A jelenleg zajló iráni háborúnak olyan aspektusára bukkantam, amit kevesen elemeztek eddig, főként, mivel fogalmunk sincs arról, hogy mivel van dolgunk. Viszont mégis elengedhetetlen foglalkozni vele, mert szó szerint a fejünk fölött zajlik, a környezetünkben, lehet, hogy a szomszéd házban, de az sincs kizárva, hogy a szomszédos országban működik a perzsa nyelvű szellemrádió. Arról viszont semmit sem tudunk, ki használja és mire. Ezt az írást nagyrészt az angol nyelvű, még működő Szabad Európa kutatásain alapul, bár természetesen más forrásokat is igénybe vettem az elkészítésekor. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt jelzem, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Kedves, vagy inkább kedvetlen kancellárom

elég sokáig gondolkodtam azon, hogy miként szólítsalak. Mivel a latin „minister” szó szolgát jelent, és az semmiképpen sem vagy, inkább afféle nagyvezír, aki szultánnak hiszi magát, csakhogy európai, mégiscsak kancellár kéne légy. Az igaz, ez bemocskolja a nagy Bismarck és a még nagyobb Morus Tamás emlékét – de Vezérnek akkor sem szólítanálak, van épp elég szolgád, aki így hív, nincs rám szükség e tárgyban.

(Képünk illusztráció)

Ma még nem érkeztek világrengető hírek az iráni harcokról: tegnap Teherán megpróbálta elaknásítani a Hormuzi-szorost, mely vakmerő kísérletének tizenhat aknarakó hajója látta kárát, a bombázások folytatódnak, Mojtaba Khamenei még mindig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, ahogy az egy Rejtőzködő Imámhoz illik is, szóval nagy dolgok nem történtek, csak reménykedhetünk abban, hogy érik közben az iráni forradalom.

(Képünk illusztráció)

Meg kell mondanom, az utóbbi időben egyre többen fordulnak hozzám azzal a hol kétségbeesetten hangzó, hol csak kíváncsi kérdéssel, hogy „akkor most mi lesz Iránnal és hogyan hat ez majd ránk?” – nekem pedig nem könnyű válaszolni, ha egyszer magam sem tudom a választ. Röviden: Iránnal a közeljövőben semmi jó sem fog történni, és ennek hatásait az Európai Unió, azon belül pedig Magyarország is megérzi majd.

(Képünk illusztráció)

Az elmúlt pár napban nem jelentkeztem iráni hírösszefoglalóval, ugyanis a honi események elvonták ettől az energiát, írtam ugyan tegnap Irán külpolitikai helyzetéről, de most már itt az ideje a spekulációk és latolgatások helyett a konkrét hírek bemutatásának is, szokás szerint az ISW-CTP napi jelentése alapján. Megjegyzéseket ma nem fűzök a hírekhez, mert elég terjedelmes amúgy is az összefoglaló.

(Képünk illusztráció)

Tulajdonképpen Khomeini ajatollah nem panaszkodhatna, ha élne, hiszen megvalósulni látszik az álma: Irán egységbe kovácsolja a Közel-Kelet muzulmán országait. Csak épp nem Teherán vezetésével jön létre ez a valószínűtlen egység, hanem éppenséggel Teherán ellen. De közös platform kezd kialakulni, tagadhatatlanul. Ezzel a jelenséggel foglalkozik a The Insider tanulmánya, amit az alábbiakban bemutatok – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Szín: szerény kávéház a Parlament tövében, ösztövér gémeskúttal és hórihorgas gémmel. Sajó egy messzely pálinkába mered, cifra szűrt visel, frakkot és orosz főtiszti rangjelzéseket. Már huszadjára hallgatja a Poljuskát, fekete turbánját legényesen fél szemére vágta, és túl van azon, hogy beugorjon a nagybőgőbe. Hacsek utcai ruhában érkezik

(Képünk illusztráció)

Ha azt mondom, sűrű volt a tegnapi nap a magyar–ukrán kapcsolatok szempontjából, azzal még nem mondtam semmit. Mi meg itt ülünk, pislogunk és nem értjük, mi zajlik körülöttünk: nehéz is kiigazodni a manipulációk és fedett műveletek világában. Semmi sem az, aminek látszik, de könnyen meglehet, hogy még csak nem is az ellenkezője, hanem valami teljesen más.

(Képünk illusztráció)

Ezt az írást sokan nem fogják szeretni, magam is kisebb vagy akár nagyobb botrány kirobbanására számítok miatta – de megírom, mert szükséges. Leginkább a tisztánlátás kedvéért, ugyanis az orosz fogságból szabadult két kárpátaljai hadifogoly története több, mint homályos, és mivel fontos ügyről van szó, legalább a vele kapcsolatos kérdéseket fel kell tennie valakinek. Még ha pontos, egyenes vagy legalább kielégítő válaszokra nincs is esély ez idő szerint.

(Képünk illusztráció)

A háború ötödik napján csak elenyésző mértékben csitultak a harcok. Irán úgy védekezik, hogy támad, gyakorlatilag bárkire és bármire, akit vagy amit képes rakétáival és drónjaival elérni, az egyesült erők pedig igyekeznek megsemmisíteni indítóállásait. Lássuk az események krónikáját szokás szerint az ISW-CTP jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)