Folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk: lássuk a Dossier Center elemző tanulmánya alapján, hol is terem a GRU-ügynök? Az bizony a mocsárból, posványból, alvilágból érkezik, mármint a végrehajtó – az egyetemet végzett, kiválóan képzett tiszteket már nem engedik terepre, vigyáznak rájuk. Az akciókat felbérelt csibészekre és amatőrökre bízzák. De hogyan is működik ez?

(Képünk illusztráció)

Műveleti típusok és toborzási módszerek

Március 5-én Párizsban, a Montmartre-i Saint-Pierre téren öt, ukránnak álcázott, balaklavát viselő személy egy törökellenes transzparenst akasztott ki „Erdogan, a földrengés az orosz turisták bosszúja” felirattal, kezüket náci tisztelgésre emelték, és „Állítsátok meg Erdogant!” kiabálásba kezdtek a kamerák előtt. De nem ukránok voltak – a balaklavájuk alatt észak-afrikai migránsok húzódtak meg, akiket a GRU ezredesének, Gyenyisz Szmoljanyinovnak az alárendeltjei béreltek fel. Az előadás célja az ukránok lejáratása és a NATO-országok összeveszejtése volt: akkoriban ugyanis új tagok felvételét tárgyalták a szövetségbe, és Törökország ellenezte ezt. Néhány hónapon belül ugyanezeknek a személyeknek sikerült legalább tíz ukránellenes akcióban részt venniük Párizsban, Hágában, Madridban és Brüsszelben. Gyakran csatlakoztak nagy tüntetésekhez. Február 11-én például a párizsi Place de la Republique téren tartottak demonstrációt a nyugdíjreform ellen, és a tömegben egy „Európai Unió és az Egyesült Államok, hagyjátok abba az ukrajnai háború finanszírozását” feliratú transzparenssel jelentek meg. A többi gyűlésen a plakátok üzenete azonos volt: felszólították a NATO-t, hogy hagyja abba Donyeck bombázását és a fegyverek Ukrajnába küldését. A Dossier Center Szmoljanyinov dokumentumaiban talált ezekről az eseményekről szóló beszámolókat, és a közösségi médiában is dokumentálták a propagandát.

Szmoljanyinov az SSD egyik osztályát vezeti. 2022-re rengeteg tapasztalatot halmozott fel a hibrid műveletek terén. Szmoljanyinov még 2014-ben kezdte koordinálni a Donbasszba küldendő zsoldosokat, később pedig egy volt banditák által irányított ál-PMC tevékenységét felügyelte, amely külföldi partnerekkel próbált kapcsolatot teremteni. Szmoljanyinov egyik ügynöke még a teljes körű invázió előestéjén is megpróbált ukrán közéleti személyiségeket beszervezni, és több ál-ukrán távirati csatornát irányított, amelyek pánikot és kétségbeesést igyekeztek kelteni a lakosság körében.

Szmoljanyinov csapata, amennyire a dokumentumokból kiderül, beszervezett aktivistákon keresztül szervezkedik, akik a jobboldali téziseket népszerűsítik kapcsolatrendszerükben. A GRU számára az ideológia nem fontos – Szmoljanyinov ügynökei között egyaránt vannak ultrajobboldaliak és ultrabaloldaliak. Az előbbieket a fehér felsőbbrendűségről és a hagyományos értékekről szóló eszmék vonzzák a Kremlhez, az utóbbiakat Vlagyimir Putyin Szovjetunió helyreállítására tett kísérletei és az ál-pacifista retorika. Ezek az ügynökök gyakran széles körű kapcsolatokkal rendelkeznek külföldi politikai szervezetekben, és – legalábbis a háború előtt – gyakran utaztak külföldre, hogy személyesen kommunikáljanak a helyi aktivistákkal. Mostanra sokan közülük lelepleződtek, és az Európába való utazás veszélyesebbé vált számukra. Ezért semlegesebb országokat választanak a rendezvények helyszínéül. Például, mint a dokumentumokból kiderül, Szmoljanyinov egyik ügynöke az antifasiszták között, aki kapcsolatban állt a „Molotov Klubbal”, 2023-ban azt javasolta, hogy Marokkóban tartsanak konferenciát a baloldali szervezetek, hogy közülük válasszanak koordinátorokat az európai ukránellenes tüntetésekhez.

