Ezt a címet egészen egyszerűen nem lehetett kihagyni, jóllehet nem tőlem származik, hanem Andrej Percevtől, a legkiválóbb orosz újságírók egyikétől, akinek heti hírösszefoglalói nélkül a világ jóval kevesebbet tudna arról, mi is folyik az Orosz Birodalomban. Hát igen, a kazanyi BRICS-csúcs valóban fiaskó volt: tulajdonképpen semmiben sem sikerült megegyezniük a rajta résztvevő politikusoknak: végül is ez tényleg a Magányos Szívek Klubja lett. De lássuk, mit tart fontosnak Percev!
(Képünk illusztráció)
Vlagyimir Putyin az idei kazanyi BRICS-csúcstalálkozót saját egyszemélyes showműsorává változtatta. Egyrészt nem sikerült elérnie még a legnehezebben elérhető megállapodásokat sem az egységes fizetési rendszer létrehozásáról, nem is beszélve a közös valuta bevezetéséről. Másrészt az orosz vezető meg tudta mutatni, hogy nem vált teljesen páriává és számkivetetté a világ színpadán Oroszország ukrajnai inváziója után. Kína, India, Dél-Afrika és más nagy országok vezetői kezet fogtak vele. Nem tétováznak és nem szégyellik, hogy Oroszországba jöjjenek. A BRICS hatása a nemzetközi közvéleményre bejött. Putyin minden lehetséges módon igyekszik hangsúlyozni különleges kapcsolatát a világ vezetőivel – például az indiai miniszterelnökkel, Narendra Modival folytatott beszélgetése során azt mondta, hogy mindketten tolmács nélkül is megértik egymást (esetleg németül vagy angolul, Putyin mindkét nyelvet jól beszéli, és Modi is kiválóan ért angolul). Ez a sok háttérbeszélgetés összezavarja Putyin tárgyalópartnereit, de Oroszország hazai közönségének egy része számára talán működik, mivel úgy tűnik, hogy üzenetet közvetít: „Vezetőnk mindenkivel jóban van, barátja és testvére a világ többi vezetőjének”.
Más világvezetők indítékai azonban elsősorban pragmatikusak: csökkentett áron akarnak szénhidrogéneket vásárolni, vagy a szankciók megkerülésével pénzt keresni. Ebben az értelemben a BRICS mint gazdasági unió életképes opció számukra. A szervezetet egykor a feltörekvő gazdaságok együttműködésére hozták létre, és ennek volt gyakorlati értelme az alapítók (köztük Putyin) számára. Mostanra az orosz elnök egyértelműen elkezdett eltávolodni ettől a pragmatizmustól: a BRICS-et egy Nyugat-ellenes klubbá próbálja alakítani, és magát annak vezetőjeként próbálja feltüntetni. Ezért az olyan országokat, amelyek gazdasága sem nem fejlett, sem nem feltörekvő, arra ösztönzi, hogy csatlakozzanak a szervezethez. A BRICS fő erői (pl. India és Dél-Afrika) elégedetlenek ezzel a politikával, különösen, hogy Oroszország a velük rivalizáló államok számára is meghívásokat küld. Ezek az államok sem akarnak közvetlen (gazdasági és ideológiai) konfrontációba kerülni a Nyugattal, mivel ez aláássa a pragmatikus érdekeket. Putyin azt kockáztatja, hogy túlzásba viszi a dolgot, és a BRICS-csoportot rituális találkozók helyszínévé változtatja, ahol az érdekelt tagok kedvezményeket kaphatnak az olaj- és gázárakból. Ebben az esetben a valódi döntéseket egy másik klubban hozzák majd meg, amelynek Vlagyimir Vlagyimirovics nem tagja.
