Az iráni hírek körül még mindig elég nagy a káosz, így most próbáljunk inkább olyasmivel foglalkozni, ami felől viszonylag biztosat tudunk, és a következőkben fontos lehet – hogyan épülnek fel az iráni fegyveres erők? Mindenki hallott már a Forradalmi Gárdáról, de a legtöbben azt hiszik, hogy az egyben a hadsereg is, a Baszidzsot sokan nehezen különböztetik meg a helyi rablóbandáktól, holott az egy állami rablóbanda... lássuk tehát az iráni hadak struktúráját az ISW tanulmánya alapján.

(Képünk illusztráció)

Khamenei fegyveres erőinek felépítése tehát a következő:

Parancsnokság és szervezet

A legfelsőbb vezető, Ali Khamenei a főparancsnok, és ő gyakorolja a legfőbb hatalmat az iráni fegyveres erők felett. A legfelsőbb vezető határozza meg az iráni nagystratégiát, amelyet Khamenei évtizedek óta rendszere fenntartása és forradalmi ideológiájának exportálása köré összpontosít. A fegyveres erőket pedig úgy alakította ki, hogy egy sor funkciót töltsenek be ennek a nagystratégiának a támogatására. Khamenei évek óta azon is fáradozik, hogy az iráni katonai kultúrába beágyazza a legfelsőbb vezető iránti megingathatatlan lojalitást és alárendeltséget. Az elnök és a védelmi miniszterü viszont sehol sem szerepel a katonai parancsnoki láncban. A Khameneihez való közelségük és a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsban hivatalból betöltött pozíciójuk révén minden bizonnyal befolyásolják az iráni biztonságpolitikát. De a katonai műveletekben és a hadviselésben való részvételük egyébként minimális. Ehelyett a Védelmi és Fegyveres Erők Logisztikai Minisztériuma felelős az iráni hadiipari bázis, valamint a fegyverbeszerzések és -eladások irányításáért.

A legfelsőbb vezető alatt létezik egy formális katonai hierarchia, bár az informális befolyási hálózatok és a személyes kapcsolatok hasonlóan kiemelkedő szerepet játszanak a fegyveres erők működésében. Ez a dinamika abban nyilvánul meg, hogy Khamenei néha közvetlenül a szolgálati főnököknek ad ki parancsokat.

Az iráni fegyveres erőknek három fő ága van a legfelsőbb vezető alatt: az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtest (IRGC), az Artesh és a Rendfenntartó Parancsnokság (LEC). A legfelsőbb vezető két egységre - a Fegyveres Erők vezérkarára (AFGS) és a Khatam ol Anbia központi parancsnokságra - támaszkodik a fegyveres erők három ágának irányítása, ellenőrzése és koordinálása érdekében. Az AFGS felelős a stratégiai irányításért és a katonai politikáért, tehát funkcióját tekintve az amerikai vezérkari főnökökhöz áll a legközelebb. A Khatam ol Anbia Központi Parancsnokság egy párhuzamos szervezet, amely a háborús és vegyes műveletekért felelős. Az Egyesült Államokban nincs a központi parancsnokságnak megfelelője, mivel az amerikai operatív parancsnoki lánc a védelmi minisztertől a területi és funkcionális harcoló parancsnokságokig tart, nem pedig egyetlen egységes parancsnokságig. Az izraeli csapások megölték Mohammad Bagheri vezérőrnagyot és Gholam Ali Rashid vezérőrnagyot – az AFGS, illetve a Khatam ol Anbia központi parancsnokság vezetőit –, ami valószínűleg mindkét szervnél zavarokat okozott.