De a veszélyesebb provokációkhoz általában a közösségi hálózatokon keresztül és a bűnözői világ körében keresnek elkövetőket. Szmoljanyinov egyik kollégája, Vlagyimir Lipcsenko részt vett a Lettország Megszállásának Múzeuma elleni gyújtogatás megszervezésében Rigában: két személy Molotov-koktélt dobott a múzeum épületére. Egy bebörtönzött férfitól kaptak utasításokat Telegram útján. Senki sem törődik az elkövetők biztonságával, de a megrendelőket gondosan elrejtik a közvetítők láncolatán keresztül. A bűnözői csoportok kapcsolatai segítik a GRU-t abban, hogy különböző nemzetiségű elkövetőket találjon, nem csak oroszul beszélőket, ami ráadásul segít a nyomok összezavarásában.

Lengyel, litván, brit, bolgár és más nemzetiségű emberek is részt vettek már az orosz hírszerzéshez kapcsolódó műveletekben. Az ilyen elkövetőket általában nem az ideológia, hanem a pénz motiválja. Gyakran már büntetett előéletűek kisebb bűncselekmények vagy a szervezett bűnözéshez fűződő kapcsolatok miatt, de nem tudják, hogy a szabotázsban való részvételt a bűnüldöző szervek nemzetbiztonság elleni bűncselekménynek tekintik, és sokkal magasabb büntetési tétel fenyegeti őket.

Emellett a GRU-nak van egy Privet Bot nevű Telegram-robotja, amely virtuális koordinátorként működik: feladatokat oszt ki a felforgató műveletek végrehajtására hajlandó felhasználók között. A bot a szerencsejáték elve alapján szerveződik: az újoncoknak először egyszerű feladatokat ajánlanak fel, például egy épület lefényképezését. Ezután a veszélyességi szint emelkedik az épületek felgyújtására, stratégiai létesítmények szabotálására vagy akár konkrét személyek likvidálására vonatkozó ajánlatokig, amelyek végrehajtásáért kriptopénzben kapnak bőkezű jutalmat. A feladatok elvégzésére korlátozott idő áll rendelkezésre.
A botot oroszbarát Telegram-csatornákon népszerűsítik, többek között a Grey Zone-ban, amely a Wagner-csoporthoz kapcsolódik. Az OCCRP újságírói, akik működés közben tesztelték, megállapították, hogy a feladatok elvégzéséért fejenként 10 000 dollárt kínál. A bot részletes utasításokat küld arról, hogyan kell Molotov-koktélt készíteni, hol kell robbanóanyagot elhelyezni, és hová kell hamis bizonyítékokat elhelyezni a nyomozás megzavarása céljából.

A Privet Boton keresztül a GRU különböző országokból származó embereket vonzott a szabotázs-szakmába. Lettországban az elkövetők fényképeket készítettek egy NATO-bázisról, és gyújtogatásra készültek. Lengyelországban egy csoport megpróbálta megbénítani az Ukrajnának szánt katonai segélyt szállító vonatokat. Németországban két kettős állampolgárságú személyt vettek őrizetbe, akiket a GRU a Privet Boton keresztül utasított az amerikai létesítmények megtámadására. Ez a rendszer a Telegramot fegyverré változtatja, és a terrortámadásokat bárki számára könnyen elérhető munkává teszi, aki hajlandó az orosz hírszerző szolgálatoknak dolgozni. 2024-ben több mint 50, ezekhez a hálózatokhoz kapcsolódó személyt vettek őrizetbe Európa-szerte.

