Ha sportújságíró lennék – voltam vagy két évig az is – most legalább olyan kétségbeesetten keresném Elon Muskot a Trump-adminisztrációban, mint annak idején Palik László Damon Hillt. Hiszen kiváló rajthelyről indult, jó kocsival, komoly esélyes volt, csak nyoma veszett. „Hová lett Elon Musk, hová lett Elon Musk?” Nos, nem tűnt el, csak kissé hátrébb húzódott vagy inkább szorították: a Meduza segítségével (https://meduza.io/feature/2025/05/23/s-nim-pokoncheno-lyudi-ego-nenavidyat) sikerült összeállítanom azt a különös, a maga nemében páratlan politikai pályaívet, amit emberünk befutott: a matematikai eszközök erre nem lettek volna alkalmasak, olyan függvény egyszerűen nincs, ami ezt a görbét leírja.
(Képünk illusztráció)ű
Jelenleg az a helyzet, hogy Donald Trump és a Fehér Ház szinte már szóba sem hozza Elon Muskot, azt az embert, akit néhány hónappal ezelőttig a világ legjelentősebb, senki által meg nem választott vezetőjeként ünnepeltek. Miután több millió dollárt költött Trump kampánytámogatására, Musk a Fehér Ház második legbefolyásosabb emberének tűnt a győzelme után: leépítette a kormányzat kiadásait és személyzetét, sértegette Trump tanácsadóit, és bevitte kisfiát az Ovális Irodába. De amit mondott és tett, az annyira népszerűtlennek bizonyult, hogy ártott az üzletének és elidegenítette még a republikánus politikusokat is tőle. Íme, hogyan vonult vissza (gyorsan és csendesen) Elon Musk az amerikai politikai színtérről.
Trump állandóan Muskról írt, Musk pedig Trumpról – most mindketten abbahagyták
Donald Trump második elnöki ciklusának első hónapjaiban Elon Musk, a világ leggazdagabb embere, a republikánusok legnagyobb szponzora és a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) megalapítója minden nap szerepelt az amerikai média címlapjain. Ott volt az Ovális Irodában, a kabinet ülésein, az elnöki különgép fedélzetén; ezrével bocsátott el kormányzati alkalmazottakat, hozzáférhetett kormányzati adatbázisokhoz és tönkretette az USAID-et, az amerikai nemzetközi segélyeket elosztó ügynökséget. Aztán kezdett eltűnni a politikai életből.
Most viszont Trump és a republikánusok szinte már nem is beszélnek Muskról. Februárban és márciusban Trump hetente körülbelül négyszer említette Muskot a Truth Social nevű közösségi oldalán, április eleje óta pedig egyáltalán nem írt róla. Arra a kérdésre, hogy ez miért történt, a Fehér Ház egy olyan választ adott ki, amelyben szintén nem említette Muskot: „A DOGE küldetése, miszerint csökkenteni kell a pazarlást, a csalást és a visszaéléseket, folytatódik. Az ügynökségekhez csatlakozott DOGE-alkalmazottak továbbra is együtt fognak dolgozni Trump elnök adminisztrációjával a kormányzatunk hatékonyabbá tételén”.
Trump már nem vonja be Muskot az adománygyűjtésekbe sem: februárban az üzletember neve szinte minden e-mailben szerepelt, amelyet az elnök támogatói kaptak, március óta pedig csak egyszer említették. Trump vezető tanácsadói és a Fehér Ház hivatalos fiókjai is sokkal kevesebb olyan posztot és fotót kezdtek el közzétenni, amelyen Musk szerepel. A média most összehasonlíthatatlanul ritkábban beszél és ír róla, mint tavaly télen.
Musk online viselkedése is megváltozott – jegyzi meg a The Washington Post. Februárban az X közösségi hálózaton közzétett posztjainak és reposztjainak több mint 50 százaléka a DOGE-ról, az amerikai kormányról vagy általában a politikáról szólt. A posztok mintegy 13 százaléka említette Trumpot, és csak 7 százalékuk említette Musk valamelyik cégét. Most ennek az ellenkezője történik. Az üzletember posztjainak több mint 50%-a a technológiával és a cégeivel kapcsolatos, a DOGE és a politika kevesebb mint 20%-ot tesz ki, és csak 3% említi Trumpot.
