Forgókínpad

Uborkaszezon

2020. május 24. - Szele Tamás

Kérem, nincs mit szépíteni a dolgon, uborkaszezon van, én nem is hittem volna, a szónak hány értelmében is. Eredetileg ez a kifejezés azt jelenti a sajtóban, amikor „nincs hír”, nincs miről írni, nincs téma. Rendszerint nyár elején, tavasz végén köszönt be ez az időszak, persze amiatt, hogy Európában ilyenkor áll be a legtöbb országban a parlamenti szünet.

hello_ubik.png

Ami azt jelenti, hogy megáll a hivatalos politika, még az áremeléseket is elhalasztják, mindenki elmegy szabadságra az újságírókat kivéve, akik keserű levükben forogva kérdezik maguktól: hogy lesz ebből lap? Nézem a kollégákat, ma azért senki sem szakította a fejünkre az eget valami szenzációval, meg kell ilyentájt becsülni még azt is, ha a tűzoltók leszednek egy macskát a fáról, az is fél flekk, ha ügyes, aki írta, flekk is lehet, és három fotóval egy nyomtatott lapban elvihet egy kolumnát akár. Csak jól meg kell szórni reklámmal. Az más kérdés, hogy összesen háromfős közönsége van, senkit nem érdekel a macskán, a gazdáján és a tűzoltón kívül, de tölti a lyukat az oldalban.

Minden felületet ellepett mostanáig a járvány, de az is enyhülni látszik, hála az Égnek, vigye is el az ördög oda, ahonnét hozta, szerencsére ma arról sincs mit írni. Na jó, belpol nincs, Európa csendes, újra csendes, hátha van valami külpolitika. Csak van világ a mi öreg kontinensünkön kívül is.

Hogyne lenne, ott van Kína például. Ott mindig történik valami.

Most is történik, természetesen – kis túlzásnak érzem a rövidesen súlyos gazdasági válsággal szembenéző kínai társadalom esetében, hogy komoly katonai terjeszkedésben gondolkodnak, nemsokára még a komolytalan is nehéz feladatot fog jelenteni, amilyen pénzügyi problémákkal szembe kell majd nézzenek, de egyelőre még jó világ van egy darabig, lehet zöldséget termelni a zátonyokon és repülőtereket felhúzni zsebkendőnyi szigetecskékre.

Igen, hát emiatt már nem egyszer volt gond is, nemzetközi tiltakozás is. Kínának nem azért kell minden talpalatnyi szárazföld a dél-kínai tengeren, mert annyira ne volna hely a Kínai Népköztársaságban, hogy ne férnének az emberek egymástól: az csak városi legenda, a valóságban annak a kontinensnyi országnak hatalmas, lakatlan részei vannak, övék például a Takla-Makán sivatag, de Belső-Mongólia vagy Tibet sem zsúfolt, túlnépesedett hely. Viszont ahol a kínai nem él meg, ott fizikai képtelenség is megélni, bár annyira még nem rossz a népesedési helyzet arrafelé. Ezek a kis, fél négyzetkilométeres szigetek, amint a Qubit igen helyesen írja is, katonai támaszpontnak kellenek.

No igen, csakhogy ezek a földdarabkák eléggé vitatott vizeken fekszenek, és nem örül a kínai támaszpontok építésének sem Vietnam, sem a Fülöp-szigetek, sem Tajvan. És azok a daliás idők is elmúltak, mikor a konkvisztádor partra szállt, kitűzte a zászlót a bárakármire és birtokba vette a Korona nevében – ezt ma már ezer és egy nemzetközi tengeri jogi egyezmény szabályozza. Amint a Qubit írja is:

Ahhoz, hogy egy állam nemzetközileg elismert módon is a fennhatósága alatt tudhasson egy szigetet, és kizárólagos gazdasági zónát alakíthasson ki körülötte, a vele járó halászati, olaj- és gázkitermelési, illetve egyéb jogokkal, az adott szárazföldi területnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy saját erőforrásaiból eltartsa az ott élő embereket, vagyis feltétel, hogy legyen rajta elegendő ivóvíz, és nem szorulhat élelmiszerimportra.”

Ebből a szempontból tehát mondjuk a Paracel-szigetek néven is ismert Hszisa-szigetcsoport majd csak akkor lesz Kínáé, ha megterem rajta a zöldség és találnak ivóvizet. Hogy a vizet miképp oldják meg, nem tudom, de Kína minden leleményét beveti a haditengerészet a zöldségtermelés érdekében, valami sikerül is nekik, de azért önellátók egyelőre nem lesznek. Viszont olyan szép, nagy kifutópályákat építettek azokra a kis zátonyokra, hogy minden irányban messze lelógnak róluk.

Rendben, de hogy jön ide az uborka?

Úgy, hogy egyébként kiváló laptársunk egyik képaláírása szerint:

Tengeri uborkát szárít egy halász Szansában, a város adminisztrációs körzetébe tartozó 260 sziget, zátony és partszakasz egyikén, Qilianyu szigetén, 2016-ban. A növényeknek nincs egyszerű dolguk a homokban.”

