Csendes, nyugalmas nap volt a tegnapi, mármint a megszokottakhoz képest, ha megnézzük a főbb híreket: Lavrov Phenjanba látogatott, Kim Dzsongun nemsokára Moszkvába, mindenki Szingapúrba, remélhetőleg megalapítják a Serény Múmiák klubját, csak az a kérdés, ki lesz benne Buzgó Mócsing és ki lesz Nagy Bivaly, valamint hol van Piszkos Fred.

Lavrov phenjani látogatása mindenképpen a legfontosabb esemény, bár sokat nem tudunk róla: a KCNA észak-koreai hírügynökség ugyan tudósítást közölt a tárgyban, de attól senki sem lesz okosabb. Vagy talán csak egy kicsivel. Mert mit mondanak?

„Kim Dzsongun, a Koreai Munkáspárt elnöke és a Koreai Népi Demokratikus Népköztársaság Állami Bizottságának elnöke fogadta az orosz külügyminisztert, Szergej Lavrovot a Paekhwawon Állami Vendégházban.

Jelen voltak: Igor Morgulov, az orosz külügyminiszter helyettese, Alexandr Matsegora, a KNDK-ban akkreditált orosz nagykövet, Oleg Stepanov, az orosz külügyminisztérium Külpolitikai Tervezési Tanszékének igazgatója, Oleg Burmistrov, az orosz külügyminisztérium utazó nagykövete és Igor Sagitov, az orosz külügyminisztérium Ázsia 1-es osztályának igazgatóhelyettese.”

Elég népes a küldöttség, és jóllehet magukról a tárgyalásokról csak a szokásos bű meg báj szivárgott ki, a felek kölcsönösen nagyra becsülik egymást, Kim Dzsongun meleg, baráti szavakkal fogalmazott üdvözlő levelet küldött a külügyminiszterrel Putyinnak (miért nem postán küldte? Mert az Muszkaföldön lassan jár), Lavrov is méltatta Kim érdemeit annak a válságnak a kezelésében, melyre nélküle sor sem került volna, és meghívta az észak-koreai vezetőt Moszkvába, aki ígéretet tett, hogy még az idén oda is látogat.

Itt kezd érdekes lenni a dolog.

Az észak-koreai diplomácia ugyanis idén végigrandizza a világpolitika összes fontosabb tényezőjét, járt már Kínában, sőt, Kim Dzsongun pár napja elküldte a jobbkezének is nevezett Kim Jongcsolt az Egyesült Államokba tárgyalni Mike Pompeóval, hiszen ugyebár Trump elnök váratlanul lemondta volt a szingapúri találkozót, amely lemondást már vissza akarja vonni, viszont ha külügyminiszteri szintű tárgyalások folynak a két kormány között, akkor Moszkva sem hagyhatja veszni az arcát, csökkenni a tekintélyét, Phenjanba kellett küldeni Lavrovot, méghozzá nagy kísérettel, megmutatni, hogy ők is számítanak. Az, hogy semmi érdemlegesről nem tárgyalt, hiszen Oroszország kicsöppent a koreai válság kezeléséből? Nem sokat számít: átadta a meghívót, ez volt a dolga. Persze, az sincs kizárva, hogy Oroszország újból szerepet akar vállalni a félsziget ügyeiben, ez esetben viszont nem ártana a legnagyobb óvatosság, ugyanis ha valakinek, hát Moszkvának nem érdeke a békés megoldás, ellenben érdeke egy válsággóc a Távol-Keleten.

Egyelőre azonban az amerikai-kínai tengely mentén mozognak az események, ennek a két államnak a szempontjait figyelembe véve kell megtalálni a minél békésebb megoldást, és már ez sem lesz könnyű – Oroszország ebben az ügyben csak árthat. Japán is, ennek ellenére, ha már Lavrov Phenjanban járt, Abe Sindzó is elutazik jövő héten Washingtonba. Egyszóval, Trump elnök jobban tenné, ha meggondolná, mit csinál, mert mond dühében valami szamárságot – esetünkben azt, hogy nem tartják meg a szingapúri csúcsot – és emiatt a fél világ elindul, Kim Jongcsol Manhattanben vacsorázik Pompeóval, Lavrov Phenjanban Kim Dzsongunnal, Abe Sindzó Washingtonban Trumppal, és a végén lesz egy nagy, közös bankett Szingapúrban.