Ráadásul nemrég Musk bejelentette, hogy csökkenteni kívánja a politikára fordított kiadásait. Tavaly több mint 290 millió dollárt költött Trump és párttársai támogatására, ezzel a Republikánus Párt legnagyobb támogatójává vált.
Musk azt ígérte, hogy kétbillió dollárt takarít meg, de még csak a közelében sem jár ennek a célnak
Musk szabott idejű jogviszonnyal került a kormányba – különleges kormányalkalmazotti státuszt kapott, és nem dolgozhatott többet évi 130 napnál. Ez a 130 nap május 30-án jár le, de Musk már korábban háttérbe vonult. Trump még március végén közölte a kabinet tagjaival, hogy Musk hamarosan csökkenteni fogja jelenlétét a Fehér Házban, és a továbbiakban csak „támogató szerepet” fog betölteni, ugyanis ismét az üzletre koncentrál. Áprilisban maga az üzletember is jelezte, hogy kevesebb időt fog Washingtonban tölteni. Elmondása szerint havonta kétszer szándékozik ott lenni.
Hogy Musk miért tért vissza a politikából az üzleti életbe, azt Jeffrey Sonnenfeld, a Yale School of Management professzora úgy foglalta össze, hogy:
„Az első száz napja kudarcnak bizonyult a kitűzött cél elérése szempontjából. És ez sokba került neki – mind a cégei, mind a hírneve szempontjából”.
Musk kormányzati szerepvállalása előtt azt ígérte, hogy a DOGE-vel a kormányzatot technológiai szempontból fejlettebbé és hatékonyabbá teszi, és a szövetségi költségvetést hétről ötbillió dollárra csökkenti. A DOGE honlapja szerint a tárca már 170 milliárd dollárt takarított meg. A szakértők azonban hibákat és megalapozatlan adatokat találtak a jelentésekben. Ezek és más becslések szerint a DOGE legfeljebb néhány tízmilliárd dollárral csökkentette a kiadásokat – ami az amerikai költségvetés léptékéhez képest jelentéktelen összeg.
Ráadásul léteznek olyan spekulációk, melyek szerint a DOGE költségcsökkentési kísérletei csak növelni fogják a kiadásokat. A Musk által kezdeményezett masszív – és véletlenszerű, ahogyan azt Trump egyik tanácsadója a The Atlanticnak elismerte – leépítés a kormányzati alkalmazottak körében azt eredményezheti, hogy a kormányzat jogi költségei (a szakszervezetek és emberi jogi csoportok perei miatt), az adóbeszedés (az IRS-nél történt elbocsátások miatt) és más kifizetések, például a diákhitelek (az oktatási minisztériumnál történt elbocsátások miatt) növekedhetnek.
„Idejött az idealista Szilícium-völgyi megközelítéseivel, és érdekes dolgok kezdtek történni. Vajon működik ez a modell Washingtonban? Nem igazán” – mondja Matt Caulkins, az Appian informatikai cég igazgatója, aki több mint 20 éve dolgozik együtt az amerikai hatóságokkal. Szerinte Musk célja, hogy modernizálja a kormányt, helyes volt, de az üzletember alábecsülte a különbséget egy vállalkozás és egy kormányzat vezetése között.
Washingtoni tartózkodása alatt Musknak láthatóan nem sikerült politikai szövetségeket kötnie, és roppant módon irritálta a kormány tagjait, akiknek a munkájába beleszólt – írta a The Atlantic. Az elnök tanácsadói azt mondták a lapnak, hogy Musk még mindig élvezi Trump kegyeit, de a DOGE a kormányból való távozásával elvesztette befolyásának oroszlánrészét. A tárca továbbra is létezni fog, de a szövetségi ügynökségek vezetői nagy valószínűséggel erősen korlátozni fogják alkalmazottainak hatáskörét.
Miközben a Fehér Házban dolgozott, Musk elvesztette az amerikaiak szimpátiáját – azokét, akik korábban támogatták őt
Azzal, hogy nem váltotta be a kormány megreformálására tett ígéreteit, Musknak sikerült kézzelfogható károkat okozni. Mármint saját a hírnevének és az üzletmenetének. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy miután elkezdett Trumppal együtt dolgozni, rohamosan veszíteni kezdett népszerűségéből – sokkal gyorsabban, mint maga Trump. Musk népszerűségének csökkenése szinte kizárólag a demokraták és a független szavazók számlájára írható.
