Eléggé homályos eredetű dokumentum jelent meg a tegnapi The New York Timesban, aminek a tartalma is okot ad némi kételkedésre, de az majdnem biztos, hogy nem fog használni az orosz–kínai kapcsolatoknak a nyilvánosságra hozatala, Ez persze elvben jó lenne az Egyesült Államok távlati tervei szempontjából, de valahogy mégis az az érzésem, hogy nem az amerikai szolgálatok keze munkáját látjuk.

(Képünk illusztráció)

Ennek több oka is van, rögtön a legelső, hogy az amerikai hírszerzés jelenleg a puszta létéért küzd, Trump és Elon Musk egyszerűen lefejezték, így tehát ha az ő műveletüket látjuk, akkor ezt még korábban készíthették elő, és most csak „kiengedték az éterbe”, kérdés azonban, hogy Marco Rubio képes-e egy ilyen, Trumppal mindenképpen egyeztetendő lépésre, kérdés, hogy Trump ezt a megfelelő módon ki tudja-e használni, de az amerikai elnök korábbi terveibe valóban beleillene ez a sillabusz. Én a magam részéről az alábbiakban ismertetem a megjelenteket, de nem állom meg, hogy ne fűzzek hozzá megjegyzéseket, szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén. Előre szólok: hosszú lesz.

Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan azt hangoztatja, hogy országa egyre növekvő barátsága Kínával megingathatatlan – ez egy stratégiai, katonai és gazdasági együttműködés, amely szerinte aranykorát éli. De a Lubjanka folyosóin, az orosz belbiztonsági ügynökség, az FSZB főhadiszállásán egy titkos hírszerző egység „ellenségként” emlegeti a kínaiakat.

Ez az egység, amelynek tevékenységét korábban nem hozták nyilvánosságra, arra figyelmeztet, hogy Kína komoly fenyegetést jelent az orosz nemzetbiztonságra. Tisztjei szerint Peking egyre gyakrabban próbál orosz származású kémeket toborozni és érzékeny katonai technológiát szerezni, időnként az elégedetlen orosz tudósok elcsábítása útján.A hírszerző tisztek szerint Kína kémkedik az orosz hadsereg ukrajnai műveletei után is, hogy megismerje a nyugati fegyvereket és harcmodort. Attól tartanak, hogy a kínai tudósok megalapozzák Peking bizonyos orosz területre vonatkozó igényeit. És arra figyelmeztettek, hogy a kínai hírszerzés ügynökei kémkedést folytatnak az Északi-sarkvidéken, fedőszervként bányászati cégeket és egyetemi kutatóközpontokat alkalmazva.

A fenyegetéseket egy nyolcoldalas, szigorúan bizalmas, ám mégis a The New York Times birtokába jutott FSZB-dokumentum tartalmazza, amely prioritásokat határoz meg a kínai kémkedés elhárítására. A dokumentumon nem szerepel dátum, ami felveti annak lehetőségét, hogy vázlatról van szó, bár a kontextus alapján úgy tűnik, hogy 2023 végén vagy 2024 elején készült.

Az Ares Leaks kiberbűnözői csoport megszerezte a dokumentumot, de nem közölte, hogyan tette ezt. Ez lehetetlenné teszi a végleges hitelesítést, de a The Times hat nyugati hírszerző ügynökséggel osztotta meg a beszámolót, amelyek mindegyike hitelesnek minősítette azt.* Az irat az eddigi legrészletesebb betekintést nyújtja a kulisszák mögé az orosz kémelhárítás Kínával kapcsolatos álláspontjáról. Mióta Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát, Moszkva új kötődése Pekinghez megváltoztatta a globális erőegyensúlyt. A két ország gyorsan bővülő partnersége a modern geopolitika egyik legkövetkezetesebb és legátláthatatlanabb kapcsolata.

*Itt tenném meg az első megjegyzésemet. Ennek az iratnak az eredetiét ezek szerint a NYT-on kívül senki sem látta, sőt, még ők sem. Ők is csak egy online verziót kaptak meg az Ares Leakstől, amit 2023 áprilisában még kiberbűnözői csoportnak neveztek az idevágó szakirodalomban, sőt, maga a NYT is annak hívja. Állításuk szerint ezt a dokumentumot ingyen kapták tőlük, mintegy árumintaként, egy következő üzlet reményében, bár ők elvből nem fizetnek semmiféle információért. Agáról az Ares Leaksről senki sem tud közelebbit, csak annyi ismert, hogy lopott, titkos, főleg kormányzati és katonai adatbázisokkal kereskednek. Innentől kezdve a további információk szó szerint bárkitől származhatnak.