Ennek a taktikának számos előnye van: egy tapasztalt szabotőr aranyat ér. Néhány évet el kell tölteni a kiképzésével, aggódni az álcája miatt, kiszámítani a visszavonulás módjait, és így tovább. A GRU a chatszobákból beszervezetteket eldobható ügynököknek tekinti. Ráadásul még ha el is kapják őket, nem árulhatják el az akció szervezőit, mert maguk sem ismerik őket. Egy névtelen bot-operátorral kommunikálnak, aki üzeneteket küld nekik, lehetetlen lenyomozni a Telegram belső adataihoz való hozzáférés nélkül (és még úgy uis nehéz lenne). Ráadásul ez olcsó. Bár az ilyen botokkal kommunikáló fedett nyomozóknak merényletenként 10 000 eurót ajánlottak fel, a VSD litván hírszerző ügynökség azt állítja, hogy az elkövetőket gyakran „átverik”. A kísértés valóban nagy: nincs hová és kihez fordulniuk, névtelen forrásból kapják a parancsokat, és bűncselekmény jellegű feladatokat látnak el. Ahogy a „Dossier” a GRU tevékenységét ismerő forrásai jelezték: az ilyen műveletekre nagy költségvetést – akár húszezer eurót – különítenek el. Mivel azonban a lánc minden egyes közvetítője kiveszi a részét, ennek csak a tizede juthat el a közvetlen végrehajtókhoz, vagy egyáltalán nem is akarják kifizetni őket.

A Dossier Center szerint Averjanov tábornok beosztottjai katonai tapasztalattal rendelkező embereket keresnek az igazán fontos megbízásokra, például védelmi vállalatok elleni gyújtogatásokra és merényletekre. A toborzás célpontjai olyan férfiak, akik kijárták a szovjet hadsereg iskoláját, akik már régóta külföldön élnek, vagy akár külföldön születtek. Például oroszországi németek, akiket Németország a 90-es években hazatelepített, vagy olyanok, akik a szovjet idők óta az NDK-ban éltek. A hírszerzés olyan emberekkel is kapcsolatot teremt, akik orosz nyelvű családban nőttek fel, de már jól beilleszkedtek a helyi társadalomba, jól fizető munkahelyekkel és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek. Az ilyen embereket nem bízzák meg kicsinyes provokációkkal, de fontos adatok megszerzésében hasznosak lehetnek, többek között a védelmi ipar és a logisztika területén.

A fizetett ügynökök kockázatos műveletekben való felhasználásának rendszere nem új. A katonai hírszerzés már a 2016-2020-as években kipróbálta ezt a taktikát Afganisztánban. Ott helyi terrorista csoportok képviselőit szervezték be, hogy támadásokat hajtsanak végre az amerikai hadsereg és szövetségesei ellen. Ezt a tevékenységet Ivan Kaszjanenko altábornagy vezette, aki most az SSD helyettes vezetője.

A művelet sűrűjében: a DHL-robbantások

2024 folyamán a szabotázsműveletek egyre veszélyesebbé váltak. Júliusban például a DHL birminghami (Egyesült Királyság), jablonowi (Lengyelország) és lipcsei (Németország) raktáraiban történtek tűzesetek, amelyeket gyújtószerkezeteket tartalmazó csomagok okoztak. A vizsgálat megállapította, hogy az eszközök elektromos masszírozónak és vibrátornak voltak álcázva, és rendkívül gyúlékony magnéziumalapú anyagot tartalmaztak. Ezt az anyagot azért használták, mert a legtöbb európai országban nem ellenőrzik szigorúan, ellentétben például az ammónium-nitráttal, a hexogénnel vagy a kálium-perkloráttal.

A DHL raktáraiban elkövetett merényletek, amelyet több ország bűnüldöző szervei vizsgálnak, és amelyek már több mint öt letartóztatáshoz vezettek, jó példái annak, hogyan szerveződnek az ilyen szabotázsakciók. Az elkövetők a Telegramon keresztül ismerkedtek meg egymással, vázlatos megbízásokat kaptak anélkül, hogy tudták volna a következő lépést, a koordinátorok pedig az árnyékban maradtak.