Az iráni fegyveres erők doktrínájukban a biztonsági kihívások három különböző fajtáját különböztetik meg: kemény, kvázi-kemény és gyenge fenyegetéseket. A kemény fenyegetések katonai jellegűek. Ezek az erő alkalmazására utalnak katonai célok és politikai eredmények elérése érdekében. A kvázi-kemény fenyegetések elvontabbak, és általában belbiztonsági problémákra utalnak, mint például titkos és kiberműveletek, lázadó tevékenység és erőszakos tiltakozások. A puha fenyegetések a legködösebbek, legkevésbé meghatározottak és a társadalmi-kulturális tendenciákra, valamint az iráni társadalom nyugati értékek és liberális eszmék általi megrontására utalnak. A rezsim ennek megfelelően e háromféle fenyegetés elleni küzdelem köré szervezte fegyveres erőit.

Artesh

Az Artesh a hagyományos iráni hadsereg, amely a forradalom előtt is létezett, és korábban a sah birodalmi hadserege volt. Ezért a nyugati közbeszédben általában „hagyományos iráni hadseregként” emlegetik, és kevésbé tekintik ideológiai szempontból elkötelezettnek, mint az IRGC-t. Az Artesh védekező jellegű, alapvető küldetése a külföldi támadások visszaverése és Irán területi integritásának megőrzése. Az Artesh rendelkezik a fegyveres erők legnagyobb létszámú személyi állományával és hagyományos eszközeivel, például harckocsikkal, helikopterekkel, repülőgépekkel, nagyobb felszíni hadihajókkal és tengeralattjárókkal, bár az évek óta tartó nemzetközi szankciók súlyosan akadályozták az Artesh képességét ezen eszközök karbantartására és korszerűsítésére. Az Artesh négy fgegyvernembe szervezte állományát és eszközeit. Ezek: a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a légvédelmi erők.

Szárazföldi erők

Az Artesh szárazföldi erői mintegy 50 dandárt jelentenek, amelyek könnyű gyalogsági, gépesített és páncélos elemekből állnak. A szárazföldi erők számos egysége a nyugati és keleti határok körül összpontosul, ami tükrözi az Artesh feladatát, hogy megvédje az országot a külföldi fenyegetésektől. A határok körüli koncentrációk a Szaddám Husszein-féla Irak ellen az 1980-as években folytatott háború és az afgán tálibokkal az 1990-es években kialakult feszültségek következményei is. A szárazföldi erők az elmúlt években több átszervezésen mentek keresztül, amelyek során decentralizálták a parancsnokságot és az irányítást, valamint fokozták a mobilitást és a gyorsreagálási képességet. Az elmúlt években a külső és belső biztonsági feladatokban betöltött szerepüket is kiterjesztették. A szárazföldi erők 2016-ban kontingenst vezényeltek Szíriába, hogy támogassák Bassár al-Aszad rezsimjét és a közelmúltban részt vettek a tüntetések leverésében is.

Haditengerészet

Az Artesh Haditengerészet Irán hagyományos tengerészeti ereje, és elsősorban az Indiai-óceán és a Kaszpi-tenger környékén tevékenykedik. Az IRGC-vel közösen felel a Hormuzi-szorosért is. A haditengerészet – az Artesh többi részéhez hasonlóan – elavult eszközöket üzemeltet, amelyek nincsenek felkészülve a modern harcokra. A haditengerészet az elmúlt években különös hangsúlyt fektetett hatókörének kiterjesztésére, új parancsnokságokat állított fel az Atlanti- és a Csendes-óceán számára, és hajókat indított külföldre. A haditengerészet prioritásként kezelte az előretolt bázisú hajók integrálását is, amelyek célja, hogy növeljék a térségen kívüli műveletek végrehajtására vonatkozó képességét. Ezek az előretolt bázisú hajók többek között drónok, helikopterek és gyors támadóhajók befogadására alkalmasak. Ez alkalmassá teszi őket kereskedelmi hajók elleni portyázásra, ami régóta az iráni vezetők által kedvelt módja a tengeri erő alkalmazásának és ellenfeleik nyomás alá helyezésének.

