Nyugalom, nem lettünk azok, sőt, még a „mi” fogalma is homályos, bár, mint látni fogjuk, valamennyire tisztázták. Kik? „Ők”, vagyis a kormánymédia. Mely szerint a független sajtó kizárólag „szodomita propagandával” foglalkozik. Nos, életemben elég sok marhaságot leírtam már – és néhány értelmes dolgot is – de arra képtelen vagyok visszaemlékezni, még archívumok átnézése után is, hogy mikor javasoltam volna én a pederasztiát és kinek.

(Képünk illusztráció)

Nyilván azért mert ilyen sosem történt. Ugyanis ehhez aztán a világon semmi közöm nincs, sőt, a kollégáknak sincs, akik pedig szintén nem propagáltak ilyesmit. Ez egészen egyszerűen hazugság. Akinek tetszik ez a modus vivendi és nagykorú, önkéntes társra is talál hozzá, az legyen boldog így, akinek nem, az válasszon más utat, én például a hagyományosat járom, már amikor járom, de az Égre: ez a legteljesebb magánügy. Nem ettől lesz jobb vagy rosszabb az ember, hanem a tetteitől, így hamarjában egy názáreti tanító jut eszembe, aki mondott valami olyant, miszerint:

„Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7: 16-20, Károli Gáspár fordítása)

Itt természetesen a fa az újságíró, a gyümölcs a cselekedete vagyis az írása. Épp azt mondja a tanítás, hogy amint a jó fát a jó gyümölcsről, úgy a jó embert a jó cselekedetéről ismerik meg, tehát szó sincs virágzásról meg méhecskékről vagy dongókról, az már a fa magánügye. De lássuk, miről is beszélek – bár elég abszurd dolog a Názáreti után rögtön Ábrahám Róbert mocskolódását idézni, de ilyen abszurd világban élünk. Ezt bírta írni az illető a Pesti Srácokban, jobban mondva ezeket, mert ahogy felszállt a szodomitázó vonatra, kiderült, hogy azon nincs fék.

„A „független sajtó” – ezt a művésznevet használja a szodomita propaganda – háza táján most nagy a sírás-rívás. A mártíromkodás és az áldozati póz soha nem látott méreteket ölt. Pedig csak azt kellene megmutatniuk, honnan jön a pénz. (…) Van hát! Itt, kérem, diktatúra honol. Nem is akármilyen: lemaradt diktatúra. Úgy értem, van még hova fejlődnie, ha olyan olajozottan működő kíván lenni, mint például az Egyesült Államokban, ahol a 444 (666) meg Ács Dani most nem azon idegeskedne, hogy meg kell mutatni a bukszát, hanem azon, hogy mi lesz holnap az ebéd, és mennyire lesz fickós az ex-amerikai futballista cellatárs, akit a többiek csak úgy hívnak a háta mögött: Mr. Farönk. Már akiket altatott már előzőleg a mellén. (…) A példaként emlegetett demokráciák közül Németországot se felejtsük ki – oda is sokat kell még nőni. Ők például megoldották, hogy ne legyen szekértáborokra szakadt sajtó, mint nálunk: ott szodomita propaganda van, oszt’ jó napot! (…) Mint ahogy azok is hazudnak, akik szóvá teszik, hogy ennek a „szabad” művésznevű szodomita propagandának valahogy mindig épp ugyanaz a véleménye, mint az amerikai demokratáknak és azok brüsszeli hűbéreseinek. De valahogy mindig. (…) Na most mi mást lehetne hát a megszeppent szodomita propagandának mondani?

Ne félj, kicsi Ács Dani,
ne félj, kicsi szodomita propaganda –
mutasd a tenyered!”

