Utálok hét végén történelemre ébredni. Általában véve, a történelmet kizárólag munkanapokra kellene korlátozni egy nemzetközi egyezmény keretében, még akkor is, ha nekem a hét vége ugyanúgy munkanap, mint a többi – az emberiség viszont hálás lenne, ha hetente két napig nyugodtan alhatna, de erre kevés esélyt látok. Mindenesetre ha már így alakult, tudósítani kell az aktuális iráni fejleményekről, ugyanis valóban lehetnek történelmi jelentőségűek.

(Képünk illusztráció)

Forrásaimat ebben a különleges esetben nem fogom egyenként megjelölni, ugyanis egyszerre használtam az Iran Internationalt, a CNN-t, a Jerusalem Postot, a The New York Times-t, a Washington Postot, a Tasnim hírügynökséget és a Meduzát, de mentsen az, hogy a helyzet valóban válságosnak tűnik, ilyenkor onnan szerzi az ember a hírt, ahol találja.

Akkor lássuk, mi történt az éjjel

Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok megtámadott három iráni nukleáris létesítményt Fordowban, Natanzban és Iszfahánban. Erről a Truth Social nevű közösségi hálózaton számolt be. Elmondása szerint a fő telephelyre, Fordowra „egy teljes bombaterhet” dobtak le.

„Befejeztük nagyon sikeres támadásunkat három iráni nukleáris létesítmény ellen” – írta az amerikai elnök a bejegyzésben. Trump hozzátette, hogy a bejegyzés írásakor az amerikai B–2-es repülőgépek már az iráni légtéren kívül tartózkodtak, és visszatérőben voltak az Egyesült Államokba.

Trump szerint ez történelmi pillanat az Egyesült Államok, Izrael és a világ számára. „Most Iránnak bele kell egyeznie a háború befejezésébe” – tette hozzá. A BBC News és a CNN megjegyzi, hogy Trump egy olyan posztot is újraposztolt, amelyen az állt, hogy „Fordow is gone” (Fordow odavan).

Az amerikai elnök később a nemzethez szólva televíziós beszédében azt mondta, hogy Irán kulcsfontosságú urándúsító létesítményeit megsemmisítették.

Az Axios szerint az USA előre értesítette Izraelt a készülő Irán elleni csapásokról. Egy magas rangú izraeli illetékes elmondta, hogy a csapáshoz B–2-es bombázókat használtak. Ezt az információt a Reutersnek egy amerikai tisztviselő is megerősítette. Az USA hat bunkerelhárító bombát használt a Fordow nukleáris létesítmény elleni csapáshoz a Fox News tudósítója, Sean Hannity szerint, aki azt állítja, hogy Trump telefonon beszélt vele. Harminc Tomahawk rakétát indítottak tengeralattjárókról a natanzi és iszfaháni létesítmények ellen is – tette hozzá.

Donald Trump és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök telefonbeszélgetést folytatott, miután az Egyesült Államok csapásokat mért Iránra – jelentette a CNN bennfentes forrásokra hivatkozva. Az izraeli vezető később videoüzenetet tett közzé, amelyben köszönetet mondott az Egyesült Államoknak az iráni atomprogram kulcsfontosságú elemeire mért csapásokról szóló döntéséért. „Gratulálok, Trump elnök úr. Az Ön bátor döntése, hogy az Egyesült Államok elrettentő és igazságos erejével Irán nukleáris létesítményeit veszi célba, megváltoztatja a történelmet” – mondta az izraeli vezető.

Irán hamarosan megerősítette, hogy a fordowi, a natanzi és az iszfaháni létesítményeket támadás érte. Konkrétan Iszfahán tartomány kormányzóhelyettese, Akbar Szalehi állította, hogy Natanzban és Iszfahánban „több robbanás is hallatszott, és a nukleáris létesítmények közelében támadást észleltünk”. Az iráni média idézte továbbá Qom tartomány szóvivőjét, aki szerint „a Fordow nukleáris létesítmény területének egy részét légitámadás érte”.

