Valamiért az elmúlt két napban csupa olyan hír és elemzés érkezik, ami az orosz energiahordozók kereskedelmével kapcsolatos. Tegnap a Gazpromról írtam, ma a változatosság kedvéért az Északi Áramlat elleni robbantásos merényletről közölt komoly, átfogó tanulmányt az ukrán Detector Media, mely az álhírek elleni küzdelemről ismert.
(Képünk illusztráció)
A csillagászat ismeri a gázóriás fogalmát, ilyen például a Naprendszeren belül a Jupiter vagy a Szaturnusz, Szergej Bondarenko közgazdász pedig most a The Insider hasábjain bemutatta, hogy néz ki a gáztörpe. Pont úgy, ahogy a Gazprom, a valamikori óriásvállalat ugyanis mostanra a csőd szélén tántorog.
(Képünk illusztráció)
Régivágású kremlinológia következik most, mintha csak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben járnánk, mikor apró jelekből próbálta meg a nyugati sajtó – és a szolgálatok – kitalálni, mi lesz Moszkva következő sakkhúzása. Olyasmikből például, hogy ki ül közelebb a díszpáholyban a főtitkárhoz a Bolsojban tartott bemutatón, vagy mi jelent meg épp a Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában.
(Képünk illusztráció)
A Kreml-barát sajtó világszerte zeng a hírtől, hogy Vlagyimir Putyin megnövelte az Oroszországi Föderáció hadseregének harcoló állományát 170 ezer fővel. Vannak, akik általános mozgósítást vizionálnak emiatt, vannak, akik végső győzelmet – azt elfelejtik, hogy tavaly még a részleges mozgósítás is csak összesen 300 ezer főt mobilizált, de jelenleg ennyiről sincs szó.
(Képünk illusztráció)
Ezzel a kérdéssel nemrég foglalkozott a Telex, de olyan megdöbbentőek a Political Capital eredményei, hogy én is elővenném: a tényrelativizmusról van szó. Ami röviden annyit jelent, hogy vannak, akik azt állítják: igazság, valóság nem is létezik, minden pusztán vélemény kérdése. Ostobaság, de ne mosolyogjunk rajta, mert nagyon veszélyes.
(Képünk illusztráció)
Hogy eláruljak egy műhelytitkot: a jelenlegi világpolitikai helyzetben minden reggel komoly gondot okoz számomra eldönteni, Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról írjak-e vagy a közel-keleti helyzetről, ugyanis mindkettő nagyon fontos, mindkét területről érkeznek a hírek, de egy fenékkel két nyeregben bajos lovagolni. Általában az dönt, hol történt valami aktuális és lényeges esemény.
(Képünk illusztráció)
Gázában véget ért a tűzszünet, véget értek a fogolycserék, újraindultak a harcok – mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezeket Teherán finanszírozza, háttérből támogatva proxy erőit, csak az nem világos az európai átlagember számára, miért teszi? Ezt magyarázta el Jurij Macarszkij, a térség szakértője a The Insider hasábjain.
(Képünk illusztráció)
Kérem, kissé csodálkozva kellett megtudnom, hogy 1371 honfitársunk szkíta szeretne lenni. Mondható, hogy a szkíták már kihaltak, tehát ne tegyék, ne kövessék őket ezen az úton, de a dolog nem ennyire egyszerű. Azon viszont már kicsit sem csodálkoztam, hogy a kezdeményezés élén dr. Pócs Alfréd áll, azon csodálkoztam volna, ha egy nála higgadtabb elméjű ember vág bele ebbe a kezdeményezésbe.
(Képünk illusztráció)
Hogy egy kétes dicsérettel kezdjem, olyan beszédet mondott tegnap Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök az Orosz Népek Világtanácsának ünnepi ülésén – természetesen videokapcsolaton keresztül, csak nem képzeljük, hogy személyesen is az orosz népek közé látogat? – hogy arról már menet közben az volt az érzésem: ezt Orbán Viktor is mondhatta volna.
(Képünk illusztráció)
Itt állunk a szuverenitási törvény árnyékában – mit ne mondjak, elég sötét ez az árny – a Pesti Srácok abból az alkalomból, hogy elveszítették oldalukat a Metán (Facebook), minden korábbinál személyeskedőbb anyagban támadja azokat, akik egyrészt nem értenek egyet a kormánnyal, másrészt egyáltalán, még van oldaluk, testi fogyatékosságok felemlegetésétől és trágárságoktól sem riad vissza a szerző, aki tévedésből – vagy trollkodásból – Oscar Wilde-idézetet választott címnek, és nem vesszük észre, hogy már ez is a tegnap.
(Gyengébbek kedvéért: képünk illusztráció)
