Kérem, ma ugyan belpolitikáról lesz szó – bár külügyekkel vegyesen – de engedtessék meg nekem, hogy inkább a tényekkel foglalkozzak és ne pártszimpátiákkal, írnak arról épp eleget a kollégák a többi orgánumban és orbánumban. Pártpolitikai szempontból az a fontos, hogy míg a kormánymédia ma reggel pontban nyolckor hozta nyilvánosságra saját, hangfelvételekkel kapcsolatos anyagát, ezzel szemben a Tisza párt – mely már tegnap óta ígérte, hogy érdekes dolgot mutat be – reggel kilenckor tette közzé saját videóját.

(Képünk illusztráció)

Vajúdtak a hegyek, de hogy mit szültek, azt mindenki döntse el saját magának. Lássuk előbb a Tisza-felvételt, egyszerűen azért, mert az rövidebb. Alig hosszabb egy percnél. Ezen Szalay-Bobrovniczky Kristóf a következőket mondja, ismereteink szerint 2023 áprilisában:

„Az ötödik Orbán-kormány eldöntötte, hogy egy valóban űtőképes, harcképes magyar haderőt építünk fel. Ez azt jelenti, hogy szakítunk az eddigi béketevékenységeinkkel. Természetes, hogy az a folyamat, amit a nyilvánosságban fiatalításként ismertünk meg, egyszerűen ez a legegyszerűbb módja, hogy ezt megváltoztassuk. Szakítsunk a békementalitással és átálljunk a háború felé vezető út nulladik fázisára. Ennek a végrehajtásában és végrehajtására dr. Böröndi Gábor altábornagyot kértem föl. Megtiszteltetés, hogy elvállalta, és arra számítok, hogy ezt a folyamatot ő maradéktalanul végre fogja hajtani.”

A szövegen egy betűt sem változtattam, ugyanis így szép, így eredeti, még ha helytelen is – így beszél egy fontos ügyről magyarul a jelenlegi honvédelmi miniszter, egyeztetés nélkül, de hagyjuk is a nyelvszépségeket. Tekintsük a szöveg értelmét, már, ha van neki olyan. Ezek szerint a kormány részéről vége a „békepártiságnak”? Szép lesz, igen izgalmas, amint a tegnap, sőt ma reggel még terepszínű békegalambként burukkoló propaganda varázsütésre héjává változik, és azt vijjogja, miszerint „huj-huj-hajrá!”

Csakhogy... már két éve vége kéne legyen, ezek szerint a tulajdon sajtójuknak nem merték megmondani? Dehogy is: nem volt jobb ötletük hivatalos álláspont kialakítására. Meghagyták a régit, itthonra, falura jó lesz az is. Meg az legalább be volt járatva, nem kellett hozzá átállítgatni se a Kesmát, se a Mediaworksöt, se a Megafont.

Ettől függetlenül az átállásra sor fog kerülni, viszont minden egyébben erősen kételkedem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kötnek pártszimpátiák, inkább csak ellenszenvek, így elkerülhetem annak latolgatását, hogy kivel akar háborúzni Orbán Viktor rendszere. Akarhat bárkivel is, de nem fog, mert nem lesz rá fikarcnyi lehetősége sem. Nemzetközi szinten keveset nyom a latban a magyar haderő, belföldi alkalmazása meg – mondjuk zavargások ellen – kockázatos is lenne, ha nem volna teljes képtelenség. A honvédség fejlesztése önmagában nem az ördögtől való és már régóta szükség van rá, sőt, a magyar államot kötelező nemzetközi szerződések is előírják, csak éppen nem megy gyorsan. Illetve már évek óta zajlik, ez a beszéd is több, mint két éves, csak épp komoly eredmények nélkül, haladás ugyan van, de semmiképpen sem jelentős: a „fiatalítás” viszont rengeteget ártott.

Szalay-Bobrovniczky egyébként azonnal reagált a felvételre közösségi oldalán, a következő szavakkal:

„Én egy Magyarország fegyveres védelmére kész és alkalmas hadsereget építek! Mert a békéhez erő kell.”

