Az iráni helyzet mai összefoglalója kicsit terjedelmesre sikerült, időigényes is volt összeállítani (szokás szerint az ISW-CTP jelentései alapján), de legalább kiterjed minden részletre, amit megfigyelésem szerint a magyar sajtó más orgánumai nem mondhatnának el magukról: olyan elemzéssel is találkoztam a mai nap folyamán, amiben tegnap kivégzett politikust tartottak esélyesnek Khamenei pozíciójára. Mentse a kollégákat, hogy szélsebes iramban halálozik az iráni vezető réteg, ezt nem könnyű követni. De lássuk az eseményeket – ma megint nem lesznek megjegyzéseim, nélkülük is elég hosszú ez az írás.

(Képünk illusztráció)

Nem kis feladat a jelenlegi amerikai-izraeli-iráni harcokról pontosan és tárgyilagosan tudósítani, nagy fába vágja a fejszéjét, aki hozzálát. A fa legalábbis mamutfenyő, a fejsze pedig bugylibicska... ugyanis hihetetlen mennyiségű információt kell feldolgozni ahhoz, hogy legalább valamiféle képet ki lehessen alakítani a helyzetről. Ki kell szűrni a redundáns információkat – ez időnként nem is olyan egyszerű, mert első látásra nem könnyű megmondani, teszem azt egy dubaji légicsapásról, hogy ez még a tegnapi, vagy már a mai, mellőzni kell a megbízhatatlan forrásokat, de a megbízhatókkal is ott tartunk, ahol a part szakad, ugyanis annyi adat érkezik, hogy azt felfogni is teljesítmény.

(Képünk illusztráció)

Titáni feladat összegezni az Iránban folyó harcok első napja után kialakult helyzetet, a világ legmegbízhatóbb elemzői is nehezen birkóznak meg vele. Annyira, hogy megtörtént a lehetetlen is: mármint nem az, hogy az Egyesült Államok és Izrael megtámadták Iránt, az még várható is volt, hanem az, hogy az ISW (Institute for the Study of War) Iránnal foglalkozó CTP-csoportja munkába állt hét végén is – erre eddig még sosem volt példa.

(Képünk illusztráció)

Teherán fölött az ég jelen pillanatban se nem tiszta, se nem kék: a ma reggeli (más források szerint hajnali) órákban az Egyesült Államok és Izrael megelőző csapások sorozatát indította az iszlám köztársaság ellen, melyek jelen pillanatban is tartanak, így kimenetelükről nagyon nehéz pontosan és hitelesen beszámolni – mindenesetre senkinek sem javasolnám, hogy most vásároljon ingatlant Teherán belvárosában, bár tény, hogy az árak nagyon le fognak menni. És sok lesz az üres telek is.

(Képünk illusztráció)

Nem szeretem összekeverni a külpolitikát a belpolitikával, de nem is én keverem, hanem a magyar kormány. Sajnos olyan otromba szamárságokat követnek el a jelenlegi választási kampány során, hogy azokból nem a lóláb, hanem maga a ménes is kilóg, összes férfidíszével együtt, mindenestől. De legalább ne tennék mindezt tragikomikusan, ugyanis már csak röhögni lehet a hazudozásaikon.

(Képünk illusztráció)

Nem kényeztet el ma minket a világ valóban fontos hírekkel. Nem állítom, hogy semmi lényeges nem történt az elmúlt nap folyamán, de a világrengető szenzációktól messze állunk. Ennek részben az az oka, hogy Donald Trump elnök beszéde az „Unió helyzetéről” (mármint az Amerikai Egyesült Államokéról, még mielőtt valaki félreérti) értelmezhetetlen és parttalan locsogásnak bizonyult, még Iránról sem mondott semmi lényegeset, és ezt kellett volna tegnap vagy ma a jobb sorsra érdemes világsajtónak elemeznie.

(Képünk illusztráció)

Mindenki tudja: tegnap volt a negyedik évfordulója annak, hogy az Oroszországi Föderáció teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Ezzel foglalkozott a világsajtó is, a magyar is a maga módján, arra azonban nem sokan tértek ki, hogy miért tarthat ez a háború ennyi ideig, mi tartja fenn és mik a kilátásai.

(Képünk illusztráció)

Méltatlan dolog, hogy pont ma, az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió kezdetének negyedik évfordulóján kerül szóba az alábbiakban ismertetendő kérdés, de sajnos elengedhetetlen az említése, ugyanis a kialakulni látszó helyzetnek nagyon komoly világpolitikai következményei lehetnek. A Pentagon szerint ugyanis – mint a The Washington Post írja – az Egyesült Államoknak kevés a lőszere egy Irán elleni hadjárathoz és ehhez az ukrajnai, valamint a korábbi, houthi-ellenes harcoknak is köze van.

(Képünk illusztráció)

Mint közismert, Elon Musk és az ukrán hadsereg egy bizonyos „fehér listás” módszer segítségével sikerült leállítsa az orosz fegyveres erők Starlink-használatát, amelynek komoly hatásai vannak ugyan, de nem végzetesek. A front nem omlott össze egyik oldalon sem, bár tény, hogy a kommunikációs gondok komoly sikereket biztosítottak Ukrajnának. A The Insider alapos elemzésben járta körül, mekkora veszteség érte az orosz erőket, ezt mutatom be az alábbiakban – fogalmazzunk úgy, hogy nem örvendeznek, de azért még végük sincs emiatt. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Nagy döntésre jutott Donald Trump, melyet én magam nem kevéssé találok tévesnek, de lévén, hogy az amerikai elnök a világon senkire sem hallgat, miért hallgatna pont énrám? Arról van szó, hogy március 31-én Pekingbe látogat három napra. Pont a legrosszabbkor, bár tény, hogy addig még sokat romolhat a geopolitikai helyzet, tehát az, ami most alkalmatlan időpontnak tűnik, negyven nap múlva tűnhet egyenesen borzalmasnak is.

(Képünk illusztráció)