Most, hogy sokan azt hiszik, a romániai elnökválasztások véget értek – bár ez jogi szempontból igaz, de még korántsem biztos – ne dőljünk hátra egy kávéval a fotelben, mert alig nyolc nap múlva újabb szavazás következik, amelynek komoly hatása lehet Európa politikai viszonyaira: június elsején tartják a lengyelországi elnökválasztásokat. Ezekről nem mindenki kellőképpen tájékozott, ezért a PressOne segítségével összeállítottam egy rövid áttekintést, egy kisokost a jelenlegi helyzetről, mely azonban bármelyik pillanatban megváltozhat, mint látni fogjuk.
(Képünk illusztráció)
A lengyel elnökválasztás első fordulója megerősítette azt, amitől sokan tartottak: a nemzet két egyenlő táborra oszlik a reformerek és a nekik ellenállók között.
A május 18-i szavazáson a Polgári Koalícióhoz (KO) kötődő Rafał Trzaskowski szoros versenyben előzte meg a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott Karol Nawrockit, 31,2%-ot szerezve Nawrocki 29,7%-ával szemben. Ennél fontosabb azonban a lengyel belpolitika széttagoltsága és nem hagyhatóak figyelmen kívül az alulról érkező figyelmeztető jelek. A három nacionalista jelölt együttesen több mint 9,9 millió szavazatot kapott a 19,6 millió leadott szavazatból.
A június 1-jére tervezett második fordulóban a verseny eldönti, hogy Donald Tusk EU-párti koalíciójának sikerül-e végre az elnöki tisztséget reformprogramjához igazítania, vagy Lengyelország továbbra is a holtpontra jutott kohéziós politika csapdájában fog vergődni.
Ha Nawrocki nyer, Tusk kormánya továbbra is jogalkotási patthelyzetekkel és vétókkal szembesül majd, különösen az igazságügyi és szociális területen. Ennél is fontosabb, hogy a nyílt demokrácia újonnan szerzett politikai identitásának elvesztését kockáztatja, és a nacionalista és ukránellenes érzelmek befolyása alá kerül.
Ifjúsági földindulás
Az exit poll-felmérések szerint a 18-29 éves választók körében a részvételi arány elérte a figyelemre méltó 74%-ot (~3 millió szavazó), szemben az országos 66,8%-os átlaggal. De ezek a mobilizált fiatalok nem a centrum választói.
A fiatal szavazók többsége a szélsőjobboldali Sławomir Mentzen (~35%) vagy a baloldali Adrian Zandberg (~20%) pártjait támogatták a két fő tábor, a KO (~12%) és a PiS (~10%) rovására.
Egyelőre Mentzen szavazóinak 20%-a mondja azt, hogy esetleg hajlandó lenne Trzaskowskit támogatni – ez elég ahhoz, hogy a mérleg nyelve átbillenjen. De ha úgy érzik, hogy elárulták őket az elakadt reformokkal vagy a nem meggyőző választási kampánnyal, a következő protestszavazatuk a legközelebbi parlamenti választásokon érkezhet meg.
Választás két tökéletlen alternatíva között
Nawrocki és Trzaskowski holtversenyben lép a célegyenesbe. Az OGB május 16-i felmérése szerint Nawrocki 1,5 pontos előnnyel vezet, míg a Pers Election felmérése szerint Trzaskowski 0,7 pontos előnyt élvez.
Trzaskowski úr kozmopolita karakterét nagyra értékelik a városokban, és keményen dolgozik azon, hogy megnyerje a vidéki és munkásosztálybeli szavazók voksait is. Sokan azt várták tőle, hogy ő lesz Tusk koalíciójának reformpárti vezéralakja, de a szociális kérdések terén csak kevés előrelépés történt, Duda elnök vétói és a koalíció törékenysége miatt.
Nawrocki eközben a PiS terheit is cipeli. A kétes ingatlanügyletekkel kapcsolatos vádak rontották hitelességét, és kétséges, hogy képes lesz-e megszilárdítani a szélsőjobboldali szavazói tábort. Ugyanakkor továbbra is ő az idősebb szavazók kedvenc jelöltje, akik elnézik a korrupciós vádakat, amíg elfogadható „hazafias/nacionalista” hangnemben szociális juttatásokat kínál nekik.
A koalícióra esetleg alkalmas Mentzennek nem biztos, hogy érdeke egy olyan párt támogatása, amelyet le akar váltani, hacsak a PiS nem hajlandó átadni a tényleges hatalmat egy jövőbeli szövetségben. Tekintettel a fiatal és szélsőjobboldali szavazók körében tapasztalható nagyfokú bizalmatlanságra, Trzaskowski nehéz feladat előtt áll.
