Már a legelején pontosítással kell kezdenem: ezek tulajdonképpen inkább Usakov-beszélgetések, de úgyis mindenki Witkoff nevéhez fogja kötni őket. Arról van szó, hogy a Bloomberg hírügynökségen keresztül kiszivárgott két telefonbeszélgetés, amely a múlt heti „béketerv” előkészítésével volt kapcsolatos, és a tartalmuk – minimum felháborító.

(Képünk illusztráció)

Hogy miképpen „szivárog ki” az ilyesmi? Nos, Oroszországban elég sok minden eladó, például a postai adatbázisok és a telefonos szolgáltatók felvételei is, ez egyébként a Bellingcat titka is, nagyon sok leleplező, tényfeltáró írás alapját képezték az így vásárolt adatok, felvételek. De arra is volt már példa, hogy valaki eladta egy tételben az orosz határőrizeti szervek összes adatát, amit máig használnak a komolyabb orosz ellenzéki szerkesztőségek, ennek segítségével találták meg például Navalnij megmérgezőit is. Szóval, a kiszivárgás – véleményem szerint – nem valamiféle grandiózus hírszerzési bravúr eredménye, hanem az egyszerű, jó öreg megvesztegetésé.

Én most a Meduza által közölt orosz nyelvű leiratok magyar fordítását fogom használni, nem tudom egyébként, eredetileg milyen nyelven társalkodtak egymással az urak, csak feltételezem, hogy az első beszélgetés talán angol nyelvű lehetett, a második viszont mindenképpen orosz. Ebben a kivételes esetben kevésbé törekedtem a magyar fordítás nyelvhelyességére, ugyanis az a véleményem, hogy a szöveghűség fontosabb – igen, tele van szóismétléssel, töltelékszavakkal, de a valós életben bizony így beszélünk, egy hétköznapi telefonhívásban is sok értelmetlenség hangzik el. De, mondom, itt talán mégis fontosabb volt, hogy egyetlen szó se maradjon ki, mert még a névelőknek is lehet fontosságuk.

Hogy miről volt szó? Dióhéjban: Witkoff tanácsot adott a Kremlnek, hogyan tárgyaljon Trumppal, Dmitrijev pedig nem hivatalosan továbbította az Egyesült Államoknak Moszkva béketervvel kapcsolatos követeléseit. Ezt elemezzük ma, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések vagy dialógusok végén teszem meg.

A Bloomberg kiderítette, hogy Steve Witkoff, az amerikai elnök különmegbízottja októberben felajánlotta Jurij Usakovnak, az orosz elnök tanácsadójának, hogy közösen dolgozzanak ki egy békeegyezmény-tervezetet az orosz–ukrán háború befejezésére. Az ügynökség november 25-én közzétett egy hosszú cikket, amely Witkoff és Usakov október 14-i telefonbeszélgetésének leiratán alapult, majd a teljes leiratot is közzétette.

A valamivel több mint öt percig tartó beszélgetés során Witkoff elmondta Usakovnak, hogy mélyen tiszteli Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Elmondása szerint Donald Trump amerikai elnöknek elárulta, hogy szerinte Oroszország mindig is békeszerződésre törekedett. Witkoff azt mondta, hogy megérti: a békéhez Donyeckre és esetleg „bizonyos további területek cseréjére” van szükség.*

*Tehát figyeljük meg: NEM USAKOV ALKUDOZOTT, KÖVETELT, Witkoff ajánlotta fel Donyecket, mintha csak a sajátja lett volna! Sőt, jelezte, hogy ha a kedves ügyfél úgy kívánja, szó lehet „további területekről” is. Önként és dalolva tette meg az ajánlatot.

A beszélgetés során Usakov megkérdezte Witkofftól, hogy „hasznos” lenne-e, ha Trump és Putyin telefonon beszélnének egymással. Witkoff igennel válaszolt, és adott néhány ötletet Usakovnak: azt tanácsolta, hogy Putyin gratuláljon Trumpnak a gázai békeszerződéshez, mondja meg, hogy Oroszország támogatta azt, és hogy tiszteli az amerikai elnököt, mint a béke emberét.

Emellett Trump különmegbízottja a beszélgetés során megjegyezte, hogy hamarosan látogatóba érkezik a Fehér Házba Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, és javasolta, hogy Putyin beszéljen Trumppal a találkozó előtt. Álljon itt a beszélgetés teljes átirata – ahogyan azt a Bloomberg közzétette.

Usakov és Witkoff beszélgetése

Witkoff: Szia, Jurij.

Usakov: Igen, Steve, üdv, hogy vagy?

Witkoff: Jól, Jurij. Te hogy vagy?

