Sok szeretettel üdvözlök minden kedves inoagentet. Mi az az inoagent? Az orosz „inosztránnij agent”, vagyis „idegen ügynök” kifejezés rövidítése. Ma reggel ugyanis arra ébredtem, hogy kis hazánk, e lángoktól ölelt már nem rálépett a Moszkvába vezető, rögös útra, hanem meg is érkezett, lévén, hogy benyújtották az „ügynöktörvény” tervezetét.

(Képünk illusztráció)

Persze nem ez így hívják, hanem azt a címet viseli, hogy: „A közélet átláthatóságáról”. Ez ne tévesszen meg senkit: nem egyéb a tervezet, mint a putyini ügynöktörvény adaptációja magyar viszonyokra. Rövidesen iszonyokra. Az iratot Halász János, a Fidesz országgyűlési képviseleője nyújtotta be, kedden, nem sokkal éjfél előtt. Ennek az időpontnak azért van fontossága, mert Közép-Európában a különösen aljas parlamenti ügyeket általában éjszaka intézik, mikor remélhetőleg mindenki alszik, vagy mással van elfoglalva, és egyébként sincs túl nagy esélye annak, hogy hirtelen megjelenik az illetékes ország parlamentje előtt egy közepesnél népesebb tömeg, kátránnyal és tollal felszerelkezve, hogy abban meghempergesse az ő választott képviselőit. Reggel meg már késő van ehhez, nyakukon a kész helyzet.

Kérem: most van ez a reggel. És rosszabb volt erre ébredni, mint életem legpocsékabb másnapossága, pedig tessék elhinni, doktorálhatnék ebből a tárgyból. Arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat megöli részint a magyar sajtót, részint a magyar nyilvánosság minden formáját. Lehet forgatni a szemeket, lehet azt mondani, hogy „csak annak van félnivalója, akit külföldről pénzelnek”, de ez nem így van. Mindenkinek lesz oka a félelemre.

A dolog lényege az, hogy ha valaki – legyen az természetes vagy jogi személy – külföldről anyagi támogatásban részesül, annak ne lehessen szava a honi közéletben. Ne befolyásolhassa azt. Ha mégis felemeli szavát, letétetik vele és megbüntetik. Ámde ehhez meg kell határozni egyrészt a jogalanyt, vagyis azt, kire vonatkozhatnak a szankciók, a büntetés módját, és azt, hogy milyen körülmények között, miféle cselekmények esetén legyen alkalmazható ez a törvény.

Kezdjük azzal, hogy mit nevez a javaslat a közélet befolyásolására irányuló tevékenységnek. Ilyen:

„a) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenység – ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet.

b) a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenység, illetve az olyan tevékenység, amely befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére.”

Nos, a demokratikus vitát úgy szokás befolyásolni, hogy az ember részt vesz benne. Megszólal. Érvel. Ugyanis ha nincs ilyesmi, akkor nem lehet szó sem demokráciáról, se vitáról. A választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet pedig egyszerűen és mindközönségesen „politizálásnak”, illetve „választási kampánynak” nevezzük. Így ha, teszem azt, a Tulsában élő, hipotetikus Mici néni rajong Orbán Viktorért és küld a számlájára száz dollárt, úgy Orbán Viktor nem szólalhat meg politikai és különösen választásokkal kapcsolatos ügyekben, míg eleget nem tesz a törvény által rá rótt szankcióknak. Nekem speciel megérne egy százast, még dollárban is – csak nem külföldön élek, de hátha megoldható, ugyanis azt is tisztázza a törvény, kitől nem szabad elfogadni a pénzt. Egyáltalán, az összes szükséges alapfogalmat meghatározza, jogban járatos ember fogalmazhatta.

„E törvény alkalmazásában

a) külföldi:

aa) a külföldi természetes személy, ideértve az olyan magyar állampolgárt is, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára,

ab) a más állam, valamint

ac) olyan jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező, illetve egyéb szervezet, amely nyilvántartásba vételének, központi ügyintézésének helye külföldön van,

b) külföldi támogatás: külfölditől közvetlenül vagy közvetett módon származó vagyoni hozzájárulás, ideértve a vagyontárgyat – különösen: pénz, dolog, jog és követelés –, a szolgáltatást, a vagyoni előnyt, a vagyoni értékű jogot, az adományt, a támogatást, a pályázati úton elnyert támogatást, az egyedi kérelem vagy támogatási szerződés alapján kapott támogatást, a juttatást, az ajándékot, a kölcsönt, illetve bármilyen jogviszonyból származó bevételt függetlenül attól, hogy azt visszafizetés terhe mellett juttatták-e.

c) támogató: a külföldi, aki vagy amely a külföldi támogatást nyújtja.”