Az kell, de az erőhöz meg pénz kéne. Egy jól felszerelt, jól képzett, megfelelő létszámú, kiváló morálú, jól fizetett, jól öltözött és jóllakott hadsereg irgalmatlanul sokba kerül, és nem is lehet rövid idő alatt létrehozni. Arról nem is szólva, hogy a rá szánt összeget nem szabad ellopni, különben az egész fontos merény kifordul medréből, s elveszti tett nevét: ilyenformán ebben a lángoktól öleltben nem is lennének túl sokan érdekeltek abban, hogy részt vegyenek a haderőfejlesztés folyamatában. Az legalábbis hétszentség, hogy az üzleti szféra kormányközeli szegmense nem fog tolongani a hadügyminiszter előszobájában szerződéseket követelve. A nyugat-európai fegyvergyártók köthetnek – vagy köthetnének – velünk üzletet, csak nekik meg fizetni kell, ha rendelünk, ez egy ilyen csárda, ingyen nem szolgálnak ki.

A dolog külpolitikai vonatkozásai szintén értelmezhetetlenek: egyrészt nincs szomszédunk, amely ne volna nálunk sokkal erősebb katonai szempontból (épp azért nem ártana egy kis valódi fejlesztés, hogy ne röhögjenek ki minket, mikor az ország vezetése épp kakaskodó hangulatában van), másrészt meg nem akar mitőlünk senki semmit, maximum csak annyit, hogy ne dugdossunk botokat a küllőik közé, amikor alkalmunk nyílik rá. Az a fejlesztés mellett szól, hogy Trump politikája miatt egyre kevésbé számíthatunk a NATO védőernyőjére, az is, hogy az Európai Unió is fejlesztési terveket ajánl, sőt, el is várja azok teljesítését, mi több, még értelme is volna ennek, ahogy a közös európai haderőnek is – de a mai viszonyok (vagy, ha a NER-t politikai rendszernek tekintjük, mert hiszen már az is, rég lerázta magáról a demokrácia és a józan ész béklyóit, a mai magyar rendszer) közepette, Örkényt idézve, „Lóf*sz lesz itt, nem acél”.

Rendben van, ezeket eddig is tudtuk, nem újdonságok. Viszont maga az eset annyiban érdekes, hogy mivel a Tisza ennek a felvételnek a közlését előre beharangozta, a magyar állam propagandagépezete egy órával a megjelenése előtt már indított egy „megelőző csapást”. Én a Magyar Nemzetet fogom idézni, mert az a nem hivatalos kormánylap, de végigfutott ez már a teljes kormánymédián, olyan virulenciával, mint egy közepes súlyosságú kolera.

„A Honvédelmi Minisztérium vizsgálata feltárta, hogy Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy vezérkari főnökként kettős kommunikációt folytatott: míg jelentéseiben a magyar kormányzati álláspontot tükröző háborúellenes narratívát jelenítette meg, a NATO ülésein valójában Ukrajna-barát álláspontot képviselt, sőt felszólalásait a „Szlava Ukrajini!” (Dicsőség Ukrajnának) kifejezéssel zárta.”

Nem tetszettek ezt egy picikét elsietni? Hiszen az írás reggel nyolcas megjelenése után egészen pontosan még egy órán keresztül volt „háborúellenes” a hivatalos magyar kormányzati álláspont, most már annak az ellenkezője, vagy hogy is van ez. De folytassuk.

„A Honvédelmi Minisztérium átfogó vizsgálatot folytatott Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök NATO-üléseken tanúsított magatartásával kapcsolatban – értesült az Index. A tárca bekérte a NATO vezérkarfőnöki találkozók hanganyagait, és összevetette azokat az altábornagy által készített jelentésekkel, valamint a számára kiadott mandátummal.”

Hanganyagok csatája, kár, hogy a kormánymédia a saját forrásait nem tette közzé, a minisztérium állításaira hagyatkozik, nem lehet, hogy azért késik ez a felvétel, mert még csak most készül, most „renderelik”, ahogy a múltkori Orbán-interjút?

