Mint az köztudott, Roman Sztarovojt, az Oroszországi Föderáció volt közlekedési minisztere öngyilkos lett. Tettét különös kitartással vitte véghez, legalább három egymást követő napon, három különböző alkalommal, mert három az orosz igazság, vagy hogy is van ez – makacs ember lehetett, meg kell hagyni.
(Képünk illusztráció)
A különös esetről a Novaja Gazeta, a Meduza és a Moscow Times alapján próbálok beszámolni anélkül, hogy elhallgatnám a még különösebb előzményeket. Először is lássuk, mit tudunk.
Július 7-én az orosz biztonsági szolgálatokhoz közel álló forrásokra hivatkozó média Roman Sztarovojt volt közlekedési miniszter és a kurszki régió volt vezetője öngyilkosságáról számolt be. Hamarosan az Oroszországi Föderáció Nyomozó Bizottsága is megerősítette a halálhírt, jelezve, hogy az öngyilkosságot tartja a legvalószínűbb verziónak. Sztarovojt holttestét gépkocsijában találták meg a Moszkva melletti Odincovóban, ahol a hivatalnok otthona is található.
Sztarovojt halálhíre órákkal azután érkezett, hogy a Kreml bejelentette a tisztviselő lemondását. Putyin nyilvános indoklás nélkül bocsátotta el a közlekedési minisztérium vezetőjét.
Mit lehet tudni Sztarovojt haláláról?
Július 7-én délután a 112, a Mash és a Shot Telegram-csatornák a biztonsági szolgálatok forrásaihoz közel álló információk alapján beszámoltak az Oroszországi Föderáció volt közlekedési miniszterének, Roman Sztarovojtnak a haláláról. Aznap reggel Vlagyimir Putyin lemondásra szólította fel közlekedési miniszteri tisztségéről, amelyet 2024 májusa óta töltött be.
A Kreml nem indokolta Sztarovojt menesztését, de haladéktalanul beszámolt arról, hogy Putyin találkozott Andrej Nyikityin közlekedési miniszterhelyettessel, aki végül átvette a helyét.
Amikor újságírók Sztarovojt elbocsátásának okairól kérdezték, Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője nem mondott semmi konkrétumot: „A bizalom elvesztéséről nincs szó. Mint látták, ilyen kifejezés nem hangzott el.” Sztarovojt például még júliusban is a repülőtér-hálózat fejlesztéséről beszélt egy Putyinnal folytatott tárgyaláson.
A média többféleképpen írta le Sztarovojt halálának körülményeit, de minden elérhető forrás arra utal, hogy a tisztviselő agyonlőtte magát. Az operatív szolgálatokkal kapcsolatban álló „112” távirati csatorna szerint Sztarovojt elbocsátása után visszatért Odincovóba, „magához vette önvédelmi fegyverét, a Malevics parkba hajtott, és még az autójában főbe lőtte magát”. A Baza is erről ír. A Shot című kiadvány a források megjelölése nélkül azt írja, hogy a gyilkos eszköz egy jutalomfegyver volt, amelyet a Belügyminisztériumtól kapott 2023-ban „a feladatok végrehajtásában való segítségnyújtásért”. Ezzel szemben a Baza saját forrásaira hivatkozva megjegyzi, hogy a főbe lőtt tisztviselő holttestét nem az autóban találták meg (a kiadvány a márkát is megnevezi – Tesla), hanem az autótól néhány méterre, a bokrok között.
A Nyomozó Bizottság megerősítette Sztarovojt halálát, a lőtt seb jelenlétét és a holttest megtalálását a volt közlekedési miniszter autójában és az odincovói helyszínt is. Az ügynökség öngyilkosságra gyanakszik.
Mikor halt meg Sztarovojt?
Hivatalosan nem ismert a volt miniszter halálának időpontja. Egy RBK-forrás (ez egy orosz üzleti információkkal foglalkozó hírcsatorna) szerint Sztarovojt holttestét július 5-én, szombaton találták meg.
A Baza szerint Sztarovojt július 6-án este követhetett el öngyilkosságot. Ugyanezt az időpontot adja meg a Forbes forrása is. A Baza azt is írja, hogy halála előtt néhány órával az exminiszter „a lánya sportversenyén járt”. A kiadvány szerint kevesebb mint egy órát maradt ott, a kezdés után rögtön elindult hazafelé.