Remélhetőleg a Serény Múmiák klubjában, ne tessék elfelejteni a jelszót: „Batáviában a fogházfolyosón jobbra van egy lépcső, balra a foglár irodája, és a fal végig zöld olaj, sárga szegéllyel.” Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan.

A félsziget atommentesítése azonban csak látszólag halad, elvben persze mindenki egyetért a nukleáris fegyverek leszerelésének szükséges voltával, sőt, fel is robbantották síppal-dobbal-nádi hegedűvel a Punggje-ri atomlétesítményt – ami már amúgy is rossz állapotban volt a hat korábbi robbantás után – csak éppen arra nincs semmi garancia, hogy nincs akár több másik ilyen telepe az országnak (műholdas felvételek szerint van). A Punggje-ri robbantás is kétséges volt, a megjelenő tudósítóktól elszedték például a Geiger-Müller számlálókat és a telefonjaikat, viszont kaptak ebédre sült teknősbékát, aminek valószínűleg nagyon örültek, csak a teknősnek semmi köze az atomfegyverekhez.

A CIA elemzői szerint különben sem valószínű, hogy Phenjan teljesen feladja a zsarolási potenciálját, viszont az Amerikának tett lehetséges gesztusok között említik egy amerikai hamburgerező nyitását Phenjanban.  Nem vicc: ez ugyanis azt jelentené, hogy Észak-Korea korlátozottan bár, de megnyitná az utat némi amerikai és dél-koreai befektetések előtt.

Akkor világbéke helyett kapunk Big Macet, esetleg teknősből: nem mondom elég rossz üzlet.

Ráadásul az is lehet, hogy még azt sem kapja meg a világ: érdemes átfutni a már említett észak-koreai KCNA hírügynökség címoldalán a híreket, hogy lássuk a phenjani politika fő irányvonalát. Első sorban Lavrovval foglalkoznak, aztán a lengyel-észak-koreai diplomáciai kapcsolatok évfordulóját ünneplik, jelentik, hogy átadták a Koam és Tapchon közötti vasúti hidat, és minden különösebb apropó nélkül szidják a kapitalista társadalmat.

Ez utóbbi írás bizonyos An Chol Gwon tollából származik, eredetileg a Rodong Sinmunban jelent meg, összesen tizennégy sor, és „Az emberi morál züllése a kapitalista társadalom elkerülhetetlen következménye” címet viseli. Konkrétumot, adatot, hírt, eseményt nem említ, csak általánosságban szidja a burzsoá erkölcsöket és a kapitalizmus farkastörvényeit.

Ez meg hogy került egy hírügynökség anyagába, ráadásul a legfontosabb hírek közé?

Maximum azt lehet elképzelni, hogy miheztartás végett.

Egyszóval, nem zárnám ki azt sem, hogy a hamburgerező megnyitása is elmarad, Phenjan nagyon azt mutatja, hogy tud ő másféle is lenni, mint azokban a boldog, szép napokban, mikor még Kim és Trump kéz a kézben szökelltek a rét virányain, pagonyban, árnyas ligetben és százszorszépet fontak egymás hajába. Illetve azt azért nem, de legalább szóba álltak egymással.

De az is lehet, hogy mindez taktika, az ifjú pár újra egymásra talál, kibékülnek és Szingapúrban megtartják a kézfogót.

Piszkos Fred szerepében Hszi Csin-ping.

Egyelőre itt tartunk: mérhetetlen fontosságú események zajlanak, melyek mindegyikét el fogjuk holnapra feledni még mérhetetlenebbül fontos további események miatt.

Kicsit fárasztó követni.

Szele Tamás