Ma is a különféle béketervekről lesz szó, hiszen már napok óta ezekkel foglalkozunk, most az ISW egzakt adatai segítségével, de előtte jeleznék néhány dolgot. Elsőként azt, hogy nem véletlen, miszerint az első „béketervet” nem „amerikainak”, hanem „állítólag amerikainak” hívom, ugyanis adataim szerint ahhoz az Egyesült Államok adminisztrációjának csak annyi köze volt, hogy Witkoff tudott az irat létezéséről.

(Képünk illusztráció)

Azzal kell kezdenem, hogy játszom a gondolattal, miszerint ezentúl szombati napokon vagy nem írok külpolitikáról, vagy nem lottózok. Ennek nem vallási okai vannak, hanem sokkal inkább az, hogy az embert megüti a laposguta, amikor azt látja, hogy a külpolitikai prognózisai nagy pontossággal beteljesülnek, korábban is, mint hitte volna, de azt az átkozott öt számot képtelen eltalálni.

(Képünk illusztráció)

Hej, nagy a vigalom a magyarországi oroszbarát sajtóban. Nógrádi „Raguza” György azt állítja, hogy „Zelenszkij sorsát fedi fel Trump béketerve”, a második bizonyítottan orosz ügynök (az első KGBéla volt), Georg Spöttle „brüsszeli könnyekről és Zelenszkij végnapjairól” vizionál, egyáltalán, úgy viselkedik a díszes lakájbanda, mintha már orosz harckocsioszlopok vonulnának Kijev főutcáján, a Krecsatikon. Mindezt azért teszik, mert töretlenül hisznek a 28 pontos és betarthatatlan amerikai „béketerv” sikerében, főként, mivel Trump elnök tegnap megfejelte azt egy igen szűkre szabott határidővel és egy izmos zsarolással.

(Képünk illusztráció)

Igen nagy a hejehuja a magyar kormánymédiában, úgy mulatnak, hogy mindjárt kirúgják a csűr oldalát. Aki nem a magyar Szabad Európa megszűnését ünnepli, az Zelenszkij vesztét követeli, de mind együtt koccintanak a tegnap este megjelent, Ukrajnára oktrojálni kívánt amerikai „béketervre”. Egyszerre mindennel nem lehet foglalkozni, ma a béketervet veszem elő, mert az érint több embert: de ne feledjük, minden összefügg mindennel.

(Képünk illuszráció)

Most, amikor Donald Trump amerikai elnök aláírta az összes Epstein-akta nyilvánosságra hozataláról szóló törvényjavaslatot, érdekes helyzet alakult ki: nem Trump győzött (hiszen ő el is akarta titkolni ezeket az adatokat), hanem legfontosabb szövetségese, QAnon. És távolról sem biztos, hogy ez hasznos lesz most Trump számára, holott a választási győzelmét kifejezetten ennek a nem létező személynek köszönhette.

(Képünk illusztráció)

Nagyon gonosz dolgok készülődnek Afrikában. Míg néhány éve még úgy tűnt, hogy a kontinens jövőjét leginkább az orosz és kínai neokolonializmus fenyegeti, idén fordult a kocka: előretört a szalafita dzsihádizmus, főként a Száhel-övezetben. Szudán helyzete elviselhetetlen, Al-Fashir elesett és a majdnem háromszázezres lakosság (akiknek fele kiskorú) lemészárlása még most is tart, Csádban csak reménytelen a helyzet, ellenben Mali fővárosának, Bamakónak eleste bármelyik pillanatban várható, és ha ez bekövetkezik, az egész ország az Al-Kaida uralma alá kerülhet. A The Insider összefoglalta a mali állapotokat, ezt mutatom be, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. 

(Képünk illusztráció)

Nehéz és bonyolult kérdéshez nyúlok most, amit csak érzékeny és türelmes módon lehet megközelíteni. Tudom, eleven parazsat idézek tulajdon fejemre, de azt szeretném megkérdezni, a The Insider tanulmánya alapján, hogy mi is az az európai baloldaliság?

(Képünk illusztráció)

Oroszország visszatért ahhoz a stratégiához, amit Ukrajna elleni háborújában minden ősszel elővesz: szeptemberben elkezdi támadni az ország energia-ellátási hálózatát, és abban reménykedik, hogy november végére sikerül használhatatlanná tennie azt. Eddig még egyszer sem érte el célját – de lássuk a The Insider tanulmánya nyomán, mi is az aktuális helyzet ezen a téren.

(Képünk illusztráció)

Jelen pillanatban az egyik legnehezebben megmagyarázható geopolitikai kérdés az, hogy mire jó Donald Trumpnak a feszültség növelése az Egyesült Államok és Venezuela között. Bármely más elnök esetében „mestertervre”, bonyolult stratégiára, ötdimenziós diplomáciai sakkra gyanakodna az ember, de tudjuk, hogy Trump esze nem erre a srófra jár. Viszont azt nem tudjuk, hogy ezzel szemben milyenre – még az is elképzelhető, hogy nincs is menet azon a srófon.

(Képünk illusztráció)

Írhattam volna aranyvécét is. Mindenesetre csekély értelmű medvebocsok számára előre jelezném, hogy ez az írás csak annyiban fog az ukrajnai korrupciós botrányról szólni, amennyire feltétlenül szükséges a megértéséhez, valódi tárgya az, hogy mit bírt faragni ebből a sajnálatos esetből a magyar kormánykommunikáció.

(Képünk NEM illusztráció: balra a Mandiner fotója látható, jobbra a South China Morning Posté)