„A vizsgálat szerint az altábornagy egyetlen alkalommal sem képviselte a magyar álláspontot a háború további eszkalációjának megelőzésével kapcsolatban. Nem említette, hogy Magyarország nem járul hozzá halált okozó eszközök területén keresztül Ukrajnába történő szállításához, és nem sürgette a harcok azonnali beszüntetését és a konfliktus tárgyalásos úton történő rendezését sem. (…) A HM vizsgálata különösen súlyos megállapításként rögzítette, hogy Ruszin-Szendi az ülésekről készített jelentéseiben olyan elemeket is feltüntetett, amelyeket valójában nem mondott el. Így a feletteseit és a kormányzatot félrevezetve azt a látszatot keltette, hogy a NATO-üléseken a magyar mandátumnak megfelelően járt el. (…) Különösen nagy felháborodást keltett, hogy a volt vezérkari főnök a NATO-beli felszólalásait a „Szlava Ukrajini!” (Dicsőség Ukrajnának) kifejezéssel zárta.”

Nos, a vádakat ki kell vizsgálni, ha ez igaz, akkor lehet gondolkodni a következő lépésen, bár emlékszem én még olyan esetre, amikor a magyar kormányt képviselő férfiú nem egészen a kormány véleményét képviselte, sőt, gyökeresen más álláspontra helyezkedett, például szerintem Szájert sem a helyi, sajátos hangulatú, fülledt házibulik tanulmányozása céljából küldték ki Brüsszelbe, de mint tudjuk, neki megbocsáttatott, most már állhat időnként a pálya szélén is, sőt, néha be is kiabálhat. Hogy Ruszin-Szendinek mi a véleménye Ukrajnáról és hogy ezekből a vádakból mennyi igaz, azt döntse el egy jövőbeli, ha lehet elfogulatlan vizsgálat, mindenesetre ez a hír sem szenzáció – abból, hogy egyszerre jelent meg a teljes NER-médiában, arra lehet következtetni, hogy még csak nem is hír, hanem, mint írtam is, „megelőző csapás”. Viszont nem tudhatták, mit előznek meg vele, nem ismerhették a közlésre váró videó tartalmát, mert csütörtököt mondott.

Közben hírnök jő, pihegve szól: a Kormányinfón Gulyás Gergely értékelte a Tisza videóját, és egy szóban minősítette is. Ez a szó pedig az, hogy „lepkefing”.

Egyezzünk meg: még ha ez igaz is lenne, fing terén a kormány jobban áll az ellenzéknél: az utóbbinak csak egy lepkényi jutott ebből a nemesgázból, a kormánynak van egy egész szatyorra való.

És még én merengtem azon, nem lesz-e túl erős, túl durva az Örkény-idézet...

Mondott azonban érdekesebbet is Gulyás. A Telexet idézve:

„Egy évvel a háború kitörését követően a katonáknak a háborúra kell készülniük – magyarázta Gulyás a felvételen elhangzottakat. A magyar kormány mindent megtett az elmúlt években is a békéért, de a katonáknak a haza védelmére kell felkészülni – mondta. Szerinte a korábbi vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz Ukrajnát akarta megvédeni, míg a honvédelmi miniszter a hazát akarja megvédeni. Szerinte a kormány mindig ezt kommunikálta, Orbán Viktor is beszélt arról már a háború előtt is, hogy közös európai haderőre van szükség.”

Értem, mától minden másképpen volt, Óceánia pedig Keletázsia ellen visel háborút; Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút, lássuk be.

Egyelőre itt tartunk, úri véreim, sok minden fog itt folyni, de acél nem. Főleg nem valódi haderőfejlesztés – hiszen már két éve nem folyik. Arra az esetre azonban, ha Magyarországot komoly ellenséges támadás érné, javaslom, hogy első lépcsőben fertőzzük meg az ellenséget a magyar belpolitikával, másodikban a magyar korrupcióval, ha ezt is túléli, akkor viszont sajnos be kell vetni az összes bélgázt. A lepkényit is, a szatyornyit is.

Míg el nem fújja az egészet a szél.

Szele Tamás