Ma még a magyarországi választásokkal foglalkozom, de már külpolitikai sőt, amerikai szempontból, viszont holnaptól, ha csak nem történik valami rendkívüli, elmúlnak az ünnepek, fába szorulnak a férgek, ahogy a KFT mondaná, és visszatérek a megszokott kerékvágásba, tehát többet foglalkozom majd a világpolitika napi eseményeivel, mint a honiakkal.

(Képünk illusztráció)

Hölgyeim, uraim: egy korszak véget ért.

Nehéz idők jártak, gonosz világ volt ez, aggodalmakkal, áldozatokkal teli.

(Képünk illusztráció)

Ezeket a sorokat azelőtt írom, hogy elindulnék választani. Valószínűleg később is kell írni majd ezt-azt, bár ne kéne, de a megszokott munkaidőmben képtelenség megoldani, hogy egyszerre legyek két helyen: írjak is, szavazzak is, ráadásul szavazás után interjút kért tőlem egy lengyel hetilap, azt nem utasíthatom el, jó, ha délutánra hazaérek.

(Képünk illusztráció)

Kiváló, bár nem egészen teljes összefoglalót közöl a The Insider a magyar választási kampányban bevetett orosz befolyásgyakorló propagandaeszközökről. Mint azt tegnap jeleztem, Moszkva valószínűleg levette a kezét Obrán Viktorról, mert reménytelennek tartja a helyzetét, esélytelennek a választási győzelemre, de az meglehetősen érdekes, eddig mit és mennyit fordítottak a politikai támogatására. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Mai, korábbi írásomban azt az elhamarkodott kijelentést tettem, miszerint valamiféle különös módon ma nem történt belpolitikai botrány. A jelenség okát brit tudósok vizsgálják, illetve vizsgálták, mert okafogyottá vált a kutatás: nyakunkon az újabb szenzáció. Az igaz, hogy ez nem csak belpolitika, hanem legalább annyira külpolitika is, de pont ez benne a szép.

(Képünk illusztráció)

Valamilyen különös csoda folytán ma a déli órákig nem tört ki egyetlen hatalmas magyar belpolitikai botrány sem, ami persze nem jelenti azt, hogy estig nem is fog, de egyelőre csak a lassan már megszokott indulatok forronganak a felszínen is, a felszín alatt is. Használjuk ki ezt az átmeneti, vagy inkább pillanatnyi „csendet” és tekintsük át a The Insider elemzése alapján a Perzsa-öböl mentén uralkodó jelenlegi helyzetet. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Ma reggel még Szijjártó Péter különös lelki alkatán méláztam, aki nem kis logikai bakugrással ajánlotta fel minden segítségét (valamint életét és vérét, de zabot nem) Abbász Aragcsi iráni nagykövetnek a Hezbollah elleni csipogórobbantások után. Igen, egy ideig valóban úgy tűnt akkor, hogy ezeket a mókás kis petárdákat Magyarországon szerelték be a csipogókba, de aztán kiderült, hogy erről szó sincs, csak a fedőcég volt magyar, emiatt nem kellett volna térdre borulni az ajatollahok előtt – főleg, hogy a gesztusból sem Magyarországnak, sem Szijjártónak nem származott semmiféle előnye.

(Képünk illusztráció)

Bombaként robbant tegnap este a The Insider leginkább Pintér Sándorról és a Fidesz első választási győzelmének hátteréről szóló tényfeltáró írása a közösségi oldalak magyar nyelvű szegmensében, de érdekes módon nem ütötte át a magyar sajtó ingerküszöbét. Ez nem véletlen: nagyon kockázatos dolog ilyesmivel foglalkozni mostanság és Magyarországon.

(Képünk illusztráció)

Kérem, a mai a Külföldi Befolyások Napja. Mi több: fordított nap, ugyanis két fontos tényező befolyásolja ezen a napon a magyarországi választásokat, az egyik orosz, a másik amerikai. És különös módon – ilyen sem volt még! – az orosz az örvendetes, az amerikai lehet a veszélyes. Nem hittem volna, hogy valaha így alakul a helyzet, valaha is ez lesz a véleményem, de a Kárpátok alatt ezek szerint semmi sem lehetetlen.

(Képünk illusztráció)

Húsvétkor tojásra szokás vadászni, nem bombára, de ez most egy ilyen ünnep, ez jutott nekünk. Zeng is tőle a sajtó, bár a történet eléggé gyanúsan hangzik, el kell ismernünk, van pár olyan pontja, ami kissé különös. De lássuk, miről is van szó, mert egyelőre kevés konkrétumot tudni az esetről, annak ellenére, hogy hatalmas körülötte a hírverés.

(Képünk illusztráció)