Mossunk fel, takarítsunk, rakjunk rendet, sikáljuk le az ablakokat is, seperjük fel a lépcsőházat, mert bármelyik pillanatban betoppanhat vizitbe JD Vance amerikai alelnök. A feltételes mód jogos, mivel nem tudni, mikor jön és az sem, hogy egyáltalán jön-e, mivel a Reuters tudósítása egészen homályosan fogalmaz.

(Képünk illusztráció)

Közismert tény, hogy Kuba nagyon komoly válsággal küzd, főként a kőolaj- és a földgáz-ellátás terén, melynek enyhítésére Moszkva ugyan tett ígéretet, de szerintem ha alaposabban megvizsgálnánk mondjuk az Ural hegységet, azt tapasztalnánk, hogy annak alapja nem geológiai, hanem az Oroszország által tett és be nem tartott ígéreteket lepte be a föld és kerültek rá sziklák.

(Képünk illusztráció)

Ellentmondásos hírek szállingóznak az Irán ellen zajló jelenlegi háború és a kurdok kapcsolatáról. Egyesek tudni vélik, hogy „a kurdok” már hadba is szálltak (azért az idézőjel, mert ilyen szempontból nem beszélhetünk semmiféle nemzeti egységről), más források esküsznek rá, hogy megőrzik semlegességüket. Lássuk, mit mond erről Karina Olikova a The Insider hasábjain megjelent elemzésében. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illusztráció)

Kérem, tegnap megütötte a szememet Lázár János egyik bátor kijelentése Kalocsán, amit idéznék is.

„Normális ember most az oroszoktól próbál olajat szerezni. Most oldják fel az oroszokkal szemben a szankciók egy részét az amerikaiak.”

(Képünk illusztráció)

Mint a múlt heti „Omelcsenko-videó” rá kellett volna ébressze a magyar társadalmat, a deepfake mára megkerülhetetlenné vált, még mifelénk is. Megkerülhetetlenné, és jelenlegi eszközeinkkel legyőzhetetlenné – meg kell tehát tanulnunk valamilyen szinten együtt élni vele. Ahogy a pénzhamisítással, a fogszuvasodással vagy az autóbalesetekkel is.

(Képünk illusztráció)

Ma a tegnap megkezdett írásom második és sajnos befejező részével jelentkezem – egyelőre, ugyanis mozgalmasnak ígérkezik a nap, és amennyiben szükséges, a friss híreket is közzé fogom tenni később. Azért is jelenik meg ez a rész most, mikor még nem kezdődtek meg az ünnepi rendezvények, hogy utána tudjak kellőképpen azokra figyelni.

(Képünk illusztráció)

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az utóbbi évek legnagyobb orosz titkosszolgálati botrányát van szerencsém bemutatni a The Insider oknyomozó írását feldolgozva, de azt is jeleznem kell, hogy ez kissé hosszú lesz, így két részletben közlöm, az elsőt ma, a másodikat holnap. Vétkes pazarlás lenne a szövegből sokat „húzni”, ugyanis nincsen felesleges része és egyedülálló betekintést nyújt az orosz különleges alakulatok szervezésébe, kialakításába és – balfácánkodásába is.

(Képünk illusztráció)

A jelenleg zajló iráni háborúnak olyan aspektusára bukkantam, amit kevesen elemeztek eddig, főként, mivel fogalmunk sincs arról, hogy mivel van dolgunk. Viszont mégis elengedhetetlen foglalkozni vele, mert szó szerint a fejünk fölött zajlik, a környezetünkben, lehet, hogy a szomszéd házban, de az sincs kizárva, hogy a szomszédos országban működik a perzsa nyelvű szellemrádió. Arról viszont semmit sem tudunk, ki használja és mire. Ezt az írást nagyrészt az angol nyelvű, még működő Szabad Európa kutatásain alapul, bár természetesen más forrásokat is igénybe vettem az elkészítésekor. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt jelzem, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Kedves, vagy inkább kedvetlen kancellárom

elég sokáig gondolkodtam azon, hogy miként szólítsalak. Mivel a latin „minister” szó szolgát jelent, és az semmiképpen sem vagy, inkább afféle nagyvezír, aki szultánnak hiszi magát, csakhogy európai, mégiscsak kancellár kéne légy. Az igaz, ez bemocskolja a nagy Bismarck és a még nagyobb Morus Tamás emlékét – de Vezérnek akkor sem szólítanálak, van épp elég szolgád, aki így hív, nincs rám szükség e tárgyban.

(Képünk illusztráció)

Ma még nem érkeztek világrengető hírek az iráni harcokról: tegnap Teherán megpróbálta elaknásítani a Hormuzi-szorost, mely vakmerő kísérletének tizenhat aknarakó hajója látta kárát, a bombázások folytatódnak, Mojtaba Khamenei még mindig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, ahogy az egy Rejtőzködő Imámhoz illik is, szóval nagy dolgok nem történtek, csak reménykedhetünk abban, hogy érik közben az iráni forradalom.

(Képünk illusztráció)