Az lassan kezd teljesen nyilvánvalóvá válni, hogy Donald Trump Gábor ZsaZsa legjobb ma élő tanítványa, a művésznő mondta ugyanis azt az örökbecsűt, miszerint: „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam!” Trump ennek valóságos iskolapéldája, ahol nincs tűz, ott rak egyet, ahol nincs baj, kavar – de most nagyon elvetette a sulykot.

(Képünk illusztráció)

Mint tudjuk, tegnap lejárt a START-szerződés, mely a stratégiai nukleáris fegyverzet csökkentését és ellenőrzését volt hivatott fenntartani, így aztán elég érdekes fejlemények várhatóak a világpolitikában. Lehet, hogy kötnek újat helyette, Rubio legalábbis ilyesmiket beszél, és abban már Kína is szerződő fél lehet, de egyelőre itt állunk télvíz idején talpig nukleáris proliferációban.

(Képünk illusztráció)

Az, hogy Minneapolisban a helyi lakosság igen elégedetlen az ICE-ügynökök tevékenységével, mondhatni kézenfekvő. Korábban ugyanis nem volt szokás arrafelé, hogy ártatlan embereket elhurcoljanak és civileket lelövöldözzenek nyílt utca során. Az viszont érdekes, ha nem is túl meglepő, hogy maguk az ICE ügynökei sem elégedettek a kialakult helyzettel.

(Képünk illusztráció)

Aranyszobrot állítani politikai vezetőknek valószínűleg a világ legostobább pénzkidobása: rengetegbe kerül (akkor is, ha nem színaranyból van, hanem aranyozott bronzból, mint a legtöbb ilyen) és semmi haszna vagy értelme, ráadásul ezek többnyire igen randák is. Ettől függetlenül nagyon gyakran előfordult az ilyesmi a történelem folyamán, Nabukodonozortól a hatalmas Szaparmurat Türkménbasiig és Kim Ir Szenig. Ne kerteljünk: rövidesen Donald Trump is kap egy ilyen monumentális emlékművet.

(Képünk illusztráció)

Nagyon pontos és, ha lehet, még annál is terjedelmesebb elemzést közölt a The Insider a Perzsa (vagy Arab)-öböl menti államok aktuális viszonyairól, melyek – túlzás nélkül állíthatom – komoly odafigyelés nélkül bárkit képesek volnának őrületbe kergetni. Az ott élőket is, valószínűleg ezért is olyan arrafelé a helyzet, amilyen. Ezt ismertetem az alábbiakban, de terjedelme miatt kivételesen nem fűzök hozzá sem megjegyzéseket, sem magyarázatokat – így is elég hosszú lesz, bár kifejezetten lényegre törő. Akkor vágjunk is bele.

(Képünk illusztráció)

Van, amit egészen egyszerűen nem lehet sem megindokolni, sem megérteni. Ilyen az, amikor ártatlanokat, asszonyokat, de főleg gyermekeket tipor maga alá egy politikai rendszer vagy irányzat: ezt sehogyan sem lehet ki- vagy megmagyarázni. Márpedig az ICE pontosan ezt teszi, sőt, mint a The Washington Post tényfeltáró riportjából kiderül, nem is mostanság kezdték el a családok és kiskorúak módszeres üldözését.

(Képünk illusztráció)

Trump elnök még az Egyesült Államok történelmében is példátlanul szerteágazó külpolitikát folytat, és nem véletlenül hányják a szemére egyes választói (köztük a konteó-királynő Laura Loomer is), hogy így néz hát ki a híres „America First”, vagyis „Amerika az első” elvének alkalmazása? Trumpnál így, és akinek nem tetszik, menjen jeget aszalni.

(Képünk illusztráció)

Kevés akkora rákfenéje van a korszerű technológiának, mint a biometrikus felismerőrendszerek. Lehetnek hasznosak, szükségesek, a repülőtéri alkalmazásukat én is jogosnak találom, de ahogy egy-egy autokrácia kezébe kerülnek, azonnal rosszra használják őket. Hogyne, hiszen alkalmasak nagy mennyiségű ember nyilvántartására, és ha valaki kimegy az utcára akármilyen céllal, mondjuk bevásárolni, nem hagyhatja otthon sem az arcát, sem az ujjlenyomatát.

(Képünk illusztráció)

Nehéz lehet kiigazodni azon, mit forgat a fejében Donald Trump elnök, szerencsére nekem csak a tetteivel kell foglalkoznom, nem az indítékaival, de elég a fejfájáshoz az is. Ember nem érti, hogy miért ígért segítséget az iráni tüntetőknek, ha aztán egy mondvacsinált indokkal megtagadta azt, és ha már megtagadta, akkor most meg miért küldte oda mégis azt a csapásmérő flottacsoportot, aminek a szerepéről és összetételéről szó lesz az alábbiakban. Az írás Vjacseszlav Epureanu tanulmánya alapján készült, mely a The Insiderben jelent meg, de szokás szerint hozzáfűzöm saját megjegyzéseimet is csillag alatt, a bekezdések végén.

(Képünk illusztráció)

Az orosz elméleti sajtóban gyakran jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek méltóak a szovjet hagyományokhoz, úgy a fentebb stíl, mint az eszmei tartalom szempontjából. Az ember időnként várja, hogy mikor találkozik bennük Majakovszkij „nadrágba bújt felhőjével” vagy Hlebnyikov valamelyik merészebb képével. Ma egy ilyen eszmei alapvetést mutatok be, ha már minálunk tombol a választási kampány, ugyanis a magyar kormánymédia fájóan hanyagolja: pedig arról szól, mitől felsőbbrendű az illiberális társadalmi rendszer a liberálisnál. És hát mifelénk is valami ilyesmiről folyik a vita. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

(Képünk illsztráció)