„Senkit sem utálnak annyira, mint egy köpönyegforgatót” – mondta Mike Murphy republikánus stratéga a The Washington Postnak, utalva Musk korábbi népszerűségére a liberálisok körében. „Úgy érezzük magunkat, mint akiket elárultak” – erősítette meg Jessica Sisak kaliforniai lakos, aki korábban csodálta Muskot, de ma már az utcára vonul, hogy ellene tüntessen.
Hogy mennyire toxikussá vált az üzletember alakja, azt az április elején lezajlott wisconsini legfelsőbb bírósági választás is bizonyítja: Musk több mint 20 millió dollárt fektetett be a republikánus jelölt kampányába, aki azonban vesztett, és elemzők ezt egyértelműen a Muskkal szembeni megnövekedett ellenszenvvel hozták összefüggésbe, mi több, a wisconsini választást a vele és az egész Trump-kormányzattal szembeni bizalmi népszavazáshoz hasonlították.
„Musknak vége. Szörnyűek a népszerűségi mutatói. Az emberek utálják őt. Elmegy Wisconsinba, azt gondolva, hogy választói szavazatokat szerezhet, felvesz egy giccses kalapot, úgy viselkedik, mint egy kilencéves gyerek... Ez nem működik. Az emberek megsértődnek miatta” – mondta egy republikánus párti funkcionárius a Politicónak.
Musk évek óta a cégei arca, így nem meglepő, hogy a személye iránti ellenszenv tükröződik a vállalkozásai állapotában is. Ez különösen a Teslánál mutatkozik meg. Jeffrey Sonnenfeld, a Yale School of Management professzora szerint a Tesla részvényei (amelyek árfolyama Musk Fehér Házba érkezése óta drámaian csökkent) lényegében mémrészvénnyé váltak: értéküket inkább a befektetők érzelmei határozzák meg, mint a tényleges termelés és eladás.
A Tesla valós teljesítménye azonban szintén gyenge. A 2025-ös év első három hónapjának eredményei szerint a vállalat 71%-os profitcsökkenésről számolt be, és elismerte, hogy az eladásokat többek között a „politikai hangulat” is rontja. A Musk elleni tiltakozás olykor a Tesla autók és a márkakereskedések megrongálásában nyilvánult meg.
Néhány hete a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy a Tesla igazgatótanácsa új vezérigazgatót keres. Ezt mind a vállalat, mind Musk tagadta. Május 20-án az üzletember biztosította részvényeseit, hogy továbbra is ő vezeti a Teslát. Azt állítja, hogy az első negyedévi eladások nem a politikába való beavatkozása miatt estek vissza, hanem a gyártóüzemek átalakítása következtében. Mint mondta, ennek nincs köze az ő politikai szerepvállalásához: „A legtöbb ember számára, aki megvesz egy terméket egyáltalán nem érdekesek a gyártó cég vezérigazgatójának politikai nézetei” – és ezzel megvonta a vállát.
Eddig a Meduza összeállítása, de nekem is lenne pár szavam az ügyben. Musk háttérbe szorulása ugyan váratlan volt, de előre lehetett látni. Azt nehéz volna megállapítani, hogy Donald Trump igazából mit akar elérni elnöksége alatt – mármint azon kívül, hogy „sok-sok gyönyörű dealt” – ugyanis az Egyesült Államok jelenlegi elnöke sok szempontból egy hat, maximum nyolc éves gyermek szintjén mozog, úgy motiváció, mint meggondoltság vagy kitartás szempontjából. Ellenben Musk nagyon is jól tudta, mit akar, amikor Trump mellé állt, ahogyan tudta Peter Thiel is. Az ő politikai szándékuk egy teljesen új, digitális alapokra helyezett hatalomgyakorlási rendszer kiépítése az Egyesült Államokban, amely természetesen a rendszer csúcsain állók számára nem csak óriási profitot garantálna, hanem olyan szabadságjogokat is, amelyek ma elképzelhetetlenek. Musk például elég messzire jutott az emberi agy–számítógép interface kifejlesztése terén (még akkor is el kell ismernünk ezt, ha szerintem nem az ő invazív módszere fogja megoldani a kérdést), viszont nem oldotta meg teljesen a feladatot, és engedélyezett emberkísérletek nélkül nem is lesz erre képes. Egy tech-fasiszta társadalomban viszont ezeknek semmi akadálya nem lenne. És más kutatási, üzleti területek is „hátrányba kerülnek” a jelenlegi, viszonylag emberközpontú törvények miatt. Ahogyan a nyersanyag-kitermelő ipar fő ellensége is a környezetvédelem.
