Mivel Iránban egy pillanatra sem javul a helyzet, ma is az ottani eseményekkel kell foglalkoznunk, mai nem könnyű feladat, mert az ország területén még most is alig van internet. Csak azt tehetem, amit tegnap is, tehát a hírösszefoglalóban a CTP-ISW és az Iran International jelentéseire támaszkodom, mivel ezek a lehetőségekhez (és a többi forráshoz) képest még ellenőrzöttek. Akkor lássuk a tegnapi eseményeket.

(Képünk illusztráció)

Mai összefoglalónk újból az iráni eseményekről szól: egyszerűen megkerülhetetlenek. Minden jel arra mutat, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság politikai rendszerének vége, a tiltakozások elsöprik az ajatollahok rezsimjét és csak egy nagyon, nagyon rossz emléket hagynak belőle, amit azonban az irániak soha nem fognak tudni elfelejteni.

(Képünk illusztráció)

Európa nem tudja hová tenni Donald Trump amerikai elnök egyre agresszívebb nyilatkozatait Grönland szigetével kapcsolatban. Hiába mérlegeljük a kérdést stratégiai, katonai, gazdasági szempontból, mindenképpen arra jutunk, hogy a követelés gyakorlatilag értelmetlen: semmi sincs Grönlandon, amit ne kaphatna meg szép szóra is, az annexió felesleges volna. Trump viszont engesztelhetetlenül ragaszkodik hozzá.

(Képünk illusztráció)

A külpolitikával foglalkozó sajtómunkás mostanság úgy pörög, mint az ördögmotolla. Hol Venezuelára kell figyeljen, hogy Minneapolisra, hogy Kubára, hogy Grönlandra, hol meg – mint ma – Iránra. Hol vannak már a régi, pár hónappal ezelőtti szép idők, mikor néha egy egész nappal is előre lehetett látni a fejleményeket! Ahol a hawaii tó vagy a tavalyi hó.

(Képünk illusztráció)

Tegnap az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámhivatalának (ICE) egyik ügynöke megölt egy 37 éves nőt egy minneapolisi bevetés során – mint azt a szövetségi hatóságok közölték – és ez a gyilkosság közfelháborodást váltott ki nem csak a lakosságból, de a helyi tisztviselőkből is, akiket már korábban is felháborított a Trump-adminisztráció tömeges rendészeti fellépése a városban.

(Képünk illusztráció)

Alig tértünk magunkhoz a venezuelai események után, melyeket még most sem tud hová tenni a világ – hiszen senki sem ismeri az ország jogállását a közelebbi és távolabbi jövőben, valószínűleg maga Donald Trump sem, azt sem tudni, sor kerül-e katonai megszállásra, rendszerváltásra, bármire vagy marad Maduro adminisztrációja, csak ezentúl az Egyesült Államok szolgálatában áll majd – máris nyakunkon a teljesen szürreális grönlandi válság.

(Képünk illusztráció)

Szegény Venezuela négy nap alatt került a geopolitikai térkép fókuszába, de olyan áron, hogy ezt senki sem irigyelheti tőle. A lezajlott eseményekkel tisztában vagyunk, azok következményeivel már kevésbé – egyelőre még semmi sincs lezárva – de vajon mit szól a történtekhez Moszkva? Mi a véleménye az esetről Lavrov külügyminisztériumának?

(Képünk illusztráció)

Mostanában minden magyar ért Venezuelához, nincs mese. Ukrajnához is legalább ugyanannyira ért mindenki, Afganisztánhoz is, Iránhoz, a Közel-Kelethez is, sőt, korábban Burmával szintén így volt művelt nemzetünk. Legyünk pontosak: dehogy ért mindenki Venezuelához, viszont mindenkinek van véleménye az ottani helyzetről, szokás szerint minél kevesebbet tud az illető az országról, annál markánsabb.

(Képünk illusztráció)

Azt kell mondanom, hogy a Caracasban történt szombati események alaposan zavarba hozták a világot, mely képtelen napirendre térni a történtek felett. Gyakorlatilag annyiféle vélemény kering Maduro bukásáról, ahány felhasználója van a közösségi oldalaknak és a derék polgárok már egymás gyalázásánál tartanak – nem haboznának akár ölre menni is véleményükért, hiszen lássuk be: egyebük sincs, ez az egyetlen tulajdonuk.

(Képünk illusztráció)

Ma hajnalban amerikai légitámadás érte Venezuelát, melyet egyéb hadműveletek követtek, majd az Egyesült Államok erői elfogták Nicolás Maduro elnököt és feleségét, akiket már evakuáltak is az országból, azzal a céllal, hogy bíróság elé állítsák őket. Az események krónikáját nem könnyű összeállítani, ugyanis a világsajtó teljesen felkavarodott, a percről percre összeálló tudósítások csak nagyjából fedik egymást, ráadásul a harci cselekmények egy része még ezekben a percekben is zajlik.

(Képünk illusztráció)