Legfeljebb cionista leszek. Annyi minden voltam már mások állítása szerint, anarcho-szindikalista diverzánstól burzsujig és korruptig... ez utóbbi vádat majd alkalomadtán megtárgyaljuk az illetővel, ugyanis én nagyon szeretnék korrupt lenni, de nincs senki, aki megvesztegessen és nincs is miért, ellenben az, aki így nevezett engem, azért tette, mert úgy hitte, hogy el fogok előle happolni egy délkelet-ázsiai kiküldetést.

(Képünk illusztráció)

A csehországi választások eredményét mindannyian ismerjük már, de távolról sem teljesen egyértelmű, milyen összetételű és irányvonalú kormány alakul majd a közeljövőben. Bár minket befolyásol Orbán Viktor nyíltan hangoztatott szimpátiája Andrej Babiš iránt, a helyzet távolról sem annyira egyértelmű, főleg a Cseh Köztársaság külpolitikája szempontjából, mint amilyennek tűnik. Ezt a kérdést a Novaja Gazeta járta körül.

(Képünk illusztráció)

Eléggé mozgalmas volt a világpolitikai élet az elmúlt héten, a kínai átok szavaival élve „érdekes időkben” élünk, tehát nem biztos, hogy mindenki felfigyelt az afganisztáni eseményekre, pedig globális jelentőségük volt: a tálibok kipróbálták, milyen az, amikor egy teljes országot elzárnak az internettől. Az eredmény katasztrofálisra sikerült, mint azt a CNN összefoglalója is mutatja.

(Képünk illusztráció)

Kérem, én jósdát fogok nyitni. Semmi szükségem kristálygömbre, Tarot-kártyára, hókuszpókuszokra, elég beleolvasnom a napi orosz sajtóba, marháskodok kicsit és kész is a pontos jóslat. Soha nem hittem volna, hogy kitalálok egy viccet, és az egy napon belül a legnagyobb pontossággal valóra válik. Óh, az én próféta lelkem...

(Képünk illusztráció)

Mostanság – természetesen leginkább az ismétlődő orosz légtér-sértéseknek köszönhetően – mintha nem csak a harcászat, de még a nemzetközi politika is a drónokról szólna. Európa drónfalat emel, orosz drónok a dán, német, lengyel, román légtérben, a magyarban csak azért nem, mert igyekszünk nem észrevenni őket... de lássuk a Meduza tanulmánya nyomán (jelzem, nem lesz rövid), egyáltalán hol tart most ez a fegyvernem? És valóban forradalmasította a stratégiát és a taktikát egyaránt?

(Képünk illusztráció)

Szokás szerint nem igazán tudom, sírjak vagy nevessek, lassan ez kezd lenni egész Kelet-Európa alaphangulata, valami svejki abszurd, kafkai kastély, rejtői Igori... szóval, hogy térjünk a tárgyra, hozzám került egy meglehetősen bizalmasnak tűnő irat, ha ugyan nem is államtitok, de lehet még belőle az is. És – ennek az iratnak a világon semmi értelme nincs.

(Képünk illusztráció)

Pete Hegsteh hadügyminiszter és Donald Trump amerikai elnök tegnapi beszédei után itt az ideje, hogy alaposan vizsgáljuk meg a The Insider elemzése nyomán a jelenlegi amerikai kormányzat viszonyulását saját fegyveres erőihez. Annál is inkább, mert Trump száján tegnap kicsúszott egy áruló mondat: „A rebellis nagyvárosok kiváló kiképzőterepként szolgálhatnának csapataink számára”. Nehéz elképzelni egy amerikai katonát, amint tüzet nyit akár amerikai állampolgárokra, akár bevándorlókra a kiképzés kedvéért. Nehéz, de Trumpnak sikerül. De lássuk, mi a helyzet az amerikai hadseregben.

(Képünk illusztráció)

Ez az írás feltehetően senkinek sem lesz maradéktalanul ínyére, ugyanis megpróbál szakítani a szélsőséges, fekete-fehér felfogással Alekszej Navalnij ügyében. Abból az apropóból születik, hogy a tegnapi nap folyamán Schmidt Mária „Látószög” című blogján valami olyan csodálatos agymenést adott elő az orosz ellenzékiről, aminek még az ellenkezője sem igaz.

(Képünk illusztráció)

Ritkán van alkalmam mostanság jó hírekről beszámolni, de most megtehetem: a kicsiny Moldova újból kisiklott a cári kétfejű sas karmai közül. A tegnapi, aggodalmak közepette várt parlamenti választásokat Maia Sandu pártja, a PAS nyerte. Nincs abszolút többségük ugyan, de így is kormányképesek.

(Képünk illusztráció)

Mielőtt belekezdtem volna ebbe az írásba, elmerengtem (az elmerengés nem azonos az elme rengésével, vagyis az agyrázkódással): ha Magyarországon normális volna a helyzet, én most Chișinăuból írnék, hiszen ismerem a helyi nyelvet, a politikai környezetet és a körülményeket, ideális helyszíni tudósító lehetnék. Ha azonban az egész világon normális volna a helyzet, ugyanitt lennék, Budapesten, mert semmi globális fontossága nem lenne egy moldovai választásnak.

(Képünk illusztráció)