Forgókínpad

Az álhírlapok halála

2020. február 08. - Szele Tamás

Hölgyeim és uraim, van szerencsém bejelenteni önöknek – tényleg szerencsém van, mert laptársaink többsége ebben a vérzivatarban elsiklott a rendőri hír fölött – hogy véget ért egy korszak Magyarországon. Éspedig a gátlástalan álhírlapok kora.

alhir_yard4.jpg

Tegnap kihallgattak két gyanúsítottat ez ügyben, egyelőre szabadlábon védekezhetnek, de lesz ebből még rácsos ajtó, rácsos ablak.

Hej, sok szem párásodik most el, de sok naiv ember fogja őket a „sajtószabadság bajnokaiként” gyászolni, csakhogy ezeknek nem volt közük még a sajtóhoz sem, nem, hogy a szabadságához. El fogom magyarázni, századszor, ezredszer is, de előbb lássuk magát a hírt a police.hu-ról.

Kattintásvadász címekkel operáló álhírgyáros weboldalak szerkesztőit számoltatták el a rendőrök.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) Kiberbűnözés Elleni Főosztálya nyomozást indított közveszéllyel fenyegetés bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen. Internetes oldalakon több olyan hírt jelentettek meg valótlanul, amelyek azt állították, hogy Magyarországon több ember fertőződött meg a kínai eredetű koronavírussal, továbbá több fővárosi pályaudvaron is emberek estek össze és haltak meg a fertőzés következtében.

A rendőrök megállapították, hogy a több tucat „kamuportál” és a hozzájuk kapcsolódó Facebook oldalak egyazon hálózat tagjai, amelyeken a közvélekedést éppen aktuálisan foglalkoztató témájú – de valótlan állításokon alapuló – cikkeket osztottak meg. A köznyugalom megzavarására alkalmas tartalmakat kattintásvadász címekkel látták el, hogy azokat minél több – a nyomozás adatai szerint alkalmanként több százezer – felhasználóhoz juttassák el. Az oldalak szerkesztőinek az volt a célja, hogy az álhírek minél szélesebb körben terjedjenek, mert a kattintásszám után hirdetési bevételre számíthattak.

A KR NNI munkatársai a hálózat felszámolására 2020. február 7-én összehangolt akciót tartottak, amely alkalmával több helyen végeztek kutatásokat és számos informatikai eszközt foglaltak le. A nyomozók egy férfit és egy nőt gyanúsítottként hallgattak ki, akik az eljárás során szabadlábon védekeznek.” (Police.hu)

Nem ismerős a történet valahonnan? Dehogynem: még január harmincadikán is írtam erről a pofátlan hazugságról, mármint, hogy a Keletinél hullanának az emberek nyílt utca során. Annyira nem hullunk, hogy én tegnapelőtt dafke még kínait is vacsoráztam. Ennek a gyors csapásnak lehetett köze ahhoz, hogy Pintér Sándor tegnap óva intett a közösségi médiában föl-fölbukkanó rémhírek terjesztésétől, mint mondta: büntetőeljárásokat kezdeményeznek a terjesztőik ellen.

Na, de ilyen gyors volt a nyomozás?

Persze, hogy nem, jók a mi rendőreink, nyomozóink, de ennyire azért mégsem. Tudtak ők már régóta erről az évek óta működő álhírlap-hálózatról, ami egyszer már, 2018 nyarán megbukott: igaz, akkor még nem a rendőrség lépett fel ellenük, hanem a Facebook. Akkor azt hitte mindenki (vagy egy hétig), hogy a még csak hattagú hálózat lelövésével egy életre elvették a kedvét N. Erika most 50 éves orosházi tanárnőnek ettől a fajta üzlettől, de tévedtünk, azonnal újrakezdték: a most lelőtt hálózatnak adataim szerint már 14 lapja volt, párhuzamosan hintették a mételyt, hazugságot (azért kell a szélhámosoknak minél több lap, azért nem elég csak egy, mert a hirdetésbevétel elszámolásakor egyes hirdetőcégeknél így kedvezőbb az elszámolás).

Szóval, már két éve köztudott, ki áll egyes álhírlapok mögött, nagy kár, hogy jóval több van, mint ennyi.