Oroszország az inváziót követő, évekig tartó nyugati pénzügyi szankciókat túlélve bizonyította,* hogy tévedett az a sok politikus és szakértő, aki az ország gazdaságának összeomlását jósolta. Ez a túlélés viszont nem kis részben Kínának köszönhető.

*Azért nem volt tökéletes az a bizonyítás: minden attól függ, mit vártunk a szankcióktól. Ha teljes összeomlást, akkor az nem jött össze, ha a fegyveripar akadozását, az viszont igen.

Kína az orosz olaj legnagyobb vásárlója, és alapvető fontosságú számítógépes chipeket, szoftvereket és katonai alkatrészeket szállít az Oroszországi Föderációnak. Amikor a nyugati vállalatok elmenekültek Oroszországból, a kínai márkák léptek a helyükre. A két ország azt állítja, hogy számos területen együtt kívánnak működni, beleértve a filmgyártást és egy bázis építését a Holdon.

Putyin és Hszi Csin-ping, Kína vezetője kitartóan törekszik arra, amit ők „határok nélküli” partnerségnek neveznek. De a szigorúan titkos FSZB-feljegyzésből kiderül, hogy valójában igenis vannak korlátai ennek.

„ A politikai vezetés tagjai mind a Kínához való közeledés hívei” – mondta Andrej Szoldatov, az orosz titkosszolgálatok szakértője, aki Nagy-Britanniában él száműzetésben, és aki a The Times kérésére átnézte a dokumentumot. „Ezzel szemben a hírszerző és biztonsági szolgálatok nagyon gyanakvóak”.

Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov nem kívánt nyilatkozni. A kínai külügyminisztérium sem válaszolt a dokumentummal kapcsolatos megkeresésekre.

Az orosz dokumentum „feszült és dinamikusan fejlődő” titkosszolgálati csatát ír le az háttérben a két, látszólag barátságos nemzet között.

Három nappal azelőtt, hogy Putyin 2022-ben megszállta Ukrajnát, az FSZB jóváhagyott egy új kémelhárítási programot, amelyet „Entente–4”-nek neveztek el – derül ki a dokumentumból. A kódnév, amely nyilvánvalóan tréfás utalás Moszkva és Peking erősödő barátságára, meghazudtolja a kezdeményezés valódi szándékát: az a célja, hogy megakadályozza, hogy a kínai kémek veszélyeztessék az orosz érdekeket.

Az időzítés szinte bizonyosan nem volt véletlen. Oroszország szinte minden katonai és hírszerzési erőforrását Ukrajnába irányította, több mint 4000 mérföldre a Kínával közös határától, és valószínűleg aggódott, hogy Peking megpróbálhat tőkét kovácsolni a figyelem elterelődéséből.

A dokumentum szerint azóta az FSZB megbizonyosodott arról, hogy Kína pontosan ezt teszi. A kínai hírszerzés ügynökei fokozták a Moszkvában a hatalomhoz közel álló orosz vezetők, szakértők, újságírók és üzletemberek beszervezésére irányuló erőfeszítéseket.

Ennek ellensúlyozására az FSZB utasította állományát, hogy hárítsák el a „fenyegetést”, és „akadályozzák meg a fontos stratégiai információk átadását a kínaiaknak”. A tisztek utasítást kaptak a dokumentum szerint, hogy személyes találkozókat folytassanak olyan orosz állampolgárokkal, akik szorosan együttműködnek Kínával, és figyelmeztessék őket, hogy Peking megpróbálja kihasználni Oroszország helyzetét és megszerezni a fejlett tudományos kutatási eredményeket.

Az FSZB elrendelte „a felhasználókról szóló információk folyamatos gyűjtését” a kínai WeChat üzenetküldő alkalmazáson. Ez magában foglalta a kémkedési célpontok telefonjainak feltörését és az adatok elemzését egy speciális szoftver segítségével, amelyet az FSZB egyik egysége használt.

A két, együttesen közel 1,6 milliárd lakos fölött uralkodó és mintegy 6000 nukleáris robbanófejjel felfegyverzett autoriter kormány tevékenységének lehetséges hosszú távú összehangolása mély aggodalmat keltett Washingtonban.