Légierő

Az Artesh légiereje egy erősen korszerűtlen haderő, korlátozott képességekkel. A légierő több évtizedes nyugati és szovjet repülőgépeket tart fenn, amelyek 11 légibázison vannak szétszórva. A fegyvernem jelentős összegeket fektetett be ezen eszközök karbantartásába és korszerűsítésébe, de a haditengerészethez hasonlóan a légierő továbbra is messze elmarad az Egyesült Államok vagy Izrael hasonló fegyvernemétől. A légierő alkalmatlansága volt az, ami miatt Teherán az orosz légierőre hagyatkozott Szíriában, amikor az Aszad-rezsim fenntartására irányuló háborús erőfeszítéseket támogatta. Az iráni vezetők az elmúlt években kifejezték azon vágyukat, hogy egy offenzívabb légierőt építsenek ki, és ennek megfelelően igyekeztek Szu–35-ösöket beszerezni Oroszországtól, és hasonló beszerzésekről tárgyaltak kínai tisztviselőkkel is. A légierő eközben az iráni integrált légvédelmi rendszer támogatására és a szárazföldi erők harci támogatására összpontosított.

Légvédelmi erők

Khamenei, mint legfelsőbb vezető 2019-ben hozta létre a Légvédelmi Erőket, így ez az Artesh legújabb ágazata. A Légvédelmi Erők a saját gyártású légvédelmi eszközök széles skáláját üzemelteti, bár a legfejlettebbek az orosz forrásból származó Sz–300-asok, amelyeket Irán 2016-ban szerzett be. 2024 áprilisa óta Izrael többször is csapást mért az Sz–300-asokra, hatástalanítva ezeket a platformokat. Az Irán ellen folyó izraeli légi hadművelet pedig tovább robolta ezt a haderőnemet és ezáltal az iráni légtér védelmére való képességét is. A légvédelmi erő a Khatam ol Anbia légvédelmi parancsnokságnak van alárendelve, amely egy nemzeti parancsnokság, és jelentősen különbözik a korábban említett központi parancsnokságtól. A Khatam ol Anbia légvédelmi parancsnokság, amelynek vezetését mindig is egy magas rangú Artesh-tiszt látta el, felügyeli az Artesh és az IRGC légvédelmi egységeit, és így fenntartja az iráni légvédelmi rendszer integrált működését.

Iszlám Forradalmi Gárda

Az Iszlám Köztársaság alapítója és első legfelsőbb vezetője, Ruhollah Khomeini nem sokkal a forradalom után létrehozta az IRGC-t, mint az Artesh-sel párhuzamos hadsereget. Az IRGC mélyen átideologizált praetoriánus gárdaként működött, amely biztosította, hogy a papság megőrizze az ellenőrzést a születő rezsim felett. Az IRGC a megelőző évtizedekben Irán egyik legdominánsabb politikai, biztonsági, gazdasági és ideológiai szereplőjévé nőtte ki magát. Például ez az iráni rakéta- és drónarzenál ellenőrzéséért, valamint az úgynevezett „ellenállás tengelye” irányításáért és támogatásáért felelős elsődleges szerv. Az IRGC-nek négy szolgálata van, amelyek nagyjából párhuzamosak az Artesh-sel: a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a Qudsz Erők. Az IRGC-nek ezeken a szolgálatokon túl számos más ága is van, például a Baszidzs szervezet és a Hírszerző szervezet.

