Forgókínpad

Nacionalista internacionálé

2019. november 03. - Szele Tamás

Hát kérem, egy rejtéllyel kevesebb. De legalább nem kellett mindenféle mágikus eszközökkel és komoly technikával nyomozni utána, maguk az érintettek vallották be, sőt, büszkélkedtek vele. Mármint azzal, hogy 2019. október 23-án a fekete egyenruhában vonuló szélsőjobboldaliak jelentős része bizony nem volt magyar: ezzel szemben orosz és ukrán volt.

kaspatszka_szics1.jpg

(Fotó: Karpathir.com)

Azért utaltak erre bizonyos jelek. A vonulás, ugye, nem mindig volt vonulás, például a Corvin-közben szép fegyelmezetten felálltak alakzatba azok a víg legények, akik korábban az Auroránál gyújtogattak: az egyik ott készült fotón például látszott is egy cirill betűs tetoválás egyikük tar koponyáján. Miféle feliratot viselt az illető?

Azt, hogy „бей жидов”, vagyis „üsd a zsidót”.

Én lennék a legboldogabb, ha ez a kis Magyarország olyan rosszul állna antiszemitából, hogy behozatalra szorulna, de sajnos a hazai termés is több, mint sok ebben a kategóriában – akkor nem akartam foglalkozni ezzel a kérdéssel, ugyanis elég hosszú ideje nyüvöm a betűt, és tudtam, miféle reakciók várhatók:

  1. A kép homályos, pixeles, nem is az van odaírva, hanem az, hogy „Szent András, könyörögj érettünk!” Hogy ez hosszabb? Hát tudok én oroszul? Ja, ennyit tudok, de akkor is, a hozzászóló ismer olyan orosz nyelvű vagy ószláv kifejezést, ami két szóban foglalja össze a fohászt. És történetesen épp úgy írják, hogy „бей жидов”.

  2. Az illető nem antiszemita, sosem volt az, a hozzászóló ismeri, rendes ember, mindig köszön és a tetoválásról azt hiszi máig, hogy azt jelenti: „Szeretlek, Natasenka”, a tetováló csúful megviccelte.

  3. Az illető három diplomás egyetemi orvostanár és atomfizikus, akit csúnya dolog sajtó útján rágalmazni, helyreigazítást követelnek, maga a tetoválás ugyan ott van, de az még viharos egyetemi évei során került rá, melyeket Moszkvában töltött. Ma már semmit sem jelent, akkor sem, ha láthatóan ott van.

  4. Szétverem a fejedet, te szakállas zsidó!” (Privátban, frissen létrehozott profilról, melynek se rokona, se ismerőse, se utódja, se boldog őse). Az ilyentől szoktam megkérdezni: „Mikor, hol találkozunk?” Attól az elmúlt tíz évben még mindegyik elnémult. Persze, utána tiltás.

Azonban most mégis előveszem ezt a tetovált koponyát, ugyanis – bevallották, hogy igen, a vonulók jelentős része külföldi volt, többségükben ukrán és orosz.

Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ezek NEM KÁRPÁTALJAI MAGYAROK.

Ellenkezőleg: magyart nem is tűrnének a soraik között. Majd bebizonyítom ezt is, előbb lássuk a vallomást. A Kárpáthír című nem túl világvárosi online lapban jelent meg október 31-én egy képriport, „Budapest utcáin vonult a Karpatszka Szics” címmel, ebből idézek:

Meglepő helyen, a magyar fővárosban tartott felvonulást a Karpatszka Szics.

A nacionalista szervezet Ungvár után, most Budapesten rendezett felvonulást. Az október 23-ai megemlékezésen vettek részt. A szervezet közösségi oldalán számolt be az eseményről röviden.

Mint kiderült, a felvonulásra a Légió Hungária hívta meg az ukrán szervezetet.”

Érdekes. De mit szól ehhez a Légió Hungária honlapja, mert a Karpatszka Szics azt mond, amit akar, vagy igaz, vagy nem. Nézzünk utána.

A menethez több magyar hazafias szervezet, illetve külföldi szövetségeseink kisebb delegációi is csatlakoztak, így az ukrán Karpatszka Szics, a cseh Narodní a Sociální Fronta, az orosz Russian Centre, valamint lengyel nacionalisták is eljöttek, hogy velünk tiszteleghessenek antikommunista szabadságharcunk előtt.”

Akkor igaz. Szép lehetett, valóságos antikomintern-paktum. Imádom, mikor az egymást különben gyűlölő, egymás ellen fenekedő nacionalisták egységbe forrnak, mint a szabad köztársaságok, egy nagy, közös Gyűlölet nevében – és mostanság, ahogy elnézem, ez is a nagy Oroszország kovácsolta frigy. Tulajdonképpen az egész bandát le lehetett volna tartóztatni ellenállás nélkül, ha lett volna rá parancsa a rendőrségnek, elég lett volna eljátszani az orosz himnuszt, és mindegyik vigyázzba vágja magát, ahogy a kiképzésen beléverték, lehet bilincselni.

