Forgókínpad

Online kristálygömb

2020. július 01. - Szele Tamás

Tegnap különleges világnap lehetett, mert annyi marhaság történt, hogy nem győz válogatni közöttük az ember. Ilyen esetben érdemes azt nézni, mivel foglalkoztak már más kollégák, lapok, és ha akad olyasmi, ami ebben a hülyeségzivatarban elkerülte a figyelmüket, azt kell elővenni: jelentem, akad. De nem is akármilyen őrület.

kristalygomb.jpg

A Facebook gépesíti a jóslást.

Mármost eseményeket vagy azok kimenetelét megjósolni veszélyes foglalkozás volt mindig is, mondhatni kissé bizonytalan, és nagyfokú mobilitást, gyors lábat igényel, abban az esetben főleg, ha nem válik be az előrejelzés. Nem is véletlen, hogy profi jósok nagy fontosságú eseményekkel, ügyekkel nem szívesen foglalkoznak, mert azokból lehet a baj. A másik gond az, hogy valószínű, előre látható dolgokat megjósolni nem nagy művészet, ha lemegyek a hetes busz megállójába és megjósolom, hogy pár percen belül társasgépkocsi érkezik, az lássunk csodát, beválik (ha csak nem szól közbe egy földrengés vagy nem áll le Budapest tömegközlekedése). Ha Indonéziában kitör a Merapi vulkán, és pont tavasszal teszi (idén kétszer tört ki, egyszer tavasszal, egyszer pár napja), akkor nagy valószínűséggel lőttek a kínai rizstermésnek idén. Ennek következtében meginoghat valamennyire az amúgy is egyre inkább gyengélkedő kínai gazdaság és a kormányzatba vetett bizalom is gyengülhet a Középső Birodalomban, tehát elképzelhető (vagyis nem biztos) hogy politikai válság lesz Pekingben késő ősszel vagy a tél elején, mikor megérkezik újból Kína régi ismerőse, aki az utóbbi időben elmaradt az országtól, nem látogatta: a hívatlan vendég, az éhínség.

Vagy így lesz, vagy sem. De esély van rá.

Valószínűtlen dolgokat pontosan megjósolni, na, az a művészet, és a techóriás épp ezzel kísérletezik. Csak épp a maga módján, és ez nagyon ostoba, sőt, nézetem szerint káros is.

Ugyanis nem nagykapacitású mesterséges intelligenciát alkalmaznak, big data-elemzésekkel, habár ez volna a logikus, a tudományos és gazdasági életben ilyen eszközöket használnak a szimulációkhoz. Igen ám, csak ott van a valószínűtlenségi faktor, amit már említettem. Ha egy ilyen rendszernek tavaly ilyenkor felteszem a kérdést, miszerint „Bejut-e a Felcsút az Európa-liga selejtezőjébe?”, akkor tekintetbe veszi Felcsút népességét, a csapat korábbi eredményeit, a magyar futball általános helyzetét, egyáltalán, mindent, majd kiröhög és azt mondja, hogy elképzelhetetlen. Aztán mégis bejutott. Vagy ha most megkérdezném tőle, mi lesz az Index sorsa, piaci elemzések után valami olyasmire jutna, hogy a nyereséges szerkesztőség megmarad, azonban a rajta parazitaként csüngő, vérét szívó gazdasági-hirdetési cég elbukik és helyettük másra bízzák ezeket az ügyeket – igen, minden normális országban így is történne, csak sajnos ez Hunnia, itt ennek van a legkevesebb esélye. De majd meglátjuk, a múltnak kútja mélységben messze elmarad a jövőétől.

Akkor viszont hogy állapítja meg a jövőt a Facebook új, Forecast nevű alkalmazása?

Megszavaztatja.

Itt megy kínjában fejjel a falnak minden értelmes ember, ezen a ponton.

Ugyanis vannak dolgok, amik függenek a véleményünktől és vannak, amik egyáltalán nem. De előbb lássuk, hogy akar működni ez az alkalmazás, ami egyelőre csak kísérleti üzemben működik, csak az Egyesült Államok, valamint Kanada területén? (És csak iOS alatt)

Jön az ügyfél, felteszi a kérdést, ez eddig egészen olyan, mint minden más jósdában, de a kérdésnek vagy olyannak kell lennie, hogy igennel-nemmel lehessen rá válaszolni, vagy a feldolgozás során olyanná alakítják: tehát ha például azt kérdi, hogy „mikor kezdik meg a lakosság oltását a koronavírus elleni vakcinával”, akkor ezt a rendszer (és az operátor főleg) úgy fogalmazza meg, hogy „Megkezdik-e a lakosság oltását szeptemberben? (Októberben, novemberben és így tovább.) Ha viszont azt kérdezi, hogy „Fog esni holnap délután ötkor Chicagóban?” az maradhat így, ahogy van. Erre létezik egyértelmű válasz, mert vagy fog esni, vagy sem.

Ezek után a kérdést a rendszer meogsztja a nagyközönséggel, akik ízlésük és nézeteik szerint mondanak majd igent vagy nemet. És amire többen szavaznak, az lesz a válasz. Annyit még hozzá kell tennünk, hogy a Facebook is figyelmezteti a felhasználókat, miszerint ez egy szavazás, nem egy jóslat – de aztán, jó szokása szerint hagyja, hogy gondoljon mindenki, amit akar és cselekedjen saját belátása szerint. Pillanatnyilag, járványügyben – ezt sokkal komolyabban veszik, mint akár az amerikai elnökválasztást! – azt a módszert követik, hogy az egészségügyi, kutatási és tudományos közösség tagjait kérik fel: készítsenek előrejelzéseket a világjárványról és annak világhatásáról, és ezek alapján teszik majd fel a kérdéseket, tehát ebben az ügyben nem kérdezhet Zuzmó Géza a Külső-Lótüdő utca 64/B-ből, magasföldszint.