Szárazföldi erők

Az IRGC szárazföldi erői sokkal kisebb létszámú és könnyebb haderőt képeznek, mint az Artesh hasonló alakulatai. A szárazföldi erők a 2000-es és 2010-es években decentralizálták parancsnoki struktúrájukat, és 32 tartományi egységet hoztak létre, amelyek önállóan működhetnek egy, az IRGC központi vezetése elleni lefejező csapás esetén (melyre most sor is került). A tartományi egységek felügyelik az IRGC szárazföldi egységeit, amelyek nagyrészt szétszórtan helyezkednek el a lakossági központokban. Ez a hozzáállás tükrözi a szárazföldi erők kettős küldetését, a külső és belső fenyegetések elhárítását. A szárazföldi erők úgy vannak felépítve, hogy gerillakampányt folytassanak bármilyen megszálló erő ellen, ugyanakkor olyan egységeket is felállítanak, amelyek a társadalmi zavargások erőszakos elfojtására is képesek. A szárazföldi erők az elmúlt években korlátozott expedíciós szerepet alakítottak ki, káderegységként Szíriába települtek, hogy irányítsák, ellenőrizzék és szervezzék a Bassár al-Aszad-párti harcosokat, és támogassák az Iszlám Állam és a szíriai ellenzék elleni harci műveleteket.

Haditengerészet 

Az IRGC haditengerészete az Arteshéhez képest rendhagyóbb haditengerészeti erő, és elsősorban a Perzsa-öbölben, valamint a Hormuzi-szorosban tevékenykedik. Korábban főleg a területvédelmi képességek kiépítésére összpontosított, beleértve a gyors támadóhajókat (FAC), a tengeri aknákat és a part menti rakétákat. A haditengerészet által gyakorolt általános taktika az FAC-ok, aknák, rakéták és drónok használata az amerikai felszíni harcjármüvek rajokban történő elárasztására és túlterhelésére a Perzsa-öböl körül, valamint a hajózás szabadságának korlátozására. Az iráni vezetők régóta úgy tekintenek a haditengerészetre, mint az iráni partoknál és a Hormuzi-szoros körül zajló kereskedelmi forgalom megzavarásának legfőbb eszközére. Az IRGC haditengerészete az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődést jelzett az iránt, hogy az Artesh mellett ők is kivetítsék erejüket a Perzsa-öblön túlra. Ez a szándék részben azáltal vált hangsúlyossá, hogy a haditengerészet saját előretolt bázisú hajókat csatolt a flottájához, amelyekkel a nemzetközi hajózást távolabb is fenyegetheti.

Légierő 

Az IRGC légiereje az iráni rakéta- és drónarzenál fő üzemeltetője. A légierő hosszú évek alatt óriási összegeket fektetett abba, hogy a Közel-Kelet legnagyobb rakétakészletét állítsa össze, aminek következményei a jelenleg zajló Izrael-Irán háborúban is megmutatkoztak. Az IRGC légiereje 2017-ben hajtotta végre (több évtizedes kihagyás után) az első iráni rakétacsapást külföldön, és azóta többször is csapást mért Irakra, Szíriára és Izraelre. 2019-ben Szaúd-Arábiára, 2024-ben pedig Pakisztánra is indítottak rakétákat. Ezek az események rávilágítanak arra, hogy Teherán milyen mértékben támaszkodik az IRGC légierőre, mint az erő fitogtatásának és az ellenfelek fenyegetésének egyik elsődleges eszközére. A légierő rendelkezik néhány légvédelmi platformmal és repülőgéppel is, amelyeket az Artesh légvédelmi erővel együttműködve használ az iráni légtér védelmére. Végül pedig: az IRGC légiereje irányítja az iráni katonai űrprogramot.

Qudsz Erők 

A Qudsz Erők az IRGC területen és határon túli karja és az úgynevezett „Ellenállás Tengelye” irányításának és támogatásának elsődleges iráni eszköze. A Qudsz Erők vezetést, hadianyagot, hírszerzést, kiképzést és pénzeszközöket biztosít az iráni proxyknak és partnermilíciáknak szerte a Közel-Keleten. Ezek közé tartozik a libanoni Hezbollah, a Hamász a Gázai Övezetben, a jemeni houthik és számtalan más iraki, szíriai, palesztin, afgán, pakisztáni és bahreini milícia szerte a régióban. A Qudsz Erők az elmúlt években hangsúlyt fektetett az ezen csoportok közötti interoperabilitás előmozdítására, és megpróbálta az Ellenállás Tengelyét összetartó koalícióvá formálni. A Qudsz Erők régóta különleges helyet élveznek az iráni katonai intézményrendszerben, mivel központi szerepet tölt be az iráni nagystratégiában és közel áll a legfelsőbb vezetőhöz. Az Egyesült Államok 2020-ban Bagdadban megölte a Qudsz Erők akkori parancsnokát, Qassem Soleimanit.

