A tegnapi nap két szempontból is történelmi volt: Lengyelországban sajnos vesztett az Európa-párti elnökjelölt, Rafał Trzaskowski, így a NATO és az Európai Unió keleti szárnya sokat veszíthet a stabilitásából, ezzel szemben viszont Ukrajna olyan huszárcselt vitt váéghez Oroszország ellen, ami mindenképpen bekerül a történelemkönyvekbe, és át fogja írni a korszerű légvédelem módszertanát is.

(Képünk illusztráció)

Mivel a sajtóértesülések eléggé szerteágazóak (a legszebb a Pesti Srácok tegnapi jelentése volt, amiben erősen foklorisztikus elemek jelentek meg, a NATO által támogatott műholdas irányításról, agyonvert ukrán teherautósofőrről és várható orosz atomcsapásról a Nyugat ellen – őket ezért fizetik, galambocskáim), úgy döntöttem, csak a legszikárabb, megerősített, dokuemntált tényeket ismertetem, azokat is az ISW jelentése alapján, de utána én is elmondom pár szóban a véleményemet. Akkor lássuk, mi történt, aztán azt is lássuk, én mit gondolok minderről.

Ukrajna június 1-jén nagyszabású és egyidejű dróncsapás-sorozatot hajtott végre több oroszországi légi bázis ellen. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) forrásai különböző médiumoknak elmondták, hogy az SZBU széles körű, FPV-dróncsapásokat hajtott végre, amelyek négy oroszországi légi bázist sújtottak. Az SZBU forrásai arról számoltak be, hogy az ukrán erők csapást mértek az Irkutszki Területen fekvő Bjelaja légibázisra, a Murmanszki Területen fekvő Olenya légibázisra, a Rjazani Területen fekvő Gyagilevo légibázisra és az Ivanovói Területen fekvő Ivanovói légibázisra. Az SZBU forrásai megerősítették, hogy az ukrán drónoperátorok 41 orosz stratégiai bombázógépet tettek harcképtelenné, köztük A–50-es nagy hatótávolságú radarfelderítő repülőgépeket, valamint Tu–95-ös és Tu–22M3-as stratégiai bombázókat – olyan merevszárnyú gépeket, amelyeket Oroszország az ukrán légvédelem felderítésére és Ukrajna ellen indított cirkálórakéták bevetésére használ. Az SZBU jelentése szerint a művelet nagyjából 7 milliárd dollár értékű kárt okozott Oroszországnak. A források megerősítették, miszerint az SZBU úgy segítette elő a dróncsapásokat, hogy az FPV drónokat egy meg nem határozott időpontban Oroszországba szállította; az FPV drónokat nyitható tetejű konténerekben teherautókon tárolta; a teherautókat az orosz légi bázisok közelében parkolta le; majd távirányítással kinyitották a teherautók tetejét és elindították az FPV-ket. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megerősítette, hogy a műveletben 117 drónt használtak, és megsemmisítették Oroszország stratégiai cirkálórakéta-hordozóinak 34 százalékát. Zelenszkij azt is közölte, hogy az ukrán hatóságok a művelet előtt kivonták Oroszországból azokat az embereket, akik „segítették” Ukrajnát a műveletben. Az orosz védelmi minisztérium azt állította a történtekkel kapcsolatban, hogy az ukrán erők FPV-dróncsapásokat hajtottak végre az Irkutszki, illetve a Murmanszki Területen lévő légi bázisok ellen, aminek következtében több repülőgép kigyulladt. Moszkva szerint az orosz erők visszaverték az Ivanovói, Rjazáni és Amuri Területeken fekvő légi bázisok elleni összes csapást. Az orosz ellenzéki Mediazona hírportál arról számolt be, hogy az ukrán hatóságok FPV dróncsapásokat terveztek végrehajtani egy Amuri Területen lévő légi bázis ellen, valamint orosz források azt állították, hogy egy FPV drónokat szállító teherautó az Amuri Területen lévő Ukrainika légi bázis közelében kigyulladt, mielőtt az ukrán erők elindíthatták volna a drónokat. Az orosz védelmi minisztérium állítaásai szerint az ukrán erők a drónokat még azelőtt lángra lobbantották volna, mielőtt elindíthatták volna azokat.

