol a vasgárdisták, hol a nyilasok, szekusok, ÁVH-sok, KGB-sek, hol meg a Raffay Ernő a Szakács Árpáddal kézen fogva – mert alig pár éve volt már sajtókampány is ez ügyben az akkor még működő Magyar Idők hasábjain, mindenki megszólalt benne, aki a világon semmit nem tudott a tárgyban, és senki, aki tudott volna valamit.

Ha már Raffay: tőle származik annak a horthysta fantazmagóriának is a felmelegítése, hogy a szabadkőművesek lennének a felelősök Trianonért, ami akkora hazugság, hogy még az ellenkezője sem igaz. De mindezek után bölcs lépés volna egy szabadkőművestől kilépni a nyilvánosság elé, és megcáfolni a rengeteg hazugságot? Nem lenne az, mert ha ma esetleg nem is esne baja emiatt, a tapasztalatok alapján holnap, de legkésőbb holnapután egészen biztosan lecsuknák. Ezért van, hogy a szabadkőműveseket kockázat nélkül gyalázhatják a különböző szélsőjobboldaliak, mert egyszerűen nem állna arányban egy reakció haszna a várható következményekkel.

Egy kis logika

Azonban lássuk a mém logikáját! Mit mond? Azt hogy a csúfrosszgonosz kőmívesek szét akarják szabdalni szegény kicsi Magyarországot. Mi következik ebből?

– Aki szabadkőműves, az tagadja ezt a tervet.

– Aki nem szabadkőműves, az nem tagadhatja, hiszen nem tudhatja igaz-e vagy sem.

– Aki tagadja, az tehát szabadkőműves.

– Aki tagadja, és nem szabadkőműves, az is szabadkőműves, mivel tagad.

– Miből következően ez a szabadkőművesség hatósági próbája.

– Viszont ha senki sem tagadja, mert nem meri, akkor senki sem szabadkőműves.

– Ha nincsenek szabadkőművesek, akkor ez a terv sem létezik, mert nem volt ki kovácsolja.

– Ha nincs, akkor a nemlétezése, tehát tagadása egy általánosan bizonyított tény, melyet mindenki elfogad.

– Minek következtében mindenki szabadkőműves.

– Kisegítő kérdés gyengébbeknek: a mém készítője honnan tud erről a tervről? Netán szabadkőműves?

Folytathatnám, de minek? Világos, hogy ezt a mémet nem egyetemi dékánoknak szánták.

A mém előfutárai

Akármilyen furcsa, de ennek a szamárságnak igenis volt elődje. Mégpedig olyan elődje, ami rávilágít a potenciális ősforrására is. Ez pedig a Nariskin által vezetett SZVR központja a moszkvai Jaszenevoban.

Még 2022-ben bukkant fel a „Feldarabolt Ukrajnáról” szóló álhír, aminek az volt a lényege, miszerint Ukrajnát úgy próbálják meg szembefordítani a szomszédaival, hogy azt állítják: azok (tehát Lengyelország, Románia és Magyarország) fel akarják darabolni az ukrán államot. És ha Ukrajnát nem sikerül velük szembefordítani, majd sikerül őket Ukrajnával: a potenciális ukrán támadás rémhírét bizony elég sok vatnik-hajlamú honfitársunk venné készpénznek, akármekkora ostobaságról és hazugságról is van szó. Ebből fakadt aztán az a másik, elterjedtebb legenda, hogy Putyin Orbánnak ígérte volna Kárpátalját, ha Budapest Moszkva mögé áll – ez ostobaság, hiszen Oroszország nem adna ki a kezéből egy négyzetcentméternyi területet sem, ha egyszer már megszerezte azt, amennyiben nem kényszerítik erre nagyon komoly fegyveres erővel. Az meg nekünk nincs. Ennek voltak mindenféle leágazásai, nekem az volt a kedvencem, hogy Magyarország török segítséggel nyomulna be Lvivig... akárki is találta ezt ki, egy Jókai veszett meg benne.

De mégis, ennek a manipuláció célját szolgáló konteónak és álhírnek a mutációját látjuk újjászületni most, csak ebben az esetben mi vagyunk az ukránok, ami fontos abból a szempontból, hogy megértsük, miért hatásosak ezek a faék-egyszerűségű mémek.

Hogyan működik?

A hatásmechanizmus egyszerű: az érzelmekre épít, nem a logikára. Azt általam látott megosztások alatt a kommentelők többsége nem úgy reagált, hogy „ez marhaság” vagy „vigyázat, álhír”, hanem elkezdett játszani a gondolattal, hogy az „osztrák szektorba” költözik. És ezzel, még ha játékból is, annak dacára is, hogy tudták: szemenszedett hazugságról van szó, de bizonyos szinten elfogadták az állítást. Miért? Mert erős indulatot váltott ki belőlük, és emiatt nem voltak képesek azonnal logikusan átlátni a helyzetet. Kicsit hasonlít a helyzet a régi viccre:

Hitler, Göbbels és Mussolini ülnek egy kávéházi asztalnál és halkan sutyorognak egymás között. Bejön Göring:

• Mit sustorogtok, csibészek, mi rosszban töritek a fejeteket?

• Azon gondolkodunk, hogy koncentrációs táborokban meg fogunk ölni hatmillió zsidót és tizenkét táviratkihordót – válaszolja Hitler.

• Táviratkihordót? – hökken meg Göring.

• Na látjátok, hogy igazam lett! – kiált fel Göbbels – Ahogy meghallják a táviratkihordókat, a többi hatmillió már senkit sem érdekel!

Körülbelül erről van szó tehát itt is. A meglepő ötlet elfedi a mémben hordozott aljas és veszélyes manipulációt, és érzelmi reakciót vált ki az értelem válasza helyett.

Összegezve: nem, Magyarországot senki sem akarja hétbe vágni, senki nem írt alá semmit Brüsszelben, és az ötlet majdnem biztosan az orosz SZVR-től származik, csak ügyesen adaptálták magyar állapotokra.

Feleim, ha már a választási kampány elején hagyjuk, hogy bolonddá tegyenek minket, mi lesz később?

Szele Tamás