Hogy ebből a Sigmund Freud mi mindent bírna kianalizálni, azt inkább hagyjuk is, amint az analízis és az oralízis közti különbséget is. Ami a „pénzt” illeti, más szerkesztőségek ügyeit csak tangenciálisan ismerem, nekem van egy rendes, szerződéses állásom is, aminek jövedelméből adót, TB-t, nyugdíj-járulékot fizetek, az más kérdés, hogy nem fizetnek nagyon sokat, ezért másik bevételi forrásom a Patreon, ami után szintén fizetem, amit kell, és akad néhány – egy kezemen meg tudnám számolni – egyéni támogatóm is, ennyiből jön össze egy átlagbér alatti bevétel. Kívánom szerzőnknek, hogy havonta ennyiből éljen meg és mellé újítson fel lakást is, bár úgy hiszem, ez számára lehetetlen volna. Más szerkesztőségek rendszerint pályázatok útján jutnak némi, többnyire igen kevés pénzhez, ezek között akad uniós és nem uniós, de ha szerzőnk életében akár csak egyszer is próbált volna lapot fenntartani, tudná, hogy pár millió forint évente szó szerint bakfitty, ha tisztességes munkát akarunk végezni.

Hanem térjünk vissza a szodomitázáshoz: tessék már példát mutatni rá, mert én nem lelek. Ha csak az nem példa, hogy rendes újságíró nem foglalkozik senki szexuális irányultságával, kivéve, ha a bűnügyi rovatnál dolgozik, és az írása egy nemi erőszaktevőről szól. De ha az a példa, hogy az ember nem kotorászik felebarátai alsóneműjében, akkor én vétkes vagyok vulkanológiai propagandában, és kamcsatkai ügynöknek minősülök, ugyanis eddigi életem során sosem szidtam a tűzhányókat, és a kamcsatkai vulkánokat különösen nem.

Valahogy úgy van ez, mint a közismert viccben, ami arról szól, hogy a rendőr logikát tanul az esti iskolában.

- Na, hogy megy a logika?

- Remekül, főtörzsőrmester úr.

- Mutassa be!

- Kérem. Akinek van akváriuma, az szereti a szép halakat, tehát szereti a szépet. Aki a szépet szereti, az a szép nőket is szereti. Tehát például: van magának, főtörzsőrmester úr, akváriuma?

- Nincs.

- Akkor, jelnetem, maga a logika szerint meleg.

Ez még a viccben is marhaság, de a Pesti Srácoknál a fentiek alapján axióma. Csak tudnám, hova teszik azt a rengeteg akváriumot a szerkesztőségükben.

Amúgy meg szakmai szempontból ez az egész téma roppant kényes, valóságos aknamező, nem véletlen, hogy okos ember inkább elkerüli: én például soha nem fogtam sem törököt, sem ereszt, de van más, a kormánypárt hierarchiájában Ábrahámnál fényévekkel magasabban álló személy, aki igen, és ezt mindenki tudja is róla. Nehogy megsértődjön... Annak szomorú vége is lehetne.

Ennyit a szodomitákról, most lássuk, kiket is tartanak annak? Ez már a Magyar Nemzet egyik írásából derül ki, aminek már a címe is gyönyörű (írta Csépányi Balázs):

„Az internet lovagja az asztalra csapott, kőkeményen szétzúzta a balos világot”

Óvatosan bánnék a „balos” jelzővel, mert ezekben az orbánumokban ez csak annyit jelent, hogy „nem kormánypárti”. De ki a csoda az „internet lovagja”?

„Wellor, mint mindig, most is megmutatta, hogy a közélet ütőerén tartja az ujját. Ezúttal az átláthatósági törvény kapcsán siránkozó, őrjöngő baloldali, libsi médiumokat osztotta ki legújabb számában. A stílus továbbra is zseniális: a nagyon kemény, parázs, vitriolos szöveg ritmusos, fülbemászó zenével párosul.

Láthatóan a netzenész nagyon kiakadt a Magyarország elleni ukrán lejáratókampány és a gátlástalan külföldi befolyásolási kíséretek miatt. Felháborodása tetten érhető a Nem kell 444 – Mikroadomány Mix című slágergyanús dalában.”