Ukrajna továbbra is folyamatosan fejleszti dróntechnológiáját és taktikáját a műveleti meglepetések elérése és a hátországi orosz katonai infrastruktúra sikeres célba vétele érdekében. A jelentések szerint az SZBU képes volt az FPV drónokat a célba vett orosz légi bázisok közelében elindítani, ami lehetővé tette, hogy az FPV drónok kikerüljék az orosz elektronikai hadviselési (EW) rendszereket, és az orosz légvédelemnek ne legyen elég ideje a drónok észlelésére. Az SZBU innovatív ötlete, mely szerint alkalmazása a nyerges vontatóket használtak a drónok indítására közvetlenül orosz területen lehetővé tette az ukrán drónkezelők számára, hogy mélyen Oroszország hátországában lévő célpontokat támadjanak, és a háború során az első dróncsapást hajtsák végre egy szibériai célpont ellen. Az SZBU taktikája, miszerint FPV drónokat és nem repülőgép-jellegű, nagy hatótávolságú drónokat használt, szintén lehetővé tette a drónkezelők számára a műveleti meglepetés fenntartását, hogy maximális károkat okozzanak és minimálisra csökkentsék Oroszország válaszadási idejét.

Ukrajna orosz repülőgépek elleni, stratégiai fontosságú dróncsapás-művelete legalábbis átmenetileg korlátozhatja Oroszország azon képességét, hogy nagy hatótávolságú drón- és rakétacsapásokat hajtson végre Ukrajnában. Ukrajna tegnapi akciója olyan repülőgépeket vett célba, amelyeket Oroszország cirkálórakéták indítására használ Ukrajna ellen, valamint olyan légi korai előrejelző és irányító (AEW&C) rendszereket, amelyeket Oroszország az ukrán légvédelmi rendszerek azonosítására és az orosz vadászrepülőgépek célzásának koordinálására használ. Oroszország rendszeresen alkalmaz Tu–95 és Tu–22M3 típusú repülőgépeket H–101/H–555 és H–59/69 típusú cirkálórakéták indítására Ukrajna ellen. Az orosz A–50-es repülőgépek megsemmisítése már korábban is korlátozta átmenetileg az orosz légi tevékenységet Ukrajna felett. A június 1-jei ukrán drónművelet arra kényszeríti az orosz tisztviselőket, hogy fontolóra vegyék az orosz légvédelmi rendszerek újraelosztását, hogy sokkal szélesebb területet fedjenek le, és esetleg mobil légvédelmi csoportokat telepítsenek, amelyek gyorsabban tudnak reagálni az esetleges jövőbeli hasonló ukrán csapásokra.

Oroszország valószínűleg nehezen fogja tudni pótolni az ukrán erők által megrongált és megsemmisített repülőgépeket. A Forbes 2023 szeptemberében arról számolt be, hogy egyetlen A–50-es repülőgép nagyjából 500 millió dollárba kerül, a Kyiv Independent pedig június 1-jén beszámolt arról, hogy Oroszország kevesebb mint 10 A–50-est tart üzemben. Jurij Butusov ukrán katonai megfigyelő június 1-jén kijelentette, hogy az ukrán erők megsemmisítettek néhány olyan stratégiai repülőgépet, amelyeket Oroszország jelenleg nem gyárt. Egy Kreml-közeli orosz milblogger azt állította, hogy Oroszország már nem termel futóműveket a Tu–95 és Tu–22 bombázókhoz, és megjegyezte, hogy ezeket lehetetlen pótolni. A The Economist június 1-jén úgy tudta, hogy Oroszország valószínűleg kevesebb, mint 90 üzemképes Tu–22, Tu–95 és Tu–160-as repülőgéppel rendelkezik összesen. Ukrán források a közelmúltban megjegyezték, hogy Oroszország egyre inkább Szuhoj repülőgépeket – és nem stratégiai bombázókat – használ a cirkálórakéták indítására. Oroszország valószínűleg azért állt át a Szuhoj repülőgépek használatára, hogy ne kockáztassa a stratégiai bombázóit, ami arra utal, hogy Oroszország aggódik ezek korlátozott mennyisége miatt.