Szélsőjobboldali többség a homályban
A címlapon szereplő eredmények mögött rideg valóság húzódik meg: a szélsőjobboldali és a PiS által támogatott jelöltek által szerzett szavazatok együttes aránya meghaladta az 50%-ot. Nawrocki 29,7 százalékot kapott, míg a konföderációs Sławomir Mentzen 14,9 százalékot, Grzegorz Braun pedig további 6,2 százalékot. Ez a blokk – bár megosztott – egy radikális nacionalista, EU-ellenes és gyakran társadalmi szempontból illiberális szavazótábort képvisel, amely továbbra is komoly befolyással bír.
Ez az informális többség két fő tendenciára világít rá. Először is, a PiS, mint politikai brand, két országos vereség – a 2023-as parlamenti választások és az elnökválasztás első fordulója – után is szilárdan tartja magát. Másodszor, a szélsőjobboldal Lengyelországban már nem marginális erő, hanem egy széttagolt ökoszisztéma, amely képes diktálni a politikai diskurzust.
Ez azonban nem egy koherens, összetartó szövetség. A szavazóik – különösen Mentzen fiatal támogatói – a PiS-t a régi rendszer részének tekintik. Ők inkább a politikai rendszer megbontásában érdekeltek, mint annak támogatásában. Hivatalos paktum vagy Jarosław Kaczyński politikai engedményei nélkül a támogatásuk a második fordulóban korántsem garantált.
A negatív kampányt és a szavazók demobilizálásának taktikáját mindegyik tábor alkalmazta, még a jobboldali blokkon belül is (Nawrocki, Mentzen és Braun), ilyenek voltak például Braun agresszív online támadásai Mentzen ellen az első forduló kampányának finisében. A jobboldali blokkban nem csak a szavazatok nem transzferálhatóak a jelöltek között, hanem a verseny is aktív és agresszív a résztvevők között.
A matematika mégis figyelmeztető jelként kell, hogy szolgáljon: a szélsőjobboldal, különböző árnyalatokban ugyan, de most jelentős befolyással bír a lengyel politikára.
Mentzen pillanata – és annak korlátai
Mentzen harmadik helyezése nem véletlen. A libertarianizmus, a nacionalizmus és a fiatalos lázadás keveréke jól rezonál az establishment politikájából kiábrándult új generáció körében.
Áprilisban egy rövid ideig Mentzen támogatottsága még Nawrockiét is meghaladta. A (jobboldali) Konföderáció térnyerése azonban továbbra is törékeny, mivel csak a bizonytalan rendszerellenes érzelmek táplálják, és hiányzik a szilárd pártinfrastruktúra.
Mentzen egyik jelöltet sem támogatta, helyette külön vitákra hívta meg Nawrockit és Trzaskowskit a YouTube-csatornáján. A választói bázisához intézett nyilvánvaló felhívásként arra kérte őket, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben ellenzik az adóemeléseket, a készpénzforgalom korlátozását, az euróövezeti tagságot, a szólásszabadság és a fegyverviselési jog korlátozását, valamint a lengyel csapatok Ukrajnába küldését, Ukrajna NATO-tagságát és az uniós szerződések minden olyan módosítását vagy kiegészítését, amely csökkentené Lengyelország „szuverenitását” vagy vétójogát.
Nawrocki mind az interjút, mind a nyilatkozatot elfogadta. Trzaskowski, bár egyes részeivel egyetértett, további egyeztetést kért, és nem erősítette meg a nyilatkozatot.
Ez a megközelítés lehetővé teszi Mentzen számára, hogy elkerülje a hivatalos jóváhagyás látszatának kockázatát, miközben jelzi Nawrocki támogatását, akinek nézetei jobban illeszkednek a nyilatkozathoz. Nawrocki június 1-jei győzelme növelné a PiS és a Konföderáció koalíciójának valószínűségét 2027-ben.
A szélsőjobboldallal szemben Trzaskowskinak és táborának nincs más választása, mint „menni vagy meghalni”. Ez pedig elegendő lehet ahhoz, hogy a nép elszántságát megmozgassa, és megnyerje ezt a rendkívül szoros végső megmérettetést.
Végül hadd jegyezzem meg: ne feledjük, hogy a Kremlnek vitális érdeke az Európai Unión belüli zavarkeltés: ugyan Lengyelország sajátos viszonyainak köszönhetően egy nyíltan oroszbarát jelölt megválasztása elképzelhetetlen, és a propaganda direkt eszközei is hatástalanok, de az indirektek – például a nyugatinak álcázott vagy a Doppelgänger-művelet során meghamisított hírforrások nagyon is létezőek és hatásosak lehetnek. Ha Moszkvának sikerül egyszerre zavart keltenie Lengyelországban és Romániában, az az Európai Uniónak annyi energiáját kötné le, hogy képtelen volna mondjuk a Baltikumban zajló potenciális eseményekre reagálni.
Ezért kell azt mondanom, amit ma egy hete a romániai elnökválasztások idején: ahogy múlt héten Bukarestben, úgy jövő héten Varsóban sem kizárólag a helyi elnök személye dől el a szavazáson.
Most elsősorban Európa sorsa a tét.
Szele Tamás