A Trump-kormányzat egyes tagjai úgy vélik, hogy a Putyinnal való kapcsolatfelvétel révén Washington elkezdheti elszakítani Oroszországot Kínától, és elkerülheti annak létrejöttét amit Marco Rubio külügyminiszter „két, az Egyesült Államok ellen egymás mellett felsorakozott atomhatalom katonai szövetségének” nevezett. „Nekem kell őket szétválasztanom, és azt hiszem, ezt is meg tudom tenni” – mondta Donald J. Trump nem sokkal novemberi megválasztása előtt.*

*Nem volt rá képes, és ezt előre megjósolta az orosz ellenzéki sajtó nagy része is, élükön a Moscow Times-szal.

Az FSZB-dokumentum egyik olvasatában hitelt ad annak az elméletnek, hogy a megfelelő megközelítéssel Oroszországot el lehet választani Kínától. A dokumentum bizalmatlanságot és gyanakvást ír le a kapcsolatban mindkét fél részéről. Kína hazatérésük után poligráfos vizsgálatokat végez ügynökein, szigorítja a Kínában tanuló 20 000 orosz diák ellenőrzését, és megpróbálja beszervezni a kínai házastársakkal együtt élő oroszokat, mint potenciális kémeket.

A dokumentum egy másik olvasata azonban éppen ellenkező következtetéshez vezet. Az a tény, hogy Putyin nyilvánvalóan tisztában van a Kínával való szorosabb kapcsolat kockázataival, és úgy döntött, hogy ennek ellenére folytatja az együttműködést, azt sugallhatja, hogy az Egyesült Államoknak kevés lehetősége van arra, hogy rávegye Oroszországot az irányváltoztatásra.*

*Ez utóbbi a hihetőbb: Putyin tudja, hogy Kína némiképp ellene dolgozik és megvannak a maga hosszú távú, Moszkva számára nagyon kellemetlen céljai, de egyelőre nagyobb szüksége van Peking támogatására, minthogy ezt hajlandó legyen hivatalosan is észrevenni. Ilyenformán a helyzet nagyon emlékeztet a Molotov-Ribbentropp paktum megkötése után előálltra.

„Putyin úgy véli, sokkal tovább is el tud menni ebben az ölelkezésben Kínával, és tudja, hogy számára ez nem kockázatmentes, de neki mégis megéri” – mondta Alexander Gabujev, a Carnegie Russia Eurasia Center igazgatója, aki a The Times kérésére átnézte a dokumentumot. „De azt is látjuk, hogy vannak olyanok a rendszeren belül, akik szkeptikusak ezzel a megközelítéssel szemben”.

Putyin évek óta udvarol Hszi elnöknek, több mint 40 személyes találkozójuk volt már, és az ukrajnai invázió óta megszilárdította partneri kapcsolatát Kínával. A két ország között természetes gazdasági szinergia van, mivel Oroszország a világ egyik legnagyobb energiahordozó-termelője, Kína pedig a világ legnagyobb energiafogyasztója.

Ez komoly kihívást jelent az orosz kémelhárítók számára. A dokumentum szerint megpróbálják visszaszorítani a kínai hírszerzés által jelentett kockázatokat anélkül, hogy „negatív következményeket okoznának a kétoldalú kapcsolatokban”. A tiszteket figyelmeztették, hogy kerüljék a kínai hírszerző szolgálatoknak mint potenciális ellenségeknek a „nyilvános említését”.*

*„Igen, tudjuk, látjuk, halljuk, hogy mit művelnek, de egyelőre nem mondjuk” – állhat a végrehajtási metodicskában.

Az utasítás, amelyet valószínűleg az FSZB területi irodái számára írtak, ritka bepillantást enged az orosz hírszerzés egyik leghatalmasabb részlegének, az FSZB kémelhárítási műveleti osztályának, a D.K.R.O.-nak a belső világába. A dokumentumot a D.K.R.O. 7. szolgálata írta, amely a Kínából és Ázsia más részeiből érkező kémtevékenység elleni fellépésért felelős.*

*Ez magyarázza, hogy miért nincs egy szó sem az iratban az egyébként nagyon is fontos afrikai helyszínekről és érdekütközésekről.