Andrej Kartapolov, az Állami Duma védelmi bizottságának vezetője viszont úgy fogalmazott a sajtónak, hogy Sztarovojt halála „már elég régen történt”. Ugyanakkor az orosz közlekedési minisztérium július 6-án arról számolt be, hogy Sztarovoit operatív megbeszélést tartott az Uszt-Lugában egy tartályhajóból szivárgó folyékony ammónia ügyében, amely robbanást is okozott. A Mash azt állítja, hogy hétfő reggel a tisztviselő a közlekedési minisztériumban dolgozott, és volt ideje megbeszélést tartani, melyen „elbúcsúzott mindenkitől és hazament”.
A Mash azt is írja, hogy az utolsó üzenetét Roman Sztarovojt testőreinek írta – „közölte, hogy hova és mikor jöjjenek érte”. Ezen verzió szerint ők voltak azok, akik felfedezték az exminiszter holttestét. Később a Mash arról számolt be, hogy a politikus hétfőn 11:00 órakor lőtte főbe magát, a holttestet pedig barátnője, Polina K. azonosította.
Mivel hozható összefüggésbe Sztarovojt halála?
A Kurszki területen legalább egymilliárd rubel elsikkasztásának ügyében nyomoznak, amelyet az ukrán határon lévő erődítmények építésére különítettek el. Sztarovojt ellen tehát csalásban való részvétel miatt indult nyomozás – jelentette az RBC egy bűnüldöző szerveknél dolgozó forrásra hivatkozva.
A Kommerszant azt is megtudta, hogy az ügy vádlottjai tanúvallomást tettek Sztarovojt ellen. Köztük van a kurszki régió egy másik volt vezetője, Alekszej Szmirnov, aki korábban a helyetteseként dolgozott. Őt idén áprilisban tartóztatták le. Szmirnovot csalással vádolják. Vele együtt áll bíróság elé korábbi első helyettese, Alekszej Gyedov is.
A Kommerszant úgy tudta, hogy Sztarovojt letartóztzatását hétfő estére tervezték és kihallgatásra az Oroszországi Föderáció Nyomozó Bizottságának egyik osztályára akarták vinni. A lap szerint a csalásról szóló cikkely alapján emelhetnek vádat ellene.
Mit lehet tudni az ukrán határ menti építkezéseken tapasztalható korrupcióról?
Az orosz hatóságok 2022 ősze óta építenek védelmi létesítményeket az Ukrajnával határos régiókban – köztük a Kurszki Területen is. A régió költségvetéséből legalább 3,2 milliárd rubelt különítettek el erre a célra – jelentette a Versztka.
A beruházások kivitelezője egyetlen regionális szereplő, a 2012-ben létrehozott Kurszki Területfejlesztési Vállalat volt, amely a teljes körű háború kezdete óta hat állami védelmi megrendelést teljesített. Más vállalatokkal alvállalkozói szerződéseket is köthetett.
A vállalat vezetőit ezt követően letartóztatták. Ők voltak azok, akik tanúskodtak Alekszej Szmirnov volt kormányzó ellen. Az ügyészség több mint hárommilliárd rubel lefoglalását követelte a vállalat igazgatójától, Vlagyimir Lukintól. Lukin azonban még 2024 szeptemberében kitüntetést kapott Junusz-Bek Jevkurov védelmi miniszterhelyettestől (aki viszont jelenleg Líbiában irányítja az afrikai orosz erőket).
Az építkezést a társaság egyik alvállalkozója, a KTK Service nevű cég kötelezettségmulasztása akadályozta meg. Így a vállalat 179 millió rubel előleget kapott, de nem teljesítette kötelezettségeit. A munkaszerződés nélkül felvett és önfoglalkoztatóként bejegyzett munkások nem kaptak fizetést, ami perekhez vezetett.
A bíróság kötelezte a KTK Service-t a bérhátralék kifizetésére. A vállalat ellen 2023 szeptemberében büntetőeljárás indult sikkasztás és pénzmosás miatt. A vállalat ellen 2024 júniusában csődeljárás indult.
Alekszej Volovikov, a KTK-Service vezetője mellett több más alvállalkozó cég vezetőjét is őrizetbe vették a védelmi létesítmények építésével kapcsolatos sikkasztási ügyben: Vitalij Szingovszkijt, Dmitrij Spiridonovot és Igor Rugaevet. Maxim Vasziljevet, a Kurszki Területi Duma volt képviselőjét, aki Szmirnov ellen tanúskodott, szintén őrizetbe vették a csalási ügyben – az ő cégeik is részt vehettek az erődítmények építésében.
Helyi lakosok és katonatisztek tanúvallomásai szerint 2024 március-májusában egyáltalán nem voltak erődítmények a Szumi régió határán. Egy helyi lakos arról számolt be, hogy többnyire csak tankcsapdákat látott. Az RBK-Ukrajina című ukrán lap idézte a Nemzeti Ellenállás Központját, amely szerint a Kurszki Területen csak imitálták az erődítmények építését, és ha meg is épült egyik-másik, azok is személyzet és felszerelés nélkül álltak, üresen, bozóttal benőve.
