Forgókínpad

Hanta-palinta

2019. december 08. - Szele Tamás

Hanta-palinta, régi dunna, kis katona, ugorj a Tiszába” – dudorássza az ember hírolvasás közben a gyermekmondókát, és tényleg leng a hantapalinta, előbb jobbra, aztán balra, öröm nézni, az embernek az az érzése támad, hogy ami ennyit mozog, megy is valahova, de nem, egy helyben lengedezik, mint az apamén szerszáma, és körülbelül ugyanarra is jó.

hinta.jpg

De mindenképpen ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani. Azt írja a Hogyishívják, vagyis a Pesti Srácok (naná, hogy írja, ugyanis nélküle a blognak magától semmi publicitása nem lenne, azt nem adják ingyen), miszerint megjelent a hűdetitokzatos „Ördög Ügyvédje” blog ellentéte, a még misztikusabb „Angyal Ügyvédje” és „ellenzéki Borkait” ígér. Mégpedig, amint kihüvelyezem a homályosnak szánt, átlátszóra sikerült utalásokból, MSZP-set.

Hát, sok sikert és jó egészséget hozzá, ugyanis ennek semmi értelme. Illetve dehogy nincs, mindjárt meg is mutatom, micsodás légyen: azonban szó nincs leleplezésekről vagy oknyomozásokról. Sem az első, sem a második esetben. Annál több szó van titkosszolgálati eszközök, rágalomhadjáratok alkalmazásáról, és annak az egymásra kenegetéséről, amiből nem rakunk várat.

Egyszóval, mikor tudomást szereztem az „Ördög Ügyvédje” blog megjelenéséről – nehezen bírtam volna elkerülni, a fél világ küldözgette Messengeren, osztogatta, mintha cukor volna – az első reflexem az volt, hogy ezzel egyelőre nem szabad foglalkozni a valódi sajtóban. Ugyanis csapdának tűnt: azt azonnal átláttam, hogy Borkai mester szexuális magatartását lehet így vagy amúgy megítélni, azonban nem büntetendő. Még csak vizsgálat tárgyát sem nagyon képezheti, azonban a videóban és a szövegben vastagon akadtak nagyon is büntetendő mozzanatok. Első sorban az ingatlanügyekre gondolok, másodsorban a kábítószer-fogyasztásra. Na, ezek már veszélyesek lehettek volna, ha nem is Borkaira nézvést, mert ő, mint látjuk a vizsgálat alakulása folyamán, pont ezeket úszta meg, érdekes módon ezeket a vádakat nem találták még vizsgálatra méltónak sem – pillanatnyilag egy kérdésben nyomoznak, és ez az, hogy ki az Ördög Ügyvédje, kinek járt el a szája. A valóban rázós ingatlanügyben ugyan tapogatóznak, de aztán úgyis leüli majd egy harmadrangú üzletfél, a kertész vagy a komornyik, ahogy azt nálunk Hunniában már szokás.

Azonban ha én leírom egy ismeretlen eredetű videofelvétel alapján, hogy Borkai kábítószert fogyasztott vagy egy ismeretlen informátor adatai alapján ingatlan-visszaéléssel vádolom meg, neki elég annyit mondania, hogy „ez nem igaz”, a felvétel nem őt ábrázolja, az írás hazudik, és beadnia ellenem egy keresetet: már ballaghatok is a bíróságra.

Első pillanatban, a választási kampány hevében azt is hittem, hogy nem Borkai-ügyről van szó, hanem aknamezőről, amire rácsalták a független sajtót. Aztán Borkai beismert pár dolgot (az ingatlanbulit nem!), és lemondott, tehát mégis róla szólt a dal, de ezzel együtt, jelen pillanatban is beperelhetné a fél magyar sajtót a jó hírhez való joga megsértéséért, ugyanis a magyar sajtótörvény szerint az is büntetendő, ha igazat írunk valakiről, amennyiben az illető azt sértőnek találja. Láttam már ilyen alapon kezdeményezett sajtópert elveszni.

Szóval, gúzsba kötve táncol a független sajtó, de legalább kánkánt, mi sem tudjuk, hogy csináljuk.

