Forgókínpad

Járvány és politika

2020. július 14. - Szele Tamás

Divatos ostobaság összekeverni a járványügyet a politikával, holott az egyiknek kevés köze van a másikhoz, hiszen a koronavírus nem politizál. A járványról szóló híreknek viszont már lehet politikai jelentőségük, épp ezért érdemes őket némi fenntartással kezelni – nem árt ellenőrizni az információkat, mert sok bolhából válik elefánt a sajtóban és elefántból is lett már bolha nem egyszer.

kazakhstan-coronavirus-1200.jpg

Ázsiából most két, járványüggyel kapcsolatos hír borzolja az idegeket, az első, ami bubópestises megbetegedésekről szól Mongóliában, talán kevésbé jelentős, ugyanis ott mindig is volt pestis, kiirthatatlanul, hiszen onnan ered ez a betegség: az a szerencse, hogy mára visszaszorították. Évente néhány eset azért csak előfordul, erről viszont a mormota tehet.

Bizony, a mormota, amit ott tarbagánnak neveznek, az a kis rágcsáló. Ugyanis a mongolok egyik nemzeti étele a mormotapörkölt, és ezek a kis állatkák – illetve a bolháik – mind egy szálig pestissel fertőzöttek, legalábbis azon a területen (máshol persze nem, de ott nem árt vigyázni velük). Most is az történt, hogy a belső-mongolóiai Pajannur városában a helyi hatóságok teljes készültséget rendeltek el, miután egy pásztor és egy 15 éves gyerek is megbetegedett bubópestisben. Ez még nem lenne annyira veszélyes, csakhogy az esetre pár nappal azután került sor, hogy a határ túloldalán, Mongóliában egy házaspár kapta el a fertőzést, miután mormotahúst ettek. Szóval, ez már lehet emberről emberre terjedő fertőzés is, a Pajannurhoz tartozó közigazgatási területen a négyes skálán hármas fokozatú riasztást adtak ki, amely az év végéig érvényben marad. A helyzet azért problémás, mert a pestis kórokozója kicsit sem érdeklődik a politikai viszonyok iránt, és a manapság Mongóliának hívott Külső-Mongóliában épp úgy terjedhet, mint a Kínához tartozó Belső-Mongóliában. Viszont a kínai hatóságok érthető módon most különösen érzékenyen reagálnak minden járványokkal kapcsolatos hírre, jelenségre, és minden erejükkel próbálják elhárítani Kínáról a felelősséget a megbetegedések miatt. Emlékezhetünk: a vuhani ragályról is megpróbálták elterjeszteni, hogy Észak-Amerikából került hozzájuk egy sportverseny útján, pedig hát tudományosan bebizonyosodott, hogy nem így történt – csak hát más a tudomány és más a politika.

Tehát pestis van ugyan Mongóliának mindkét részén, de nem kell pánikba esni: csak annyi eset fordul elő, amennyi mindig is volt arrafelé, és ezt a betegséget ma már radikális antibiotikum-kúrával kiválóan lehet kezelni, megfelelő orvosi ellátás esetén a halálozási arányszáma öt százalék alatt van. Azért egyelőre nem érdemes Mongóliában nyaralni, és ha véletlenül mégis arra tévednénk, soha ne feledjük, amit minden mongolistának elsőként megtanítanak: mormotát nem eszünk.

Sokkal vészjóslóbb hír a mongóliai elszórt pestises eseteknél a kazah megbetegedéseké. Ugyanis Kazahsztánban eddig ismeretlen, tüdőgyulladást okozó betegség jelent meg. A kazahsztáni egészségügyi minisztérium vizsgálódik, de eddig nem tudták meghatározni a kór eredetét és jellemzőit.