Az Iráni Atomenergia-szervezet szerint a Fordow, Natanz és Iszfahán nukleáris létesítményei elleni amerikai támadás ellentétes a nemzetközi joggal, különösen a nemzetközi atomsorompó-szerződéssel. Mehdi Mohammadi, az iráni parlament elnökének tanácsadója szerint Irán előre látta a Fordow elleni támadást, így „a létesítményt már régen kiürítették, és a kár nem visszafordíthatatlan”.

Trump reméli, hogy az iráni nukleáris létesítmények elleni csapás arra kényszeríti Teheránt, hogy visszatérjen a tárgyalásokhoz, ezért egyelőre nem tervez újabb támadásokat – jelentette a CNN forrásokra hivatkozva. A csatorna forrásai szerint az elmúlt napokban az amerikai elnök egyre inkább úgy vélte, hogy amerikai csapatok bevetésére van szükség Irán megerősített nukleáris létesítményeinek megsemmisítéséhez. Ezt a döntést akkor hozta meg, amikor szerinte egyértelművé vált, hogy a diplomácia zsákutcába jutott.

A fordowi urándúsító üzemet az Iszlám Forradalmi Gárda építette a kétezres évek első felében. Qom városától mintegy 20 kilométerre északkeletre található egy hegy gyomrában, mintegy 90 méter mélyen. Irán 2025-ben közölte, hogy megépítette és hamarosan üzembe helyezi a fordowi komplexum párját, egy hegy belsejében, több tucat méter mélyen fekvő létesítményt Natanzban. A létesítményben centrifugákat gyártottak és valószínűleg uránt dúsítottak. A június 13-án kezdődött izraeli csapások előtti napon Irán közölte, hogy Iszfahánban megnyit egy másik centrifuga-üzemet.

Mi a helyzet Iszfahánban?

Rendben van, végső soron a helyzet kulcsa valóban az, hogy Irán ne juthasson nukleáris fegyverekhez. Annyi pontosítás szükséges, hogy az iszfaháni létesítményben már nem finomították, hanem tárolták a fegyverminőségű uránt, és egyes izraeli illetékesek úgy vélik, hogy dúsított uránium volt jelen az épletben, amely az éjszakai amerikai csapások célpontja volt – jelentette vasárnap Amit Segal izraeli újságíró az N12-nek.

A beszámoló szerint egyelőre nem világos, hogy az anyag a támadásban megsemmisült-e, vagy maguk alá temtték a romok.

Sem az Egyesült Államok, sem Irán részéről nem érkezett hivatalos megerősítés a károk mértékéről vagy arról, hogy van-e a helyszínen radioaktív anyag.

Ennek látszólag – de csak látszólag – ellentmond, hogy az ENSZ nukleáris megfigyelőszervezete, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vasárnap közölte, miszerint nem jelentették a helyszíneken kívüli sugárzási szintek emelkedését az amerikai csapások célpontjául szolgáló három iráni nukleáris létesítményben vagy környékükön.

„A három iráni nukleáris létesítményt – köztük Fordow-t – ért támadásokat követően a NAÜ megerősítheti, hogy ez idáig nem jelentették a helyszíneken kívüli sugárzási szintek emelkedését. A NAÜ további értékeléseket fog közölni az iráni helyzetről, amint több információ áll rendelkezésre” – áll a szervezet X-en közzétett bejegyzésében.

Ez a NAÜ első nyilvános állásfoglalása az amerikai támadások óta.

Irán az Izraellel való konfliktus kirobbanása óta egyre kritikusabb a NAÜ-vel szemben, és iráni tisztviselők azzal vádolták az ügynökséget, hogy bűnrészes az amerikai csapásokban anélkül, hogy bizonyítékokat szolgáltattak volna erre.

A NAÜ ezzel szemben fenntartja, hogy semleges globális felügyelőszerv.

Ez nem jelenti azt, hogy nem is volt Iszfahánban hasadóanyag: nyugodtan lehet szó arról is, hogy alaposan szigetelve őrizték, ahogyan azt kell is, és most ott van, megvan, csak van fölötte pár tucat méter törmelék, amit nehéz lesz eltakarítani, ha ugyan nem lehetetlen. És nem sérült meg a szigetelése, hála az Égnek.

Mi volt Irán reakciója a támadásra?