No, akkor itt jön a Borkaira az ellen-Borkai, a kontrára a rekontra, és csak remélni merem, hogy nem lesz ebből még szubkontra, mordkontra, hirschkontra és Fedák Sári. A kerekes biciklit már nem is mondom. Ez szándékoltan a korábbi botrány tükörképe akar lenni, már a szöveg címe is jelzi:

Még idén kiderülhet, ki az ellenzék Borkai Zsoltja”

tehát szinte csoda (vagy teljesen hazugság), hogy találtak az ellenzéki oldalon egy olyan embert, akinek – és baráti körének – viselt dolgai csak a legapróbb részetekben térnek el a győri polgármester hőstetteitől. Ugyan megneveznek három tanút, három hostesst, akik bevallásuk szerint

csak abban az esetben vállalják a nyilvánosságot és mutatják be bizonyítékaikat, ha erre hatóság kötelezi őket.”

ugyanis nem bolondok. Az újsütetű, „Kiss Krisztina, Az Angyal Ügyvédje” szignóval ellátott blog azt állítja, miszerint

A VI. kerületi Szinyei Merse utcában áll az az új építésű ház, amelyben egy frissen megválasztott ellenzéki polgármester, valamint pártjának egyik első számú vezetője drogos szexpartikat folytat évek óta. Ezen partik résztvevője közül hármat sikerült megszólaltatnia blogunknak. A politikusok őket egy zárt luxus escortlány-közvetítő e-mail listán keresztül rendelték házhoz, amely fő profilját tekintve kislányos külsejű, 18-25 éves lányokat juttat el magas áron „kiemelt” ügyfeleinek, óránként 80-100 ezer forintért.”

Akkor menjünk sorban. Kicsoda Kiss Krisztina? Álnév lesz, mert gyakori név, ezzel sokra nem megyünk. Ha már ügyvédnek mondja magát, nézzük meg a névjegyzékben, de ott csak annyi van ezzel a névvel kapcsolatban, hogy:

Dr. Kiss Krisztina, a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamarában nyilvántartott ügyvédjelölt ÜJ-204062 számú igazolványa 2015. október 14. napjától érvénytelen, ezért visszavonásra került.”

Szerintem az illető hajdani ügyvédjelöltnek semmi köze a bloghoz, a név légből kapott, egybeesésről lehet szó. Aztán mutatják a Szinyei Merse utcai házat. Igen, az egy ház. Ott van, éspedig azért, mert nincs máshol. Ha más lenne a helyén, nem lenne ott. A ház léte abszolút nem bizonyíték az állításokra. Amint az sem, hogy a közelben van az Olds Rams Pub, ahová az érintettek pártja állítólag gyakran szervez csapatépítő tréningeket (ez mutat az MSZP-re).

Ha meg a Moulin Rouge volna a közelben, az volna a „bizonyíték”.

Edina, Marcsi és Zsóka többször két órát töltött el a két politikussal, akik a társaságukban vélhetően kokaint fogyasztottak.”

Kokain, vagyis vélhetően kokain kell a történetbe, anélkül tapodtat sem, mert Borkainál is volt. Mellesleg a blogban itt fordul elő utoljára a „vélhetően” kifejezés, ettől a ponttól tényként kezeli a szerző a kábítószer-fogyasztást, bár a tárgyalóteremben ezt kéne bizonyítsa is – de nem ott van.

Summa summarum, arról szól a dal, hogy egy vagy több ellenzéki politikus egészen pontosan azt követte volna el, ami miatt Borkait nem büntették meg. Mi lehet ebből?

Sok nem, ugyanis kokainfogyasztást utólag bizonyítani nem könnyű (ha nem is lehetetlen), a hölgyek mindhárman nagykorúak voltak az esetleges aktusok pillanatában, mi több, komoly anyagi ellenszolgáltatásért tették volna, amit tettek (vagy nem tettek), itt erkölcsi szempontok szóba jöhetnek ugyan, de törvénysértést nem lehet bizonyítani, ugyanis buli közben és annak kapcsán nem sikkasztottak, nem kezeltek hűtlenül ingatlanokat, mint nagy és mára bízvást mondhatom, legendás győri elődjük.

Akkor mi szükség van erre az egészre?

Tekintsük a folyamatot!

Máig homályos, de erősen titkosszolgálati (vagy bűnözői) módszereket használó forrásból nyilvánosságra kerül a Borkai-ügy.