Igen, de ettől még nem indult volna korábban nyomozás, temessék el akár hetente nyolcszor is az összes életben lévő színészt és sportolót (ez volt régebben, a boldogabb békeidőkben az egyik húzóműfajuk). Nyomozás azért indult az álhír-konszern ellen, mert rákaptak a politika ízére. Éspedig a 2018-as választási kampány alatt: mivel pedig a statisztikáik azt mutatták, hogy a kormány nem túl népszerű, választást nyerni ugyan tud, de szeretni nem lehet, hát a különböző kormánytagokról gyártottak álhíreket.

Ezért tavaly november 23-án Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter feljelentést is tett ellenük

Na, itt jön az, amit már sokadjára kell elmondanom. Jó ügy érdekében is tilos hazudni! Tesz ez a kormány, élén Orbán Viktorral épp elég rosszat így is, semmi szükség arra, hogy bárki hazugságokat terjesszen róluk. Ha haragszunk rájuk, azért haragudjunk, amit valóban tettek, ne azért, amit nem, az álhírekért jogosan háborodnak fel, és ha valamely politikai párt álhírek terjesztése útján kerülne hatalomra, hát csak rablókat cserélnénk velük haramiára, pestist kolerára. De nem is állt mögöttük semmiféle párt. Ők hideg fejjel kiszámolták, hogy ha azt írják, miszerint „X. Y. bejelentette: megszüntetik a nyugdíjat”, azt hány hiszékeny és nagyon érintett nyugdíjas olvassa majd el, osztja majd meg. Van különben politikai álhír is, bőven, de az egy magasabb szint, semmi köze ezekhez a hideg fejű, szívtelen és tehetségtelen kóklerekhez. Ezeknek még a szövege is olyan primitív, viceházmesteri, alagsori szintű volt, hogy csak a vak nem látta bennük a hazugságot.

Vagy az elvakult. Ugyanis olyan mennyiségben osztogatták a rémhíreiket – és persze, nem csak a politikai baloldalt szolgálták ki látszólagosan, a politikai szélsőjobboldal alfelét ugyanakkor uszító cigányellenességgel nyalták! – még értelmes, művelt és diplomás emberek is, hogy meg sem merném becsülni a napi forgalmukat, bevételüket, de valahová félmillió és millió közé tenném. Persze, hogy osztogatták, hiszen mindenkinek azt adták, amit az olvasni szeretett volna, legfeljebb egy szó sem volt igaz belőle – ez lenne a sajtó populizmusa, már, ha sajtó lenne az álhír, csak nem az.

alhir_yard3.jpg

Jómagam kötetnyit írtam a hazugságaikról, épp a sajtószakma érdekében: hiszen egyetlen szakács sem vállalhat közösséget olyanokkal, akik szakácsnak mondják magukat, de étel helyett ízesített homokot vagy mérget adnak a vendégeiknek, az ilyenektől szabadulni kell, minél előbb: nekik nincs hitelük, nincs is mit féltsenek, de a miénket tönkreteszik. Minket a szakma érdekel, és reméljük, hogy kapunk érte annyi pénzt, amennyiből megélünk (nem mindig kapunk), őket csak a pénz érdekli, és a sajtószakma puszta álca számukra.

No, akkor lássuk, mi is játszódott le itt, a szemünk előtt?

Az, hogy ez a díszes pár (és társaságuk), mely évek óta tolja az orcánkba a szemenszedett hazugságokat, 2018-ban új terepen próbálta ki az álhírezést, nagy anyagi sikerrel, és ez a politika volt. A kormány ezt igen hamar észrevette, és mikor elérkezettnek látta az időt, megtette a feljelentést (nem kis részben azért is, hogy a per folyamán majd üssenek egyet a valós, velük szemben álló politikai erőkön, kapcsolatot vélelmezzenek közöttük és az álhírlap-hálózat között, bár ilyen – sok éves praxis alapján állíthatom – nincs és soha nem is volt, annyira még a politikusok sem hülyék).

