Mint tegnapi írásomban pedzegettem már, elég nagy bajok kezdenek lenni a Szuverenizmus Tengelye körül, ami hivatalosan nem létezik, de a közvélekedés úgy tartja, hogy az Oroszországi Föderációból, Kínából, most már az Egyesült Államokból, Iránból és Észak-Koreából áll. Ehhez csatlakoznának a BRICS-államok, ha csatlakoznának, de kezd több eszük lenni annál, hogy ilyent tegyenek – különben is, a BRICS minden, csak nem katonai vagy politikai szövetség, bármit is gondoljon efelől a Pesti Srácok kommentszekciója, mely köztudottan bübülszavú politológusokból áll. Néha kapnak némi szakértői segítséget a Mandiner bölcsészeitől is.

(Képünk illusztráció)

Jelen pillanatban egy ezeréves káldeus jövendőmondó sem bírná megmondani, mi lesz Iránban, a delphoi jósda pedig nem illetékes az ügyben, mert Xerxész óta elfogult a perzsákkal szemben. Vagy van tűzszünet, vagy nincs, mikor van, mikor nincs, az iráni atom- és rakétaprogramot egyfelől sikerült leállítani, másfelől csak pár hónappal vetette vissza az amerikai bombázás, Trump ünnepli a saját állítólagos sikerét, de ezzel nagyjából egyedül van... szóval zavaros a helyzet.

(Képünk illusztráció)

(Helyszín: roppant szerényen berendezett iroda a Lubjanka téren. Hacsek egyenruhában ül az íróasztal mögött, az asztalon a tányérsapkája, a sapkán ízlésesen pihen egy Mi–8-as helikopter, a hozzávaló légideszant-egység társaságában, a falon Marx, Engels és Lenin képei, a konspiráció kedvéért mindegyik Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak álcázva. A sarokban Stirlitz balalajkája pihen, melynek segítségével kódolt Volga-néphimnuszokat közvetített az ostromolt Berlinből. A háttérben doni kozákok kórusa zümmög, mindent beleng a Nagy Orosz Reménytelenség. Hacsek csenget, Natasa, a titkárnője bejön.)

(Képünk illusztráció)

Az Irán nukleáris létesítményeire mért amerikai bombacsapások tényével és mértékével mindenki tisztában van, sőt, mint megfigyeltem, minél kevesebbet tud a dologról valaki, annál markánsabb a véleménye róla. Ahogy ez mindig és mindennel kapcsolatban szokott lenni minálunk. Egy dolgot viszont senki sem tud, ideértve az amerikai kormányt is: hova lett Irán közel fegyverminőségű urántartaléka?

(Képünk illusztráció)

Utálok hét végén történelemre ébredni. Általában véve, a történelmet kizárólag munkanapokra kellene korlátozni egy nemzetközi egyezmény keretében, még akkor is, ha nekem a hét vége ugyanúgy munkanap, mint a többi – az emberiség viszont hálás lenne, ha hetente két napig nyugodtan alhatna, de erre kevés esélyt látok. Mindenesetre ha már így alakult, tudósítani kell az aktuális iráni fejleményekről, ugyanis valóban lehetnek történelmi jelentőségűek.

(Képünk illusztráció)

Kérem, vannak még jó hírek ebben a kicsiny Hunniában, örömmel értesítek mindenkit arról, hogy a mi avatott biztonságpolitikai szakértőnk, Somkuti Bálint kezd visszatérni a közéletbe több, mint fél évi távollét után. Ennek ideje is, mert kollégája, Spöttle dekonspirációja után, mely azonban nem járt azzal, hogy az illető állását is veszítse, szükség volt a magyar biztonságpolitikai piacon valakire, aki legalább annyira hiteltelen, mint ő.

(Képünk illusztráció)

Öt napja foglalkoztam ezeken a hasábokon a minnesotai lövöldözés ügyével, azóta elfogták a gyanúsítottat – annak kell neveznem, míg a bíróság el nem ítélte – és sok különös tény került napvilágra. Vasárnap még egyértelműen politikai gyilkosságokról beszélt mindenki, hiszen a halálos áldozatok és a sebesültek is mind politikusok voltak, mára kiderült, hogy ez csak részben igaz.

(Képünk illusztráció)

Az iráni hírek körül még mindig elég nagy a káosz, így most próbáljunk inkább olyasmivel foglalkozni, ami felől viszonylag biztosat tudunk, és a következőkben fontos lehet – hogyan épülnek fel az iráni fegyveres erők? Mindenki hallott már a Forradalmi Gárdáról, de a legtöbben azt hiszik, hogy az egyben a hadsereg is, a Baszidzsot sokan nehezen különböztetik meg a helyi rablóbandáktól, holott az egy állami rablóbanda... lássuk tehát az iráni hadak struktúráját az ISW tanulmánya alapján.

(Képünk illusztráció)

Egymást érik az álhírek és mendemondák az iráni helyzettel kapcsolatban. Beszélik, vagyis írják, hogy ismeretlenek megölték volna Ahemdinezsád volt elnököt a teljes családjával együtt – nem lehetetlen ugyan, de nincs is megerősítve, és még ha igaz is, fogalmunk sincs arról, kik tették volna –, hogy Trump Iránt feltétel nélküli kapitulációra szólította fel, ami igaz, de egyelőre nem elképzelhető, hogy Teherán ebbe belemenne, hogy az Artesh, vagyis a hadsereg, tehát nem a Forradalmi Gárda tisztjei keresik a kapcsolatot a volt sah örökösével, Reza Pahlavi koronaherceggel, ami vagy igaz, vagy sem, bár megoldásnak nem lenne rossz, szóval sok minden terjeng, de semmire sincs bizonyíték.

(Képünk illusztráció)

Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy bár igen sok érdekes téma adódott volna a mai napon is, a minnesotai lövöldöző elfogásától a Konsztantyin Malofejev „ortodox oligarcha” által rendezett konferenciáig, ma mégis az iráni helyzettel kell foglalkoznom, egyszerűen azért, mert az ottani események fontosabbak lehetnek számunkra, mint a többi hír – sajnos a sajtóban időnként választani kell a témák között.

(Képünk illusztráció)