Baszidzs szervezet 

A Baszidzs egy félkatonai szervezet, amelyet az iráni fegyveres erők a rezsimhez hűségesek toborzására, indoktrinálására, szervezésére és ellenőrzésére használnak. A Baszidzs nagyrészt a propaganda előállítására és terjesztésére, a társadalmi rendfenntartásra, a belföldi másként gondolkodók hangjának elfojtására és a polgári védelmi tevékenységek végrehajtására összpontosít. A Baszidzs az iráni társadalom minden szegmensét áthatja, és különböző ágai különböző demográfiai csoportok mozgósításával vannak megbízva Iránban. Bázisai gyakorlatilag Irán minden közösségében megtalálhatóak. A Baszidzs elit egységeket tart fenn, amelyek magas szintű katonai és „ideológiai-politikai” képzésben részesülnek, és az IRGC szárazföldi erőinek erőtartalékaként működnek. Az IRGC szárazföldi erői ezeket a Baszidzs-egységeket soraikba integrálják, különösen háborús vagy belpolitikai válság idején. A Baszidzs széleskörűen együttműködik az IRGC hírszerző szervezetével az iráni lakosság megfigyelése érdekében.

Hírszerző szervezet 

Az IRGC a Zöld Mozgalom 2009-es, egész Iránt megrázó tüntetéseire válaszul hozta létre a Hírszerző Szervezetet. A Hírszerző Szervezet így elsősorban a belföldi megfigyelésre, a társadalmi ellenőrzésre és a lázadás elleni műveletekre összpontosított, miközben korlátozott mértékben külföldön is folytat műveleteket. Úgy tűnt, hogy 2019-ben kibővítették megbízatását, amikor egyesült az IRGC Stratégiai Hírszerzési Igazgatóságával, amely nagyobb külső fókusszal rendelkezett. Ez az egyesülés előrevetítette azt, hogy később a Hírszerző Szervezet nagyobb szerepet kapott az iráni külföldi tevékenységekben, beleértve az Ellenállás Tengelyével való további együttműködést is. Azonban a Hírszerző Szervezet régóta rivalizál az iráni elnök alatt működő Hírszerzési és Biztonsági Minisztériummal. A Hírszerző Szervezet külön feladatként részt vesz a keményvonalasok politikai ellenfeleinek célba vételében és lejáratásában.

Rendészeti parancsnokság

A LEC Irán első számú belbiztonsági és bűnüldözési szolgálata. Fő feladata a szokásos rendőri tevékenység végzése és a rezsim stabilitásának biztosítása. A LEC-nek számos alárendelt egysége van, például a határőrség és a Megelőzési és Műveleti Rendőrség, amely országszerte ellenőrzi a bűnüldöző egységeket. Az LEC ellenőrzi a különleges alakulatokat is, amelyek egy magasan képzett, zavargásellenes erőt jelentenek, amit akkor vetnek be, amikor a rendes rendőrség nem képes megfékezni a polgári rendbontásokat. Az LEC külföldön is beavatkozott már, például Szíriában, hogy segítsen az Ellenállás Tengelye más tagjainak biztonságát garantálni.

Itt láthatóak tehát Irán saját határain belül fegyveres erői, a külföldi proxy alakulatokat nem lehet közéjük számítani, hiszen azokat sehogyan sem lehetne most az ország védelmében bevetni, több határral odébb rontják a levegőt – már amennyi még megmaradt belőlük.

Ennyi és ilyen katonája van Khameneinek. Kérdés, hogy mire lesznek elegendőek és meddig.

Szele Tamás