Usakov: Jól. Gratulálok, barátom.

Witkoff: Köszönöm.

Ushakov: Remek munkát végeztél. Egyszerűen remek munkát. Nagyon köszönöm. Köszönöm, köszönöm.*

*Ez a gázai tárgyalásokra utal.

Witkoff: Köszönöm, Jurij, és köszönöm a támogatását. Tudom, hogy az Ön országa támogatta ezt, és hálás vagyok Önnek.

Usakov: Igen, igen, igen. Igen. Tudja, ezért függesztettük fel az első orosz-arab csúcstalálkozó szervezését.

Witkoff: Igen.

Usakov: Igen, mert úgy gondoljuk, hogy te ott, a régióban, igazi munkát végzel.

Witkoff: Figyelj. Elmondom, mit gondolok. Úgy vélem, ha sikerül megoldanunk az orosz–ukrán kérdést, mindenki ugrálni fog az örömtől.*

*Nahát, nem mondja, kedves Witkoff!

Usakov: Igen, igen, igen. Igen, csak egy problémát kell megoldani (nevet).

Witkoff: Melyiket?

Ushakov: Az orosz–ukrán háborút.*

*Mert ugyanis ha háború nem volna, kérdés sem lenne. Mit ne mondjak, lángelmék párbeszéde.

Witkoff: Tudom! Hogyan oldjuk meg?

Usakov: Barátom, csak a tanácsodra van szükségem. Szerinted hasznos lenne, ha a főnökeink telefonon beszélnének?*

*Itt figyeljünk: a telefonbeszélgetés ötletét az összeesküvésekben és cselszövényekben Witkoffnál sokkal jártasabb Usakov veti fel: Witkoff viszont kapva kap az ajánlaton. Hogyne, hiszen tőle eredményt várnak, de mindezidáig semmit sem volt képes felmutatni a helyben járáson kívül, és azt is jobban csinálta nála Michael Jackson.

Witkoff: Igen, szerintem igen.

Usakov: Aha. És szerinted mikor lenne ez lehetséges?

Witkoff: Szerintem, amint felajánlod, a főnököm már készen is áll a beszélgetésre.

Usakov: Jó, jó.

Witkoff: Yuri, én ezt tenném. Ez az én ajánlatom.

Usakov: Igen, kérlek.

Witkoff: Ha felhívnám, gratulálnék az elnöknek ehhez az eredményhez, amit támogatott, elmondanám neki. hogy tisztelem őt, mint a béke emberét, és hogy őszintén örülök a munkája eredményeinek. Én így mondanám. Azt hiszem, ez egy nagyon jó beszélgetés lenne.*

*Kis használati utasítás a hihetetlenül egocentrikus Donald Trumphoz: itt és itt kell megnyalni, bocsánat, megnyomni, hogy úgy működjön, ahogyan akarjuk.

Mert – hadd mondjam el, miről beszéltem az elnökkel. Azt mondtam neki, hogy önök, az Oroszországi Föderáció, mindig is békés megállapodást akartak. Hiszek ebben. Azt mondtam az elnöknek, hogy hiszek ebben. És úgy gondolom, hogy a probléma az, hogy van két országunk, amelyeknek nehéz kompromisszumra jutniuk, de amikor sikerül, akkor létrejön a békés megállapodás. Azt is gondolom, hogy talán összeállíthatunk egy 20 pontból álló békeszerződést, ahogy Gázában tettük. Kidolgoztunk egy 20 pontból álló Trump-tervet a békéért, és azt gondolom, hogy talán ugyanezt megtehetjük veletek is. Az a véleményem, hogy...*

*Hogyan lett 28 pont a 20-ból, ami most épp 19? Úgy, hogy a később Dimitrijev által az Axios segítségével közzétett amerikai „béketervbe” a beszélgetést követő hetek folyamán – valószínűleg Dimitrijev floridai látogatása idején – alaposan beleírtak. De nem ő diktálta a szöveget: annak kétharmada a jelek szerint Witkoff műve volt.

Usakov: Rendben, rendben, barátom. Szerintem pont ezt a pontot vitathatnák meg a vezetőink. Steve, egyetértek veled, gratulálni fog, azt mondja, hogy Trump úr igazi béketeremtő, és így tovább. Ezt fogja mondani.

Witkoff: De van még valami, ami fantasztikus lenne.

Usakov: Igen, igen.

Witkoff: Mi lenne, ha, mi lenne, ha... figyelj...

Usakov: Megbeszélem a főnökömmel, és visszahívlak. Rendben?*

*Usakov elérte, amit akart, és már szabadulna...