Orosz tisztviselők és milbloggerek továbbra is az orosz vezetést hibáztatják, amiért nem védte meg az orosz katonai infrastruktúrát az ukrán dróncsapásoktól – ez a sikeres ukrán csapások után a háború során mindig is széles körben elterjedt panasz szokott lenni. Az orosz Állami Duma képviselője és a Déli Katonai Körzet (SMD) korábbi parancsnokhelyettese, Andrej Guruljev nyugalmazott altábornagy (aki korábban kritizálta az orosz Védelmi Minisztériumot, és akit a Duma ezt követően eltávolított a Duma védelmi bizottságában betöltött pozíciójából) az orosz különleges szolgálatokat hibáztatta, amiért nem biztosították kellőképpen a légi bázisokat, és lehetővé tették, hogy a teherautók a célpontok közelébe kerüljenek. Egyes milbloggerek azt állítják, hogy az orosz felső katonai vezetés továbbra sem veszi figyelembe a katonai létesítmények védelmének szükségességét, és arra hivatkozik, hogy számos kritikus katonai infrastruktúrális létesítmény távol van Ukrajnától. A milbloggerek azt állították, hogy ez a hozzáállás ismételten „masszív” kudarcokhoz vezetett, és végső soron ahhoz, hogy Ukrajna képes volt megsérteni Oroszország határait és légterét. Kifejezetten bírálták az orosz katonai vezetés azon döntését, hogy stratégiai repülőgépeket tároltak olyan szabadtéri létesítményekben, amelyeknek a védelme nem volt megfelelő. A milbloggerek ismételten panaszkodtak arra, hogy az orosz hadsereg nem képes alkalmazkodni az Oroszország elleni ismételt sikeres ukrán csapásokhoz és nem tanul a háborúban elkövetett hibáiból.

Az orosz állami média és a milbloggerek megpróbálták úgy beállítani a legitim orosz katonai célpontok elleni ukrán csapásokat, mint amelyek veszélyeztetik Oroszország nukleáris stabilitását, és okot adnak egy orosz nukleáris válaszlépésre – hasonlóan a Kremlnek a háború során ismétlődő nukleáris kardcsörtetéséhez, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást. A Moszkovszkij Komszomolec című, moszkvai székhelyű állami médium közölte Szergej Markov orosz politológus azon állításait, miszerint az oroszországi légi támaszpontok elleni ukrán csapások az orosz nukleáris doktrína értelmében okot adnak a nukleáris fegyverek alkalmazására, mivel a csapások Oroszország stratégiai nukleáris potenciálját célozták. Számos orosz milblogger, köztük a Kremlhez kötődők is hasonló állításokat tettek Oroszország nukleáris doktrínájára vonatkozóan, és kifejezetten felszólították Oroszországot, hogy a csapásokra válaszul használjon atomfegyvereket Ukrajna ellen. Oroszország az egész háború alatt igyekezett nukleáris retorikát használni annak érdekében, hogy befolyásolja a Nyugatot az Ukrajnának nyújtott segítség korlátozására vagy Ukrajna azon képességének korlátozására, hogy saját csapásmérő képességet fejlesszen ki. Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024 novemberében aláírta Oroszország frissített nukleáris doktrínáját, miután az Egyesült Államok zöld utat adott Ukrajna Oroszországra irányuló nagy hatótávolságú csapásainak, és ezek a doktrína-frissítések részei voltak Oroszország azon erőfeszítéseinek, hogy a nyugati döntéshozókat arra késztesse, hogy visszariadjanak attól, hogy további támogatást nyújtsanak Ukrajnának.

Úgy tűnik azonban, hogy Oroszország nukleáris doktrínájának módosításai nem jelentettek lényeges változást Oroszország nukleáris pozíciójában, doktrínájában vagy a nukleáris fegyverek bevetésének fenyegetésében, és hogy az orosz nukleáris támadás Ukrajnában továbbra sem valószínű. Ukrajna már korábban is semmisített meg orosz stratégiai bombázókat, és nagy hatótávolságú csapásokat is hajtott már végre a stratégiai bombázóknak és stratégiai bombázókat gyártó vállalatoknak otthont adó orosz légi bázisok ellen, ezt mégsem követte nukleáris válaszcsapás.