Hogyan jutottak a nyomukra? Nyugalom, nem kellhettek ehhez titkosszolgálati eszközök. Hogy most miképpen csinálták, azt nem tudom, de én speciel hirdetőként jelentkeztem volna náluk, mert ha pénzt szagolnak, elmegy az eszük és félredobnak minden óvintézkedést. Valószínűleg így is tehettek a nyomozók, de hónapokig nem csaptak le. Gyűlt a bizonyíték, a gyanúsítottak érezhették, hogy szorul a hurok, forrósodik a talaj a lábuk alatt, mert december táján megjelent a lapjaikban egy olyan impresszum, ami „álhírnek” deklarálta minden közlésüket. Azt viszont a Hírcsárdától lopták, szóval még ennyit sem voltak képesek megfogalmazni, de a bringát most tolták túl. Azzal, hogy pánikot keltettek járvány idején, rémhírt terjesztettek.

Eddig ők, ha nem is tudtak róla, de fel voltak téve a kamarában a polcra, dunsztos üvegben, hogy majd akkor vegyék elő őket, amikor kelleni fognak – Pintérnek most kellettek. Kiment az illetékes csapat, nevüket, helyüket, minden adatukat ismerték már régen és szépen bevitték őket, ahogy bevihették volna egy hónapja is vagy fél év múlva ugyanúgy.

Most ebből üldögélés néz ki, habár... jogilag első bűntény (a valóságban második, csak akkor nem lett belőle hivatalos eljárás), büntetlen előélet, miegymás – lehet, hogy megússzák N. Erikáék egy felfüggesztettel. Bár: az is büntetés, és ide a rozsdás bökőt, hogy ha nem kell ülniük, az ítélet után egy nappal újra kezdik új hálózatot építenek. Annyira nem intelligensek, hogy belássák, hol hibáztak (beazonosítható piros-sárga fejléces sablon, kapzsiság, politikai terepre tévedés, pánikkeltés), ezek nem fogják abbahagyni, ugyanis ez egy nagyon jól fizető üzlet. És nagyon keveset kell hozzá dolgozni, egyszer megnéztem: naponta olyan ötven sorokat írtak összesen. Hazugságból annyi is elég, igazságból nagyon kevés volna.

Lássuk, mi várható a jövőben?

Ha a rendőri hatóságok és a bírói gyakorlat így fogja megítélni az álhír-terjesztés fogalmát, akkor semmi rossz.

Rossz akkor várható, ha kormánybefolyásra bevezetik azt, amit az Origo – és általában a kormánymédia – már gyakorol, miszerint „álhír az, amiről én mondom, hogy álhír”. Akkor van ok az aggodalomra, a sajtószabadság féltésére. Ez is elképzelhető, de egyelőre az sokkal inkább, hogy ha lesz is majd fellépés álhírek ellen, az ilyesfélék ellen fognak tenni, és elkerülik a politikát.

Persze, aki olyant ír, hogy Orbán Viktor kórházba került, miközben az illető épp pár ezer ember előtt szónokol Székesfehérvár főterén (ezek az ügyfelek megtették), az ne csodálkozzon.

Na ja: ahhoz, hogy a valódi problémákat megírják akár a miniszterelnökről, akár a kormányról, akár a jelen politikai helyzetről, ész is kellett volna, elemző képesség, áttekintés, elmélyedés – ők meg csak pénzéhesek voltak. Azt hitték, elég azt mondani óvodás szinten a rendszerről, hogy kakis, és attól már biztos is a siker.

Az a szomorú, hogy anyagilag sikeresek is voltak. Az érzelemből politizáló közönséget nem érdeklik a bonyolult igazságok, nekik elég az egyszerű hazugság is. Csak ha ez vezeti a magyar politikai folyamatokat, száz évig sem fog itt változni más, mint a kormánypárt és a miniszterelnök neve: gengsztereket cserélünk majd, rendszert nem váltunk.

De ez már messzire vezetne. Egyelőre ott tartunk, hogy lelőtték az álhírlap-hálózatot, amivel a valódi sajtó évek óta harcol – és sajnos nem szimplán azért lőtték le, mert hazudtak.

Hanem azért, mert a politikusokról és a járványról hazudtak.

Ez benne a szomorú.

Ha túl nem tolják a biciklit, gazdagon élnek, míg meg nem halnak.

De most itt a vége, fuss el véle.


Szele Tamás