Az ismeretlen eredetű, tüdőgyulladással kapcsolatos megbetegedések száma június közepén nőtt meg, egyes városokban több száz esetet regisztráltak. Atyrau, Aktobe és Simkent környékén az utóbbi napokban 500 új esetet azonosítottak, közülük 30-an kritikus állapotban vannak. Naponta átlagban 200 embert kezelnek kórházban az új betegség miatt. A kór 1772 ember életét követelte idén, csak júniusban 628-an haltak meg. A tárca közlése szerint, a betegség jóval halálosabb a koronavírusnál, de azt tagadták, hogy egy új járványról lenne szó.

A kazah egészségügyi szervek eltökélten kitartanak amellett, hogy ez nem járvány, főleg nem új és a megbetegedések nem állnak egymással összefüggésben, ugyanakkor Aizhan Esmagambetova országos tisztifőorvos azt nyilatkozta az Informburo című híroldalnak, hogy idén már ötven százalékkal többen haltak meg az ország területén tüdőgyulladás következtében, mint tavaly egész évben. Ettől függetlenül ez nem járvány, csak valahogy nagyon sok a tüdőgyulladás...

Miért ez a görcsös tagadás? Nos: ez már diplomáciai ügy. A jelenségre ugyanis a kínai követség hívta fel a figyelmet egy közleményben, mivel az elhunytak között volt több kínai állampolgár is: egyúttal a kínai külügyminisztérium szóvivője, Zhao Lijian sietett bejelenteni: a Kínai Népköztársaság közösen kíván megküzdeni Kazahsztánnal vállvetve az ismeretlen járvánnyal és nem haboznak minden tőlük telhető segítséget megadni a velük szomszédos országnak.

Talán ezt nem kellett volna mondani.

Kazahsztán ugyanis meglehetősen félti a függetlenségét, a kínai befolyás már így is nagyon erős az országban, ha ez tovább erősödik, félő, hogy az önálló államiságuk pusztán jelképessé válik, és kínai tartománnyá válnak egy idő után – tehát köszönik szépen, de nem kérnek a segítségből, legalábbis most még nem, a járványt magát is inkább letagadják, pedig a helyzet valóban súlyos. A mostani, befolyásolt adatok nehezen értelmezhetőek, de azt lehet tudni, hogy Kazahsztánban legalább ötvenezer ember fertőződött meg csak koronavírustól, az új betegséggel kapcsolatban pedig leginkább kínai információink vannak, amik szintén lehetnek túlbecsültek is, alábecsültek is. Illetve egy kazah adatunk mégis van, a Tengrinews nevű híroldal úgy értesült, hogy 28 000 olyan beteg van kórházban, akiknek tüdőgyulladásuk van, de negatív lett a koronavírus-tesztjük.

Szóval, a helyzet komoly, komolyabb, mint amilyennek tűnik, ugyanakkor az egészségügyi minisztérium most is „félreértésekről” és „inkorrekt kínai információkról” beszél. Végső soron Kínának valóban érdeke lenne a befolyásának növelése akár ilyen úton-módon is, és ismerve a kínai sajtó központi irányítottságát, nem kizárt, hogy ennek érdekében erősen eltúloznak egyes számokat – de ettől még a tüdőgyulladás-járvány reális, csak a mértékét illetően nem tudunk semmi biztosat.

Ilyen az, amikor a politika beteszi a lábát az egészségügybe.

Az valóban nagyon komoly problémát jelentene, ha a koronavírustól független, vele párhuzamos új világjárvány törne ki, hiszen a mostani pandémiával is nehezen birkózik a világ, bár képesek vagyunk kezelni – de egyszerre két ragályt már sokkal nagyobb feladat volna felszámolni, főleg, hogy a másodikról még annyit sem tudunk, mint az elsőről.

Egyelőre annyi biztos, hogy nem érdemes Közép-Ázsiában utazgatni, mert a járványügyi helyzet elég rossz – csak azt nem tudjuk, igazából mennyire az.

Csak az az átkozott politika ne volna...

Szele Tamás