De szavazni szavazhat.

Azonban: ez akkor sem több, mint egy közvélemény-kutatás. Sőt, valamivel kevesebb is, mert nem veszi tekintetbe a válaszadók társadalmi, anyagi, politikai helyzetét, életkorát, egészségi állapotát (illetve, lehet, sőt, biztos, hogy tekintetbe veszi, de azt a Facebook mágusainak legbelsőbb körén vagy inkább kockáján kívül senki se látja). Itt alapvetően annyi fog látszani a felhasználó számára, hogy ötmillió társa szerint lesz eső holnap délután ötkor Chicagóban, hétmillió szerint nem.

Aztán persze vagy esik majd, vagy nem.

Ha azonban olyan kérdést teszünk fel, ami függhet a véleményektől, például „jövőre is Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke?” akkor megint becsapós eredmény születik, mert ez ugyan szavazatfüggő, de a szavazók területi eloszlását csak Menlo Parkban, a közösségi oldal központjában látják, mi annyit látunk, hogy mondjuk tizenkétmillióval többen mondanak erre nemet, mint ahányan igent. Azért nagy összegben így sem mernék fogadni erre, akármi is lesz a voksolás eredménye, mert mi van, ha a nemmel szavazók közül harmincmillióan uniós állampolgárok, akik nem szavazhatnak ezen a választáson? Szóval, még eldönthető kérdésekben sem árt az óvatosság.

Mire fog ez vezetni?

Két következménye lesz.

Az értelmesebb felhasználók meg fogják tanulni a különbséget a véleményük és a rideg valóság között, amit most majdnem mindenki elfeledni látszik a közösségi oldalakon, és rá fognak jönni: a világ egy igen bonyolult hely, ahol nem is biztos, hogy minden kérdést abban a formában kell feltenni, ahogy az az eszünkbe jut, mert hülye kérdésre törvényszerűen hülye válasz érkezik. Egyesekre meg egyáltalán nincs is válasz, tehát lassan világossá válik, hogy az élet nem a Jó és Rossz örök küzdelméről szól, amiben mindig mi vagyunk a fehér kalapos Jók a cowboyfilmekből, hanem ennél milliószor bonyolultabb. Ez viszont érettebb felhasználói, állampolgári és emberi magatartás kialakulásához vezethet.

Ez lesz a jó hatás, az értelmes ügyfelek körében.

És mi lesz a káros következmény?

Az, hogy írják, jelezzék akármilyen nagy és akármilyen rikító színű betűkkel, hogy ez nem jóslat, a vágyvezérelt ostoba többség az alkalmazás bevezetésétől kezdve halálosan biztos lesz abban, miszerint ő megmondhatja, mi történjen a jövőben. Igen, van, amit részben megmondhat, ami szavazás kérdése, például azt, hogy melyik párt irányítsa Magyarországot 2022-től. Azt sem egyedül ő mondja meg, de számít a szava neki is. És van, amit nem mondhat meg, például az időjárást vagy a gerelyvetés világrekordját.

Sőt, ha a Málcsika a másodikról elkéri a mákdarálót, de nem adja vissza, akkor hiába írja ki a Forecastra a kérdést: „Kitöri a rossznyavalya Málcsikát a másodikról a neve napján?” és hiába szavazza meg több millió ember, hogy a rossznyavalya lesz szíves Amália napján még a kora reggeli órákban intézkedni, ettől még nem történik semmi. Legfeljebb a szíves rosszakaró Amália napjáig feltétlenül hinni fog a Forecast „jóslataiban” – hiszen „érdeke” – utána meg azt fogja mondani, hogy „csaló vircsaft az egész Facebook, sehol nem volt a rossznyavalya”. Holott ő a hibás, ő tett fel rossz kérdést.

Ez ugyanis nem jövendőmondó szolgáltatás, és nem is jóslat.

Tetszik tudni, mi ez?

Mivel a közösségi oldal birtokában vannak a felhasználóknak még azok az adatai is, amelyekről ő maga sem tud, amikről meg tud, azok pláne, ez az emberi történelem legkiterjedtebb, folyamatosan tartó és bármely tárgykörre kiterjeszthető piackutató felmérése.

Tessenek belegondolni: mivel a valóban értékes információt, tehát a válaszadók eloszlását mindenféle szempontból kizárólag a Facebook látja, a születő nyilvános eredmények a gyakorlatban értelmetlenek lesznek, én is szavazhatok arra ezen az eszközön, hogy ki ne legyen amerikai elnök vagy ki nyerje a váltófutást az olimpián, csak a gyakorlatban nincs befolyásom ezekre a dolgokra. Ellenben a közösségi oldal központja kiszűrheti az amerikai szavazatokat és azonnal naprakész eredménye lesz a jelöltek népszerűségéről. A sportszergyár ugyan nem dönti el, ki győzzön, de azt eldöntheti, kinek a képe kerüljön a pólókra és mennyiért adják azt a pólót. Sőt, azt is akár, hogy egyik országban, ahol Fast Freddy a népszerűbb, az ő képével nyomják a sportszereket, a másik országban, ahol a vetélytársa, Quick Quentin a kedvenc, az övével.

Jóslat? Ugyan már. Nem az.

De nem is játék.

Üzlet ez, és politika.

Aki pedig a jövőre kíváncsi, maradjon a kristálygömbnél, pont annyira alkalmas az előrejelzésre, mint eddig, vagyis semennyire.

Esetleg lehet még kísérletezni kávézaccal is.

 

Szele Tamás