Pár nappal, egy héttel később a kormánypárt nem nyeri meg nagy többséggel az önkormányzati választásokat. Ezt egyértelműen ennek a botránynak tulajdonítják, fel sem merül, hogy a majdnem tíz év alatt, mióta hatalmon vannak, mást is elcseszhettek.

Röviddel a különös választási eredmény után előkerül a Gothár-ügy, mely titokzatosságával (soha, sehol, senki el nem árulta, mit művelt Gothár, kivel és mikor) elhomályosítani látszik a Borkai-botrányt. Ezen kívül ezüst tálcán nyújtja a lehetőséget a kormánynak a színházi élet teljes einstandolására és a kultúra finanszírozásának kézi vezérlésére. A kormány él is a lehetőséggel.

Tegnap egy hír szerint kirobban egy zaklatási botrány az Új Színházban is, mely elkötelezetten kormánypárti irányítás alatt áll.

Ma előkerül az Angyal Ügyvédje, és prezentálja a Borkai-ügy klónját.

Nem tetszenek észrevenni, hogy itt már egyáltalán nem számít, igazak-e ezek a pletykák?

Büntetés, bíróság amúgy sem nagyon lesz belőlük, maximum egy rahedli polgári per, melyekért a Magyar Ügyvédi Kamara arany betűkkel fogja bejegyezni nagykönyvébe a pletykálkodók neveit. Valóságos pénzesőt hoznak – a jogászoknak.

Ha félretesszük mindenféle szimpátiánkat, hitünket, elfogultságunkat, véleményünket és tárgyilagosan szemlélődünk, mit látunk?

Először kilengett a hanta-palinta jobbra, és pofán vágta Borkait, de csúnyán. Alig sikerült valahogy megúsznia a nagyobb bajt.

Aztán kilendült balra, és legalább ugyanakkorát kapott tőle az ellenzékinek tartott színházi élet és az általában értelmiségi réteg.

Tegnap megint jobbra lendült, és megsértette az Új Színházat, még nem tudni mennyire.

Ma reggel nagyot lendült balra, de egyelőre szintén nem tudni, ki ütött meg, milyen komolyan.

Ez úgy fog leszűrődni a közönség tények bizonyítására kevéssé érzékeny többségében, hogy: „ezek is drogosok, azok is drogosok, és mindegyik kurvapecér”.

Mondjuk ebben annak is szerepe van, hogy a magyar közvélemény szemellenzősen hisz a „vagy-vagy” politikában, vagy jobboldal, vagy baloldal, vagy ördög, vagy angyal, nincs középút, nincs emberi gyengeség vagy kis haszonlesés, ami büntetendő, de nem főbűn – itt ebben a helyzetben, amikor a vádak jórészt bizonyíthatatlanok, megint a hit fog dönteni a ráció és a tárgyilagosság helyett.

Nem tudom, miért alakult ki ez a manicheus világnézet minálunk, mely különben bajaink kilencven százalékáért felelős is, de itt ördögök és angyalok csatáznak minden nap, és egyéni felfogás kérdése, melyik oldal melyik. Ha majd rájövünk arra, hogy a politikusok is csak emberek, és nem Isten kegyelméből vagy a Sátán szolgálatában gyakorolják a hatalmat, netán rájövünk arra is, hogy nem csak két út létezik ebben a magyar rónaságban, hanem számtalan volna lehetséges, tán jobbra fordulhat a sorsunk, de pillanatnyilag a pletykának, propagandának köszönhetően csak két bálványt látunk magunk előtt, alaposan bekenve bélsárral, és távolról nincs még vége a matéria egymásra hajigálásának.

Amíg ezekről elhisszük, hogy rajtuk kívül nincs más alternatíva, addig lengeni is fog a hanta-palinta, és egyre nagyobb pofán vágásokat osztogat majd az őt egymásnak lökdöső politikusoknak – vagy, és ez benne a tragédia, a politizálónak vélt személyeknek.

Akik lehetnek akár ártatlanok, akár vétkesek, de hogy a színházi erkölcsöknek semmi közük a politikai rendszerhez, az bizonyos.

Itt tartunk most.

Hanta-palinta, régi dunna, kis katona, ugorj a Tiszába!

 

Szele Tamás