Egyre többen kérdezik és egyre hangosabban, hogy ki lenne képes megállítani Oroszország Ukrajna ellen vívott, értelmetlen háborúját. Elsősorban Vlagyimir Putyin lenne képes erre, azáltal, hogy visszavonul a 2014-es határok mögé, de nem hajlandó ezt megtenni. Képes volna még a háborúra pontot tenni az ukrán hadsereg is, az orosz erők kiverésével, de ez nem megy egyik napról a másikra.

(Képünk illusztráció)

Az ukrajnai háború előbb vagy utóbb véget fog érni. Hogy mikor, azt nem tudjuk és azt sem, kinek a győzelmével, de az biztos, hogy vége lesz, mert örökké nem tarthat. És amikor hazamennek a katonák, nagyon nagy baj lesz az Oroszországi Föderációban – ezt onnan tudjuk, hogy a Jamestown Intézet tanulmánya szerint már nagyon nagy baj is van, ami csak fokozódhat, ha kitör a béke.

(Képünk illusztráció)

Nem tudom, mit mondjak, tegnap délután-este óta hümmögök a történeten, mert bizony etikai kérdéseket vet fel, mármint a törvénysértés bizonyított tényén túl. Történt ugyanis, hogy egy debreceni hölgyet kissé meglátogatottak a rendvédelmi szervek, mivel online úton életveszélyes fenyegetést intézett Orbán Viktor ellen. De először is lássuk a hírt, a Police.hu oldaláról, az a hivatalos. 

(Képünk illusztráció)

Mielőtt elkezdeném elemezni az esetet, először is le kell szögeznem: legjobb tudomásom szerint nem, azaz nem vették őrizetbe a NAV Merkúr Bevetési Egységének volt parancsnokát és parancsnokhelyettesét, és nem is vádolják őket semmivel. Ezen kívül fel kell hívnom az olvasók egy részének a figyelmét arra, hogy viszonylag hosszú írás következik, akinek nincs hozzá türelme vagy ideje, az most hagyja abba az olvasást és ne utólag reklamáljon. Erről egészen egyszerűen nem lehet röviden írni.

(Képünk illusztráció)

Nagyon figyelemreméltó gondolatokat ismertet Alekszandr Baunov, a Carnegie Oroszország-Eurázsia Központ vezető munkatársa, volt orosz diplomata és az orosz politika szakértője a The New York Times véleményrovatában, melyek most, hogy Trump elnök igen rövid határidőt adott Putyinnak az ukrajnai fegyverszünet életbe léptetésére, mindennél aktuálisabbak: érdemes odafigyelni arra, mit mond egy orosz szakértő arról, hogy mit akar valójában a Kreml. Nos, lássuk. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

(Szín: szerényen, de ízlésesen berendezett televíziós stúdió, kissé pixeles, viszont nemzetiszínű háttérrel, a háttérben felirat: „Harcosok órája”. Hacsek már az asztalnál ül és buborékmentes ásványvizét bámulja, Sajó érkezik)

(Képünk illlusztráció)

Kérem, én ugyan már foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel tegnap egy másik lapban, de amint látom, még egy misét megér, mert sokan nem értik, miért mondom, hogy a kormánypárt komoly versenyben van a digitális analfabetizmus terén mindenki mással, de kezd ebben a vetélkedésben behozhatatlan előnyre szert tenni. Ezt a DPK létrehozása is bizonyítja.

(Képünk illusztráció)

Újból Tusványos, újból Orbán-beszéd, én meg újból itt járom a rock and rollt az aknamezőn. Ugyanis erről az Orbán-megszólalásról írni minden évben különösen rizikós. Nem jelenik meg időben a leirata, sőt, gyakran csak az összefoglalója kerül elő az MTI tolmácsolásában, emberünk beszél, amit akar, de az utókor már csak az összefoglalót fogja ismerni, és ha a sajtómunkás olyant jegyez meg az elhangzottakból, ami a rezüméből kimaradt, harminc farkasfalka fogja darabokra szaggatni és közben kórusban hazugsággal vádolni.

(Képünk illusztráció)

Ahogy az orosz sajtót olvasom, teljesen világos, hogy a Kreml háborút akar indítani Európa ellen, éspedig minél előbb, de úgy ám, hogy azért Európa legyen a felelős. Már készülnek megsértődni, keresik az ürügyeket, kombinálnak és az orosz kormánypárti nyilvánosságban gátlástalanul tárgyalják az európai háború esélyeit. Ez a puska már nem csak a falon lóg, ezt már ki is pucolták és meg is töltötték.

(Képünk illusztráció)

Vannak a politikában furcsa dolgok, rímelő helyzetek, alkalminak tűnő párhuzamok, egybeesések, összecsengő (disz)harmóniák, és ezekre mindig érdemes odafigyelni, mert szinte soha nem a véletlen játékaival van dolgunk – vagy legalábbis nincs nagyobb szerepe bennük a vak sorsnak, mint bármelyik más esetben. Ilyen volt tegnap a munkácsi falfirkák története.

(Képünk illusztráció)