A Suddeutsche Zeitung németországi és lengyelországi forrásokból úgy értesült, hogy masszázspárnának álcázott robbanószerkezeteket juttattak célba egy hosszú láncon keresztül. A nyomozók által ismert első láncszem Vlagyiszlav Derkavec, egy Lengyelországban élő 26 éves ukrán állampolgár volt. Ő 2024-re már felfüggesztett büntetett előéletű volt – kibercsalás és pénzmosás miatt. A bírósági feljegyzések szerint a Telegram névtelen fiókjai utasították Derkavecet, hogy mit tegyen. A fiatalember a tárgyaláson megbánta és elismerte bűnösségét, de ha hinni lehet a nyomozásnak, az ítélethirdetés után azonnal újabb megbízásokat vállalt.

Ezúttal egy Harcos becenevű Telegram-fiók utasította. Derkavecet először Varsóba, majd Kaunasba küldték, ahol egy parkoló autó koordinátáit kapta meg. Onnan Derkavec magához vett néhány csomagot, és Vilniusba hajtott, ahol további utasítások vártak rá. A litván fővárosban négy csomagot állított össze, és aktiválta a bennük elrejtett késleltetett működésű robbanószerkezeteket. Az utolsó utasítás az volt, hogy a csomagokat adja át egy másik személynek, az orosz származású litván állampolgárnak, Alekszandr Szuranovasznak, aki Igor Prudnyikov álnéven működött. A nyomozás szerint 2024. július 19-én négy csomagot küldött el Vilniusból: kettőt az Egyesült Királyságba, egyet pedig Lengyelországba. A negyedik csomagot elfogták.

Az egyesült királyságbeli küldemények célcímeként nem létező londoni és birminghami címzetteket adott meg. A DHL szerint a küldemények nagy értéke ellenére a csomagok nem voltak biztosítva. Július 20-án, 21-én és 22-én robbanások történtek a szállítmányozó cég raktáraiban. Thomas Haldenwang, a német belbiztonsági hivatal vezetője szerint ha a robbanószerkezetek a levegőben gyulladtak volna ki, az repülőgép-szerencsétlenséget okozhatott volna.

A nyomozók szerint az akció fő célja az volt, hogy teszteljék a légi teherszállítás biztonsági intézkedéseit – először Európán belül, majd a transzatlanti útvonalakon. A GRU-t valószínűleg az érdekelte, hogy milyen gyúlékony anyagokat érzékelnek a szkennerek és a röntgensugarak, milyen alaposan vizsgálják a csomagokat, és milyen határidőn belül szállítják ki azokat.

A Wall Street Journal szerint a szabotázs leleplezése után a Fehér Ház illetékesei felvették a kapcsolatot az orosz vezetéssel, és arra kérték őket, hogy hagyjanak fel az ellenséges akciókkal. A Kreml azonban a jelek szerint nem hallgatott rájuk. Már augusztus 1-jén – azon a napon, amikor megtörtént az orosz kémek nagy visszhangot kiváltó cseréje politikai foglyokra – Lengyelországban a GRU beszervezett ügynökei újabb akcióba kezdtek – írja a Wyborcza című lap. A csomagokban ezúttal nem voltak robbanószerkezetek, de a biztonsági szolgálatokban így is gyanút keltettek. A szállítási költség magas lehetett, de a csomagban csak néhány póló és edzőcipő volt. Ezeket az Egyesült Államokban és Kanadában működő alapítványoknak szánták. A címzett és a feladó címe, valamint telefonszáma hamis volt. Csak a név volt helyes – mert a kézbesítőknek ellenőrizniük kell a feladó iratait. Ő pedig az ukrán Vjacseszlav Csebanyenko volt. Nem sokkal a műveletek után Chebanyenkót megbízták a nyomok eltüntetésével: két másik ukránnak kellett átadnia a csomagok szállításához használt autót, és azt tervezték, hogy Kaunasban rejtik el.