A feljegyzésben az Oroszország egyre erősödő, Pekinggel szembeni kiszolgáltatottsága miatti aggodalom dominál. Nem világos azonban, hogy ezek a balsejtelmek mennyire általánosak az orosz intézményrendszerben, a kémelhárítás világán túl.* Hiszen tudjuk: még az egymással szövetséges nemzetek is rendszeresen kémkednek egymás ellen.

*Meglehetősen általánosak, különösen az ellenzéki sajtóban, de még a szépirodalomban is találkozunk velük, például Szorokinnál.

„Visszatérve a régi mondáshoz, nincs olyan, hogy baráti hírszerző szolgálat” – mondta Paul Kolbe, a Harvard Belfer Center for Science and International Affairs vezető munkatársa, aki 25 évig szolgált a CIA műveleti igazgatóságán, többek között Oroszországban is. „Nem kell nagyon mélyen elemezni egyetlen orosz katonai vagy hírszerzési tisztviselő véleményét sem ahhoz, hogy mély gyanakvást tapasztaljunk náluk Kínával szemben. Hosszú távon Kína, a korlátlan partnerség ellenére és annak dacára, hogy mennyire hasznos egymás számára a két ország, potenciális fenyegetést is jelent”.

Kína Oroszország hadititkait és tudósait célozza

Nem sokkal azután, hogy az orosz csapatok benyomultak a határon keresztül Ukrajnába, a kínai védelmi cégek és a kínai hírszerzéshez kötődő intézetek tisztviselői elkezdtek átszivárogni Oroszországba. Céljuk az FSZB-dokumentum szerint az volt, hogy jobban megértsék a háborút.

Kínának világszínvonalú tudósai vannak, de a hadseregét nem vetette be az 1979-es, Vietnam elleni egy hónapos konfliktus óta. Ennek eredményeképpen Kínában aggodalom uralkodik amiatt, hogy a hadserege miként teljesítene a nyugati fegyverekkel szemben egy Tajvanért vagy a Dél-kínai-tengerért folytatott konfliktusban. A kínai hírszerzés tisztviselői nagyon szeretnék megérteni, hogyan harcol Oroszország egy Nyugat által támogatott hadsereg ellen.

„Pekinget különösen érdeklik a drónokat felhasználó harcmodorról, szoftverük modernizálásáról és az új típusú nyugati fegyverek elleni védekezés módszereiről szóló információk” – áll az FSZB dokumentumában, hozzátéve, hogy Peking szerint az ukrajnai háború el fog húzódni. A konfliktus forradalmasította a hadviselési technológiát és taktikát.

Kína régóta elmarad Oroszországtól a repülési szakismeretekben, és a dokumentum szerint Peking ezt a területet kiemelt célpontjává tette. Kína a katonai pilótákat és az aerohidrodinamika, az irányítórendszerek és aeroelaszticitás kutatóit tartja célkeresztben. A dokumentum szerint olyan orosz szakembereket is keresnek, akik a már nem gyártott ekranoplanon dolgoztak, amely egy párnahatást kihasználó hadihajó, amit először a Szovjetunió fejlesztett ki. Mint a jelentés írja:

„Elsőbbséget élveznek a toborzásban a repülőgépgyárak és kutatóintézetek korábbi alkalmazottai, valamint azok a jelenlegi alkalmazottak, akik elégedetlenek az ekranoplan-fejlesztési programnak az orosz védelmi minisztérium általi lezárásával, illetve akik pénzügyi nehézségekkel küzdenek.”*

*Itt látszik, hogy a dokumentum vagy valóban másfél-két éves, vagy a szerzői annak akarják beállítani. Akkor volt ugyanis egy nagy tudós-letartóztatási hullám a szibériai egyetemeken, melynek során az említett szakterületek több specialistáját is vád alá helyezték, elítélték, csakhogy koholt vádak alapján – olyasmikben találták őket vétkesnek, hogy amikor kínai egyetemeken tartottak előadásokat, teljesen nyilvános, akár a Wikipédián is olvasható tudományos tényeket és elméleteket ismertettek. Ilyen alapon a szorzótábla is lehet hadititok – az FSZB akkor erősen túlreagálta a fenyegetésre adott „választ”.

A dokumentumból nem derül ki egyértelműen, hogy ezek a toborzási törekvések arra korlátozódnak-e, hogy orosz szakembereket alkalmaznak a kínai vállalkozások keretében, vagy kiterjednek-e arra, hogy kémként is beszervezik őket.

