Forgókínpad

Orbán és a rémhírek

2020. március 13. - Szele Tamás

Tetszik tudni, mi az a veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend? Az ember azt hinné, hogy ennek van szabatos jogi meghatározása (van is), de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy azt a helyzetet és jogi környezetet nevezzük így, amelyben a világon mindenkinek vigyáznia kell arra, hogy ne beszéljen marhaságokat, ne terjesszen rémhíreket, kivéve Orbán Viktort.

orban_a_radioban.jpg

(Fotó: MTVA)

Neki ugyanis nem kell vigyáznia erre, körülbelül ő is az egyetlen ebben az országban, aki fecseghet bele az éterbe, ami épp az eszébe jut. Ha én írnék olyanokat, amiket ő a ma reggeli rádióinterjújában világgá kiáltott, engem már minimum eljárás alá vontak volna, rémhírterjesztésért. Ahogy eljárás is indult bizonyos Z. Ákos ellen, a 32 éves férfit azzal gyanúsítják a Police.hu híre szerint, hogy:

...a világjárvánnyal kapcsolatban tett közzé valótlan állításokat az online térben. Ezekre az álhírekre is jellemző volt a kattintásvadász címadás a hirdetési bevétel reményében. A rendőrök azonosították, majd 2020. március 11-én elfogták a férfit, kutatást tartottak otthonában, ahol informatikai eszközöket foglaltak le. A KR NNI munkatársai közveszéllyel fenyegetés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki a szabadlábon védekező Z. Ákost.”

Bizony, ilyenkor nem beszélünk össze-vissza, súlya van a szónak, Z. Ákos fizetni fog a rémhírterjesztésért. Azonban egyelőre szabadlábon védekezik, amit a miniszterelnökről nem mondhatnánk el, mármint ő ugyan szabadlábon van, de nem védekezik, hanem támad.

Na, lássuk végre, miket beszélt, ne csak szidjam, mutassam is, mivel van bajom.

Elsőbben is megtudhattuk tőle – illetve, nem időrendi sorrendben mutatom be az állításait, hanem logikai rend szerint – miszerint:

A rendkívüli jogrend Magyarországon mást jelent, mint a legtöbb európai országban.”

Az már egyszer biztos is, nálunk minden más, minden különb, minden hungarikum. Az én falkám olyan falka, ondolálva van a farka! Orrukban csak magyar mód csillog egy kis aranydrót. De mégis, milyen ez az állapot, édes úr?

Ez a példátlan helyzet valahol a békebeli demokrácia és a háborús állapot közötti fázis.”

Hát nem tudom, tegnap voltam bevásárolni, nem találkoztam háborús állapotokkal, igaz, békebeliekkel sem, azokat elhagytuk valamikor a kilencvenes évek első felében, már az is vénül, aki még emlékszik rájuk. De mire jogosítja fel a kormányt ez a veszélyhezet és rendkívüli jogrend?

Ez egy, az Alkotmányban szabályozott különleges helyzet, amikor az általános alkotmányos elvek és szabályok lényegében fölfüggesztésre, illetve kikerülésre kerülnek, és olyan intézkedéseket lehet meghozni a szokásostól eltérő módon, amelyet a vészhelyzet súlyossága indokol, és így gyors és azonnali intézkedéseket tesz lehetővé. (…) Ez egész odáig elmegy – nem az a dolgom, hogy rémhíreket vagy árnyakat fessek a falra, de ha szükséges, akkor üzemeket, gyárakat lehet állami irányítás alá vonni, termelőegységeket lehet állami szolgálatba állítani...”

Jé, tényleg. Mondjuk Magyarországon nincs Halloween, Magyarországon Mindenszentek vannak és Magyarországon nincs Alkotmány, Magyarországon alaptörvény van. De ha már van, nézzük meg, mit ír erről, mert mintha emlékeznék arra, hogy említi... Igen, az 53-as és 54-es cikk. 

53. cikk

(1) A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.

(2) A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

(3) A Kormány (2) bekezdés szerinti rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja.

(4) A Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti.”

Egyes törvényeket függeszthet fel, jó uram, nem az általános alkotmányos elveket és szabályokat! És azokat is csak ideiglenesen, két hétre, ha csak nincs hosszabbítás, de lesz. Arról mindjárt. Egyelőre vegyük csak az 54-es cikk második bekezdését!

(2) Különleges jogrendben az Alaptörvény alkalmazása nem függeszthető fel, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható.”

Szó sem lehet tehát az alkotmányos jogok felfüggesztéséről, azt maga csak szeretné, Sajókám, azt maga csak szeretné! És mondja, meddig fog ez tartani?