Ezúttal azonban a lengyel bűnüldöző hatóságoknak sikerült azonosítaniuk az orosz kézbesítőt – a 43 éves, Rosztov-na-Donuban született Alekszandr Bezrukavijt. A közösségi oldalakon beszervezett ukránokkal ellentétben Bezrukavij a jelek szerint közvetlen kapcsolatban állt a GRU tisztjeivel vagy koordinátoraival, és több műveletben is részt vett. A Wyborcza szerint Bezrukavij 2024 februárjában Isztambulból érkezett Bosznia-Hercegovinába, majd több hónapot töltött Spanyolországban, mielőtt Lengyelországba utazott volna, ahol bekapcsolódott a csomagküldésbe. Ezután visszatért Boszniába egy újabb feladatra. Ott a helyi hatóságok szerint oktatóként tevékenykedett egy táborban, ahol Moldovába küldendő provokátorokat képzett ki. A képzés során illegális tüntetésekre és azok feloszlatására készültek fel: a résztvevőknek vissza kellett térniük Moldovába, hogy destabilizálják a helyzetet az országban. A boszniai bűnüldöző szervek őrizetbe vették Bezrukavijt és kezdeményezték kitoloncolását. A két ország vitába keveredett a rosztovi állampolgár miatt: Lengyelország a robbantásokban való részvétel vádjával kérte kiadatását, míg Oroszország lopás és kábítószerrel kapcsolatos büntetőügyek miatt kérte kiadatását.

Mint a Dossier Center kiderítette, Bezrukavij ellen valóban több büntetőeljárás is indult Oroszországban, különböző időpontokban. Elítélték 2002-ben fegyver engedély nélküli tartásáért, 2011-ben pedig betöréses lopás miatt indítottak ellene eljárást, de az ügyet a felek kibékülése után ejtették. 2021-ben Bezrukavij felkerült egy szövetségi körözési listára, majd ezt megszüntették, és a jelek szerint boszniai letartóztatása után újra kiadták. A lengyel média szerint a legutóbbi büntetőügyek fegyverekkel és kábítószerrel kapcsolatosak.
Bezrukavij társai között találtak egy bizonyos Mihail Kukovinyecet, becenevén a „Szent Misát”. Az interneten létezik egy neki szentelt honlap, amelynek szerzői szerint Misa Szvjatoj „egy többszörösen elítélt, visszaeső tolvaj, aki a bűnözői világ szabályai szerint él”.

Bezrukavij nem kapcsolódik az adatbázisokban GRU- címekhez vagy általában katonai egységekhez, és kiterjedt bűnlajstroma arra utalhat, hogy a bűnözők világából toborozták – ami a hírszerző szolgálatoknál bevett gyakorlat. A GRU részéről a műveletet valószínűleg Gyenyisz Szmoljanyinov és Vlagyimir Lipcsenko koordinálta.

Szabotázs a levegőben

A robbanószerkezetekkel történt incidenseket a nyugati hírszerző ügynökségek a GRU próbálkozásainak tekintik, amelyek segítségével a hírszerzés a légi teherszállításban történő szabotázs módszereit tesztelte. De az orosz hírszerzés egy másik fronton – rádiós és elektronikus úton – is harcol a nyugati légi közlekedés ellen.

A GPS-interferencia rendszeres problémává vált a balti térségben. A Finnair légitársaság 2024 tavaszán a gyakori navigációs rendszerhibák miatt még a Helsinkiből Tartuba tartó járatokat is felfüggesztette. Az észt, litván és lett hatóságok az orosz hírszerző szolgálatokat, elsősorban a kalinyingrádi térségben lévő rádióelektronikai bázisokat okolták az interferenciáért. A pilóták már 2022 márciusában fokozott interferenciáról számoltak be.

A The Telegraph szerint 2024 első négy hónapjában Oroszország majdnem minden negyedik Kelet-Európa feletti brit katonai szállítórepülés GPS-ét zavarta. Az érintett járatok száma összesen több tucatra tehető. A Flightradar 24 elemzése szerint a 63 brit katonai repülőgép által végrehajtott közel 1500 repülésből 142-nél tapasztaltak GPS-zavarást. Ez jelentős problémát jelent a pilóták számára, mivel növeli a munkaterhelést és a balesetek kockázatát a forgalmas légtérben. 2024 márciusában pedig történt egy incidens, amely egy Grant Shapps akkori brit védelmi minisztert szállító repülőgépet érintett. Miközben Lengyelországból az Egyesült Királyságba repült, a repülőgép körülbelül 30 percre elvesztettea GPS-jelet, miközben a Balti-tenger felett repült a kalinyingrádi régió közelében. Az incidenst az elektronikus hadviselés „rendkívül felelőtlen” akciójának minősítették. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU), az ENSZ szakosított ügynöksége követelte, hogy Oroszország hagyjon fel az európai műholdas rendszerekbe való beavatkozással. Ukrajna, Franciaország, Hollandia, Franciaország, Svédország, Svédország és Luxemburg azt állította, hogy komoly beavatkozás történt a járatok irányításába. Az ITU szerint a zavaró jelek Moszkva, Kalinyingrád és Pavlovka területén fekvő földi bázisokról érkeztek.