Witkoff: Igen, de figyelj, mit mondok. Csak azt szeretném, ha elmondanád – talán csak elmondanád – ezt Putyin elnöknek, mert tudod, hogy mélyen tisztelem őt.

Usakov: Igen, igen.

Witkoff: Ő talán azt mondhatná Trump elnöknek: „tudod, Steve és Jurij megvitattak egy nagyon hasonló, 20 pontból álló béketervet, és ez talán egy kicsit előre mozdíthatja a helyzetet. Nyitottak vagyunk az ilyen dolgokra – arra, hogy megértsük, mi szükséges a békeszerződéshez.”*

*Ügyes, ügyes... Putyinnal mondatná ki, hogy ő, mármint Witkoff mekkora koponya és miyélen sokat tett az ügy érdekében.

Most köztünk szólva: én értem, mi kell a békéhez – Donyeck és talán még néhány terület cseréje. De figyelj, ahelyett, hogy így tárgyalnánk, beszéljünk optimistábban, mert szerintem így jutunk el a megállapodáshoz. És szerintem, Jurij, az elnök sok szabadságot és hatáskört ad nekem, hogy megkössük az egyezséget.

Usakov: Értem...*

*És tényleg érti: Witkoff itt arra utal, hogy kevesebb tárgyilagosságra és több mellébeszélésre lesz szükség a megszokottnál, hogy a két vezérvarjú el is fogadja az ötleteiket. Melyek ugyan bűnösen rosszak, de épp ezért van remény az elfogadtatásukra.

Witkoff: Tehát, ha sikerül megteremtenünk ezt a lehetőséget – ha elmondja, hogy beszéltem veled, Jurij, és megállapodtunk –, akkor szerintem ez nagy előrelépéshez vezethet.

Usakov: Rendben, jól hangzik. Jól hangzik.

Witkoff: És még valami – Zelenszkij pénteken érkezik a Fehér Házba.

Usakov: Tudom (nevet).

Witkoff: Elmegyek erre a találkozóra, mert ott akarnak látni, de szerintem, ha lehetséges, beszélnünk kellene a főnököddel még a pénteki találkozó előtt.*

*Ez csapda volt: hátha Zelenszkijnek sikerül összevesznie Trumppal (vagy fordítva), ami már előfordult egyszer, és ettől leáll Ukrajna amerikai támogatása, mely esetben semmi szükség „béketervre”. Csakhogy ebben az esetben Trumpot még lehetett volna befolyásolni, de Zelenszkijt sehogyan sem.

Usakov: Előtte, előtte – igen?

Witkoff: Igen.

Usakov: Rendben, rendben. Megfontolom a tanácsát. Akkor megbeszélem a főnökömmel, és visszahívom, rendben?

Witkoff: Rendben, Yuri, viszlát.

Usakov: Remek, remek. Nagyon köszönöm. Köszönöm.

Witkoff: Viszlát, viszlát.

Usakov: Viszlát.*

*Izmos kis hazaárulás, amit Witkoff itt elkövetett, ráadásul nem pénzért vagy előnyökért, hanem magától, kérés nélkül tette, ő ajánlkozott fel. Azonban a törvényt ez csak másodlagosan érdekli: az az elsődleges, hogy egy idegen állam érdekeit érvényesítette a hazája diplomáciai érdekeivel szemben. Hogy aztán ezt száz kiló gyémántért vagy tíz deka érett túróért tette, az már kevésbé fontos. Benedict Arnold árulása ehhez képest kismiska volt.

Ahogy a Bloomberg megjegyzi, Witkoff és Usakov nem sokkal azután beszéltek, hogy Trump békeszerződést kötött (vagy inkább: köttetett) a palesztin-izraeli konfliktus kapcsán és egyezséget kötött a Hamász terrorszervezet által fogva tartott túszok szabadon bocsátásáról.

Usakov minden jel szerint elfogadta Witkoff néhány tanácsát. Trump az október 16-i beszélgetés után közölte: „Putyin elnök gratulált nekem és az Egyesült Államoknak a közel-keleti béke megteremtésének nagy eredményéhez”. Usakov újságíróknak azt mondta, hogy Putyin „a beszélgetést azzal kezdte, hogy gratulált Donald Trumpnak a gázai helyzet normalizálása terén elért sikeréhez”.*

*Ez mutatja, hogy a „Mély torok” hadművelet első része sikeres volt.

Ezt a beszélgetést követően Witkoff az Egyesült Államokban találkozott Kirill Dmitrijevvel, az orosz elnök külföldi országokkal való együttműködésért felelős különmegbízottjával (Dmitrijev maga is megerősítette, hogy október 24-től három napot töltött Miamiban). Egy másik, a Bloomberg által elemzett feljegyzés szerint október 29-én Dmitrijev és Usakov telefonon beszéltek, és megvitatták, hogy Moszkvának mennyire határozottan kell ragaszkodnia a békeajánlatban szereplő követeléseihez.