Orosz tisztviselők Ukrajnát okolták két híd összeomlásáért és az azt követő vonatkisiklásokért Nyugat-Oroszországban május 31-én, valószínűleg azon törekvés részeként, hogy igazolják az orosz támadó hadműveletek közelmúltbeli megindítását Szumi területen, valamint a Kreml érdektelenségét a háború befejezését célzó béketárgyalásokban. Május 31-én éjjel két vasúti híd omlott össze a Brjanszki és a Kurszki Területeken, ami két vonat kisiklását okozta. Az Ukrán Dezinformációellenes Központ vezetője, Andrij Kovalenko hadnagy reagált a kisiklásokra, kijelentve, hogy Oroszország hamis zászlós műveleteket folytathat a békefolyamat megzavarására és a háború meghosszabbítására. Orosz tisztviselők és milbloggerek nagyrészt Ukrajnát okolták az összeomlott hidakért, de nem szolgáltattak semmiféle bizonyítékot ezen állítások alátámasztására. Andrej Kolesnik, az orosz Állami Duma képviselője azt állította, hogy Oroszországnak keményen kell reagálnia, és nem szabad korlátoznia válaszlépéseit a vasúti szabotázsra. A Föderációs Tanács Alkotmányos Jogalkotási és Államépítési Bizottságának elnöke, Andrej Klicsasz azt állította, hogy a kisiklások azt jelzik, hogy egy „terrorista csoport” irányítja Ukrajnát, amely Klicsasz szerint határok és törvényes hatóságok nélküli „terrorista enklávévá” vált. Klicshasz felszólította Oroszországot, hogy hozzon létre egy „hatalmas” ütközőzónát Ukrajnában, hogy megvédje Oroszországot az ukrán támadásoktól, és hogy Oroszország „denazifikálja” és „demilitarizálja” Ukrajnát, majd „állítsa vissza” az ukrán államot (ez utalás Oroszország eredeti háborús céljaira, hogy a jelenlegi legitim ukrán kormányt egy oroszbarát proxy-kormánnyal helyettesítse, és megakadályozza, hogy Ukrajna a jövőben képes legyen megvédeni magát). Egy orosz milblogger válaszolt Klicsasznak, azt javasolva, hogy Oroszországnak egy Nyugat-Ukrajnára kiterjedő „ütközőzónát” kellene létrehoznia, és Ukrajnának egy csonka államként kellene léteznie, amelynek fővárosa Lviv városában lenne. A milblogger állítása tükrözte Dmitrij Medvegyev orosz biztonsági tanácsi elnökhelyettes közelmúltbeli felhívását, miszerint Oroszországnak egy olyan ütközőzónát kellene irányítania, amely szinte egész Ukrajnát magában foglalja, kivéve Voliny és Lviv megyék egy viszonylag kis részét.

Az ukrán hatóságok nemrégiben arról számoltak be, hogy Orozország 125 000 fős állományt vezényelt Szumi és Harkivi terület határára - két olyan területre, ahol az orosz erők támadó műveleteket hajtanak végre, amelyeket orosz tisztviselők az ukrajnai ütközőzónák létrehozására irányuló erőfeszítések részeként határoztak meg. Az orosz offenzív erőfeszítések Szumi és Harkiv területén továbbra is azt mutatják, hogy a Kreml területi ambíciói nem korlátozódnak Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon elfoglalására, és hogy Oroszország a tárgyalások késleltetésére és a háború meghosszabbítására törekszik annak érdekében, hogy további harctéri előnyökre tegyen szert. Úgy tűnik, hogy orosz illetékesek azt állítják, hogy Ukrajna felelős a vonatok kisiklásáért, legalábbis részben azért, hogy szükségesnek és védelmi jellegűnek minősítsék Oroszország közelmúltbeli támadó hadműveleteinek megindítását Szumi területen. Talán megpróbálják Ukrajnát úgy beállítani, mint a béketárgyalásokban nem érdekelt felet, és igazolni Oroszország részéről a háború elhúzódását eredeti háborús céljainak elérése érdekében.