Fekete krónika
Ha elfogadjuk ezeket az információkat, egy korrupciós ügy végére tett pontot Sztarovoj miniszter az öngyilkosságával. De miért fogadnánk el? 2022, vagyis az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta egymást érik Oroszhonban a gyanús öngyilkosságok és tisztázatlan, ám erőszakos jellegű halálesetek. Ezekről persze többféle lista is létezik, bár egyikük sem teljes, én kettőt mutatok be, de mindegyikről hiányzik néhány olyan kázus, amire jómagam is emlékszem, de már nem találom a nyomukat. Először lássuk az üzleti élet elitjében történt „öngyilkosságokat és baleseteket”.
2022 januárja. Holtan találták Leonyid Sulmant, a Gazprom Invest szállítási szolgálatának vezetőjét a Leningrádi terület egyik elit üdülőfalujában lévő vidéki házának fürdőszobájában.
2022. február. Alekszandr Tyuljakovot, a Gazprom Vállalati Biztonsági Egységes Elszámolási Központjának igazgatóhelyettesét találták felakasztva a háza garázsában egy Szentpétervár melletti üdülőfaluban.
2022. április. Vlagyiszlav Avasevet, a Gazprombank alelnökét találták holtan moszkvai lakásában. Mellette feküdt felesége és kiskorú lánya holtteste.
2022. április. Szergej Protosenyát, a Novatek egykori csúcsmenedzserét holtan találták spanyolországi villájában. Feleségét és lányát szintén megölték.
2022. május. Alekszandr Szubbotint, a Lukoil igazgatótanácsának korábbi tagja hunyt el egy mityiscsi magánházban. A halál okaként akut szívelégtelenséget jelöltek meg. (Vigyázat: tegnapi írásomban Valerij Szubbotinról volt szó, az itt említett Alekszandr testvéréről). A körülményekről annyit tudni, hogy a kedves megboldogult egy sámánhoz fordult másnaposságának kúrálása érdekében, aki varangyméreggel kezelte, hogy sikeresen vagy sikertelenül, az nézőpont kérdése, mindenesetre belehalt.
2022. július. Jurij Voronovot, az Astra-Shipping (a Gazprom vállalkozója) alapítóját találták holtan a Leningrádi Terület egyik nyaralófalujának medencéjében, vele fejlövés végzett.
2022. augusztus. Ravil Maganov, a Lukoil elnöke kizuhant a moszkvai Központi Klinikai Kórház egyik ablakából, ahol éppen kezelés alatt állt.
2022. december. Oleg Zacepint, a Kogalimnyeftyegaz (a Lukoil leányvállalata a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben ) vezérigazgatóját holtan találják az irodájában.
2023. február. Vjacseszlav Rovnejkót, az Urals Energy társalapítóját, az 1990-es évek végének vezető olajipari üzletemberét, Borisz Jelcin vejének egykori partnerét találták holtan rubljovkai házában.
2023. október. Vlagyimir Nyekraszov, a Lukoil igazgatótanácsának elnöke halt meg heveny szívelégtelenségben.
2024. március. A Lukoil alelnökét, Vitalij Robertuszt holtan találták moszkvai irodájában.
2025. július. Andrej Badalov, a Transneft alelnöke kiesett a moszkvai Rublevszkoje autópályán lévő lakásának ablakából. (Ő volt az, aki noha a tizediken lakott, a végzetes zuhanás előtt felröppent a tzenhetedik emelt magasságába. Az eset körülményeit az Orosz Aerodinamikai Intézet munkatársai is vizsgálják.)
2025. július. Az orosz közlekedési miniszteri posztról elbocsátott Roman Sztarovojt öngyilkosságot követ el Moszkva külvárosában.
És akkor most következzen egy hasonló lista a fegyveres erők körében bekövetkezett esetekről.
Kezdjük 2022-ben. Először a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) volt vezetője, Vjacseszlav Trubnyikov halt meg tisztázatlan körülmények között, majd Lev Szocskov nyugalmazott SVR vezérőrnagy lőtte főbe magát egy kitüntetésként kapott pisztollyal. Nem sokkal később holtan találták Alekszej Ogarjevet, az elnöki adminisztráció és a Roszvooruzsenyije volt alkalmazottját, majd Zalim Kerefov, az Orosz Vámakadémia rektorhelyettese vágta fel az ereit a lefortovói előzetes 1. számú magánzárkájában.