Sőt, a Légió Hungáriának volt orosz szónoka is. Neve nincs, illetve van, de nem Vanek, hanem titkolja, szerénységből, ugye, más oka nincs is rá:

Őt – ha fogalmazhatunk így – a rendezvény talán legmeglepőbb szónoka, egy orosz bajtársunk követte. Sokak fejében a mai napig az él, hogy a szovjetek és a kommunisták egyenlőek az oroszokkal. Nos, ez közel sincs így, ahogy kifejtette bajtársunk is. Sőt, kevésbé ismert tény, hogy voltak oroszok, akik az '56-os szabadságharc oldalán harcoltak, mások pedig az orosz antikommunista emigrációból támogatták a magyarság harcát. Elmondta, hogy bár földrajzi értelemben távol vagyunk egymástól, de a harcunk sok tekintetben közös.”

Nincs is annál sem szebb, sem hazafiasabb, mint ha a Corvin-közben oroszul szónokolnak 1956-ról. De térjünk vissza a Karpatszka Szicshez, mert nem akármilyen kompánia az. Mit tudunk róluk?

Azt, hogy az eredeti Karpatszka Szics, amit magyarul Szics-gárdának is szoktak nevezni, ukrán félkatonai szervezet volt 1938 novembere és 1939 márciusa között. A Kárpáti Szicset a leendő független Kárpát-Ukrajna hadseregének szánták, ám az 1939. március 15-én kikiáltott állam a Magyar Honvédség megszállása után megszűnt. Ebből kifolyólag meglehetősen nehezteltek mindenre és mindenkire, aki és ami magyar, és hát ebben mostani utódaik sem különböznek tőlük. Mert újjáalakult a csapat, hogyne alakult volna. Különben részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban is (főként emiatt jöhettek létre megint), sőt, 2015-ben megfenyegették a Jobbikot és a Hatvannégy Vármegyét, éspedig ezekkel a szavakkal:

Kénytelenek lesznek erőszakhoz folyamodni az ellenséges magyar szervezetek és pártok (Jobbik és HVIM) Ukrajna területén működő, tevékenységükkel az ukrán állam tekintélyét aláásó aktivistáinak likvidálását és őrizetbe vételét illetően.”

Aztán a likvidálások elmaradtak, valószínűleg elküldték a harciasabb legényeket a valódi csatába, ahol is a fanatikusok és hősjelöltek rendszerint csak percekig maradnak életben, szóval ment tovább minden a maga útján. De milyen is volt ez az út? A már idézett Kárpáthír 2016, március 16-án a Karpatszka Szics magyarellenes tüntetéséről számol be:

A magyar szabadságharcunk ünnepével egy napon méltatják Kárpátalján a kérészéletű Kárpát-Ukrajna megalakulását is. Ebből az alkalomból rendszerint Huszt közelében, az ún. vörös mezőn tartanak koszorúzást, ahol 1939. március 15-én Avgusztin Volosin vezetésével kikiáltották a bábállamukat.

Az idén sem volt ez másként, a vörös mezei kiemelt rendezvényüket megelőzően a nacionalista csoportosulások Ungváron tartottak egy fáklyás felvonulást. Azóta kiderült, a katonai uniformisba bújt radikálisok magyarellenes rigmusokat kiabáltak, amikor a belvárosban Petőfi Sándor szobra mellett masíroztak. Az UNN hírügynökség egyik újságírója, Katerina Irha állítólag videón is megörökítette, amint az ukrán hazafiak azt kiáltoztak Ungváron, hogy „késhegyre a magyarokkal!”.”

Nocsak. Hogy is van ez? Így van, sehogy másképp, Idén is meglehetősen aktívak voltak, például áprilisban tartottak egy vonulást. Érdekes esemény lehetett, már a címe is figyelemre méltó: „Radical Alliance”. 

A felvonulás Ungváron, a Zakarpattya szállójától indult, s feketébe öltözve bejárták Ungvár történelmi utcáit. A rendezvényre Magyarországról is érkeztek, a Légió Hungária tagjai is felbukkantak.”

Na ja, akkor Pesten csak visszaadták a vizitet, mert jól nevelt úrifiúk. Időközben garázdaság miatt körözést adott ki az ukrán belügyminisztérium a szervezet vezetője, Tarasz Dejak ellen, ami nem szegte kedvét a fiainak: ha nélküle is, de eljöttek Pestre.

És nem éppen ötórai teára jöttek. Nem is arra hívták őket.

Mármost akkor gondolkodjunk el a magyar szélsőjobboldal természetén. Hát kik nekik a barátaik és szövetségeseik?

Olyan figurák, akik magyarellenes tüntetéseket tartanak, késhegyre akarják hányni a magyarokat Petőfi szobrának tövében, antiszemita tetoválásokat hordanak, de korábban még magukat a magyar szélsőjobboldaliakat is likvidálni akarták.

Aki ilyenekkel cimborál, maga sem különb náluk, annyit mondok.

Szóval ha valaki „magyarellenességet” és „hazaárulást” emleget, előbb a saját háza táján keresgéljen.

Meg akkor is, amikor tagadja az összefüggést a nacionalizmus és az antiszemitizmus között.

Egykutya ez mind, kérem.

De legalább most már tudjuk, mitől volt olyan népes a Légió Hungária legutóbbi vonulása.

Ezek képesek voltak rá, és október huszonharmadikán behívták az oroszokat.

Csak most nem internacionalista, hanem nacionalista segítségnyújtás tanúi voltunk.


Szele Tamás