Elsősorban az, hogy Izrael felé indított két támadás-sorozatot, az elsőben húsz rakéta szerepelt, a másodikban tíznél kevesebb, ezzel okoztak ugyan károkat, de halálos áldozat nincs, csak körülbelül 23 sebesült. Tizenhárman sebesültek meg Tel-Aviv térségében, hatan Nes Tzionában, hárman Haifában, egy fő pedig egy autópályán Beer Yaakov közelében. Egyedül ez utóbbi személy sérülései nevezhetőek közepesen súlyosnak a Jerusalem Post szerint, a többi sérülést könnyűnek minősítették.

Válaszul Izrael újabb légicsapásokat indított Nyugat-Irán ellen – közölte az IDF. Ez az első akció az iráni nukleáris létesítmények elleni amerikai támadás óta.

Az Izraeli Védelmi Erők közleményben tudatta, hogy az izraeli légierő „csapássorozatot indított katonai célpontok ellen Nyugat-Iránban”.

„Emellett ma reggel az IAF csapást mért az izraeli terület felé irányzott, rakéták indításra kész kilövőállásokra, az iráni fegyveres erők katonáira, és gyorsan semlegesítette azokat az indítóállásokat, amelyek nemrég rakétákat bocsátottak fel izraeli területek ellen” – állt a közleményben.

Irán diplomáciai szinten is támadásba lendült. Az iráni külügyminisztérium szerint az USA „veszélyes háborúba kezdett Irán ellen” azzal, hogy vasárnap csapást mért nukleáris létesítményeire – derül ki az iráni félhivatalos Tasnim hírügynökség által megosztott közleményből.

„A világnak nem szabad elfelejtenie, hogy az Egyesült Államok volt az, amely egy diplomáciai folyamat közepette elárulta a diplomáciát” – áll a külügyminisztériumi közleményben. A nyilatkozat „népirtónak és törvénytelennek” minősítette Izraelt is.

A közlemény szerint a támadások megsértették az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jogot, és az amerikai kormány „teljes felelősséget visel e szörnyű bűncselekmény súlyos következményeiért és szörnyű visszahatásaiért”.

A minisztérium figyelmeztetett arra, hogy Iránnak „törvényes joga, hogy teljes mértékben és határozottan ellenálljon az amerikai katonai agressziónak és a gazember rezsim által elkövetett bűncselekményeknek, és minden szükséges eszközzel megvédje Irán nemzetbiztonságát és érdekeit”.

Sürgette az ENSZ-t és annak különböző szerveit, köztük a nukleáris felügyeletét ellátó Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, hogy „sürgősen foglalkozzanak ezzel a kirívó és bűncselekménynek minősülő törvénytelenséggel”. Irán felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát is, hogy tartson rendkívüli ülést a csapások elítélésére.

Ejha, mondanám kissé rosszmájúan, most lel ki a hideg félelmemben: tessék már nekem mutatni bármiféle nemzetközi problémát, amit az ENSZ, és ezen belül a Biztonsági Tanács képes volt megoldani az elmúlt ötven évben.

Akkor most mi lesz?

Nem tudjuk. Donald Trump amerikai elnök döntése, hogy csapást mér Irán nukleáris létesítményeire, elemzők szerint bizonytalan helyzetbe hozza a Közel-Keletet, ahol minden szem Teherán következő lépésére szegeződik.

Az amúgy is feszült térségben Trump légicsapása – mint az elemzők mondják – több lehetőséget is biztosít Irán számára. Mindegyik magában hordozza a kockázatokat Irán rendszerének és az ország vezetőinek jövőbeli túlélése szempontjából.

Az első lehetőség, hogy Irán visszatérhet a tárgyalóasztalhoz.

„Ez (egy) hatalmas ösztönző lehetne a háború befejezésére és egyben a rezsim megmentésére” – mondta Amos Yadlin, az izraeli katonai hírszerzés volt vezetője a CNN-nek.

Irán „kijelenthetné, hogy hajlandó tárgyalni, és kérheti a háború befejezését. Tárgyalhatnának a nulla uránium-dúsítás alapelve jegyében” – mondta Yadlin.