Eredetileg arról volt szó, hogy a második állampolgárság az Európai Unión kívüli kéne legyen, de ezt már kihagyták a javaslat szövegéből, tehát az én teljesen tisztázatlan romániai állampolgárságom is ide tartozik – nehogy tényleg küldjek egy kis pénzt Orbánnak, mert egyfelől elnémítom vele, másfelől sokba kerülnék ennek a drága embernek. Másfelől viszont azt is jelenti az EU-s mentesség kizárása, hogy minden, az Európai Unió által anyagilag támogatott tevékenység büntetendő. Hogy ezt miért nem korábban, az infrastrukturális alapokból érkező támogatások folyósítása idején, a Közgép virágkorában gondolták így, azt nem is értem... Jó, de mennyibe kerül, ha valakit orvul hátba támogattak? És hogyan zajlik a büntetés kiszabása?

Nagy a sora annak. Először is:

„A Szuverenitásvédelmi Hivatal a nemzeti szuverenitás védelméről szóló 2023. évi LXXXVIII. törvény 3. §-a szerinti vizsgálati tevékenysége alapján javaslatot tesz a Kormány részére azon szervezetek jegyzékre vételére, amelyek 3. § (2) és (3) bekezdése szerinti tevékenysége Magyarország szuverenitását veszélyezteti.”

Erre a jegyzékre az kerül tehát fel, akit a kormány feltesz rá – tehát Orbán megmenekült, saját magát talán csak nem veszi lajstromba. Egyébként az, aki a listán szerepel, a továbbiakban nem kérheti senkitől támogatásként az adója 1 százalékát sem és köteles minden támogatójától és minden támogatásról „teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kérni” arról, hogy a pénz nem külföldről jött. Valamint a jegyzékre vett szervezetek külföldi támogatást a jövőben engedély nélkül nem fogadhatnak el, a szervezetek irányítói pedig vagyonnyilatkozatot kell tegyenek és kiemelt közszereplőnek minősülnek. De utána mi lesz?

„(1) Ha adat merül fel arra, hogy a jegyzékre vett szervezet a pénzmosás elleni szerv engedélye nélkül bármilyen formában külföldi támogatást fogadott el, a pénzmosás elleni szerv a jegyzékre vett szervezettel szemben hatósági ellenőrzést folytat.

(2) Ha a hatósági ellenőrzés alapján megállapítást nyert, hogy a jegyzékre vett szervezet a pénzmosás elleni szerv engedélye nélkül külföldi támogatást fogadott el, a pénzmosás elleni szerv közigazgatási bírságot szab ki, amelynek összege megegyezik az engedély nélkül elfogadott támogatás összegének huszonötszörösével, egyben a pénzmosás elleni szerv felszólítja a jegyzékre vett szervezetet, hogy az elfogadott támogatásnak megfelelő összeget a Nemzeti Együttműködési Alap részére tizenöt napon belül fizesse meg.”

Így tehát száz dollár támogatásért – mely jelenleg olyan harminchatezer forint – olyan kilencszázezer forint a bírság! Aki nem tudja befizetni, le is ülheti. Sőt, szerintem az is leülheti, aki be tudja fizetni. Leültethetik vele. Így mulat egy magyar úr. Elképzelem a jelenetet a börtönben, mikor megérkezik az új cellatárs:

- Te miért kerültél ide?

- Tartozás miatt.

- Nő, ital, drog, szerencsejáték?

- Rosszabb. Újságírás.

De lássuk csak, mi veszélyezteti Magyarország szuverenitását, miről nem tanácsos írni, mivel ne foglalkozzunk?

„A törvény rendelkezései szerint Magyarország szuverenitását veszélyezteti a külföldi támogatásból finanszírozott, a közélet befolyásolására irányuló minden olyan tevékenység, valamint törekvés, amely

 

a) Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét;

b) a magyar nemzet egységét és összetartozását, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget;

c) a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét;

d) a béke, a biztonság és a más országokkal való együttműködést;

e) Magyarország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját

 

sérti, negatív színben tünteti fel, vagy azok elleni fellépést támogatja.”

Tehát például nem írhatom Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinról, hogy zsarnok, Hszi Csin-pingről hogy az ujgurok gyilkosa, Donald Trumpról, hogy olyan, mint Eric Cartman a South Parkból és Kim Dzsongunról, hogy elmebeteg diktátor, mert ez veszélyeztetné a más országokkal való együttműködést? Mondjuk jelenleg Magyarország nem működik együtt Észak-Koreával, de nem volt ez mindig így és lehet, hogy lesz másképpen is – tehát a külpolitikai újságírásnak annyi, feltéve, hogy lajstromra kerülök. De annyi a belpolitikainak is, ha nem kormánypárti, hiszen minden kritika sérti és negatív színben tünteti fel „Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét”. Már, ha lesz még neki olyan, miután ezt a törvényt megszavazzák – és nyugalom, meg fogják szavazni.