A növényeknek bizony nincs könnyű dolguk, ráadásul az a szegény tengeri uborka állat. Tény, hogy a világ talán legnyugodtabb állata, gyakorlatilag egész életében fekszik az oldalán és nem csinál semmit, csak emészt – de állat. Na jó, ezen nem érdemes fennakadni, írtam már le én is ennél nagyobb tévedést, csak így, uborkaszezonban szúrt szemet. Ezek szerint még ott is uborkaszezon van, ráadásul tengeri.

De lehet valami a levegőben, talán kovász, talán uborka, mert tegnap délután – mint egyik barátom és kollégám felhívta rá a figyelmemet – Magyarország miniszterelnöke is uborkát posztolt a Facebook-oldalára. Pontosabban egy apart kis videót arról, hogy felsorakozik neki az összes hozzávaló a nagy uborkásüveg mellett, uborka, kenyér, só, fokhagyma, feketebors, kapor, csombor, beugrálnak az üvegbe és megkovászolják magukat az ő kedvéért.

Mindennek az a címe, hogy „Helló, ubik!”

Hát helló, régebben ezt röfikkel csinálta, csak azoknak most nincs szezonjuk. Nem tudom, ki készítette az animációt, de azt tudom, hogyan: úgynevezett pixillációs technikával rakták össze, ami bizony elég fárasztó babramunka: képkockánként veszik fel, a látható tárgyak mindig csak kicsit mozdulnak el a két szomszédos kocka között, így a végén úgy néz ki az összhatás, mintha maguktól sétáltak volna be az üvegbe. Igaz, hogy nincs túlanimálva a kis jelenet, de azért valakinek rámehetett a napja, reméljük, megfizették tisztességgel.

Persze a siker garantált, hiszen kovászos uborkát mindenki látott már, nem véletlen, hogy nem a hadronütköztetést tűzték műsorra, ezt felismerik, amazt meg még senki sem látta. Meg merném kockáztatni, hogy az uborkát köszöngetők – majd’ ezren vannak ám a videó alatt – nem ismernének fel egy hadront, ha szembejönne a Fiumei úton.

Meg merem kockáztatni, hogy én sem.

De úgy köszöngeti a publikum, mintha legalábbis kóstolót kaptak volna belőle:

Örülök, Miniszterelnök Úr, hogy az áldozatos munkája mellett egy kicsit kikapcsolódik. Külön öröm látni, hogy még ehhez is ilyen kiválóan ért.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”

Kedves Orbán Viktor miniszterelnök úr köszönjük alázatos munkáját, szèp hètvègèt meg jó pihenèst kivánok”

Miniszterelnök Úr!
Régi szerzetes recept szerint két szem hámozott, felkarikázott burgonyával egészségesebben, gyorsabban kovászolódik és roppanósabb, eltarthatóbb marad az ubi!”

Miniszterelnök Úr! Nagyon ügyes vagy üveges uborkát csinálni! Jó 7végét és jó pihenést családodnak kívánunk!”

Hát, uborkának nem tudom, milyen lett, propagandának első osztályú, megérdemli az ötletadó a honoráriumot. Az tény, hogy mintha lenne most más bajunk is, és volt arra példa, amikor egy ilyen ötlet nagyon visszafelé sült el...

Szóval az úgy történt, hogy valamikor az 1960-as években nem állt a legjobban az Egyesült Királyság anyagilag, többek között ezért is adta fel számos gyarmatát, és a kormányfő úgy döntött: választási kampányában a takarékosságra hívja fel a figyelmet. A brit okos, belátó nép, bizonyára tetszeni fog nekik. Meg is jelent róla egy fénykép minden létező felületen, sőt, még a Timesban is, melyen ő maga stoppol egy lyukas zoknit, egy kiégett villanykörtén. Aki ettől nem mondja azt, hogy ez egy érett gondolkodású, szerény kormányfő, az hazudik, csal, festi magát és nem is kell a voksa.

A miniszterelnök pártja elvesztette a választásokat.

Miért?

A Timesnak írt olvasói levelekből derült ki. A választók egyenesen kikérték maguknak, hogy a miniszterelnök az ő pénzükön zoknikat stoppolgat, amikor neki az államvezetés lenne a munkája, azért fizetik. Szóval abban igaza volt a kormányfőnek, hogy a brit okos nép, csak annál is okosabbak voltak, mint ahogy ő azt gondolta.

Úgyhogy belé lehet bukni zoknistoppolásba is, uborkakovászolásba is, ha úgy fordul a kocka.

Ennél furábban már csak akkor hajhászhatta volna a népszerűséget Orbán Viktor, ha tengeri uborkát kovászol, azzal együtt, hogy az állat, ráadásul Qilianyu szigetén, a parton, a kifutópálya tövében. De még eljöhet annak is a napja.

Hát ilyen ez az uborkaszezon.

Hír?

Hír, az nincs.

Uborka van.

 

Szele Tamás