Pete Hegsteh hadügyminiszter és Donald Trump amerikai elnök tegnapi beszédei után itt az ideje, hogy alaposan vizsgáljuk meg a The Insider elemzése nyomán a jelenlegi amerikai kormányzat viszonyulását saját fegyveres erőihez. Annál is inkább, mert Trump száján tegnap kicsúszott egy áruló mondat: „A rebellis nagyvárosok kiváló kiképzőterepként szolgálhatnának csapataink számára”. Nehéz elképzelni egy amerikai katonát, amint tüzet nyit akár amerikai állampolgárokra, akár bevándorlókra a kiképzés kedvéért. Nehéz, de Trumpnak sikerül. De lássuk, mi a helyzet az amerikai hadseregben.

(Képünk illusztráció)

Ez az írás feltehetően senkinek sem lesz maradéktalanul ínyére, ugyanis megpróbál szakítani a szélsőséges, fekete-fehér felfogással Alekszej Navalnij ügyében. Abból az apropóból születik, hogy a tegnapi nap folyamán Schmidt Mária „Látószög” című blogján valami olyan csodálatos agymenést adott elő az orosz ellenzékiről, aminek még az ellenkezője sem igaz.

(Képünk illusztráció)

Ritkán van alkalmam mostanság jó hírekről beszámolni, de most megtehetem: a kicsiny Moldova újból kisiklott a cári kétfejű sas karmai közül. A tegnapi, aggodalmak közepette várt parlamenti választásokat Maia Sandu pártja, a PAS nyerte. Nincs abszolút többségük ugyan, de így is kormányképesek.

(Képünk illusztráció)

Mielőtt belekezdtem volna ebbe az írásba, elmerengtem (az elmerengés nem azonos az elme rengésével, vagyis az agyrázkódással): ha Magyarországon normális volna a helyzet, én most Chișinăuból írnék, hiszen ismerem a helyi nyelvet, a politikai környezetet és a körülményeket, ideális helyszíni tudósító lehetnék. Ha azonban az egész világon normális volna a helyzet, ugyanitt lennék, Budapesten, mert semmi globális fontossága nem lenne egy moldovai választásnak.

(Képünk illusztráció)

Jelezném, hogy most nem a magyar felderítő drónok megjelenéséről vagy meg nem jelenéséről lesz szó Kárpátalja térségében, arról ugyanis semmi konkrétumot nem tudok, tehát nem is foglalkozom vele. Találtam azonban egy másik drón-ügyet, ami sokkal nagyobb horderejű, és sajnos ennek is van magyar vonatkozása. Ennek viszont utána tudtam nézni, amennyire lehetséges volt.

(Képünk illusztráció)

Néhány nappal ezelőtt már foglalkoztam ugyan a közelgő moldovai választásokkal, de azóta csak „fokozódott a nemzetközi helyzet”, márpedig ha az erősen billegő európai hatalmi egyensúlyról van szó, és tudjuk, hogy ez a tétje ennek a voksolásnak, akkor bizony érdemes odafigyelni a fejleményekre. Főleg, ha olyan groteszk formát öltenek, mint a nemzetközi megfigyelők esete.

(Képünk illusztráció)

 - Svejk, Svejk!

- Parancsoljon, főhadnagy úr.

- Maradt még abból az esti diópálinkából?

- Vagy egy féldeci. Talán egy deci is.

- Adja ide a felét. Aztán jöhet a rumos kávé.

(Képünk illusztráció, Josef Lada műve)

Zajlik valami a Kreml falai között, valami, amit jobb híján őrségváltásnak próbál nevezni az elemzők egy része, de nem vennék rá mérget, hogy erről van szó... bár kétségtelenül van köze az orosz vezetők életkorához. Mert lássuk az elmúlt hetek eseményeit: Geraszimov hadseregtábornok, vezérkari főnök hetven éves lett, de megmaradt hivatalában, viszont az alig hatvanegy éves Lapin tábornok leköszönt, és érdemei elismerése mellett valamiféle katonai tanácsadó lesz ezentúl szülővárosában, Kazanyban a helyi kormányzó oldalán. Hogy miféle érdemei vannak, amiket el kéne ismerni, az jó kérdés.

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy ez a mai írás sem lesz rövid, akinek nincs rá ideje, bele se kezdjen. Nem kis fába vágtam a fejszémet: a közelgő, szeptember 28-ára kiírt moldovai választásokra elmúlt napokban gyakorolt orosz befolyásolási kísérleteket próbálom összefoglalni. Azért csak az elmúlt pár nap eseményeit veszem elő, mert ha az összessel foglalkoznék, az több kötetre rúgna, amit még annyian sem olvasnának el, mint ezt az elemzést. Akkor vágjunk bele.

(Képünk illusztráció)

Az Egyesült Államokban 2021 elején sikerült Donald Trump fanatikus (és meglehetősen egzotikus, gondoljunk a Qanon-sámánra) híveinek megostromolni a Capitoliumot, aztán ugyan megbüntették közülük az erőszakoskodókat, de végül teljesült a kívánságuk: a mostani elnök a kedvencük lett. Ő viszont már nem a Capitoliumot, hanem a sajtószabadságot ostromolja, és nem lehet eldönteni, hogy ostoba módon, avagy csak kíméletlenül.

(Képünk illusztráció)