Az európai országok többségében nem megállítható a járvány terjedése, ez indokolta a kormány döntését, ami ugyanakkor két hétre szól. Ennél viszont több ideig tart majd ez: amire azt hiszem szükség lesz, hogy ezt meghosszabbítsuk, és a parlamentnek kell meghosszabbítani. (…) nem egy-két hétről, nem egy-két hónapról beszélünk, Európában is nőni fog a megbetegedések száma, nem érdemes abban reménykednünk, azt az illúziót táplálnunk, hogy egy-két hét alatt túljutunk ezen. (…) Hosszú hónapokra kell intézkedéseket hozni, ezért is kell óvatosan eljárni.”

Akkor viszont értem, miért nem zárták be az iskolákat, holott a szomszédos, velünk egy cipőben járó országokban ez megtörtént. Hiszen két hétre bármelyiket be lehet zárni, majd behozzák a lemaradást a srácok, de ha hónapokra zárják be őket, akkor tényleg oda a tanév. Ez különben azt is mutatja, mire jó a miniszterelnöknek ez a helyzet – arra, hogy kihasználja, hiszen ha olyan őszintén aggódna az idősebb korosztályért, ahogy azt ő hangoztatja:

A gyerekeink egyelőre nincsenek veszélyben, ma az idősek vannak veszélyben és annak érdekében kell mindent megtennünk, hogy az ő megfertőződésük lehetőségét csökkentsük.”

akkor arra is vigyázna, hogy az unokák se vihessenek haza fertőzést. De ez a dal nem a járványról szól, nagyon nem, ez a jogfosztásról és a rendeleti kormányzásról szól, esetleg cégek államosításáról, aztán zsebre vágásáról, szóval ha nyugati befektető volnék, most adnám el a magyarországi gyáramat, míg még kapok érte valamit, és az a valami nem öt év letöltendő.

Különben is, ezekkel a külföldiekkel csak a baj van. Megtudhattuk a miniszterelnöki ajkakról:

a járványt Magyarországra a külföldiek hozták be.”

Mert ugyanis ha nem hozták volna be, akkor saját termésünk volna és élveznünk is kéne, nem csak szenvednünk tőle. Esetleg, ha be nem hozzák, kint marad, ugyebár – a koronavírusok különösen jó térképészeti ismeretekkel bírnak, minden iránytű vagy szextáns nélkül is megállnak a magyar határon, mikor odaérnek, aztán ha valaki be nem viszi őket, maguktól át nem kelnek rajta. Tudják, hogy nem látják őket szívesen. És mondja, miniszterelnök úr, súlyosbodik majd a helyzet?

El fogunk jutni a csoportos megbetegedések fázisáig és sok lesz a beteg.”

Ismeri azt a viccet, mikor Kohn találkozik Grünnel a kávéházban és elújságolja neki: bebiztosította az üzletét tűzkár, vízkár, betörés és földrengés ellen? Grün ránéz:

Ezt értem. De mondd: a földrengést hogy intézed el? 

Szóval én is csak annyit kérdeznék, hogy miképpen intézi el a csoportos megbetegedéseket? Bár ha a mostanihoz hasonló gondot fordítanak a karantén ügyeire, akkor aki oda bekerül, meg is kapja a kórt.

És mit fog szólni ehhez a nagyvilág?

Nem engedjük, hogy bárki bejöjjön ide, akit mi nem akarunk az országban látni, a rendkívüli helyzetben pláne csak magyarok juthatnak be az országba, és nem engedjük, hogy bárki megmondja nekünk, hogy mit csináljunk!”

Summa summarum: eddig is nagyjából minden úgy volt, ahogy ő akarta, mostantól pláne úgy lesz és mindenki le van sajnálva, akinek ez nem tetszik. Körülbelül ennyit mondott ma reggel a kormányfő, csak ezt huszonnégy és fél percen keresztül mondta. Akinek van kedve hozzá, hallgassa végig.

Miniszterelnök úr, tudom, hogy nem kérte, de ma jótékony hangulatomban vagyok, és adok magának teljesen ingyen, akciósan egy tanácsot.

Azt mondta maga valahol az interjú első harmadában, hogy nem akar rémhíreket terjeszteni, nem az a dolga.

Mi lenne, ha nem tenné?

Ezekben a mostani nehéz időkben ráadásul ez nem is veszélytelen, még meghallja valaki és kap értük három évet.

Mint Z. Ákos, az álhírlap-szerkesztő.

Tényleg nem kéne ilyeneket beszélni, ráadásul a rádióban, vigyázzon magára.

De maga tudja.

 

Szele Tamás