Az orosz erők több mint 400 drón bevetésével a háború legnagyobb kombinált drón- és rakétacsapását hajtották végre Ukrajna ellen május 31-ről június 1-jére virradó éjszaka. Az ukrán légierő jelentése szerint az orosz erők három Iszkander–M/KN–23 ballisztikus rakétát indítottak Kurszk és Voronyezs területéről, valamint négy H–101 és Iszkander–K légi és földi telepítésű cirkálórakétát nem meghatározott irányból. Az ukrán légierő arról számolt be, hogy az orosz erők 472 Shahedet és csali-robotrepülőgépet is indítottak Kurszk, Orjol és Brjanszk városok, Millerovo, Rosztov terület, Shatalovo, Szmolenszki terület és Primorszk-Acstarszk,valmaint a Kransznodari terület irányából. Az ukrán légierő jelentése szerint az ukrán erők három H–101/Iszkander–K rakétát és 213 drónt lőttek le Észak-, Kelet-, Dél-, Nyugat- és Közép-Ukrajna felett, valamint 172 drónt semlegestítettek az ukrán elektronikus hadviselés (EW) segítségével. Ukrán illetékesek arról számoltak be, hogy az orosz erők csapást mértek Dnyipropetrovszk, Harkiv, Kijev és Odessza területekre, és megrongálták a polgári és katonai infrastruktúrát.

Eddig az ISW jelentése, most nekem is lenne pár szavam. Először is arról, hogy a tegnapi támadás elsődlegesen is komoly károkat okozott – az orosz nukleáris triád légi indítású komponense rengeteg egységet veszített – de mindez semmi a másodlagos problémákhoz viszonyítva.

Oroszország hatalmas pofont kapott, a fal adta a másikat, most fogja a vérző orrát, szedegeti össze a fogait és átkozódik, de egyelőre komoly válaszlépésre nem képes – hiszen az előbb említett május 31-ről június 1-re virradó éjjel ellőtte mindenét, amivel válaszolhatna. És még ha volna is mit elindítson Ukrajna ellen, egy csomó eszközt nincs miből útjára bocsátani.

Ellenben most világszerte elkezdhet főni a légvédelemért felelős főtisztek feje. Ugyanis megdőlt a teljes eddigi légvédelmi doktrína, ami nagy, távolról érkező, radarral könnyen észlelhető eszközök támadására számított: most galamb méretű vagy alig nagyobb FPV-drónok támadtak, melyek ráadásul közelről érkeztek, és a megközelítéshez az orosz belső infrastruktúrát használták fel. Utakat, bérelhető teherautókat, átépített, de Oroszországban nagyon gyakori lakókonténereket – és ezeket az SZBU emberei mind helyben szerzeték be, illetve bérelték, a drónokat Kazahsztánon keresztül vásárol alkatrészekből összeszerelő cseljabinszki raktárral együtt. Egyszerűen nem volt szükség látványos, vagy akár csak látható előkészületekre: ebben hasonlít a tegnapi akció a szintén történelmi jelentőségűnek nevezhető izraeli csipogórobbantásos művelethez.

Sőt, ezzel a módszerrel – valljuk meg – nem is csak légitámaszpontok támadhatóak, hanem bármi. Ami egészen érdekes kérdéseket vet fel. Például azt tudjuk, hogy az FPV-drónok távirányítását orosz telekommunikációs hálózatokat használtak, ami azt jelenti, hogy a jövőben kevesebb helyen lesz egyáltalán mobilinternet, és ha valahol valamit nagyon őriznek, ott ne is számítsunk ilyesmire.

Aztán azon is érdemes eltöprengeni, hogy mi a csodával lehet ilyen kis, madár méretű eszközökre lőni? A hagyományos légvédelmi eszközökkel nem nagyon, a találat esélye minimális (ágyúval verébre, ugyebár) és a repeszek is megsérthetik pont a védeni kívánt repülőgépeket vagy más érzékeny objektumokat, de akkor mivel? Sörétes puskával? Minden jel arra mutat, hogy a leghatékonyabb védekezés valamiféle automatikus, MI-vezérelt lézerfegyver volna, ilyen rendszerek már működnek is itt-ott – de akkor jaj a valódi madaraknak is, hiszen ezeket méretre és mozgásra lehet kalibrálni, arra reagálnak.

És egyáltalán: fenntartható a modern gazdaság, sőt, a modern társadalom úgy, hogy minden közepesnél terjedelmesebb közúti (vagy akár vasúti, vízi) teherszállítmányt állandóan megállítanak és ellenőriznek? Hiszen ami ma konténerből röppen ki, holnap kikelhet szó szerint tojásból is...

Szóval Ukrajna feladta tegnap a leckét, és a modern hadtudománynak egyelőre nincs pontos válasza a kérdésre.

És ez még csak a kezdete a drónkorszaknak.

Szele Tamás