Musk, Thiel és a többi Szilícium-völgyi guru tehát befektetésnek fogták fel támogatásukat, nem csak anyagiakat fordítottak erre, hanem rengeteg munkát is, ellenben az eredmény egyre kétségesebb. Viszont árt az üzletüknek, de nagyon, így hát valószínűleg a már invesztált tőkét a Trump-adminisztrációban hagyják, visszakérni úgysem lehet, de a továbbiakban óvatosabbak lesznek.
Nem használt Musknak az sem, hogy „már lakott” politikai vidéket akart meghódítani. Az amerikai alt-rightnak égető szüksége volt az ő pénzére (és valamivel kisebb a hírnevére), de magára Elon Muskra maximum elkötelezett alt-right hívőként számítottak. Csakhogy ő kifejezetten végrehajtóként lépett fel, a saját feje után ment, és ez elkezdett nagyon kínossá válni például Steve Bannon számára. A bannoniták (nem mennoniták!) hamar elkezdték ellenségnek tekinteni, aki egyébként is sportszerűtlenül játszik az ő sportágukban és az ő pályájukon: míg nekik meg kellett élni a konteókból, álhírekből, követőkből, támogatásokat kellett összekolduljanak, addig Musk eleve dúsgazdagon érkezett a meccsre és rontotta a boltjukat. Teli zsebbel. Támogatóból veszélyes konkurenciává avanzsált, ráadásul népszerűbb volt minden trumpista influencernél, sőt, a politikai pálya csúcsán még magánál Trumpnál is!
Moszkvában ilyenkor lövik le Kirov elvtársat vagy ilyenkor ugrik ki az ablakon Majakovszkij.
Muskot nem bántották és nem is fogják, mert hátha jó lesz még valamire, ha ő maga nem is, a maradék pénze mindenképpen – de a hatalom közeléből kiszorították. Elmúltak azok a réges-régi, pár hónappal ezelőtti idők, amikor még Musk vihette a szót a Trump-kabinet ülésén, amint az február 26-án történt – épp most látom, kissé megdöbbenve, hogy még az ülés jegyzőkönyvét is törölték a Fehér Ház honlapjáról, annyi maradt meg belőle ezek szerint, amennyit a sajtó feljegyzett.
Musk politikai karrierje tehát leszálló ágban van, bár még felívelhet: de addig esélye sincs erre (és tech-fasiszta rémálmainak megvalósítására is kevés lehetősége lesz), amíg egyfelől Bannon életben van, másfelől Trump erős kézzel és kevés ésszel, de kezében tartja a kormánypálcát. Bár mondjuk ha több esze volna Trumpnak, Muskkal szóba sem áll. Ugyanis a republikánus szavazók számára már csak életkora és valós gazdasági teljesítménye miatt is rokonszenvesebb, mint Trump: senki sem bolond felnevelni a saját riválisát.
Mindenesetre ezt Trump már felismerni látszik, bár valószínűleg mások hatására, és nem szabadult ugyan meg Musktól, de, hogy úgy mondjam, száműzte egy kissé.
Hogy lesz-e nagy comeback, az kérdéses, de Musk annak már eljátszotta minden esélyét, hogy bármilyen színekben is indulhasson az Egyesült Államokban bármiféle választott tisztségért.
Elon Musk olyasmi volt – és esetleg lesz – az amerikai politika egén, mint egy üstökös a középkori felfogás szerint. Ritka látványosság, sebesen és ragyogva szalad át az égen, mindenki látja, de dögvészt és háborút hoz.
Reméljük, nem tér vissza egyhamar.
Szele Tamás