A Sojgu-klán megpróbáltatásai és viszontagságai
Tuva parlamenti képviselői ismét figyelmen kívül hagyták a szenátor kinevezésének feladatát, ami a régió huraljának (Tuva parlamentjének) feladata. A poszt fő várományosa Ruszlan Csalikov, a volt védelmi miniszterhelyettes és Szergej Sojgu biztonsági tanácsi titkár közeli munkatársa. Csalikov korábban együtt dolgozott Sojguval a rendkívüli helyzetek minisztériumában. A szenátori poszt büntetőjogi mentességgel jár, ami a Biztonsági Tanács titkári klánjának prominens képviselői számára fontos a Timur Ivanov, Pavel Popov volt védelmi miniszterhelyettesek és más volt védelmi tisztviselők ellen indított büntetőügyek szempontjából. Sojgu elérte, hogy közeli munkatársa felkerüljön az „Egységes Oroszország” párt listájára a parlamenti választásokon szülőföldjén, Tuva régióban. Mi több, a volt tisztségviselőnek a kormánypárt előválasztásainak megkerülésével sikerült bebiztosítania a helyét. Eredetileg arra számítottak, hogy Csalikov szenátor lesz, és ezt a jelölést a legmagasabb szinten is jóváhagyták számára. Az „Egységes Oroszország” párt alapszabálya lehetővé teszi a jelöltek számára az előválasztások megkerülését, de az ilyen eset vészhelyzetnek minősül, és a párt legfelsőbb vezetésének jóváhagyását igényli. A köztársasági hatóságok eleget tettek ennek a döntésnek, bár Tuva vezetője, Vlagyiszlav Khovalig nem ápol jó kapcsolatokat Sojguval.
Miután azonban megválasztották regionális képviselőnek (ez szükséges ahhoz, hogy a Föderációs Tanácsba delegálhassák), Csalikov problémákba ütközött. Sem a Hural első, sem a második ülésszakán nem nevezték ki szenátornak. Ezután Sojgu Tuvába érkezett a köztársaság Szovjetunióhoz való csatlakozásának 80. évfordulója alkalmából, minden rendezvényen Ruszlan Csalikovval együtt jelent meg, és úgy tűnt, végül megoldotta a problémákat. A volt miniszterhelyettes kinevezésére október 23-án került volna sor, de Csalikov nem vett részt a Hural ülésén, és a szenátori delegáció kérdését sem tárgyalták meg az ülésen. A képviselőknek október 25-ig kellett dönteniük a Föderációs Tanács tagjáról: az első ülés után 30 nappal (szeptember 26-án tartották) dönteniük kell a jelöltről, és már most látszik, hogy nem fogják tudni tartani a törvényes határidőt. A regionális parlamentek esetében nincsenek szankciók, de valószínű, hogy új jelöltet kell majd találniuk. Csalikovnak még nem sikerült leküzdenie azt az akadályt, amelyet egyértelműen a biztonsági szolgálatok szövetségi vezetése és a Sojgu-klán ellenfelei (ezek Viktor Zolotov Roszgvargyija-vezető és Szergej Csemezov Rosztek-vezér csoportjai) gördítettek elé, mert a civil politikai adminisztrátorok hozzájárultak Csalikov jelöléséhez.
A Biztonsági Tanács titkárának ellenségeinek sikerült komoly arculati károkat okozni neki és csoportjának. Még ha Csalikovot végül szenátorrá is nevezik ki, az elit meggyőződött arról, hogy Sojgu már nem rendelkezik korábbi befolyásával Putyinra. Legközelebbi munkatársát megalázták, legalábbis eljárási tekintetben. A volt védelmi miniszter legkomolyabb erőforrása az elnökhöz való közelsége volt - együtt nyaraltak a tajgában és közösen fotózkodtak. Annak idején Sojgu láthatóan szinte minden kérdést meg tudott oldani Oroszország vezetőjével. Most legközelebbi szövetségesének kell elszenvednie a megaláztatást, hogy egy olyan posztra nevezzék ki, amely még csak nem is a legfontosabb a hatalmi vertikumban. Az elitnek gondoskodnia kell arról, hogy a korábbi közelség Sojgu és Putyin között megszűnjön. Ha Csalikov kinevezését végül megakadályozzák, az megmutatja, hogy az eliten belüli konfliktusok során most már a csúcson meghozott döntéseket is újra lehet gondolni.
