Nehezen írom ezeket a sorokat, mert saját magamnak is meg kell magyarázzam, miért fontos kimondani, amit szeretnék – pedig hát fontos, különben szőrös, kődobáló emberevők leszünk. Az a helyzet, hogy egy volt kollégánk – Pesty László – vagy nagyon rossz állapotban lehet, vagy talán már el is hunyt. De hogyan juthattunk el idáig?

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal, hogy ez a mai írás – a tőlem megszokott módon – úgy lesz belpolitikai vonatkozású, hogy végig külpolitikáról szól. Konkrétan egyes igen érdekes támogatásokról, melyeket a magyar kormány nyújt bizonyos nyugat-európai társaságoknak. Éspedig nem is mindig a saját pénzünkből, gyakran Moszkva fizeti a nótát, mi csak elhegedüljük, a haszonélvezők meg széles kedvvel mulatoznak. De arra is akad példa, hogy magunk pengetjük azt a bizonyos apanázst nekik.

(Képünk illusztráció)

Előre szólok, hogy hosszú és szövevényes írás következik a bulgáriai Petrohanban történt erőszakos bűncselekményekről, amelyeknek végső soron hat halálos áldozata volt. De egy ilyen horderejű bűnügyet nem is lehet röviden, pár mondatban összefoglalni, főként, mivel egy csomó részlet még most is homályban maradt, és a cselekmények indítékáról halvány fogalmunk sincs.

(Képünk illusztráció)

Komoly hálózati gondokkal küzd az orosz katonai hírközlés, részint Elon Musknak, részint saját magának köszönhetően. Mint tudjuk, február negyedikén Elon Musk úgy döntött, hogy megszünteti a Starlink műholdas internet-szolgáltatás használatának lehetőségét az orosz fegyveres erők számára – az a helyzet, hogy eddig is csak nem hivatalosan alkalmazták, de most már tilos is nekik. Az már csak hab a tortán, hogy tegnap pedig az orosz nyelvterület másik fő kommunikációs csatornáját, a Telegramot sikerült lelője az orosz Médiatanács, a Roszkomnadzor, de egyelőre csak a Starlink okozta problémákról vannak biztos adataink.

(Képünk illusztráció)

Mint azt már az ógörögök óta tudjuk, az istenek kétféle módon képesek kitolni az emberrel. Az egyik módszerük az, amikor nem teljesítik a kívánságát, a másik meg az, amikor teljesítik. Sok jel mutat arra, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin most a második változattal szembesül, és elmondhatja a hajdani MDF-államtitkárt, Beke Katát idézve, miszerint „Jézusmária, győztünk” – de, mint az MDF esetében, nála is pirruszi lesz ez a győzelem. Erről merengek most a The Insider elemzése nyomán, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

(Képünk illusztráció)

A Baker Street fuldoklott a ködben, mint mindig, a Big Ben nyolcat ütött, és én, némi vívódás után úgy határoztam: az ügy most már nem tűr halasztást. Megköszörültem a torkomat és halkan így szóltam:

- Sherlock, a Holdfény-szonáta cisz-mollban van, nem fisz-mollban. Ráadásul zongorára írták, nem hegedűre. Kérem, erről ne feledkezzen meg!

(Képünk illusztráció)

Viszonylag ritkán írok ezeken a hasábokon sportról, talán azért, mert – szerencsére – nem mindig van világpolitikai vonatkozása a versenyeknek. De most van, a mostani téli olimpia különleges, mivel orosz sportolók is indulnak rajta, akiket pedig elvileg diszkvalifikáltak 2022 februárjában. Hogy akkor mégis, mit keresnek a világversenyen és hogyan kerülnek oda? Ennek a The Insider járt utána.

(Képünk illusztráció)

Az lassan kezd teljesen nyilvánvalóvá válni, hogy Donald Trump Gábor ZsaZsa legjobb ma élő tanítványa, a művésznő mondta ugyanis azt az örökbecsűt, miszerint: „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam!” Trump ennek valóságos iskolapéldája, ahol nincs tűz, ott rak egyet, ahol nincs baj, kavar – de most nagyon elvetette a sulykot.

(Képünk illusztráció)

Mint tudjuk, tegnap lejárt a START-szerződés, mely a stratégiai nukleáris fegyverzet csökkentését és ellenőrzését volt hivatott fenntartani, így aztán elég érdekes fejlemények várhatóak a világpolitikában. Lehet, hogy kötnek újat helyette, Rubio legalábbis ilyesmiket beszél, és abban már Kína is szerződő fél lehet, de egyelőre itt állunk télvíz idején talpig nukleáris proliferációban.

(Képünk illusztráció)

Az, hogy Minneapolisban a helyi lakosság igen elégedetlen az ICE-ügynökök tevékenységével, mondhatni kézenfekvő. Korábban ugyanis nem volt szokás arrafelé, hogy ártatlan embereket elhurcoljanak és civileket lelövöldözzenek nyílt utca során. Az viszont érdekes, ha nem is túl meglepő, hogy maguk az ICE ügynökei sem elégedettek a kialakult helyzettel.

(Képünk illusztráció)