Nincs reménytelenebb külpolitikai sajtófeladat, mint választások napján, messze urnazárás előtt tudósítani egy voksolásról. Ilyenkor lehet a legnagyobbat tévedni, az exit pollok általában teljesen bizonytalan eredményeket adnak a realitáshoz képest, vagy bejön a papírforma, vagy sem – szóval, a ma zajló romániai választásokról inkább nem jósolnék semmit.

(Képünk illusztráció)

Nem jósolnék, mert nem akarok úgy járni, mint a majdnem teljes magyar sajtó a 2002-es választások idején, amikor késő délután az exit pollok és a részeredmények alapján mindenhol megírták, hogy Fidesz-győzelem várható, aztán mentek haza vagy a kocsmába a kollégák, az ügyeletesek úgy kellett visszarángassák őket a vacsora mellől – ugyanis időközben beérkeztek estére a kis- és nagyvárosi eredmények is, melyek szerint az MSZP lett a befutó.

Valamelyest mégis ismertetném a helyzetet anélkül, hogy bármilyen konzekvenciát levonnék vagy prognózist adnék, a CEPA elemzése alapján.

„Három évtizede szabad választások vannak, és még mindig a kommunista korszakban gyökerező párt irányítja az országot” – jegyezte meg egy interjúban három évtizedes többpártrendszer után Ana Blandiana, az ünnepelt költő, aki annak idején szembeszállt a romániai kommunista rendszerrel.

Szavai jól érzékeltetik az ország folyamatos küzdelmét a politikai stagnálással. 2024-ben, az elnöki, parlamenti, helyi és európai választásokkal terhes évben a román választóknak egy ismerős politikai környezettel kell szembenézniük, amelyet a kialakult érdekek uralnak. A nagy tét ellenére az érdemi változás kilátása továbbra is frusztrálóan elérhetetlen.

A közelgő elnökválasztáson (november 24. és december 8.) és parlamenti választáson (december 1.) a románok olyan vezetőket választanak, akik alakíthatják az ország gazdasági jövőjét, és választ adhatnak az összetett geopolitikai kihívásokra, beleértve Románia szerepét az Európai Unió (EU) politikájának befolyásolásában olyan kritikus kérdések tekintetében, mint az energiabiztonság, a védelem és a következő Bizottság stratégiai autonómiára irányuló törekvése.

Mivel a NATO keleti szárnya nyomás alatt áll Oroszország ukrajnai háborúja miatt – és mély bizonytalanság fenyeget a közelgő Trump-elnökség miatt –, Románia jelentősége tagadhatatlan. Mégis nehéz új arcokat látni a jelenlegi jelöltek között.

Az általánosan jónak mondható gazdasági teljesítmény enyhíti a cselekvési kényszert. Bár az infláció viszonylag magas, a GDP növekedése a szomszédos Ukrajna elleni orosz invázió ellenére is folytatódott, a munkanélküliség csökken, az államadósság pedig viszonylag alacsony.

Az országot azonban továbbra is súlyos alapproblémák gyötrik. Az évek óta tartó erőfeszítések ellenére Romániának csak márciusban sikerült részleges schengeni hozzáférést elérnie. Az ország továbbra is az EU „digitális gazdaság és társadalom” indexének utolsó helyén áll, ami a digitális infrastruktúra és a készségek terén mutatkozó komoly hiányosságokat jelzi. Az uniós források felhasználása alacsony, elmarad az uniós átlagtól, a korrupció pedig még mindig gyakori – Románia az uniós táblázat végén áll Bulgáriával és Magyarországgal együtt.

A fiatalok munkanélküliségi rátája 22,2%, az átlagbérek pedig a legalacsonyabbak közé tartoznak az EU-ban. Az egészségügyi ágazat sem áll jobban, a kiadások szintje az európai átlag alatt van, ami közvetlenül befolyásolja a szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét. A közvélemény demokratikus intézményekbe vetett bizalma mélypontra zuhant, a románok mindössze 19,4%-a bízik a kormányban. Ezeket a hiányosságokat súlyosbítja a jelentős agyelszívás: 2007 és 2015 között több mint 3,4 millió román hagyta el az országot, ami Szíria után a második legmagasabb kivándorlási arányt jelenti.

Dacian Cioloș, a korábbi európai biztosból lett technokrata reformer 2015-ös rövid hivatali ideje rávilágított Románia meggyökeresedett politikai korlátaira. A kezdeti optimizmus ellenére kormánya a hagyományos pártok kérlelhetetlen ellenállásába ütközött, ami megakasztotta az érdemi változásokat. A 2016-ban reformer erőként megalakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szintén küzdött – de belső megosztottság és a klientúra kultúráját védő, meglévő hálózatok ellenállása miatt nehézségekkel kell szembenézzen. Egy 2019-es jelentés feltárta, hogy a közigazgatásban továbbra is a politikai kinevezések dominálnak, ami aláássa az intézményi hatékonyságot és a közbizalmat.

Figyelem! Az alábbiakban nem az aktuális választási, hanem a korábban mért népszerűségi adatok következnek.

Marcel Ciolacu 25,3%-kal vezeti az elnökválasztási felméréseket, és a Szociáldemokrata Pártot (PSD), Románia domináns politikai erejét képviseli. Annak ellenére, hogy a szociáldemokratákat balközép pártként jelölik meg, amely a szociális jólétre és a gazdasági stabilitásra összpontosít, gyökerei a kommunista pártban gyökereznek, és hosszú ideje korrupciós botrányoktól szenved.