Yadlin szerint Irán akár ki is léphet az ENSZ nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéséből is, amelynek értelmében vállalta, hogy nem fejleszt bombát, mert Irán „képességei egy bomba megépítésére az elkövetkező egy-két évben nem lesznek adottak” – tette hozzá.

De vajon elviselnének-e az iráni konzervatív keményvonalasok egy tisztán diplomáciai választ az amerikai erők iráni területen végrehajtott támadására?

Egy másik lehetőség volna az, hogy Irán megtorló válaszcsapást hajt végre, ami potenciálisan bonyolult és elhúzódó konfliktusba rántaná bele az Egyesült Államokat és a tágabb értelemben vett Közel-Keletet.

Irán „többször” kijelentette, hogy ha az USA „csatlakozik ehhez a háborúhoz és megtámadja nukleáris létesítményeiket, megtorlást fognak alkalmazni a térségben lévő amerikai erők ellen, az amerikai érdekek ellen, és ezekből sok van” – mondta Barak Ravid, a CNN politikai és világpolitikai elemzője.

Irán dönthet úgy is, hogy lezárja a Hormuzi-szorost, a kulcsfontosságú hajóútvonalat, amivel befolyást gyakorolhatna „az öböl teljes kereskedelmi hajózására” – mondta Ravid.

„Ez az energiaárak emelkedését fogja eredményezni. Hatással lehet az egész világgazdaságra” – tette hozzá.

Irán legfelsőbb vezetőjének egyik prominens tanácsadója máris rakétacsapásokra és a Hormuzi-szoros lezárására szólított fel.

„Miután Amerika megtámadta a fordowi atomlétesítményt, most rajtunk a sor” – figyelmeztetett Hoszein Shariatmadari, a keményvonalas Kayhan újság főszerkesztője, egy ismert konzervatív véleményvezér, aki korábban Khamenei „képviselőjeként” azonosította magát.

A globális hajózás feletti földrajzi befolyás Iránnak „lehetőséget ad arra, hogy sokkot okozzon az olajpiacokon, felhajtsa az olajárakat, növelje az inflációt és összeomlassza Trump gazdasági programját” – mondta Mohammad Ali Shabani közel-kelet-szakértő a CNN-nek.

Nincs egyszerű megoldás: Khameneinek „döntést kell hoznia”, és valószínűleg reagálni fog – mondta Aaron David Miller, a CNN elemzője, hozzátéve, hogy „szinte lehetetlen” elképzelni, hogy „ez a 86 éves vezető, akinek a célja lényegében az iszlám forradalom megőrzése és továbbadása valamelyik utódjának, egyszerűen nem tehet semmit”.

Mit ne mondjak, egyik lehetőség rosszabb, mint a másik, de az biztos, hogy valami történni fog.

Mit akar Trump?

Azt szerintem ő sem tudja, és az sem biztos, hogy ennek különösebb fontossága van. Az tény, hogy szombat esti országos beszédében arra figyelmeztetett, hogy Iránnak „most már békét kell kötnie” – vagy további támadásokkal kell szembenéznie több célpont ellen, amelyek „sokkal nagyobbak és sokkal pusztítóbbak lesznek”.

De nem világos, hogy pontosan mit ért „békekötés” alatt, vagy hogy milyen lépéseket kellene Iránnak tennie ennek a követelésnek a teljesítéséhez.

Trump nem részletezte kijelentését, bár a közösségi médiában ezt követően arra figyelmeztetett, hogy bármilyen iráni megtorlásra erővel fognak válaszolni. Irán vasárnap reggel újabb rakétahullámot lőtt ki Izraelre.

Mit mondott korábban? Trump eleinte lelkesen dolgozott egy nukleáris megállapodás kialakításán – ezt már hetekkel Izrael első Irán elleni támadása előtt is szorgalmazta. Még Izrael légicsapásai után is hangoztatta az ötletet, azt állítva, hogy Irán alkut akar kötni.

De ahogy a csapások folytatódtak, a hangneme kezdett megváltozni. Kedden azt mondta, hogy „befejezést akar, valódi befejezést, nem pedig tűzszünetet. Vagy teljes kapitulációt. Az is rendben van”.