Több civil tisztviselő is meghalt 2022-ben. Augusztusban Oleg Kortunov, Csebokszári 38 éves vezetője halt meg szívrohamban, decemberben pedig Pavel Antov, az Egységes Oroszország egyik leggazdagabb képviselője zuhant ki az ablakon Indiában. Februárban és 2022 szeptemberében a Távol-Kelet és az Északi-sarkvidék Fejlesztéséért Vállalat két alkalmazottja vesztette életét – Ivan Pecsorin, a légiközlekedési ágazat igazgatója kiesett egy hajóból, Igor Noszov, a vállalat 48 éves főigazgatója pedig a hivataos információk szerint agyvérzésben hunyt el.
A halálesetek újabb sorozata 2023 első felében zajlott le. Februárban Szentpéterváron a 16. emeletről zuhant le a Nyugati Katonai Körzet pénzügyi osztályának vezetője Marina Jankina, később a fején lőtt sebbel, holtan találták a Belügyminisztérium főosztályának helyettes vezetőjét a szélsőségesség elleni küzdelemmel foglalkozó Vlagyimir Makarovot.
Nem sokkal később, 2023 májusában egy Kubából érkező repülőgépen meghalt Pjotr Kucserenko tudományos miniszterhelyettes, aki magánbeszélgetésekben bírálta az Ukrajnával folytatott háborút. Augusztusban elhunyt Szergej Filatov, Borisz Jelcin első orosz elnök vezérkari főnöke.
További három haláleset történt 2024-ben. Februárban Artur Prjakin, a Karéliai Monopolellenes Szolgálat kirendeltségének vezetője zuhant ki egy ötödik emeleti ablakból Petrozavodszkban, novemberben pedig Mihail Makszimenkót, a Nyomozó Bizottság saját biztonsági osztályának volt vezetőjét találták holtan egy büntetőtelepen, miután megkezdte 14 éves börtönbüntetését.
A tisztviselők tömeges halálozásának következő hulláma az idei év első felében következett be, mondhatni havi rendszerességgel boldogultak meg. Januárban a 42 éves Konsztantyin Kljujevet, a vlagyivosztoki közigazgatás helyettes vezetőjét találták holtan Thaiföldön; februárban Jevgenyij Golovaty, a belügyminisztérium „P” igazgatóságának helyettes vezetője lőtte főbe magát; márciusban Vlagyimir Ananyev, az arhangelszki területi közigazgatás helyettes vezetője halt meg egy hokimeccs közben; áprilisban pedig Igor Rozsnyev, a krasznojarszki FSZB főigazgatóságának helyettes vezetője lett öngyilkos.
Ismétlem, a lista nem teljes.
Levonhatjuk a következtetést: az orosz elit körében valósággal szenvedéllyé vált az öngyilkosság. Esetleg a szívroham, de rendes bojár semmiképpen se hal meg mostanság tisztázott körülmények között, az méltóságon aluli.
Azt még meg kell említenem, hogy Sztarovojt volt helyettese, Andrej Kornyejcsuk is elhunyt, körülbelül főnökével egy időben. A halál oka természetesen szívmegállás, ami logikus is, mert aki meghalt, annak megáll a szíve, és mindegy, hogyan tette: állni fog.
Azonban Sztarovojtot mégis a legkitartóbb, ugyanakkor leglelkiismeretesebb orosz öngyilkosok között kell számon tartanunk. Mert lássuk csak, ha mindent összevetünk, először öngyilkos lett szombaton (az RBK-jelentés szerint), de eszébe jutott, hogy neki másnap jelenése van Uszt-Lugában, ammóniaügyben, tehát feltámadt, elment az értekezletre vasárnap, majd újból öngyilkos lett. Alig hagyta el azonban a földi siralomvölgyet, rájött, hogy ha ő meg van halva, Putyinnak nincs kit elbocsátania, és ezt nem teheti meg a cár atyuskával, tehát összeszedte haló porait, másnap reggel bement a Kremlbe, kirúgatta magát, elbúcsúzott munkatársaitól, kiautózott Odincovóba, megírta testőreinek, hol találják, majd most már végleg főbe lőtte magát. Ez az orosz hűség és kötelességtudat legszebb példái közé tartozik, és igazán megérdemelné Sztarovojt, hogy aranybetűkkel jegyezzék fel az annalesekbe.
Ha mindez igaz, a temetésről jövő hétfőn, szerdán és pénteken gondoskodnak, Novogyevicsiben.
Mi tehát a fentiekből a tanulság? Az, hogy még ha orosz is valaki, az öngyilkosságnak akkor sem szabad szokássá válnia.
Szele Tamás