Forgókínpad

Orbán tanár úr

2020. július 24. - Szele Tamás

Akkor tanuljunk, okuljunk, mert amint látom, ostobák vagyunk és faragatlanok, ránk fér az edukáció. Még az a szerencse, hogy péntek reggelenként a közrádióból pallérozódhatunk, teljesen ingyen, és erről maga a kormányfő gondoskodik személyesen. Én jobban szeretném az Iskolatévét, de ha ez van nekünk, akkor ez van.

orban_nyakkendo.jpg

Tekintsük tehát a miniszterelnök ma reggeli megszólalását, melynek műfaját még mindig nem tudom pontosan meghatározni, lehetne mondjuk „társas monológ” vagy „félmonológ”, mert az a lényege, hogy ül a közrádió mikrofonja előtt, mondja a magáét, mesél a látomásairól és a vele szemben ülő műsorvezető időnként alákérdez (nem vállalnám a munkakörét, ugyanis ehhez legalábbis telepatikus képességek kellhetnek, hiszen ki kell találja előre, miről is szeretne beszélni a Kedves Beteg, ha rosszul kérdez alá, neki annyi). Szóval, miket is beszélt a páciens, azon kívül, hogy veregette a saját vállát, mert szerzett három milliárd eurót?

Az EU-csúcs eredményét úgy lehet értékelni, hogy a magyar és a lengyel erők Brüsszelnél megállították a liberális brigádok nemzetközi támadását.”

Ügyeljünk a szórendre, kérem. Ugyanis ha kicsit összekavarta volna ezt a mondatot, és azt mondja, hogy a magyar és lengyel erők megállították a nemzetközi brigádok liberális támadását, akkor az már a spanyol polgárháború lenne, és a nemzetközi brigádok ellen beszállt volna a Condor légió is, de erről szó sincs. Sikerült nem elhibázni a mondatot, hála a súgógépnek, ami azért később kicsit meghibásodhatott, mert érdekes dolgokkal folytatta a kormányfő:

Ez a vita nem dőlt el, és fel kell készülni, hogy még egy évtizeden keresztül vívni kell ezeket a csatákat.”

Utána eldől és veszít az illiberalizmus? Minielnök úr, öntől több optimizmust vártam, de az mindenképp jó hír, hogy már csak tíz évet kell kibírnunk.

Keveset aludt azokban a napokban, posztolt is róla („92 óra munka, 12 óra pihenés, 0 óra szórakozás”), de azt mondta, volt katona, meg a fél életét edzőtáborokban és öltözőkben töltötte, hozzá van szokva. „De ezeket a libernyákokat, akikkel vitatkoznom kellett, elviszem a hátamon” – tette hozzá.” (HVG) 

Akkor számoljunk. Orbán Viktor 57 éves, ennek a fele huszonnyolc és fél. Politikai pályafutását a gimnáziumban kezdte, mint alapszervezeti KISZ-titkár, ami, lévén, hogy 1981-ben érettségizett, arra utal, hogy legkésőbb 1980-ban választhatták meg erre a pozícióba. Magyarul: negyven éve politizál, és ez egész embert kívánó feladat. Miként a sport is: de sehogy nem jön ki a fél élet, hiszen maximum tizenhét évet tölthetett ezek szerint edzőtáborokban és öltözőkben, még akkor is, ha újszülöttként kezdte a labdarúgást. Akkor tekintsük sporteredményeit, ha már ennyit edzőtáborozott!

11 évesen lett a Felcsúti Egyetértés MGTSZ SE labdarúgója. Gimnáziumi évei alatt a Székesfehérvári MÁV Előre játékosa volt. 1981-ben tagja volt az U18-as bajnokságban bronzérmet szerzett csapatnak. Sorkatonai szolgálata után, 1982 és 1986 között a Medosz-Erdért SE, 1986 és 1988 között a BEAC csapataiban szerepelt. 1999-ben lett az FC Felcsút igazolt játékosa, csatár poszton szerepelt. A 2005–2006-os szezonban lépett pályára utoljára. Játéklehetőséget kapott NB II-es labdarúgó-mérkőzéseken is.

Nem akarom azt mondani, hogy ilyen eredményekkel kidobott pénz volt az a sok edzőtábor, de mégis azt kell mondanom: alig jutott fel az NB II.-ig, szerintem nem vette elég komolyan a sportot, és ez nagy hiba volt, ha annak idején a labdarúgásra koncentrál, most elismert edző lehetne egy kisebb, ám nagyon eredménytelen csapatnál ahelyett, hogy miniszterelnökként kísérletezik velünk. Mindenki jobban járt volna.

Bár végül is mostani tevékenysége nem sokban különbözik ettől.

És nézzük csak. „Ezeket a libernyákokat, akikkel vitatkoznom kellett, elviszem a hátamon” – mondja ő, aki a Libernyák Internacionálé alelnöke volt 1992 és 2000 között: érdekesen áll pont neki ez a kifejezés, körülbelül annyira jól, mint a nyakába vetett, megkötetlen nyakkendő a tárgyalásra igyekezvén. Azért aki főlibernyák volt, méghozzá világszinten, elgondolkodhatna azon, miket beszél.