Nos, akkor lássuk, ki kerülhet fel erre a lajstromra? Elsősorban szervezetek, aztán jogi személyek, de valószínűleg egy módosítás után, amit gyerekjáték lesz kivitelezni, már természetes személyek is, feltéve, hogy valaha életükben elfogadtak külföldi eredetű pénzt.

Mármost: mi az a szervezet? Bármi, ami egynél több emberből áll, tehát egy Facebook-csoport is szervezet, egy akkumulátorgyár vagy egy pláza is az, sőt, az utóbbiak még jogi személyek is.

Mi az a külföldi eredetű pénz? Bármi: valószínűleg nincs ember Magyarországon, aki még soha nem dolgozott külföldi munkaadónak vagy a cég, ahol foglalkoztatják, nem kapott uniós támogatást, így tehát a bolti eladó is, a gyári munkás is, de még a földműves is épp úgy lehet „idegen ügynök”, mint a főszerkesztő vagy az oknyomozó riporter. Ez a kasza nem ismer kivételt, bárkit levághat.

Küllön problémát fog okozni például Bayer Zsolt esete. A kormány kedvenc, bülbülszavú publicistája ugyanis maga vallotta be „Leszarom Mozartot” című kicsiny dramolettjében, miszerint:

„1995-ben a Lockheed-Martin húszezer dollárt adott nekem az Amerika-sorozatom elkészítésére, ezért az F16-os repülőgépeket gyártó bázison kellett forgatnom és dicsérnem a terméket.”

Az bizony ennek a törvénynek az értelmében 179 860 000, vagyis majdnem száznyolcvan millió forint bírság. Régen volt, még nem volt hatályban ilyen törvény? Az nem számít a visszamenőleges törvénykezés hazájában, és a külföldi pénz akkor is külföldi pénz. Pláne, ha egy amerikai repülőgépgyár adja. Tessék csak szépen befizetni a pénztárba.

A közélet befolyásolásának jelen esetben lényeges eleme a nyilvánosság, hiszen ha Müllerné otthon mondja Svejknek, hogy „hát megölték a Ferdinándot”, azt maximum a derék katona hallja, de ha ugyanezt Svejk mondja és a Kehelyben, akkor beviszik őt is meg Palivec vendéglőst is, hiszen a Kehely nyilvános, bárki által látogatható hely. Így aztán még az sem szükséges a törvény alkalmazásához, hogy valami a sajtóban jelenjen meg, bőven elég, ha felkerül egy közösségi oldalra.

Erre mondtam tehát ennek az írásnak az elején, hogy Magyarország már nem elindult Moszkva felé, az már rég volt – hanem meg is érkezett.

Lehet ilyen törvény hatálya alatt élni?

Nem lehet.

Illetve a pusztán biológiai funkciók lehetségesek, igaz, azokat is károsítja az állandó fenyegetettség érzése, de az ilyesmi emberi életnek nem nevezhető. Elképzelhető – bár nem valószínű – hogy Magyarország képes lenne fizikailag fennmaradni úgy is, hogy kizárólag kormánypárti média működik benne, de úgy, hogy a vélemény kinyilvánításának minden nyilvános formája kockázattal jár, semmiképpen sem. Az nem lenne emberhez méltó élet.

Ezt a törvényt nem tűrhetjük tehát. Ez a törvény, amit egy kétségbeesetten kapkodó, vaktában vádaskodó, az őrület határát hetente hétszer átlépő kormány kíván meghozni, összeegyeztethetetlen a magyar társadalom – és természetesen bármely társadalom – működésével, hiszen kiveszi a közügyeket a köz kezéből.

Tegnap estefelé még azon töprengtem, hogyan fogják újrajátszani a Rajk-pert, és miért másolja Orbán Rákosit, valamint ki fogja azt először leírni, hogy Zelenszkij „az imperialisták láncos kutyája”.

Ma reggelre viszont már eljöttek pokolbéli víg napjaink is. Emigrálni nincs hova, ügyeskedni nincs hogyan, a taktikázás ideje lejárt.

Ez az ország már nem hajlik, ezt annyira meghajlították, hogy ez már törni fog. És jaj lesz annak, akit hajlítgatta, erőltette: a szilánkok őt fogják elsőként darabokra szaggatni.

Mi meg majd javítgathatjuk a törött országot.

Idáig jutottunk. Moszkvában vagyunk. Pedig azt hittük, hogy ki sem mozdultunk otthonról.

„Látod, Andi? Az ott a Lubjanka!”

Szele Tamás