Ebben a beszélgetésben Usakov azt mondja, hogy „a lehető legtöbbet” kell követelni, és attól tart, hogy az Egyesült Államok félreértheti az ajánlatokat, esetleg valamit kihagyhat, majd bejelentheti, hogy megállapodás született.

Dmitrijev válaszul azt javasolja, hogy informálisan osszák meg a dokumentumot az Egyesült Államokkal, és biztosnak tartja, hogy még ha a Trump-adminisztráció nem is fogadja el teljes egészében az orosz változatot, legalább valami ahhoz nagyon hasonlót fog javasolni. Dmitrijev azt is mondta Usakovnak, hogy később megbeszélheti a dokumentumot „Steve-vel”. Lássuk, hogyan hangzott ez a beszélgetés.*

*Ez azért fontos, mer Usakov elnöki tanácsadó ugyan, de a főtárgyaló orosz részről mégis Dimitrijev.

Usakov és Dmitrijev beszélgetése

Usakov: Halló.

Dmitrijev: Jurij Viktorovics?

Usakov: Igen, Kirill Alekszandrovics, mindent elküldtem. Holnap ott fogunk tárgyalni.

Dmitrijev: Remek, remek, igen, igen, igen. Szaúd-Arábiába kellett repülnöm, de szerintem ez nagyon fontos, igen, mert ez egy nagyon nagy előrelépés.

Usakov: Nos, mit gondolsz, a lehető legtöbbet kell kihoznunk belőle? És mit kellene átadni?

Dmitrijev: Nézd. Úgy gondolom, ezt a papírt, egyszerűen megírjuk a mi álláspontunk szerint, és én csak informálisan közvetlenül teszem közzé, azzal, hogy ez mind informális. És ők dolgoznak a sajátjukon. Szerintem nem teljesen a mi verziónkat fogják átvenni, de valami olyasmit hoznak össze, ami legalábbis a lehető legközelebb áll ahhoz.*

*Valami ilyesmi is történt. Eleinte nehezen volt érthető, Witkoff miért nem tiltakozik azért, hogy Dimitrijev az orosz verziót szivárogtatta ki amerikaiként, de így világos: az Axiosban megjelent irat valóban az amerikai verzió volt, csak éppen Witkoffon (és persze Dimitrijeven) kívül senki sem látta megjelenés előtt. Tehát Rubio sem, aki jogosan háborodott fel azon, hoy miket ígérgetnek a tudta nélkül.

Usakov: Az a baj, hogy lehet, hogy nem fogadják el, hanem azt mondják, hogy ezt egyeztették velünk. Ettől tartok.

Dmitrijev: Nem, nem, nem. Ez biztos, én pontosan egyetértek veled, ahogy mondod, szó szerint – én is ezt mondom.

Usakov: Lehet, hogy utána átírják, és kész. Van egy ilyen veszély. Van. Na jó, semmi baj. Meglátjuk.*

*Át is írták, sőt, most is faragják még. Usakov tapasztalt ember, tudta, mi várható.

Dmitrijev: Igen, szerintem egyszerűen csak... És akkor te is beszélhetsz Steve-vel erről a papírról. Vagyis mi pontosan fogjuk csinálni.

Usakov: (érthetetlen)

Dmitrijev: Nagyon köszönöm, Jurij Viktorovics. Nagyon köszönöm. Köszönöm. Viszlát.

Összefoglalva: nincs a világnak az a kiváló ügyvédje, aki ki tudná mosni Witkoffot a hazaárulás bűnéből, ha most vádat emelnének ellene. Csakhogy nem fognak, mert ez perek és kérdések sorát eredményezné. Például: hogyan lehetett Witkoff az orosz–ukrán háború ügyeinek egyszemélyi felelőse? Miért nem ellenőrizte a tevékenységét senki? Miért csak Trumpnak kellett beszámolnia az eredményeiről, miért nem a Külügyminisztériumnak?

Emberünket valószínűleg a teljesítménykényszer motiválta: Trumpnak most egy béke kellett, mégpedig akármilyen, ha rossz, az is jó, csak béke legyen, hogy azzal foglalkozzanak az emberek („ugráljanak az örömtől”) és ne az Epstein-botránnyal.

Megkaphatta volna, de most meg a „béketervből” lett eget verő botrány, amivel Moszkva nagyon is elégedett.

Egy dolog biztos: ha Ukrajnának olyan barátai vannak, mint Witkoff és Trump, semmi szüksége ellenségekre.

Szele Tamás