Bár ő már rég túljutott a gondolkodás luxusán. Neki már nem kell ezzel foglalkoznia, maga mögött hagyta a tényeket, aznap, amikor háromszor is átlépte a fénysebességet, egyszer oda, kétszer vissza. Most például szabatosan meghatározta a brüsszeli vita lényegét:

Különleges feladat volt. A pápaválasztás is így szokott történni.”

És a végén felszállt a fehér füst, vagy mi. Csak arra tessék ügyelni, hogy először is, mindenképpen vizsgálják meg a pápák heréjét, mint hajdan (ez Johanna papissa legendája miatt volt így egy időben), másrészt, ha jönnek a kőművesek, akkor baj lesz. Nem, nem a szabadkőművesek, akiktől úgy méltóztatik rettegni, hanem a mesteremberek.

Ugyanis történt még IV. Kelemen pápa halála után, miszerint a bíborosok annyira széthúztak különböző politikai érdekek mentén, hogy nem tudtak megegyezni a következő pápa személyéről. A Viterbóban összegyűlt konklávét a türelmetlen hívek befalazták egy palotába, de ők ennek ellenére sem találtak megoldást. A városiak ezek után lebontották a palota tetőszerkezetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak, akik ezek után viszonylag gyorsan megválasztották X. Gergelyt, mert ez már kissé kényelmetlen volt nekik. Van az úgy, ha az ember éhes és a nyakába esik az eső is. Szóval, csak óvatosan tessék pápát választani, és ha lehet gyorsan, mert jönnek a munkások a vakolókanállal – azt nem várnám el, hogy csak az beszéljen pápaválasztásról, aki ismeri is annak menetét és történetét, az túl nagy kérés volna.

A koronavírus egy kellemetlen betegség, van, akiket súlyosan meggyötör, de bele is lehet halni.”

Ne mondja, uram, még elhiszem... épp ma reggel kellett leadnom a PCR-tesztemet, annak a vétele sem épp kellemes, egyszer tessék kipróbálni. Abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy a koronavírus és minden, ami vele kapcsolatos, ideértve magát a betegséget is, nagyságrendekkel kellemetlenebb, mint egy jó féldeci kisüsti után bevágni egy nagy adag pacalpörköltet főtt krumplival. Ez utóbbiba is bele lehet halni egyébként, csak lassabban. És talán kellemesebben is.

Senkit nem beszélek a külföldi utazásról, látni kell a tengert, én is ehhez a táborhoz tartozok, de több Balaton, kevesebb Adria.”

Én mondom, ennek az embernek a helyében nyitnék egy különleges tudakozót. Persze, fizetőset. Hiszen amihez ő nem ért, az nincs is, most például kiváló turisztikai tanácsokat ad nekünk teljesen ingyen. Kérhetne értük pénzt is, de nem teszi, mert jó lélek. És egyébként is, ő a pénzt sosem kéri, ő csak elveszi azt. Próbálnánk nem betartani a tanácsait – mondhatni rá vagyunk kényszerülve, hogy azok szerint éljünk, így viszont nem kunszt azzal büszkélkedni, milyen sokan hallgatnak rá.

A (nemzeti) konzultációra azért van szükség, mert fenyeget a második hullám, máshová már megérkezett, és egyetértési pontokat akarunk keresni az emberekkel. Így oldottuk meg a gazdasági válságot, a migrációs válságot is, most pedig a koronavírus okozta válságot oldjuk meg így.”

Hát, ha szerinte ezek a válságok megoldódtak, ráadásul ő oldotta meg őket... mondjuk a migrációs válságot nem csak megoldani próbálta a magyar kormány, de a menekülők Baross térre koncentrálásával, a vaktérképek, csalóka vonatjegyek osztogatásával előidézni is, kizárólag a civil szervezetek önkéntes és áldozatos munkájának volt köszönhető, hogy nem eszkalálódott a helyzet. Pedig akkor épp igazán jól jöttek volna a kormánynak némi zavargások, de nem törtek ki, akárhogyan is erőltették. Ami a gazdasági válságot, válságokat illeti, ha valami, hát azok egyáltalán nem oldódtak meg, a javuk még hátra is van.

Egy a lényeg, bölcs ember ez a mi kormányfőnk de főleg jólelkű.

Ezt a sok okosságot mind ingyen tanítja nekünk péntek reggelenként.

Csak felelni vagy dolgozatot írni ne kelljen belőlük, mert egy ország bukna meg a vizsgán.

Bár szerintem ő maga sem tudná súgógép nélkül még egyszer elmondani ugyanezt.

Sebaj, gyerekek, jövő pénteken újra tanulhatunk tőle.

És aki nem akar tanulni, azt majd megfegyelmezik az iskolaőrök.

 

Szele Tamás