A dokumentumból az is kiderül, hogy Oroszország nagyon aggódik amiatt, hogy Kína miként vélekedik az ukrajnai háborúról, és igyekszik Peking hírszerzőit pozitív információkkal ellátni az orosz hadműveletekről. Az orosz kémelhárítóknak pedig azt a feladatot adja, hogy készítsenek jelentést a Kreml számára Peking politikájának esetleges változásairól.

A nyugati vezetők azzal vádolták Kínát, hogy alapvető fegyveralkatrészekkel látja el Oroszországot, és ezt igyekszik eltitkolni. Az FSZB dokumentuma alátámasztja ezt az állítást, és azt mondja ki, hogy Peking olyan ellátási láncok létrehozását javasolta Moszkvának, amelyekkel megkerülhetők a nyugati szankciók, és felajánlotta, miszerint részt vesz drónok és más, nem részletezett csúcstechnológiájú katonai felszerelések gyártásában. A dokumentum nem részletezi, hogy ezek a javaslatok megvalósultak-e, bár Kína már szállított drónokat Oroszországnak.

A feljegyzés arra is utal, hogy Kína érdeklődik a Wagner-zsoldoscsoport iránt is, amely egy Oroszország által támogatott félkatonai alakulat, évekig támogatott puccsista kormányokat Afrikában, és az orosz csapatok oldalán harcolt Ukrajnában.

„A kínaiak azt tervezik, hogy a Wagner-zsoldosok tapasztalatait felhasználják saját fegyveres erőikben és a délkelet-ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban működő katonai magáncégeknél” – áll a szövegben.

A jelentés megfogalmazásából nem derül ki, hogy az FSZB szerint Kína saját alakulatai számára akar-e egykori Wagner-tagokat toborozni, vagy egyszerűen csak tanulni akar a tapasztalataikból.*

*Azért az átlagos Szergej vagy Igor erősen kilógna a sorból náluk... de kiképzők még lehetnek.

Moszkva aggódik, hogy Peking megpróbál behatolni a területére

Oroszország régóta tart egy kínai inváziótól a közös, 2615 mérföld hosszú határuk mentén. A kínai nacionalisták pedig évek óta vitatják a 19. századi szerződéseket, amelyekben Oroszország nagy területeket csatolt magához tőlük, köztük a mai Vlagyivosztokot is.

Ez a kérdés most kulcsfontosságú, mivel Oroszország a háború és a gazdasági szankciók miatt meggyengült, és minden eddiginél kevésbé lenne képes visszavágni Pekingnek. Az FSZB jelentése aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy egyes kínai akadémikusok területi követeléseket támasztanak Oroszországgal szemben.

Kína „ősi kínai népesség” nyomait keresi az orosz Távol-Keleten, valószínűleg azért, hogy befolyásolja a kínai követeléseknek kedvező helyi közvéleményt – áll a dokumentumban. 2023-ban Peking közzétett egy hivatalos térképet, amely történelmi kínai neveket tartalmazott az Oroszországon belüli városok és területek számára.*

*Ekkor történt, hogy a Kreml udvariasan „nem vette észre” a provokációt.

Az FSZB utasította a tiszteket, hogy leplezzék le az ilyen „revansista” tevékenységeket, valamint Kína azon kísérleteit, hogy orosz tudósokat és levéltári forrásokat használjon fel olyan kutatásokra, amelyek célja a határvidékek történelmi hovatartozásának megállapítása és/vagy egy területi revízió.

„Végezzenek megelőző munkát az említett tevékenységekben részt vevő orosz állampolgárokkal kapcsolatban” – utasít a feljegyzés. „A befolyásolás eszközeként korlátozzák a külföldiek belépését országunkba”.

Kína Közép-Ázsiában és az Északi-sarkvidéken is fenyegeti Oroszországot

A Kína befolyási övezetének kiterjesztésével kapcsolatos aggodalmak nem korlátozódnak Oroszország távol-keleti határvidékére.

A közép-ázsiai országok a szovjet korszakban Moszkva gyarmatai vagy félgyarmatai voltak. Mára – írja az FSZB – Peking „új stratégiát” dolgozott ki a kínai soft power előmozdítására a régióban.