Az Azarov-ügy
A Szamarai Terület korábbi kormányzója, Dmitrij Azarov is szembekerült a konkurens befolyási csoportok visszásságaival. 2023-ban megkapta a Kreml jóváhagyását az újraválasztásához, de ez nem akadályozta meg ellenfeleit (leginkább Alekszandr Hszinstejnt, az „Egységes Oroszország” párt állami duma-képviselőjét) abban, hogy bűnvádi eljárást szervezzenek Azarov csapata ellen. Hszinshtejn közelsége a Roszgvargyija vezetőjéhez minden lehetőséget megadott neki erre. A támadások azután is folytatódtak, hogy Dmitrij Azarov megnyerte a választásokat. A tisztviselők letartóztatására és a kompromittáló információk kiszivárogtatására még az elnökválasztási kampány idején is sor került, ami az elit számára a „víz békéjének” hagyományos időszaka (Kipling A dzsungel könyvében azt írta, hogy az aszályok idején általában az összes állat összegyűlt az utolsó megmaradt tócsánál, és a dzsungel törvénye állítólag megtiltotta nekik a vadászatot és egymás megtámadását). A szövetségi választások előtt a befolyásos csoportok megpróbálják tompítani a konfliktusokat, vagy legalábbis megakadályozni, hogy azok nyilvánosságra kerüljenek. A Szamarai Területen ez a törvény már nem működik. Röviddel a választások napja után Dmitrij Azarov lemondott, állítólag önként, miután újraválasztását követően csak néhány hónapig volt hivatalban. Kormányzóként szorosan együttműködött a Rosztek vállalattal (a régióban található Oroszország legnagyobb autógyártója, az AvtoVAZ), és a vállalat vezetőjének, Szergej Csemezovnak a tanácsadójává nevezték ki. A ROSTEC révén Azarov egyike lett annak a három szenátornak, akiket a régió új vezetője, Vjacseszlav Fedoriscsev választott ki - a választásokra való regisztráció előtt minden kormányzójelöltnek, a saját régiója végrehajtó hatalmából három potenciális szenátort kell megneveznie. Csalikovhoz hasonlóan a felsőházi mandátum mentességet biztosított számára a büntetőeljárás alól. És ahogyan Sojgu társa esetében, Azarov kinevezését is törölték, és egy másik személy lett szenátor. A biztonsági szolgálatok érdeklődni kezdtek a volt kormányzó iránt, aki mentelmi jog nélkül maradt.
Az Azarov és Csalikov körüli események érzékeltetik, milyen feszült, konfliktusokkal teli légkör uralkodik a hatalmi vertikumban. Az elitcsoportokon belüli konfliktusok nem oldódnak meg: a Kreml vagy nem tudja, vagy nem akarja ezt megtenni. Minden döntést vissza lehet vonni vagy meg lehet akadályozni. Az erős szereplők, megérezve a versenytárs gyengeségét, megpróbálnak a végsőkig elmenni, és megfosztani a versenytársaikat minden erőforrástól, vagy még a szabadságuktól is. A volt szamarai kormányzó legfőbb gyanúsítottja, Alekszandr Hszinstejn képviselő burkoltan és nyilvánosan is arra utal nyilatkozataiban, hogy hamarosan büntetőeljárás indul Azarov ellen. Ha korábban az ilyen viták áldozatai egyes személyek (például Leonyid Markelov, a Mari-El Köztársaság volt vezetője) vagy kevésbé befolyásos szövetségi csoportok tagjai (Vjacseszlav Gajzer, a Komi Köztársaság volt vezetője) voltak, most már a nemrég még nagyhatalmú szövetségi klánok képviselői vagy hozzájuk közel álló személyek kerülnek célkeresztbe. Mindez nyugtalanítja a hatalmi vertikum tagjait: nem igazán könnyű egy olyan rendszerben tevékenykedni, ahol nincsenek egyértelmű garanciák, és a magas pártfogók közbenjárása nem játszik meghatározó szerepet. A vertikum korábban elfogadható körülményeket tudott teremteni tagjai számára, de ma már a hozzájuk tartozás sok esetben több problémát okozhat, mint előnyt.
Egyszóval: egyre nagyobb a káosz Oroszországban. Sőt: Oroszország világpolitikai környezetében is. Tekintetbe véve a gazdaság nagyon rossz állapotát, az egyre nagyobb kitettséget Kínának és a stagnáló háborút, ennek jó vége nem nagyon lehet.
Mindenesetre baljós jeleket lát a béljós.
Szele Tamás