Később, kedden még határozottabban foglalt állást, két (magyarul három) szót írt ki a Truth Social oldalra csupa nagybetűvel: „FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS”.

Miután belenyugodott az amerikai hadsereg bevonásának gondolatába, Trump csütörtökön bejelentette, hogy önmaga által szabott kéthetes határidőt tűzött ki arra, hogy eldöntse, csapást mér-e Iránra vagy sem.

A szünetet azzal indokolta, hogy még egy utolsó kísérletet szeretne tenni a diplomáciával, mondván, hogy a döntését az alapján hozza meg, hogy „jelentős esély van arra, hogy a közeljövőben tárgyalásokat folytatnak Iránnal – vagy nem”.

Ezek után történt, hogy keleti parti idő szerint szombat este az Egyesült Államok csapást mért Iránra, elpusztítva három kulcsfontosságú nukleáris létesítményt, és hivatalosan is bevonva az amerikai erőket egy újabb közel-keleti konfliktusba.

Nem világos, hogy Trump most a „béke” melyik változatára gondol ezúttal: nukleáris megállapodásra; további tárgyalásokra Teheránnal, vagy teljes, feltétel nélküli megadásra.

Mindegy, ki vezeti a mozdonyt, ha nincs rajta fék

Miért mondom azt, hogy Trump szándékai nem sokat számítanak?

Azért, mert a világ jelenlegi válságfolyamatai – melyek egy jól felismerhető láncot képeznek és egymással kapcsolatban állnak – már túllépték azt a szintet, hogy egy vagy több, bármekkora politikai hatalommal rendelkező személy irányíthassa őket. Itt most már az események diktálnak, nem a „vezérek” – ők csak rémülten kapaszkodhatnak a megvadult lovaikon, és reménykedhetnek abban, hogy mikor leesnek róluk, nem minden csontjuk törik, csak néhány. Épp ezért ebben a fázisban már nincs szerepe sem az egyénnek, sem a szándékának, itt a folyamatok szabadultak ki az ellenőrzés alól. Trump utasítása az iráni nukleáris létesítmények bombázására pont egy olyan kísérlet, aminek az volt a célja, hogy legalább valamennyire lehessen ellenőrizni a közel-keleti konfliktusokat, és reméljük, legalább mérsékelt sikerrel fog járni, de az sincs kizárva, hogy kudarcot vall.

Azt biztosan tudhatjuk, hogy Iránnak nincs működő nukleáris fegyvere, ugyanis mostanra már bevetették volna. A nukleáris fegyver Teherán kezében valóban a lehető legrosszabb helyen volna, ugyanis olyan holmi az, mint a Koh-i-Noor gyémánt a brit koronán: nem vágnak vele üveget, pedig arra jó lenne, hanem inkább mutogatják. Az iráni atomfegyvert viszont nem „mutogatnák bejnek, sejknek, bombája van Khameneinek”, ugyanis a teheráni teokrácia alapvetően küldetéstudatos természetéből fakadóan használná is, ha lenne nekik, hiszen biztosak abban, hogy az út végén mindenképpen a hetvenkét szűz várja őket a tubafa árnyékában, és ez esetben mindegy, hogyan jutnak el a randi helyszínére. Ha atomháború segítségével, hát az is egy megoldás. Egy olyan történelmi pillanatban pedig, mint a mostani, egy percet sem haboztak volna.

Tehát Iránnak nincs nukleáris fegyvere és néhány éven belül nem is lesz. Khamenei rezsimje most már csak a gyorsabb vagy lassabb hanyatlás és pusztulás között választhat: de míg kimúlik, és remélhetőleg egy élhetőbb rendszernek adja át a helyét, még rengeteg gondot okozhat és fog is okozni.

A kígyónak kitört ugyan a méregfoga, de nem halt meg: az áldozatait még mindig képes megfojtani.

A világ válságfolyamatai azonban majdnem kezelhetetlenné váltak az elmúlt öt-hat év folyamán. Érdekes lesz kilábalni ebből a káoszból, amibe kevertük magunkat.

Reméljük, sikerülni fog.

Tényleg utálok hét végén történelemre ébredni.

Szele Tamás