Mint a Dossier Center kiderítette, az orosz biztonsági szolgálatok már 2014-ben elkezdtek dolgozni a GPS-jelek zavarásán és a repülőgépek kommunikációjának lehallgatásán. Szmoljanyinov ezredes munkaanyagában 2014-2015-ös keltezésű dokumentumokat találtak, amelyek részletes utasításokat tartalmaznak arról, hogyan lehet beavatkozni a légiforgalmi irányító rendszerekbe, lehallgatni a légiforgalmi irányítók és a repülőgépek közötti beszélgetéseket, zavarni a jeleket, hamis utasításokat adni a repülőgépeknek és megakadályozni a landolásukat.Szmoljanyinov ezeket az anyagokat egy FSZB-tisztjétől kapta, ami a két hírszerző szolgálat közös erőfeszítéseiről szólhat a légi közlekedés szabotálása terén.

***

Az elterelések és szabotázsok a konkrét katonai feladatok megoldása mellett olyan felhalmozódó hatást váltanak ki, amelyre a Kremlnek nagy szüksége van: az emberek belefáradnak az instabilitásba és a bizonytalanságba, nem bíznak többé a kormányaikban, és elkezdik támogatni a marginális politikusokat, akik általában barátságosabbak a Putyin-rezsimmel. Természetesen ezeket az „érdemeket” nem lehet egyedül a GRU-nak tulajdonítani: ezek csak részei egy szélesebb körű kampánynak, amely magában foglalja a közösségi médiapropagandát, a radikális politikusok megnyerésére tett kísérleteket és még sok minden egyebet.

Ráadásul a Kreml stratégiája az, hogy olajat önt a tűzre, azaz figyeli a nyugati országokban már meglévő problémákat, és minden lehetséges módon igyekszik eltalálni ezeket a fájó pontokat. A GRU fontos szerepet játszik ebben az árnyékháborúban: erőfeszítései képesek fizikai károkat okozni az európai embereknek, és a nyugati kormányok bármilyen válaszlépését felhasználhatja a Kreml propagandacélokra.

Összegzésül tehát: elmondható, hogy habár az amerikai szolgálatok nagyon komoly lépéshátrányba kerültek Donald Trump mérhetetlenül dilettáns adminisztrációjának köszönhetően, orosz kollégáik csak annyira állnak jobban náluk, hogy magukhoz ragadták a kezdeményezést, pont akkor, amikor az amerikai gumitalpúak majdnem képtelenek még a védekezésre is. De azért nem ez a GRU vagy az FSZB aranykora: törvényszerű, hogy a sok képzetlen, „mezei” végrehajtó ügynök rövid időn belül le fogja rontani ezeknek a szolgálatoknak a szakmai színvonalát valahová a bányabéka alá. A kevés képzett tiszt pedig nem lesz elég ahhoz, hogy valóban hatékony legyen a rossz forrásokból felduzzasztott szervezet.

Érdekes volna legközelebb a kínai titkosszolgálatokkal foglalkozni, csak róluk szinte semmiféle dokumentáció nem érhető el: így aztán maradjunk annyiban, hogy a Nagy Játék, a nyugati és az orosz szolgálatok párharca, ami még a 19. században kezdődött Afganisztán befolyás alá vonásáért és azóta is tart – méltatlan vég felé közelít.

Lassan dilettánsok harcolnak gúzsba kötött emberekkel.

Tegnap azt írtam, hogy ha Stirlitz látná a jelen állapotokat, csóválná a fejét. Ma csak annyit teszek hozzá: de James Bond is.

Szele Tamás