A második helyen George Simion, a szélsőjobboldali AUR vezetője áll 19,1%-os eredménnyel, aki az EU-ellenes és nacionalista retorikát használja ki. Pártja a COVID–19 járvány kormány általi kezelésével kapcsolatos elégedetlenséget és az erősödő euroszkepticizmust kihasználva jelentős teret nyert, és a 2024-es európai és helyi választásokon is (túl) jól szerepelt.

Simion elnöksége alááshatja a demokratikus intézményeket, destabilizálhatja a régiót, és Magyarország illiberális sodródására emlékeztető pályára terelheti Romániát, veszélyeztetve az ország Európa-párti kötelezettségvállalásait és elszigetelődést idézve elő az EU-n belül. Simiopn ellenzi az Ukrajnának nyújtott támogatást, miközben tagadja, hogy oroszbarát lenne, és Románia második világháború utáni határainak átrajzolására törekszik.

Nicolae Ciucă a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje. Az Európa-párti, jobbközép párti megjelölés ellenére sok választó nehezen látja a különbséget a PNL és a szociáldemokraták között, ami sokakat elidegenít. Ez az elmozdulás 2021-ben vált nyilvánvalóvá, amikor a két párt olyan koalíciót kötött, amelyben elmosódtak az ideológiai határok. A Nemzeti Liberálisok és a Szociáldemokraták a júniusi európai parlamenti választásokon is koalícióban indultak.

Egykor a Szociáldemokrata Párt feltörekvő sztárja volt, most függetlenként indult Mircea Geoană. Lenyűgöző diplomáciai életrajzot tudhat maga mögött, többek között a NATO főtitkárhelyettesi tisztségét is betöltötte. Bár támogatói stratégiai vízióját és nemzetközi tapasztalatát Románia globális befolyásának növelésére alkalmas eszközként emlegetik, kampánya nem érte el a várt lendületet.

Elena Lasconi, az újságíróból lett polgármester, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje, aki 14,3%-os támogatottsággal rendelkezik, nem tekinthető valóban rendszerellenes jelöltnek. Annak ellenére, hogy kívülállóként tartják számon, korlátozott politikai tapasztalata és jelentős politikai múltjának hiánya csorbítja vonzerejét.

Továbbra is bizonytalan, hogy ki csatlakozik Ciolacuhoz az elnökválasztás második fordulójában. Ha Simion továbbjut, az leegyszerűsíti a választást a szélsőjobboldallal szemben elkötelezett szavazók számára. Ettől függetlenül a választási lehetőségek sok választót kiábrándítanak. Egy 2023-as felmérés szerint a románok 71%-a úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad, és az inflációt, az alacsony jövedelmeket és a korrupciót nevezi meg a legfőbb aggodalmak között, míg a politikai pártokba (9%), az elnökségbe (15%) és a parlamentbe (12%) vetett bizalom a legalacsonyabbak között van.

Ugyanez a dinamika érvényesül a december 1-jén esedékes parlamenti választásokon is. Ez a választás valószínűleg nem fogja meghozni azokat az átfogó reformokat, amelyekre sok román kétségbeesetten vágyik, mint például a mélyen gyökerező korrupció felszámolása, az egészségügyi infrastruktúra javítása és gazdasági lehetőségek megteremtése az agyelszívás megfékezése érdekében.

Lehet, hogy volt idő, amikor Románia magába tudott zárkózni, és a máshol zajló események hatásai korlátozottak voltak rá nézve. De a keleti határán zajló háború miatt ez már nem igaz. Bátor vezetés nélkül az ország előtt álló számos hazai és külföldi kihívás megoldatlan marad.

Blandianának igaza volt: az igazi átalakulás még mindig elérhetetlen. A remény az alulról szerveződő mozgalmak és egy új politikai generáció felemelkedésében rejlik, amely hajlandó megkérdőjelezni a bebetonozott status quo-t.

Egyelőre ez az ábra, ez a mezőny, ez a felhozatal. Még az a szerencse, hogy Diana Șoșoacă nem indulhatott nyilvános állásfoglalásai és a Románia alaptörvényével szembeni vélelmezett szembehelyezkedése miatt. (Meg talán azért sem, mert fanatikus futóbolond). Ennek a választásnak az a nagy kérdése – a Transtelexet idézve – hogy „ki lesz a második helyezett”? Ugyanis az már most is látszik, hogy szükség lesz a december 8-i második forduló megrendezésére, nincs mese, nem lesz ma olyan jelölt, aki elérné az 50% plusz egy szavazatot.

A második forduló egyik jelöltje – tetszik vagy nem tetszik – minden bizonnyal Ciolacu lesz, de kivel kell megküzdenie? Ha a szélsőjobboldali, nacionalista Simionnal, akkor átrendeződnek a politikai erővonalak és a román jobboldal összezár Simion mögött, ha azonban a magát liberálisnak tekintő (bár, hogy a valóságban mit nevezünk ennek, az külön tanulmányt érdemelne, esetleg kötetet is) Lasconi, akkor megint új helyzet alakul ki, de nincs kizárva, hogy még Ciucă is labdába rúghat a második félidőben.

A helyzet tehát tökéletesen labilis, így minden jósolgatás, prognózis eleve értelmetlen is. Egy dolog biztos.

Ma Romániában elnökválasztások zajlanak, ez tagadhatatlan. Minden egyéb bizonytalan. Főleg így, Budapestről nézve.

Szele Tamás