Akkor én már csak annyit kérnék – sőt, követelnék! – Csépányi mestertől, hogy mutassa meg nekem Wellor ujját! Ugyanis nincs neki. Sem ujja, sem keze, sőt, egyéb testrészei sincsenek, lévén, hogy – mint az Origo annak idején, majdnem egy éve meg is írta – nem egyéb, mint egy mesterséges intelligencia. Amit viszont ember irányít, maga az MI, ha azt kérik tőle, olyan számot is ír, ami Soros György lovasszobrának avatásáról szól, ugyanis nincsenek pártpreferenciái. Nagyon megnézném én magamnak azt az MI-t, ami ilyen szöveget ír – de még inkább a promptot, amivel a szöveget generálták. Ugyanis én nap, mint nap használom ezt a technológiát, részben képek generálására – így a saját képeimért nem kell jogdíjat fizetnem – részben pedig nyersfordítások készítésére, melyeken persze szóról szóra végig kell menni, meg kell szerkeszteni, magyarosítani a szórendet, viszont így is időt takarítok meg ezzel a módszerrel. Teljesen tisztában vagyok tehát az MI szövegalkotó képességeivel, és bízvást állíthatom, hogy ezeket a szövegeket nem nagy nyelvi modell segítségével készítették, ugyanis a prompt – vagyis az utasításcsomag, ami meghatározza, mi legyen a szövegben és milyen felhangokkal, milyen legyen a stílus, az ütem és a rímképlet, stb. – hosszabb kellene legyen, mint maga a végeredmény! Ember munkája ez, nem gépé. De – csak a szöveg.

A zenei háttér, a vokál, az ének, minden egyéb már lehet MI-s, sőt, nagyon valószínű, hogy az, mivel körülbelül akkor tűnt fel ez az érdekes Wellor, mikor a nyilvános, ingyenes MI-k képesek lettek vokális, beszédalapú kommunikációra. Most már a szavak közti lélegzetvételt is képesek imitálni, teljesen emberi a hangjuk, ezt nevezzük voice cloningnak vagy deepvoice-nak.

Wellor ujjáról tehát értelmetlenség beszélni, a szöveget ember írja, vagy emberi prompt alapján készül, de lássuk, mit mond.

„nem kell a Partizán,

nem kell a 24.hu!

nem kell, hogy a csapból is

folyjon az LMBTQ!

nem kell 444,

nem kell Telex!

és az se nagy baj,

hogy ha HVG se lesz!”

Ezt a számot is megírta már régen, még zenész és személyiség korában Nagy Feró (aki mostanság annak örül, hogy nem kell gondolkodnia) és a Beatrice „Nem kell” címmel, de ez most másodlagos. Az elsődleges az, hogy a kormányrobot vagy a kezelője taxatíve felsorolja a sajtócélpontokat. Akkor legalább ne állítsák, hogy a médiának nincs félnivalója az átláthatósági törvénytől, mert még leszakad a plafon.

Nem tudnám megmondani, a két említett írás közül melyik a gyerekesebb, kicsinyesebb, primitívebb.

A Huppa alapító főszerkesztője, a sajnos korán eltávozott Török Monika halhatatlan mondása jut eszembe, amit a lakájmédia megjelenése idején fogalmazott meg, és sok mindenre érvényes, de leginkább a magyar sajtóra:

„Kérem, ez valamikor egy szakma volt.”

Most dolgoznak azon, hogy ne is lehessen már ebből szakma soha többé.

Aki profi módon szeretné művelni, annak kiverik a kezéből a tollat, billentyűzetet, aki amatőrködve, gépi segítséggel nyalja a kormány alfelét, azt támogatják.

Én azt értem, hogy a bélcsatorna alsó traktusának lingváris tisztogatása szintén egy szakma, csak a sajtóhoz nagyon kevés köze van. Illetve nem is kéne legyen semmi köze hozzá.

Ide jutottunk: a s*ggnyalók szodomitáznak. Bocsánat: nem lehet szebben megfogalmazni, próbálom, de nem megy, a helyzetet pontosabban írják le az erős szavak, mint bármilyen eufemizmus.

Nyugalom: lesz lejjebb is. Tapasztalataim szerint mindig van lejjebb.

Bár már erősen közelítünk a bolygó olvadt magjához.

Azon áthatolva viszont már csak feljebb lesz.

Szele Tamás