A dokumentum szerint Kína Üzbegisztánban kezdte el ezt a stratégiát alkalmazni. A módszer részletei nem szerepelnek a dokumentumban, csak annyit mondanak, hogy „humanitárius tevékenységekről” van szó. Üzbegisztán és a szomszédos országok fontosak Putyin számára, aki a szovjet befolyási övezet helyreállítását tekinti öröksége részének és fő feladatának.

A jelentés kiemeli Kína érdeklődését Oroszország hatalmas sarkvidéki területei és az Északi-tengeri hajózási útvonal iránt, amely Oroszország poláris partjai mentén vezet. Korábban ezek a vizek túlságosan jegesek voltak a megbízható hajózáshoz, de az éghajlatváltozás miatt várhatóan egyre forgalmasabbak lesznek. Az útvonal lerövidíti az Ázsia és Európa közötti szállítási időt. Az útvonal fejlesztése megkönnyítené Kína számára az árui értékesítését.

Oroszország mindig igyekezett szigorúan ellenőrizni a kínai tevékenységet az Északi-sarkvidéken. Peking azonban úgy véli, hogy a nyugati szankciók arra kényszerítik Oroszországot, hogy Kínához forduljon „elöregedő sarkvidéki infrastruktúrájának” fenntartása érdekében – olvasható az iratban. A Novatek orosz gázóriás már most is Kínára támaszkodik sarkvidéki cseppfolyósított földgázprojektjének megmentésében, miután korábban az amerikai Baker Hughes olajipari szolgáltató céget vette igénybe.

Az FSZB azt állítja, hogy kínai kémek aktívak az Északi-sarkvidéken. A jelentés szerint a kínai hírszerzés elsősorban felsőoktatási intézmények és bányavállalatok segítségével próbál információkat szerezni Oroszország sarkvidéki fejlesztéseiről.*

*Orosznak sem lehet egyszerű álcázni a kínai kémeket, de jegesmedvének...az már valódi művészet lehet.

Mindezen sebezhetőségek ellenére az FSZB jelentése világossá teszi, hogy Kína támogatásának veszélyeztetése a jelenleginél sokkal kellemetlenebb helyzetet teremtene. A dokumentum egyenesen arra figyelmezteti a tiszteket, hogy az orosz biztonsági intézményrendszer legmagasabb szintjeinek jóváhagyását kell megszerezniük, mielőtt egyáltalán bármilyen érzékeny akciót végrehajtanának a kínai ügynökök ellen.

Röviden összefoglalva: ez az irat vagy valódi, vagy sem. Ha valódi, akkor csak kis része lehet egy nagyobb dokumentációnak, mert nem derül ki belőle semmi megrázóan új. Ha azonban nem valódi, akkor kérdés, kinek állt az érdekében a nyilvánosságra hozatala? Emögött állhatnak:

1. Az Egyesült Államok szolgálatai (nem túl valószínű, a már vázolt okok miatt), amelyek így akarnak éket verni az orosz–kínai szövetségbe.

2. Maguk az orosz szolgálatok, illetve az FSZB, ebben az esetben az a megjelenés célja, hogy a kínai hírszerzés gyanúját elaltassák, elhitessék velük, hogy „csak ezek miatt az ügyek miatt gyanakszanak”, így a kínaiak váljanak óvatlanná fontosabb akcióik során.

3. A kínaiak is „üzenhetnek” így az oroszoknak, éspedig azt, miszerint „tudjuk, hogy gyanakodtok, azt is, hogy miért, de nyugalom, minket csak ezek a területek érdekelnek”. Az orosz szolgálatok meg rágják kínjukban a kefét, ugyanis ők tudják, hogy nem tőlük származik az irat, de nem bizonyíthatják be dekonspirálódás nélkül, amin a kínaiak igen jól szórakoznak.

4. Valami más, ezektől különböző megfejtés a helyes, ezt sem zárhatjuk ki. Nagyon keveset lehet tudni ennek a dokumentumnak a hátteréről, azt is csak közvetítők útján ismerjük, bármi lehetséges.

Egyelőre tehát nyugalom, csak annyi derült ki, amennyit eddig is tudtunk, miszerint szereti Moszkva Pekinget, tiszta szívéből szereti, de azért gyanakszik rá. És ebben a kapcsolatban jaj lesz annak, aki félrelép.

Viszont a félrelépés előbb vagy utóbb elkerülhetetlen.

Szele Tamás